Helikon, 1996 (7. évfolyam, 207-230. szám)

1996-01-05 / 1. szám (207.)

•V^ (l4*­rr ...tovavonulnak komor-tévhites korok" HELIKON Tl?nnÁT von? AT megjelenik kétszer egy hónapban Kolozsváron . : - , . IkQDAUVU hOLYUlKA l vuévfolvamimí wnszám-január5. tosooiej Szabó Tamás felvétele Sziszüphosz mentsege Mennyi életigenlő üdvösét — remekművet és itt-ott még eszmét is — örökölt s hordott össze a világ csak az elmúlt két-három évezred alatt... Miközben az emberből ki­veszni látszik a képesség, hogy ezeket valaha még észrevegye, vagy pláne hogy élni tudjon velük. Mert gondolkodását mára, úgy rémlik, csupán nyomora, gondja, bűne határozza meg. Üzenete, "hírértéke" ugyanis hovatovább csak a pusztulásnak, reményte­lenségnek van számára; s e szel­lemi környezetszennyezés va­lahogy újra és tovább generálja bennünk önmagát. Persze a mindenkori évkezdő "hogyan tovább"-ok lehetőségeit fürkészve aligha lenne okunk bár­mi bizakodásra. Hisz ami eddig gondunk volt, az továbbra is gond lesz: keserves nyűgölődés, hogy megtarthatnánk maradék magyar kultúrintézményeinket. Jó volna nem latolgatni, hogy ez meddig sikerülhet nekünk, milyen áron s mi végre? Néha úgy érezzük, Szi­szüphosz agyonértelmezett törté­nete köszön vissza sorsunkban. Igaz, azzal is kezdhettük vol­na: íme, még mindig megvagyunk. Csak ehhez kéne lennie bennünk szemernyi önelégültségnek; vagy valami ehhez hasonló indíttatás... Holott ez is igaz volna. Mert lám, '95-ben a HELIKON túljutott a 200. megjelenésén, s most — min­den baljós "előrejelzés" ellenére — nekidöccen hetedik évfolyamá­nak. Tudjuk, illene hosszan hálál­kodnunk azoknak, akik a lap meg­tartásában segítenek nekünk.. ...Miközben lucskos telek sara vajúdja újesztendőinket. S azok majd hozzák újabb végeérthetet- len adventek abszurd várakozás­állapotait. Rendre elhalnak öreg költőink s velük tovavonulnak- enyésznek nagy-elszánásos, ko­mor-tévhites korok. Ám a sok­országos magyar irodalmi hazá­nak ebben a zugában évtizedek óta nem rajzott elő annyi tehetséges ifjú ember, mint éppen mostaná­ban. Szerencsére ők még nem kér­dezik: meddig s mi végre? Vagy ki tudja? ...Könnyű Sziszüphosznak (ha mégoly inszaggató is a sziklate- her): nem ismeri saját történetét. SZILÁGYI ISTVÁN • Szöveggyú'j'temény: KAFKA • Búcsú Méliusz Józseftől és Kiss Jenőtől • Sigmond István: Molekulák • Páll Lajos versei • Szőcs István tanulmánya • Kosztolányi Dezső: Égi jogász • Tompa István novellája • Bölöni Domokos karcolata • Terényi Ede: Reflexiók 14. • SERÉNY MÚMIA ORBÁN OTTÓ FONNA CSOMOLUNGMÁN A művészet, vegyük úgy, hegymászás. Az ifjúság gubancos, zöld bozót a föld ölén, a dombvidék két széttárt combja közt; még semmi sincs eldöntve, lezárva, még minden lehet belőled... bérgyilkos, hajóskapitány, szakácsnő, püspök, apáca, föltaláló, pomófilmsztár, történész, paraszt, akármi... a válasz­ték határtalan. De ha eldöntőd, hogy a nyaktörő magasság vonz, az életed ösvénnyé szűkül, s az az ösvény fölfele visz. A kezdet egyszerű, mert nehéz. Lefoglal a fölszerelés, a beszerzés, nincs időd homályos sejtelmekre. Néha látod a csúcsot, ahogy kibukkan a felhőkből, s megcsillan rajta a hó. Később logikusnak látszik, hogy minél több súlytól megszabadulj. A levegő ritkul, megtanulsz lemondani. Csak a lényegest viszed magadból, és az mind kevesebb. Azzá csupaszodsz, aki vagy. Átlátni rajtad, mintha üvegből volnál. Látni a csontjaidat. Előbb csak titokban, később nyíltan kezdenek unni. Mondod a magadét. Jó - tömörebben, célratörőbben, de azért ugyanazt. Most már látod, a csúcsra fölémi - halál. De nincs kivel elszámolnod. Nemhogy az Isten nem vár rád odafönt, de senki sem vár senkire ott soha. Nincs ott más, csak a szél meg a hóvihar meg a fuldoklás melledben föl-alá járó vasreszelője. Csikorgatod a fogaidat (vagy csak képzeled ezt is?), és lefekszel a hóba. Végre. Most legalább egy jó nagyot alszol. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A postai lapterjesztő nyilvántartásában a HELIKON katalógus-száma 3012 Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKON-t

Next

/
Thumbnails
Contents