Helikon, 2000 (11. évfolyam, 303-324. szám)

2000-01-10 / 1. szám (303.)

------------------HELIKON----------------------------------------------­ PÉNTEK JÁNOS Erdélyi tudós ünneplése Göttingában Kétszáz esztendeje van annak, hogy Göt­tingában megjelent a neves erdélyi nyelvész és orvos, Gyarmathi Sámuel (1751 — 1830) Affinitas linguae Hungaricae cum linguis Fennicae originis gramma­tice demon­strata (A magyar és a finn eredetű nyelvek rokon­sága, nyelvtanilag bizonyítva) cmű munká­ja, amelyet a nyelvtudomány története joggal tekint az összehasonlító­ történeti módszer és irányzat úttörő művének. (Nem véletlen, hogy 1968-ban Amerikában újra megjelentették hasonmás kiadásban.) A két­száz éves évfordulóról a göttingai egyetem Finnugor Intézete ünnepi ülés keretében em­lékezett meg. Az Intézet igazgatója, Gulya János professzor évtizedek óta foglalkozik Gyarmathival és az Affinitasszal, 1978-ban monográfiát jelentetett meg róla. Gyarmathi Sámuel mozgalmas és moz­gékony életútja három erdélyi városból in­dult: Kolozsvárról, ahol született, és ahol iskoláit kezdte, Enyedről, ahol tanul­mányainak jelentős részét folytatta, és Zilah­­ról, ahol tanuló és később tanár is volt. Kolozsvár indította el, és Kolozsvár fogadta be örökre élete végén, az erdélyi magyar Pantheonban, a Házsongárdi temetőben van eltemetve. Fő műve kétségtelenül a göttingai szellemi légkörben megírt Affinitás, a tudo­mánytörténet viszont méltán tartja számon másik két művét is, az 1794-ben megjelent kétkötetes nyelvtanát és későbbi, szintén út­törő szótári munkáját, az 1816-ban Bécsben kiadott Vocabulariumot. Ennek a két mun­kának fontos szerepe volt a 18. század végi erdélyi szellemi és nyelvi mozgalmakban, a magyar nyelv iránti érdeklődés felkeltésé­ben. Gulya professzor, a mostani göttingai emlékülés kezdeményezője és szervezője, többször járt Kolozsváron, előadásokat tar­tott, a két egyetemi tanszékkel már korábban együttműködési megállapodást kötött. A te­metőben szomorúan láthatta azt, amit régeb­ben Szabó T. Attila tett több ízben szóvá: hogy Gyarmathi házsongárdi síremlékét sem a református egyház, sem a város ma­gyar intézményei nem gondozzák. Gulya professzor a szülővárost megszégyenítő ügyszeretettel most jelentős összeget küldött a sír restaurálására, rendbetételére. A mostani évfordulós ünnepség arra is jó alkalom volt, hogy Szilágyi Pál megbízott rektor, aki a kolozsvári egyetemet képvisel­te, a két egyetem további együttműködési lehetőségeiről tárgyaljon. Ott hangzott el az alábbi előadás is. Gyarmat­i modernsége­k erdélyi szemmel Az alkotó szellemnek nincs földrajzi di­menziója, a tudományos eredmény szem­pontjából többé-kevésbé irreleváns a tudós születési helye, nemzetisége, anyanyelve. A régiók, a nemzeti közösségek azonban mégis számon tartják saját fiaik tudományos telje­sítményét, a hagyományba, a nemzeti tudat­ba beépül, azt erősíti minden olyan ered­mény a múltból és a jelenből, amelynek egyetemes értéke, jelentősége van. Napja­inkban a regionalizmusnak újra pozitív ér­telmezése van a politikai szóhasználatban. Ez különösen fontos és bátorító Eruópának azokon a tájain, amlyek évszázadok óta pe­rifériának számítanak, amelyek akaratuktól függetlenül, részben földrajzi helyzetüknél fogva, gazdaságilag és társadalmilag elszi­getelődtek és lemaradtak az európai centru­moktól. Erdélynek nem maga táplálta beteges kényszerképzete, hogy a nyugati kultúra pe­remvidékén lemarad, hogy kívül marad a fejlődés fő áramain. Kétszáz évvel ezelőtt hasonló aggodalmaik voltak az erdélyiek­nek: az erdélyi német népcsoportok messze estek saját anyanemzetüktől, az erdélyi ma­gyaroknak, románoknak pedig már akkor érezniük kellett, hogy a Habsburg Biroda­lom távoli tartományában, a keleti végeken élnek, ahová sem a szellem, sem a gazdaság éltető pezsgése nem jut el. A gazdasági és társadalmi elmaradottság némeyekre béní­­tólag hatott, másokat pedig ösztönzött. 1793 decemebrében alakult meg Aranka György vezetésével Erdély első tudományos társula­ta, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelés Társaság. Ennek a társaságnak a tagjai, közöttük Gyar­mathi Sámuel is, tisztában voltak a régió provinciális elmaradottságával, amely még az írásbeliség jellegében is megnyitvánult. Erdélynek ekkor nincs különösebb hatású kulturális és nyelvi központja, nincs olyan nagy tekintélyű vezető egyénisége, min­t Ma­gyarországon Kazinczy Ferenc vagy Révai Miklós. A korabeli nyelvi mozgalmaknak a fő célja az volt, hogy kialakítsák az egységes magyar irodalmi nyelvet. Ebben a tekintet­ben pedig fontos és bátorító volt éppen Gyarmati­nak az a felismerése, hogy a ma­gyar nyelv táji különbségei csekélyek, és hogy ezek hangtani és szókincsbeli jellegű­ek. Az iskolázottak, akiknek alkalmuk volt valamelyik nyugati egyetemen tanulni, is­merték a viszonyítási pontokat, tudták, me­lyek azok a szellemi központok, ahonnan az igazi értékek szétáramlanak, amelyekhez igazodva a hazai állapotokon is javítani le­het. A legtöbb erdélyit, így Gyarmathi Sámu­elt is ez a meggondolás vezette, amikor a természettudományokkal ismerkedett, és orvosi diplomát szerzett, akkor is, amikor magyar nyelvtanával a korabeli racionalista grammatikákat követve a leírás kategóriáit a magyar nyelv sajátos rendszeréhez próbálta igazítani. Az erdélyiek számára Göttinga volt talán a legnevezetesebb ilyen viszonyítási pont. Gyarmathi Sámuel sem véletlenül iktatta be már a bécsi tanulmányait követő első tájéko­zódó utazásának útvonalába. Ennek a város­nak és ennek az egyetemnek a józansága óvta meg őt az akkori legnagyobb kísértés­től, attól tudniillik, hogy történeti és nyelvé­szeti tanulmányaiban a keleti rokonság mítoszára keressen bizonyítékokat. Erdély­ben főként a székelyek hím eredettudata táp­lálta ezt a feltevést, és ösztönözte az orientalisztika irányába még a 19. században is Körösi Csom­a Sándort, Bálint Gábort és másokat. Bár nem volt székely, néhány évvel az Affinitás előtt maga Gyarmathi is a ma­gyar nyelv keleti rokonságát vallotta. A he­lyes utat Martin Fogel, Sajnovics János már előtte megmutatta. Elméletileg pedig Leib­niz és köre, majd Schlözer tette világossá számára, hogy nem a szavak egyezése a fon­tos a nyevek rokonításában, hanem a nyev­­tani rendszer (ezt joggal emelte ki a szerző a címbeli utalással: grammatice demonstrata, azaz nyelvtanilag bizonyítva!). Hogy egyál­talán a nyelvek összehasonlítása forrása, bi­zonyítéka lehet a rokonsági viszonyok tisztázásának, arra többek között tekintélyé­vel Leibniz adott határozott bátorítást. Az akkori Göttinga egyeteme a mai esz­ményeknek is megfelelt: kutató-egyetem volt a szó legteljesebb értelmében, nyitott volt a szellemi befogadásban és a tanulni, alkotni vágyó személyek befogadásában, szemléletében pedig egyszerre volt átfogóan teoretikus és erőteljesen empirikus. A nyev­­hasonlítás sem állhatott meg tisztán teoreti­kus alapon, szükség volt arra a hatalmas nyelvi anyagra, amely az akkori orosz biro­dalom népeinek sokfde nyelvéből szótár­ként éppen abban az időben megjelent. De a kutatás számára fontos volt Fischer kézirat­ban maradt több nyelvű szótára is, amely — mint Gulya János megállapította — a ma­gyar szavak etimológiájának is fontos forrá­sa. Az Affinitásnak mint tudományos mun­kának, mint induktív bizonyításnak a követ­kezetessége és teljességigénye a legfeltű­nőbb, mint a dm is utal rá: affinitas ... cum lingvis fennicae originis. A tárgyalás bővülő körében az akkor már ismertebb lapp és finn összevetésből indul ki, majd az észttel foly­tatja, hogy a többi (összesen hét) "finn erede­tű" nyelv kerüljön végül sorra. A rokonsági fok megállapításában ez a tárgyalási rend nem befolyásolja, nem vezeti tévútra Gyar­mathit. Már önmagában az a felismerés is nagyon fontos, hogy a rokonságnak körei, fokozatai vannak. Még meglepőbb, hogy a földrajzi távolság és a források szegényes volta ellenére észreveszi a magyarnak a vo­­gulhoz és az osztjákhoz fűződő közeli ro­konságát. "Elsősorban is a vogul szavak érdemelnek nagy figyelmet. Először, mert a magyar hangzáshoz ezek állanak legköze­lebb; másodszor: hangzásra még azok is na­gyon egyeznek, amelyek jelentés tekinteté­ben a magyar szavaktól különböznek. Ezért támadt bennem a gyanú, hogy ezek hajdan sokkal közdebb laktak a magyarok mellett, mint az említett népek közül bármelyik is." (Affinitás 189). Ez a "gyanú", amely Gyarma­»»»»» » .

Next