Hazánk, 1904. július (11. évfolyam, 155-181. szám)

1904-07-01 / 155. szám

Budapest, 1904. Julius 1. XL évfolyam. 155. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. -k Telefonszám 56—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BAJDAY BARNA. Előfizetési ára: E9®sz évre 28 kor.MNegyedévre 7.—kor. .... . « Félévre _ rá « | Egy hóra_2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fül*». A „kitörők“ és a „megérkezők.“ (Elmondatik, hogy a fiuk nevelését az apákon kell kezdeni.) Budapest, június 30. (B. B.) Kitörőnek nevezem azt az embert, aki alacsony sorsból gyorsan magasabb társadalmi rétegzetekbe jut ésrigy otthonának meg társadalmi körének szokása, ízlése, szelleme és lelki alkata között nincs meg sem a szelíd átmenet, sem a szükséges összhang. A kitörő embert otthonától főleg értelmi különbségek, társadalmi körétől főleg nevelési különbségek választják el, aki ennél fogva se a régi, se az új keretbe tökéletesen beleilleszkedni nem képes. A kitörő emberekben a haladó munka mégis rendszerint értékes erőket nyer, üdvözölni kell tehát őket, ha magasabb rangú egyéni képességeiknél fogva nyomulnak gyorsan előtérbe. Ha az egyének fajsúlyukat megillető helyzetbe jutnak, ez a közérdek szempontjából renden van. Másként áll a dolog, ha a nyers erők lágy tömegben törnek egyszerre elő, mert ez az egész társadalmi szerkezet megzavarásával jár. Magyarországon a tömeg előrenyomulásnak két attakja követel figyelmet. Az egyik, ami már megtörtént, a vagyonszerző erők felvonulása a vezető rétegekbe. Ez a felvonulás olyan részvénytársasági formát kezd adni társadalmunknak, melyben mindenki nem egyéni súlya, hanem a birtokában levő részvényjegyek értéke szerint vesz részt a döntésben. Az arisztokráciát tehát helyettesíti a plutokrácia, mert a születési tekintély helyett a pénztekintély az irányt adó. Másik tünet a felbiztatott parasztság kitörési hajlama, mely a nyerserő jogánál fogva egyszeriben vezető tekintély akar lenni. Ha mindkét kitörési kísérlet teljesen célhoz jutna, a társadalom a kétkamarás rendszer szerint szerveződnék mielőbb: a munkások kamarája lenne az egyik, kerében a nyerserő terrorizmusának fegyverével; a tőkések társadalma lenne a másik, mely védené magát először korupcióval, azután abszolutizmussal. Bárily demokratikus ize legyen is egy ilyen riadalomnak, alig hiszem, hogy szörnyű serves csalódást ne tartogasson azok imára is, kik azt megteremteni igyennek. "Elég példa van rá világszerte, hogy vigasztalan képet nyújt az egyszerre író tömegek által uralt társadalom, s enyhíti itt a létküzdelem nyerseségeit ó Jatalmait a nemesebb emberi illuzió felmerülésnek az a képessége, melyhez csak a szépre s a jóra való következetes nevelés fejlesztheti ki a lélek fogékonyságát. Márpedig az élet értelmi része vagy materiális értéke senkit sem tehet valóban boldoggá. A boldogság feltétele az, hogy gyönyörködni tudjunk az ingyenes szépségekben is, nem az önzés, hanem a szépet élvező lélek örömével és hogy örülni tudjunk embertársainknak is, ne pedig félelmes versenytársakat lássunk bennük. De vájjon volt-e ideje nálunk a feltörő tömegnek eddig is felnevelődnie, érzelmileg hozzá fejlődnie azokhoz az illúziókhoz, melyeket becsben kell tartanunk, ha nem akarunk boldogtalanok lenni? És várjon ki gondot arra, hogy a feltörő, a nyers jogok póznáján ugrásra ösztönzött parasztságnak tulajdonává lehet-e tenni oly egykönnyen a felsőbb társadalmi életben kenyérnél is szükségesebb életművészetet ? Művészete van ám az életnek is s ezt nem adják oly olcsón, mint az értelmet és az erőt. Az értelmi kiválás előtt nincs akadály, mert a pár fiából ma már minden lehet. Áthidaltgatlan szakadékok az értelmileg haladók előtt hát nincsenek is. Csupán a nevetés különbözeteit képtelen legyőzni egy nemzedék. Pedig a tudás fejlesztése csak a létharcra edz. Ami az élet békéjének áldásait gyönyörűségünkre tudja fordítani, ez a nevelés. Viszonyát embernek az emberrel s az egész környező világgal tűrhetően csakis a nevelés rendezheti, mely öntudatlanul sajátunkká teszi az életművészet titkát. De a művészetnek e titkát nem tanítják az iskolában ; ezt az édes otthonból veszi örökül az ifju szív. S ha az ifjú nagyon előre tört, az ősi tűzhely egyszerű életművészetét legfeljebb lenézi, de ezt átnemesíteni kierőszakolt, előkelő tűzhelyének boldogító szabályává: egymaga legtöbbször képtelen. Lám tehát, a feltörő éppen ama legnagyobb titok megoldását nem hozza magával, mely az anyagi s az érzelmi életet egymással kiengesztelő összhangba hozhatná. Balsac meghatóan írja le egy tésztagyáros drámáját, ki gyermekeit magas társadalmi rétegekben helyezi el s ezzel a boldogtalan apa és gyermekei között áthidalhatatlan szakadék képződik. De még gyermekei boldogságában sem vigasztalhatódhatik a csalódott apa, mert ezek sem tudnak összeforradni új körükkel, így mindkét részen égbe kiált a szociális fájdalom. S nem hogy e kitörtek otthonuk társadalma és uj körük társadalma között közeledést hoznának létre; ellenkezőleg, csa£ most jönnek kölcsönös tudatára annak, hogy a külső látszat szerint kis távolságok között is mily tátongó mélység terül el. E tátongó mélységen át valóban csak a tűzhelyek által végzett nevelés fokozatosan kiépített hídján lehet átjutni úgy, hogy azt mondják ránk: ez már nem jövevény, ez már megérkezett. Kitörni a sorból, vagy megérkezni a sor elején, ez az, aminek az egyéni élet és a társadalmi élet tovább alakulására nézve oly véghetlenül különböző értéke van. Mert a megérkezettek már nem egyedül jönnek a rideg erő diadalt vívott fegyverével. Egyének helyett az összeforrott család vonul fel; egy lépéssel előbb csak a fiú, mint az öregek, úgy, hogy még tökéletesen megértik egymást, közöttük minden összekötő idegszál épségben maradt. Szokás, ízlés, eszmekor, etikai alap ugyanaz. A fiú a vérévé vált tradíciót csupán gazdagítja, tágabb látkörének és társadalmi érintkezéseinek természetes nyereségeivel. A fiú büszke, hogy adhatott valamit a tradícióhoz, az apa örvend, mert megérti a nyereség értékét és így nevelik a tovább haladó unokát a családi élet kibékítő összhangjában, mely a nyugodt társadalmi életnek is feltétele és biztosítéki íme így hozzá!-, magukkal a megérkezettek nemcsak saját kiszakadt egyéniségüket, de a családot is, nemcsak a létküzdelemre való készültséget, a fegyvert, de a gyógyító irt is; Így hozzák magukkal a múltakon csüggő szeretetet az apában, a nyugodt önérzetet a jelen száymára önmagukban és a jövőbe vetett szilárd reményt fiaikban. A megérkezettekből szervezkedő társadalom tehát igazi tűzhelyeken alapszik, tradíciókon, erkölcsi közületeken, patriarkális szellemen épül és nyugszik és nem elszigetelt, kiszámíthatlan, ingadozású, egyensúlyozatlan egyének kötetlen emelkedési és sülyedési képességein. Talán mindannyiónknak eszményünk, hogy a társadalmi élet vezető tereit megérkezettek tűzhelyei népesítsék be. De kérdem és keresem most már, nem a kitörésre biztat-e itt ma minden s teszünk-e arra valamit, hogy az annyira magasztalt nyers erő etikailag kiképezve hozzánk csakugyan felérkezzék? Budapest, június 30. A képviselőház július 1-én, pénteken délelőtt 10 órakor ülést tart, melynek napirendjére a költségvetés általános tárgyalásának folytatása van kitűzve. S. Gróf Tisza István a földtehermentesítésről. Gróf Tisza István miniszterelnök a képviselőház mai ülésében foglalkozott Horánszky Lajosnak közelebb elmondott ama beszédével is, melyben a magyarországi kisbirtokokon levő óriási terheknek, nagykamatú jelzálogkölcsönöknek konvertálását illetve kisebb kamatú kölcsönökkel való felcserélését sürgette, természetesen az állami segítség hozzájárulásával. A miniszterelnök mai felszólalásában a hitelszövetkező Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük.