Hegymászó, 1978. 1-4. szám
1978 / 1. szám
EGYESÜLETI KÖRKÉP Az egyesületek évi jelentése az 1977. évről egy vastag irattartót tölt meg, s ezért csak tallózni lehet a teljesítmények közt, valamint összefoglalni a szakosztályok életét. A magyar hegymászás a szakcsoportok munkájából tevődik össze. Jó éve volt a magyar hegymászásnak és ezt a beszámolók tükrözik. Azonban a fejlődésünk érdekében inkább a jövőre igyekszem pillantást vetni, amikor az egyesületek körképe után ismertetem a Magyar Természetbarát Szövetség elnökségének intézőbizottsági ülésén megtárgyalt tervezetet. A most leírtak képezték tárgyát a hegymászók országos értekezletének is, amit december 8-án tartottunk Budapesten. Az egyesületek sorrendjében semmi célzatosság nincs, így következnek ama irattartóban. OSC A csoport két éve működik csak, de olyan erőteljesen fejlődik, hogy a nem hivatalos teljesítmény rangsorban már kivívta az első helyet. Az elmúlt évben szervezetileg is fejlődtek, oktatási tematikát dolgoztak ki, minden kezdő hegymászóról az oktatási felelős fejlődési naplót vezet, nyilvántartják teljesítményeiket, fokozatokat állapítottak meg, hogy ki mikor, milyen szint elérése után, milyen tátrai útra mehet stb. Edzések hetente kétszer vannak, szerződéses edző irányításával. Felszereltségük is viszonylag jónak mondható. Tagjaiknak felszerelése jórészt egyesületi tulajdonban van. Az évégi létszám: 27 (ebből 15 az "aktív" és 12 a próbaidős). Szeptember óta - addig a Meteor adott helyet nekik - önálló klubhelyiségük is van. Különösen a MEAC-cal alakítottak ki jó kapcsolatot a közös szervezések során. A csoport tagjai 51 különböző utat másztak (magashegységben). Az OSC-ben külön is odafigyelnek a női mászók felnevelésére és nem véletlen, hogy a legjobb 6 között az egyesületi rangsorban kettő nő (Rózsavölgyi, Kopácsi). Szabadka volt talán a legeredményesebb az Elbrusz mindkét csúcsának megmászásával. Terveik 1978-ra már merészebbek s minden bizonnyal jórészt meg is valósulnak. Miskolci Egyetemi Alpin Club Messze a legerősebb vidéki szakosztály. Sok gondot fordítanak a propaganda munkára, melynek eredménye is van, mert az Észak-Magyarország több ízben közölt cikkeket. Kiállítást és előadássorozatot szerveztek a Kelet-szlovákiai Vasmű hegymászó klubjával közösen, Magashegyek között címen. Az ún. expedíciós szellem fejlesztése terén nem sikerült előbbre lépni, aminek okát az új pontozásnak tulajdonítják, mely a teljesítménymászásokat helyezi előtérbe. E téren viszont lényeges a fejlődés. Tábort 1977-ben nem szerveztek, hogy így is lehetőséget biztosítsanak a kis csoportok mennyiségileg és minőségileg is jelentősebb útjainak. Ennek eredményeként 37 fő 96 utat mászott IV’ átlaggal. Négy év alatt egyenletesen csökkent a mászólétszám és a mászott utak száma, de növekedett az átlagos nehézségek, amit példáz, hogy a VI-os utak száma megkétszereződött. Aktívan résztvettek a szövetség rendezvényein: Himer és Szálkai a Keleti-Alpokban, Csikós a téli Magas-Tátra-i táborozáson, ahol Szabadkával (OSC) többek közt egy téli első megmászást is végeztek (Közi szit DNy-i fal V. Al.) Az egyesületek közül főként az OSC-vel és a nyíregyházaiakkal dolgoznak együtt. Rendeztek mászóversenyt a Bükkben, további fixszögeket helyeztek el Hámoron és nem utolsósorban megoldották a klub munkavállalási problémáit.