Hegymászó, 1999
Krónika Az 1999. évi őszi Országos Hegymászó találkozónak idén Várgesztes adott otthont, november 27- 28-án. A szombat délelőtt szokásos programja a küldöttgyűlés volt. Elnöki beszámolójában Nagy Sándor segítséget ígért az MHK elnöksége nevében a hazai hegymászó klubok szétesésének megállítására - amennyiben a klubok vezetői megfogalmazzák, hogy milyen segítségre számítanak. (A gyűlésre 14 klub delegált küldöttet.) Az MHK taglétszáma 1999-ben csökkent, elsősorban azért, mert a ’98-ban vizsgázott, s ezáltal automatikusan 1 évi tagságot megszerzőknek az idén mindössze kb. fele újította meg tagságát. Örvendetes ugyanakkor, hogy több olyan tag is visszatért a klubba, akik hosszú évekig szüneteltették tagságukat. Farkas Péter a Hegymászó és a Csúcskönyv megjelentetésével kapcsolatban - szerencsére - nem tudott rendkívüli eseményről beszámolni; mindkét kiadványt rendszeresen megkapja a Tagság. A Hegymászó esetében valamelyest sikerült csökkenteni a több hónapos lemaradást. A Csúcskönyv „beállt” az évi háromszori (április, szeptember, december) megjelenésre. Nagy Sándortól érdekes megjegyzés hangzott el a Csúcskönyvvel kapcsolatban: a lap által kavart kisebbfajta viharnak döntő szerepe volt abban, hogy az aggteleki verseny nem szűnt meg végleg... Kunos Gábor rossz hírekkel érkezett: mind a kegyeleti emléktúrát, mind a hegymászó triatlont sajnos egyre inkább az érdektelenség jellemzi. A Stalpin Rallival jobb a helyzet, tudtuk meg Kádas Sándortól; jövőre az esemény első fordulójára február 12-13-án, Gyömbéren kerül sor, a második forduló Ausztriában lesz. Merza István a Sziklamászó Sportalapítvány ügyeinek intézésében végzett munkájáról, valamint a Hegymászó és Csúcskönyv szerkesztésében nyújtott segítségről szólt. Balog Géza az „Alapítvány Nemzeti Hegymászó Expedíciók Támogatására” kuratóriumának titkára ismertette az alapítvány idei tevékenységét (az adatokat lásd külön). Az ő feladata volt a Hegymászó diapályázat kiírása és értékelése is. Bognár Mihály a megújult Aggtelek Kupa néhány tapasztalatát összegezte. Erőss Zsolt a magashegyi expedíciózás helyzetéről szólva megállapította, hogy terjednek az egyénileg szervezett utak, de ezzel párhuzamosan növekszik az illegális mászások száma is... Kiszely György, az Elnökség oktatásért felelős tagja az oktatók minősítésének bevezetését javasolta, amellyel többen vitába szálltak. A vita eredményeképp az Elnökség felhatalmazást kapott arra, hogy vizsgálja meg a minősítés lehetőségeit (figyelemmel arra is, hogy a vizsgáztatáshoz már most vizsgabiztosi minősítés szükséges), és jövőre terjessze javaslatát a Küldöttgyűlés elé. Meggyes Árpád volt az Elnökség egyetlen tagja, aki a Küldöttgyűlésen nem jelent meg, s ezévi munkája sem volt számottevő, néhányan visszahívását javasolták. A Közgyűlés elfogadta az előterjesztéseket, az 1998-as pénzügyi zárásról szóló beszámolót, a 2000. évi költségvetési tervet és az alapítványi beszámolót. Az 1999. évi küldöttgyűlés utolsó momentumaként Rácz Zsolt Nagy Sándortól átvette a tavalyi Küldöttgyűlés által részére megszavazott Zsigmondy emlékplakettet. A Találkozó a hagyományos futóversennyel, majd este a diapályázatra beküldött képek bemutatásával, illetve eredményhirdetéssel folytatódott. A pályázatra beküldött képek száma (kb. 70) örvendetes, bár a minőség valamelyest alatta maradt a tavalyinak. A diavetítéses beszámolókból szerencsére idén elmaradtak a hosszú, unalmas monológok. Erőss Zsolt előadása a Nanga Parbat megmászásáról ugyanúgy élményszámba ment, mint Babcsán Gábor .