Hazánk, 1904. október (11. évfolyam, 233-258. szám)
1904-10-01 / 233. szám
XI. évfolyam, 233. szám. Szombat» Budapest, 2004. október 1. HAZÁNK FELELŐS SZERKESZTŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Hidrátokat nem adunk vissza. -k Telefonszám 59—23. BUDAY BARNA. Előfizetési éra: Egész éTM 28 kor. I Negyedévra 7—kos. —........ Félévre _ 14 « |Egy hóra 2.40 . Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fülét. A földbirtok tehermentesítése. Budapest, szeptember 30. r. (s.) Az innsbrucki jogászgyűlésen a többi égető napi kérdések között tudvalevőleg a földtehermentesítés kérdésével is foglalkoztak és dr. Grabmayer fejtegetései alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a földbirtok eladósodása oly nagy arányokban növekszik, amelyek a legnagyobb mértékben aggasztók s ha ennek valami módon véget nem vetünk, keserves gazdasági és szociális betegségek fognak a nyomában feltűnni. Hogyha az innsbrucki jogászgyűlés a külföldi államokban észlelhető állapotokra vonatkoztatta ezen kijelentését, mennyivel inkább alkalmazhatók ezek Magyarországra, ahol nemcsak szociális és gazdasági bajok fakadtak máig is a baj nyomában, hanem még ezeken felül nemzeti létünk alapjai is megrendültek. Hogy ez az eladósodás Magyarországon mily mérvű, azt biztos számadatokkal kifejezni nem lehet, mert a földbirtokra betáblázott adósságai magasságáról készültek ugyan kimutatások, de mivel az időleges törlesztéseket soha ki nem mutatták, a megbízhatóságra és tüzetességre e kimutatások számot nem tarthatnak. De a közélet megfigyelői annyit mégis tudnak és látnak, hogy a földbirtokra nehezedő terhek évről-évre 4—500 millió koronával szaporodnak és a deposszedálás nagy-és kisbirtoknál egyaránt jelentékeny, amit nem nehéz konstatálni a birtokuk vesztett és proletárokká vált nagy- és középbirtokosok félelmetes szaporodásában és a tönkrement kisbirtokosok aggasztó mérvű kivándorlásában. Minthogy pedig az eladásra kerülő birtokok csak ritkán jutnak olyanok kezébe, akik főleg nemzetiségi vidékeken a magyar nemzeti érdekeket képviselhetnék, ez az oka annak, hogy a növekvő birtokeladások által nemcsak a szociális és gazdasági, hanem értékes nemzeti szempontok is veszélyeztetve jelentkeznek. Hogy a magyar földbirtok vezérlő férfiai ezen aggasztó állapotok előtt szemet hunytak és nem nyugtalankodtak volna eléggé, azt mondanunk nem lehet és nem szabad. Csak végig kell lapoznunk az O. M. G. E. évkönyveit és könnyen fogunk meggyőződhetni arról, hogy ez a kérdés már évek óta foglalkoztatja a gazdákat Szerit-számát sem tudjuk a gazdakongresszusoknak és értekezleteknek, amelyek célja volt, hogy rámutassanak e veszedelmes állapotokra, hogy megmozgassák az ország renyhe társadalmát és figyelmessé tegyék a kormányhatalmat ezen hátrányosan fejlődő állapotokra. A birtok értékének emelkedése csak némileg volt képes ellensúlyozni a nemzeti vagyon állagának folytonos fogyását, de a nemzeti életnek nemcsak az a feladata, hogy fentartsa a nemzeti vagyon értékét, hanem hogy a vagyonszaporodás természetes eredményeit a nemzeti fejlődés javára könyvelje. Súlyos dekadencia tehát az, amely birtokállapotainkat jellemzi és az eladósodás rohamos folyamatának megakasztása legfontosabb nemzeti feladataink közé tartozik. A hitelszövetkezetek megalapítása, a földbirtok hiteligényének kielégítésére szolgáló intézmények, a felmondhatlan zálogkölcsönök, az uzsoratörvények, mind e cél szolgálatában jöttek létre, de ezek csak fékezték az eladósodás folyamatát, amely ezek híján még rohamosabban fejlődött volna, azonban teljesen megállítani képesek nem voltak. A társadalmi agitációk megállítását tehát mi sem indokolta s ezeket folytatták is közvetett és közvetlen irányban. A föld jövedelmezőségének és a keresetképességnek emeltse volt az egyik panacea és a hatalmas mozgalmak, melyek egy megfelelő vámtarifa s tehát a földbirtok jövedelmezőségének emelése érdekében megindultak, némi sikerrel kecsegtetnek. Igaz, hogy a minimális gabnavámok mindeddig életbe nem léptek, de remélhetőleg már nem soká késnek. Ennek kedvező hatását remélhetjük, azonban túlfokozott reményeket ezekhez fűzni nem szabad, nem lehet. Az eladósodás oly nagymérvű, hogy itt más emeltyűket is mozgásba kell hozni, más eszmék megvalósítására is kell törekedni. Ennek a meggyőződésnek a kifolyása volt a telepítési banknak és törvénynek tervezete, amelyet Darányi, mint hattyúdalt zengett el a földmívelési miniszteri székben, de melynek akkordjai elhangzottak anélkül, hogy az utód, Tallián Béla részéről a legkisebb visszhangot eddigelé észrevehettük volna. Milyen szép koncepció volt a Darányi telepítési törvényjavaslat tervezete és mily általános örömmel fogadta az ország! A magyar nemzeti állam alapjait mily hatalmasan szilárdította volna meg e törvénytervezetnek megvalósítása. Az eladósodott birtokososztálynak milyen kiadó segítségére jött volna ekként az állam, amelynek üdvös beavatkozása a siralmas deposszedálási folyamat elé így egy hatalmas gátat állított volna. De még ez a telepítési törvényjavaslat sem merítette volna ki egészen az állami feladatokat, amelyek ez irányban megoldandók. Kifejezést adott e felfogásnak néhai Horánszky Nándor, aki szepsii beszédében a kisbirtoki terhek állami megváltásának gigászi gondolatával jött a közönség elé. Ha egyéb haszna nem is volt a szepsii beszédnek, de az a hatása el nem vitatható, hogy a birtokeladósodás kérdését egész jelentőségében állította az ország elé. Rámutatott arra, hogy a társadalom már gyenge az orvoslás feladatának megoldására és hogy az államnak egész vagyoni erejével kell e kérdésnek feküdnie. Az ország gazdaközönsége reményteljesen fogadta az állami beavatkozásnak ezen érdekes gondolatát, de azért a VL országos gazdakongresszus nem tartotta fölöslegesnek reámutatni arra, hogy e kérdés megoldásánál nem érhetjük be a szociálpolitikai szempontokkal, hanem a nemzeti célokat is előtérbe kell helyezni. A földbirtok tehermentesítésénél tehát nemcsak a birtok nagysága, hanem az eladósodás mértéke — legyen az kis vagy nagybirtok, — képezze a főszempontot és ha az államnak érdekében áll a kisbirtok fentartása, nem kevésbbé feladata nemzeti szempontból a középbirtok konszolidálása is. Ezek azonban mind csak eszmék s mialatt ezen eszmék birálgatásával tölti el idejét a közvélemény, azalatt az eladósodás és deposszerálás folyamata folyton növekedő arányban halad előre. Sajnos, de úgy van, hogy ha az államot valamely elhatározó lépésre sarkalja a társadalom, végtelen lassúsággal igyekszik — ha igyekszik — ezen ösztökélésekre feladatainak megoldásához nyúlni. Éppen 25 esztendei erőteljes agitációra volt szükség, hogy a vámtarifában a mezőgazdasági termelés jogos kívánságai is érvényesülhessenek. Ha nem is ennyi, de szintén hosszú időkre volt szükség, míg a kormányt egyéb mentőakciók felkarolására is megnyerni lehetett Nem mondhatjuk tehát azt, hogy a társadalom hiába vet fel egészséges eszméket és hiába agitál, de azt el nem lehet vitatni, hogy csak erőteljes és szakadatlan nógatásoknak kell alkalmaztatnak a kormány lomha idegzetének fölvillanyozására. A sok mentőgondolathoz, melyet a társadalom a földbirtok tehermentesítése érdekében fölvetett, most egy újat — bár nem egészen újat — fűzött az innsbrucki jogászgyűlés. Az innsbrucki jogászok körében fölvetették azt a megoldást, hogy törvényesen állapítsák meg a földbirtok megterheltetésének határát, ez azonban nem találkozott tetszéssel, mert a földbirtokosok nagy részét az uzsorások karjaiba kergetné. A jogászgyűlés ehelyett fölkarolta a törlesztéses jelzálogkölcsönnek egybekapcsolását az életbiztosítással, mely, mint mondok, nem új eszme, mert egy századdal előbb már Angolország- Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apróhirdetéseit díjtalanul közöljük.