Helikon, 1998 (9. évfolyam, 255-278. szám)

1998-01-10 / 1. szám (255.)

# „Mint köd, oszlanak a boltívek." HELIKON TT?fYTYA T 'N/ÍT T-?r^T VfSlT? A T MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON . . 1KUUALM1 EULYU1KAI ,x. évfolyam írni. csuszám-januárkio. a”10001'i Incze János Oés:Városvég • Szilágyi István: Magunk gravámenje • Pomogáts Béla: Bodor Ádám elbeszélési • Határ Győzd: Nostalgitis purulens • VISSZA A FORRÁSOKHOZ 1. • SERÉNY MÚMIA SZŐCS ISTVÁN ^ \J'7 ^ * W Mitől és hogyan él a nyelv? Nyelvében él a nemzet —; százegynehány éve arra a straté­giára rendezkedett be a nemzet, hogy viszont a nyelv életét az ál­talános tankötelezettség bizto­sítja. Aki magyar elemit és ma­gyar középiskolát végez, az kö­vetkezésképpen magyar is lesz, illetve — megmarad magyarnak, mert magyarul ír s olvas. Amikor a nemzet egyharma- da idegen államiság keretébe ke­rült, a kisebbségi politika akkor is az iskolára öszpontosított; ha meg tudjuk őrizni, akárcsak fele­kezeti alapon is a magyar tan­nyelvű iskolát, megőrizzük a nemzeti létünKet is. Ma azonban ez egyre nehezebb; a magyar anyanyelvű gyerekek harminc- negyven százaléka az utódálla­mokban már nem magyar ok­tatási nyelvű iskolákba jár, és ez a szám a jövőben biztosan növe­kedni fog. A Kárpát-medencén kí­vül, állítólag ugyancsak másfél­milliós magyarság gyermekeinek kilencvenkilenc százaléka jár más oktatási nyelvű iskolákba. Ez azt jelenti, hogy az összma- gyarság gyermekeinek egyötöde nem jár magyar iskolába. Az ame­rikai magyarság túlnyomó több­sége nem is beszéli anyanyelvét, s a magyar származás csak családi hagyomány náluk — vagy csalá­di legenda. Amiből egyenesen követke­zik, hogy a nyelv megőrzésének és továbbadásának — noha to­vábbra is a legfontosabb — már, nem lehet egyedül eszköze az is­kola. Illetve, amennyiben az, a magyar nyelvet beszélők száma még akkor is emberöltőnként húsz-huszonöt százalékkal apad­na, ha volna elegendő természe­tes népszaporulat. Ezért már régóta hangoztatják — hangoztatjuk — "egyesek", hogy új stratégiát kell kialakítani. A nyelv sorsát az iskola mellett más hatékony propagádós eljárá­sokra kell ráterhelni. Egyébként nem tudom, más nemzetbéliek hogy vannak ezzel, de már ötven éve figyelem értet­lenül, hogy azoknak a magyar anyanyelvű személyeknek a többsége, akik idegen oktatási nyelvű iskolákba jártak, nem tud magyarul írni és olvasni. Ez szinte érthetetlennek tűnik föl azért, mert sokan vannak, akik — bár csak magyar iskolájuk van — minden nehézség nélkül kiol­vasnak idegen nyelvű szöveget, egy-két órai gyakorlás után, anél­kül, hogy évekig gyötörték volna iskolában. Sokkal inkább a beállí­tottság, a családi és munkahelyi környezet játszik ebben szerepet, nemcsak a magyar helyesírás ne­hézsége. (A magyar helyesírás külön­ben nehány részletkérdése miatt — és nem a lényeges sajátosságai miatt — nehezen megtanulható a makulátlanság szintjén. Ennek fő oka a már századunkban is több­ször, indokolatlanul bekövetke­zett helyesírási reform; ami ön- tudatlanul is rombolja a helyes­írás biztonságát, ha az olvasó ré­gebbi kiadású könyveket olvas, amelyekben egyes hangok — kü­lönösen az u és ü — más hosszú­ságot jelölő betűkkel vannak írva. Ugyanilyen bizonytalanságot kel­tő mozzanat az egybe- és kü-löní- rások sokszor megváltoztatott és az ésszerűségeb illetve értelmességet mellőző szabályzata. Valamikor a hatvanas vagy hetvenes években, az akkor száz­ezres példányszámú Előre napi­lap, több mint egy éven át hosszú í,úésú hangok nélkül jelent meg; ez nemhogy senkit sem zavart, de egyetlenegy kifogás sem érkezett a szerkesztőség címére. Ugyan­akkor a német helyesírás jelenleg >»>> folytatás a 2. oldalon OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A postai lapterjesztő nyilvántartásában a HELIKON katalógus-száma 3012 Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKON-t

Next

/
Thumbnails
Contents