Hegymászó, 1999

Krónika A z 1999. évi őszi Országos Hegymászó találkozónak idén Várgesztes adott otthont, november 27- 28-án. A szombat délelőtt szokásos programja a küldöttgyűlés volt. Elnöki beszámolójában Nagy Sándor segítséget ígért az MHK elnöksége nevében a hazai hegymászó klubok szétesésének megállítására - amennyiben a klubok vezetői megfogalmazzák, hogy milyen segítségre számítanak. (A gyűlésre 14 klub delegált küldöttet.) Az MHK taglétszáma 1999-ben csökkent, elsősorban azért, mert a ’98-ban vizsgázott, s ezáltal auto­matikusan 1 évi tagságot megszerzőknek az idén mindössze kb. fele újította meg tagságát. Örvendetes ugyanakkor, hogy több olyan tag is visszatért a Klubba, akik hosszú évekig szüneteltették tagságukat. Farkas Péter a Hegymászó és a Csúcskönyv megjelentetésével kapcsolatban - szerencsére - nem tudott rendkívüli eseményről beszámolni; mindkét kiadványt rendszeresen megkapja a Tagság. A Hegy­mászó esetében valamelyest sikerült csökkenteni a több hónapos lemaradást. A Csúcskönyv „beállt” az évi háromszori (április, szeptember, december) megjelenésre. Nagy Sándortól érdekes megjegyzés hangzott el a Csúcskönyvvel kapcsolatban: a lap által kavart kisebbfajta viharnak döntő szerepe volt ab­ban, hogy az aggteleki verseny nem szűnt meg végleg... Kunos Gábor rossz hírekkel érkezett: mind a kegyeleti emléktúrát, mind a hegymászó triatlont sajnos egyre inkább az érdektelenség jellemzi. A Síalpin Rallival jobb a helyzet, tudtuk meg Kádas Sándortól; jövőre az esemény első fordulójára feb­ruár 12-13-án, Gyömbéren kerül sor, a második forduló Ausztriában lesz. Merza István a Sziklamászó Sportalapítvány ügyeinek intézésében végzett munkájáról, valamint a Hegymászó és Csúcskönyv szerkesztésében nyújtott segítségről szólt. Balog Géza az „Alapítvány Nemzeti Hegymászó Expedíciók Támogatására” kuratóriumának titkára is­mertette az alapítvány idei tevékenységét (az adatokat lásd külön). Az ő feladata volt a Hegymászó dia­pályázat kiírása és értékelése is. Bognár Mihály a megújult Aggtelek Kupa néhány tapasztalatát összegezte. Erőss Zsolt a magashegyi expedíciózás helyzetéről szólva megállapította, hogy terjednek az egyéni­leg szervezett utak, de ezzel párhuzamosan növekszik az illegális mászások száma is... Kiszely György, az Elnökség oktatásért felelős tagja az oktatók minősítésének bevezetését javasolta, amellyel többen vitába szálltak. A vita eredményeképp az Elnökség felhatalmazást kapott arra, hogy vizsgálja meg a minősítés lehetőségeit (figyelemmel arra is, hogy a vizsgáztatáshoz már most vizsga­biztosi minősítés szükséges), és jövőre terjessze javaslatát a Küldöttgyűlés elé. Meggyes Árpád volt az Elnökség egyetlen tagja, aki a Küldöttgyűlésen nem jelent meg, s ezévi mun­kája sem volt számottevő; néhányan visszahívását javasolták. A Közgyűlés elfogadta az előterjesztéseket, az 1998-as pénzügyi zárásról szóló beszámolót, a 2000. évi költségvetési tervet és az alapítványi beszámolót. Az 1999. évi Küldöttgyűlés utolsó momentumaként Rácz Zsolt Nagy Sándortól átvette a tavalyi Kül­döttgyűlés által részére megszavazott Zsigmondy emlékplakettet, A Találkozó a hagyományos futóversennyel, majd este a diapályázatra beküldött képek bemutatásá­val, illetve eredményhirdetéssel folytatódott. A pályázatra beküldött képek száma (kb. 70) örvendetes, bár a minőség valamelyest alatta maradt a tavalyinak. A diavetítéses beszámolókból szerencsére idén elmaradtak a hosszú, unalmas monológok. Erőss Zsolt előadása a Nanga Parbat megmászásáról ugyanúgy élményszámba ment, mint Babcsán Gábor 3

Next

/
Thumbnails
Contents