Hegymászó, 1978. 1-4. szám

1978 / 1. szám

EGYESÜLETI KÖRKÉP Az egyesületek évi jelentése az 1977. évről egy vastag irattartót tölt meg, s ezért csak tallózni lehet a teljesítmények közt, valamint összefoglalni a szakosztá­lyok életét. A magyar hegymászás a szakcsoportok munkájából tevődik össze. Jó éve volt a magyar hegymászásnak és ezt a beszámolók tükrözik. Azonban a fejlődésünk érdekében inkább a jövőre igyekszem pillantást vetni, amikor az egyesületek körképe után ismertetem a Magyar Természetbarát Szövetség elnökségének intézőbizottsági ülésén megtárgyalt tervezetet. A most leírtak képezték tárgyát a hegymászók orszá­gos értekezletének is, amit december 8-án tartottunk Budapesten. Az egyesületek sorrendjében semmi célzatosság nincs, így következnek ama irattartóban. OSC A csoport két éve működik csak, de olyan erőteljesen fejlődik, hogy a nem hi­vatalos teljesítmény rangsorban már kivívta az első helyet. Az elmúlt évben szerve­zetileg is fejlődtek, oktatási tematikát dolgoztak ki, minden kezdő hegymászóról az oktatási felelős fejlődési naplót vezet, nyilvántartják teljesítményeiket, fokozatokat ál­lapítottak meg, hogy ki mikor, milyen szint elérése után, milyen tátrai útra mehet stb. Edzések hetente kétszer vannak, szerződéses edző irányításával. Felszereltsé­gük is viszonylag jónak mondható. Tagjaiknak felszerelése jórészt egyesületi tulajdon­ban van. Az évégi létszám: 27 (ebből 15 az "aktív" és 12 a próbaidős). Szeptember óta - addig a Meteor adott helyet nekik - önálló klubhelyiségük is van. Különösen a MEAC-cal alakítottak ki jó kapcsolatot a közös szervezések során. A csoport tagjai 51 különböző utat másztak (magashegységben). Az OSC-ben külön is odafigyelnek a női mászók felnevelésére és nem véletlen, hogy a legjobb 6 között az egyesületi rang­sorban­ kettő nő (Rózsavölgyi, Kopácsi). Szabadka volt talán a legeredményesebb az Elbrusz mindkét csúcsának megmá­szásával. Terveik 1978-ra már merészebbek s minden bizonnyal jórészt meg is va­lósulnak. Miskolci Egyetemi Alpin Club Messze a legerősebb vidéki szakosztály. Sok gondot fordítanak a propaganda munkára, melynek eredménye is van, mert az Észak-Magyarország több ízben kö­zölt cikkeket. Kiállítást és előadássorozatot szerveztek a Kelet-szlovákiai Vasmű hegymászó klubjával közösen, Magashegyek között címen. Az ún. expedíciós szellem fejlesztése terén nem sikerült előbbre lépni, aminek okát az új pontozásnak tulajdo­nítják, mely a teljesítménymászásokat helyezi előtérbe. E téren viszont lényeges a fejlődés. Tábort 1977-ben nem szerveztek, hogy így is lehetőséget biztosítsanak a kis csoportok mennyiségileg és minőségileg is jelentősebb útjainak. Ennek eredmé­nyeként 37 fő 96 utat mászott IV’ átlaggal. Négy év alatt egyenletesen csökkent a mászólétszám és a mászott utak száma, de növekedett az átlagos nehézségek, amit példáz, hogy a VI-os utak száma megkétszereződött. Aktívan résztvettek a szövetség rendezvényein: Himer és Szálkai a Keleti-Alpokban, Csikós a téli Magas-Tátra-i táborozáson, ahol Szabadkával (OSC) többek közt egy téli első megmászást is végez­tek (Közi szit DNy-i fal V. Al.) Az egyesületek közül főként az OSC-vel és a nyíregyházaiakkal dolgoznak együtt. Rendeztek mászóversenyt a Bükkben, további fixszögeket helyeztek el Hámoron és nem utolsósorban­ megoldották a klub munkavállalási problémáit.

Next