Helikon, 1997 (8. évfolyam, 231-254. szám)

1997-01-10 / 1. szám (231.)

álmaikban széttörtél eg edűkkel... f/ tr HELIKON SZILÁGYI ISTVÁN Gazdátlan késztetés Bizakodó szavakkal kéne kezdeni az új esztendőt s útjára indítani a Heli­kon VIII. évfolyamát. Merthogy a mö­göttünk elpergett hónapok, évek során a folyóiratnak rendkívüli nehézségek ellenére is sikerült megmaradnia — s erre talán lesz mód, van esély az elkö­vetkezőkben is. Ám ez, tudjuk, nem­hogy önelégültségre, de különösebb reménykedésre sem jogosít — ettől egyébként eleve megóv számos oly ke­serves tapasztalat, mely rácáfolt az el­múlt évek "legmértéktartóbb" vára­kozásaira is. Holott most valamelyest derűlátób­baknak kellene lennünk, hisz a hét esz­tendővel ezelőtti megtorpant, eltorzult rendszerváltozás-kísérletek után most, négy-öt elfecsérelt évvel magunk mö­gött a második nekirugaszkodásnak le­netünk tanúi, melyben a Romániában élő magyarság, úgy tűnik, megint részt vállalhat, s ezt bizonyára meg is kell ten­nie, még ha politikai szervezete elkerül­hetetlenül továbbra is kényszerpálya­bérlő, netán megint bűnbakjelölt — no de kisebbségben "jó lépés" aligha képzel­hető. Előbb keserves tapasztalatokatemle- gettünk; igen, az elmúlt évek kelet-euró­pai változásai sajnos azt bizonyítják: a társadalom demokratizálódása egyelőre nemhogy anyagi jólétet nem ígér, de a szellemi élet, a művészetek számára sem nyit tágasabb tereket — és bizonyára nem lesz ez másképp mindaddig, míg a műalkotásnak piacgazdaság a cenzora. ... Hanem ami mégis meggondolkoz- tató, s a maga paradox módján tán ör­vendetes, hogy a szépírás néhány elpan­gott bizonytalankodó év után mára mintha újra éledezne. Furcsa dac lehet e "jelenségnek" — (ha ugyan egyáltalán van) — a magyarázata, mikor az alkotó többé már nem törődik sem az ún. társa­dalmi megrendelés elmaradtával, sem támogatások szűkmarkúságával; nem érdekli sem "fogadókészség", sem ráfi- gyelés, még bár ezek kiesése sem. Ha­nem már-már valami megfoghatatlan, gazdátlan késztetésnek engedve tudo­másul veszi, hogy a mű, az irodalom létezni akar. LÁSZLÓFFY ALADÁR Ott legbelül az Újév reggelén A belső égen belső üstökös. Belső időkben máskor van az éjfél, belső tragédiában más a hős, — belső határ szilveszterére értél. A belső holdra belső eb ugat, van belső nagyharang, naponta kongó, van belső napkelet, belső nyugat mint lelki Ázsia és lelki Kongó. Egy belső város, mély-történelem — a külsőbe már belehaltam százszor, egy belső újév játszik most velem, belső-Buddról belső-Pestre átszól: ott, legbelül talán megint divat minden után és ellenére hinni. A múlt hivat, a nagybeteg hivat, a napra ölben lehet csak levinni. Ott legbelül az újév reggelén akár külön, akár most velem játszol, csak MI lehetsz s veled vagyok csak ÉN, ha voltnak, lesznek, bármi másnak látszol. Elhull a gyáva, elesik a hős — nincs náció, hogy néha ne temessék. A belső égről belső üstökös külső csodája már egyetemesség. A belső égen belső fellegek, belső fonál vagy ßm pereg az orsón. A bennem lakó belső emberek viseljék méltósággal el a sorsom. A belső templomban mikor a pap karját kitárva áldást kér az Úrtól — kinn frissenhulll havak csillámlanak s egy január sugárzik új azúrtól. Azl960-as években lerombolt Donát szobor — Kolozsvár, Hójatető (Szabó Tamás felvétele) • Tornai József: Egy mondat a szabadságról • Sigmond István: Testvérharc • Kukorelly Endre novellája • Nyelvtani kiskalauz • SERÉNY MÚMIA OLVASÓINK A postai lapterjesztő nyilvántartásában a HELIKON katalógus-száma 3012 ✓ Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között FIGYELMÉBE! Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKON-t

Next

/
Thumbnails
Contents