Helikon, 2000 (11. évfolyam, 303-324. szám)

2000-01-10 / 1. szám (303.)

# „Mintha a távol sikoltozva szülne" HELIKON TT?nr»AT ]\yfT cm VÓTT? AT megjelenik kétszer EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON , n . 1KUUALM1 HJLYU1KA1 Xl. ÉVFOLYAM 2000. l.OOM SZÁM-JANUÁR 10. ara20001e> Simon Endre: Erdélyi táj • Egyed Emese: Adj békességet • Orbán János Dénes novellája • Fekete Vince versei • Lászlóffy Csaba: A száműzött • Péntek János Gyarmathy Sámuelről • Terényi Ede: Gyökerek — 2000 • SERÉNY MÚMIA SZILÁGYI ISTVÁN Már hat milliárd A tűzijáték szikragömbjei félórákra feledtetni próbálták a halandóval az idő közönyét. Ezredfordulós dáridóknak utána vakul az ég. S az idő közönye újra- és tovább dermeszti a tudattal megáldott-megvert létezőt. Merthogy az időt nem "érdekli", mint pordózzuk napokra, évtizedekre életünk, év­századokra, évezredekre történetünk. Az idő továbbhaladtá- ban nem botlik jubileumok, millenniumok évszámain — számára ezek nem küszöbök. A létezés minden pillanata mil­lió centenárium, ezernyi ezredforduló. Hogy aztán az életnek nevezett vergődő gomolygásban mint válnak külön, sokasod­nak, pusztulnak fajok, hogy a hordába verődő ember mitől lesz nép, ki országhatárokat cövekel maga köré... — nem az ő gondja. Végtelen óceánján az eszmék, hitek, ideológiák szennyező olajfoltok szivárványpöttyei csupán. ♦ A számos "exkluzív" emberi adottság között a számvetés képessége bizonyára a legelőbbvalók közé tartozik. Szenvedé­lyesen méricskélünk esélyeket; számigáljuk napjainkat és ön­magunkat; fáradhatatlanul viszonyítunk. Am miután a teremtés műve minden időszámítások előtt rég elvégeztetett, immár csak a fejlődés, a gyarapodás számoszlopait építhetjük tovább, a haladáséit nem — igaz, ennek — nem véletlenül — "mutatói" sincsenek. Gyarapodunk, sokasodunk hát, anélkül, hogy emberi lényegünk tekintetében előrehaladnánk tapodt- nyit is. A költő két emberöltővel ezelőtt még eképpen borong: "Már két milliárd kötöz itt, / hogy belőlem hű állatuk legyen." Nos hatvan esztendő alatt e szám megháromszorozódik: mára hat milliárd. Van hát mit számlálni. Igaz, eközben kizárólag az ember és "házatája" gyarapodott — minden más élő ellené­ben és rovására. Az ember és haszonállatai és parazitái soka­sodtak (vágómarha, patkány, csótány), míg a többi teremtmény kőszáli sastól szarvasbogárig apadt — pusztul­jon, mi "haszon"-tálán. Sebaj, majd méricskéljük, mennyire lett sugárkezelt a krumplisaláta és génkezelt a csirkepaprikás... * ...Közben mindegyre megszületünk. (Lám, hat milliárd.) Am miután eleink rég 'lenevelődtek" arról, hogy éljenek — egyből a túléléssel kezdjük. Ehhez tajkolunk rozoga intézmé­nyeket. Melyek velünk sokasodnak. Ezek persze mind aláme­rülnek végül, s rendre fel is töltik a történelmi idő medrét — intézmény-hajóroncsok zátonyain lépdelünk. Miközben a ret­tegett, a remélt örök változás elébe menetelünk. Avagy tántor- gunk egyik rendszer- meg impériumváltozás sorompójától a másikig. A leghatékonyabb túlélés-csodaszerek és -szerken­tyűk feltalálói közül kerülnek ki majd a Nobel díj-várományo­sok. Reménykedjünk? Másként nem lehet. Merthogy kényszer ez is. Próbáljuk elhinni, hogy eddig a múlt? Túlélés-praktikák helyett életet! Alegtöbb, amit a tovaáradó időben világunknak s magunknak kívánhatunk. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! A postai lapterjesztő nyilvántartásában a HELIKON katalógus-száma 3012 Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKON-t

Next

/
Thumbnails
Contents