Helikon, 1994 (5. évfolyam, 157-180. szám)

1994 / 1. szám (157.)

HELIKON Méliusz József 85 éves Amíg csak él , a műnél százszor inkább az íróra illik emlékezni. Az alkotók életidőben ekko­ra pályaív-darabjait már rendszerint úgyis csak az utókor madártávlata fogja át tisztességesen. Kö­zelről maradnak a felfújt körülrajongás vagy a hallgatás végletei, kinek-kinek körülményei s sze­rencséje szerint. Méliusz ahhoz a nemzedékhez tartozik, aki sosem szabadulhatott egészen a kor hadifogságából, de összes bebörtönzései és beil­leszkedési kísérletei közepette a költői, írói létet nem tagadta meg soha. Akkoriban már­ még újra szabadúszó volt, annyi idős lehetett, mint amennyit mára mi is megértünk, amikor járni kezdtünk hozzá, Szilágyi Dom­okossal, Balogh Jó­zseffel, alig néhányan, nem összeesküdni, nem is világot­ megváltani, csak egyszerűen szót érteni, megérteni és megértetni, vagyis észrevétlenül folytatni ama örökre befejezhetetlen szakmai vi­lágegyetemünket. Méliusz lelki műhelye, az a szellemi közeg, mely az előttünk járó s még élő "két világháborúköztiségből" főleg, ha nem egye­dül őt lengte akkor körül, kitörölhetetlen hatással volt a másoktól még inkább csak váddal, vádas­kodással és szemrehányással fogadott dacos mo­dernkedésünkre. Befalazott alagutak, kiherélt könyvtárak és megbélyegzett zsákutcák labirin­tusnak álcázott igazi domborzatán ő volt a fix földrajzi pont: egy élő anakronizmus — az a jobb­ról is, balról is elátkozott avantgárd testesült meg benne, az újítás szabadságának joga és szelleme, amit azóta se felejtünk, tagadunk meg, csupán másként értelmezünk. Minden különc külsőség lekopván s minden tartalmi rejtjelzés vagy kény­szeraktualizálás érvényét vesztvén, mára már szomorúan korán lezárt vagy még pislákoló élet­műveinkről e Mélisz-holdfényben is igazolódik, hogy egyik formája volt az a halálos játék az akkor fogalomként sem ismert másként gondolkodás­nak. Az ő műhelye aztán ezekben az évtizedekben asztalra tette a "non-kincstárizmus" enciklopédiá­ját, a Kávéház-sorozatot, mely minden bizonnyal a Romániában élő magyar értelmiség életrajzának egyik "sors-és­ jelkép" értelmű és értékű monu­mentuma marad. Ám amíg él, a művénél százszor inkább az élő alkotót kellene tisztelni és szeretni. LÁSZLÓFFY ALADÁR MÉLIUSZ JÓZSEF A jitgadal elégia — Kaddis — (részlet) (Allen Ginsberg Kaddish Poems cmű műve 1960-ban jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban.)­­ Ne Allen Ginsberg ne a hatalmas és bosszúálló Jáhvé és ne az ő ötezeréves népe hanem ti körül nem metéltek Jitgadal — más ejtés szerint Jisz­­kadasz — a zsidó halotti ima, a Kad­dis első szava. A Kaddist a gyászoló fiúgyermek a halál eseményétől szá­mított tizenegy hónapig naponta há­romszor mondja el, valamint a haláleset minden évfordulóján. A szertartáshoz az imádkozóval együtt legkevesebb tíz férfi jelenléte szüksé­ges. Ha a halott után nem marad fér­fiutód, közeli barát is mondhat Kaddist. A Jitgadal elégiában előbb az első, később az utolsó mondatok hangzanak el héberül. hallgassátok meg kaddisomat itten Európában — én a körül nem metélt az ezer éve megkereszteltek gyermekeinek gyermeke szemetek láttára nevelem gyász­szakállam és szemetek láttára betépem ruhámat — én az egész emberi faj kétségbeesett leszármazottja fekete kalappal fémön kilenc tarkón lőtt fekete kalapos férfiú társaságában fületek hallatára mondom a kaddist itt Európában és vértől nem szennyezett két tenyerembe temetem a század hazugságainak látásától gyulladásos szemem két tenyerembe temetem szégyentől lángoló szakállas öreg arcomat— és feljajdulok: — JITGADAL... és újfent feljajdulok: — JITGADAL VEJITKADDAL... hogy gyászkiáltásom benneteket körül nem metéltek emlékezni idézzen Európában — emlékezzetek — JITGADAL... 2 emlékezzetek hogy vannak körülöttünk és közöttünk számlálhatatlan bűntelenek akik a bűnt nem vették tudomásul és elhallgatták a bűnösöket valamint a bűnösök társait és amikor vallani kellett hallgattak mint a kőszikla mint a víz vagy a hamu — elhallgattak és hallgattak de ők a bűn és a bűnösök feldicsérésével nem vádolhatók és békében élnek mert a bűn elbírhatatlan súlya nem nyomja lelkiismeretük bádogfalát— holott elhallgattak és hallgattak és hallgatnak — s ekként ők rejtőzni segítettek a bűnt és a bűnösöket és a bűnösök cinkosait és lehetővé tették bűn és bűnös és cinkosság feltámadását— pedig ők csak elhallgattak és hallgattak és hallgatnak és bűntelenek — JITGADAL... 3 ám ti akik körülöttünk és közöttünk bűntől terheletlenül emígy cselekesztek mivé lettetek mégis Európában? — nem rebbenő szemetekbe kiáltom a nagy Jitgadallal: a bűn néma és láthatatlan letagadói vagytok mindahányan akik hallgattatok Európában — JITGADAL VEJITKADDAL SOMÁ­RAB­A... 2

Next