Helikon, 2004 (15. évfolyam, 397-418. szám)

2004-01-10 / 1. szám (397.)

2 GYULAI LEVENTE "A költőnek énekelnie kell mindig” Radnóti Miklós költészete utolsó versei tükrében Radnóti Miklós irodalmi magatartását Szalai Imre azon kijelentése világítja meg az olvasó számára jobban, hogy Radnóti a fogolytáborban egy előadásán hévvel ki­tartott amellett: a költőnek énekelnie kell mindig. (Ezt Szalai Imre a kori foglyoktól hallotta.) Ez minden költő esetében ko­moly feladatot és egyben felszólítást jelent Radnóti részéről. Ezen vélemény szem­szögéből vizsgálva Radnóti költészetét, kiderül, hogy számára az irodalom a bé­kés ellenállást és az emberre való odafi­gyelést jelentette. Az Irodalomtörténeti füzetek 152. számát jelentő könyv Melczer Tibor (1945—2001) Radnóti Miklós utolsó korszakáról írt kandidátusi értekezésének szövegét és még három Radnóti-tanulmányát foglalja magában. A kötet első része a Mindvégig címet viseli, és a Radnóti-művekben előforduló gyökér-allegóriával foglalkozik. Melczer Tibor kimutatja, hogy a gyökér fogalma polivalens asszociációkat, jelentéseket hordoz Radnótinál, és eltérő hangulatokat ébreszt. A Gyökér című írásában a vitalitás, erő — "A gyökérben erő surran, / esőt iszik, földdel él / és az álma hófehér" —, a lét és az éltetés fogalma kapcsolódik hozzá. Ez az asszociációsor a Himnuszban szerelemhez fűződő konnotációkat hor­doz. "Gyökér vagy és törzs, / teli lomb s gyümölcs, / hűs fuvallat vagy / s meleg nap, érlelő”. A verset 1935-ben, házassága évében írja. A gyökér gazdag jelentéshal­maza a Háborús naplóban a halál képével egészül ki: "Öreg fa ez itt, de / kemény hóna alatt meglebben egy új ág. / ... / földet kaparász az ezerujjú gyökér / és a tücsökugrás kicsi zaja pattan." (A Háborús napló egyik versében, a Fáradt délutánban.) Az elmúlás motívuma a Csütörtökben is felbukkan. "Prágában­­ M ölte meg magát, / honában hontalan maradt, /PR sem ír egy éve már, / talán halott egy holt gyökér alatt." A halál gondolata a Csak csont és bőr és fájdalom című versben megrázó hatású. A verset Radnóti Babits halálára írta. "Sza­vak, jöjjetek köré, / ti fájdalom tajtékai! / ti mind, a gyásztól tompa értelem / homá­lyán bukdosó szavak, maradjatok ve­lem..." "Ki nézi most tollat fogó kezünket, / ha betegen, fáradtan is, de mégis... / ki lesz az élő Mérték most nekünk?" Az irodalom révén való békés ellenál­lást és a minden körülmény közötti alko­tás gondolatát jól példázza az a tény is, hogy Radnóti utolsó munkaszolgálatára magával vitte a Károli-férát és Arany verseit. (Melczer Tibor Tolnai Gábortól ér­tesült erről.) A kötet második korpusza — Az eltűnt idő nyomában — a prousti hatásokat keresi Radnóti költészetében. Melczer Tibor sze­rint "az Ikrek hava megírásával megvalósul az első bergsoni-prousti utazás az eltűnt idő nyomában. Radnóti maga — naplója tanúsága szerint—az idő tragikus játékát, a jelen idejű múltat tekintette műve leg­főbb sajátosságának, és fájt neki, hogy a kritika — a művet még kéziratban olvasó Halász Gábor kivételével — éppen ezt nem vette észre." Melczer úgy véli, hogy a Hetedik ecloga Radnóti szerelmi lírájának első "remekmívű" darabja. "A versben a szeretett asszonyhoz szól, s a hozzá írt szavakból együtt sugárzik a haza és az anyanyelven író költőt megértő nép iránti féltő szeretet a szerelem melegével." Eb­ben a versben a lélek szabadulása kezdő­dik az álom által. "Látod-e drága, a képze­let itt, az is így szabadul csak, / megtöre­tett testünket az álom, a szép szabadító / oldja fel..." A harmadik tömb — "Nézd a világ apró rebbenéseit" — az Erőltetett menet ké­peit és a Razglednicákat vizsgálja. A költő műveit mikrokozmikus képszerkesztés jellemzi. A mikrokozmosz szépségeit az Erőltetett menetben és a 2. Razglednichban is megtalálja az olvasó: "Kilenc kilomé­terre innen égnek / a kazlak és a házak, / s a rétek szélein megülve némán / riadt pórok pipáznak." (2. Razglednica) A rea­lisztikus ábrázolásmód nagyon jól kimu­tatható a 4. Razglednicdban. "Halált virág­zik most a türelem. — Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. / Sárral kevert vér szárad fülemen." A 3. Razglednica a halál küszöbét jelenti. "Az ökrök száján véres nyál csorog, / az emberek mind vé­reset vizelnek, / a század bűzös, vad cso­mókban áll. / Fölöttünk fú a förtelmes halál." A negyedik része a könyvnek — "Eret­nek hadak között hűségre példakép" — a Nyolcadik eclogát vizsgálja közelebbről. Melczer ezt a művet költői-emberi testa­mentumnak, szabadsághimnusznak ne­vezi. Ez a vers arra mutat rá, hogy Radnóti írásainak biblikus és hitbeli megnyilvánu­lásait fejlődésükben kell megnézni. Ezek már a költő első verseiben is fellelhetők. A kor a Biblia harcos hangjait szólaltatja meg a költőben, de semmiképpen sem kell va­lamiféle "fülbemászó katolikus hangot" (Rónay György) keresni verseiben, sem a keresztség felvétele előtt, sem azután. A kötet következő része — A költő nap­lója — az Utószót tartalmazza Radnóti Miklós Naplójának [Budapest, 1989. Mag­vető] kiadásához. Melczer szerint Radnóti naplója indíttatását, újrakezdéseit s a ben­ne foglaltakat tekintve egyaránt válságok terméke. A naplóban olvashatunk azon vélekedéseiről és érzéseiről, amelyek az Újmódi pásztorok éneke című könyvének elkobozásához fűződnek. Az is ki­­derül, hogy a költő nagyon hitt nemzedékében. A napló a halálról való reflektálásokat is tartalmaz. A "förtelmes halál" ké­­pével szemben gyakran jelenik meg egy másfaj­ta halálgondolat, a "bölcsebb, szép halál" eszméje, amely nem létezhet a "jó halál kegyelme" (Zsivajgó pálmafán) nélkül. 1939-ben Radnóti ismét folytatja a napló­írást, amivel korábban felhagyott. Har­mincadik születésnapján életbe lép a második zsidótörvény, és a választásokon nagy többséggel győz a kormánypárt. Ké­sőbb Párizsba látogat. Számára a város a szabadságot jelenti. A világháború előes­téjén hazatér. Ezután "a lélek mindeneset­re ahogy tud, védekezik. Többnyire iro­dalommal. A napló lapjain valóságos er­kölcsi-irodalmi »dramaturgia« alakul" — írja Melczer. A naplóírást Radnóti 1943. március 14-én fejezi be. A hatodik kötetrész — Vers március idusára — a Negyedik eclogával foglalkozik. E vers gyümölcsjelképéhez nagyon közel áll a Hajnaltól éjfélig versfüzér egyik da­rabja, a Nyolc óra. "Hintázik az alma söté­ten az ágon / szél söpri a port. / Készülj. Egyedül, egyedül esel át / a halálon." Sze­mélyessé válik a halálképzet a Negyedik eclogában is. "És már tudom, halálra érek én is, / emelt s leejt a hullámzó idő; / rab voltam és magányom lassan­­ növekszik, mint a hold karéja nő." A kötet utolsó része — Radnóti Miklós nemzeti klasszicizmusa — bemutatja, hogy a költő élete során sohasem került konf­liktusba magyarságával, de a származá­sával, neveltetésével és az osztályokkal (a dolgozó osztályok képviselőivel is) igen. Radnóti költői és emberi létjogosultsága a történelmi helyzet folytán megkérdője­­leztetett. "E megkérdőjeleztetés tányéra — leglényegibb személyes tulajdonságaként — a költő a nemzethez és a nemzeti iroda­lomhoz tartozás töretlen vállalásával vá­laszolt" — véli Melczer. A nemzeti hagyo­mány elemei lassanként beépültek költé­szetébe. Melczer Tibor könyve minden iroda­lommal foglalkozó számára hasznos mun­kaeszköz lehet, tudniillik alapos, sok új információt ölel magába, és jól megszerkesz­tett. Gondolatmenete könnyen követhető, nyelvezetének megértése pedig nem követel különös erőfeszítést, de ez nem jelenti az irodalmi szaknyelvezet, a tudományosság ismérveinek a mellőzését. Melczer Tibor: Ha minden összetört... Radnóti Miklós költészete utolsó versei tükrében. Budapest, Argumen­tum Kiadó, 2003 MOTAMA E lapszámunkat a 2. oldaltól Nagy Anna grafikái illusztrálják HELIKON

Next