A Hét, 1907. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-06 / 1. szám

XVIII. évfolyam. 1907. 1/878. szám. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre ... ... kor. 20.— Félévre ............ » 10.— N egyedévre ... ... > 5.— Egyes szám ára 40 fillér. А НЕТ POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Szerkeszti KISS JÓZSEF. У *' ÉzeAéijiftjség és kiadóhivatal: BÍljpAPEST, Vili:,,Röli4s Szilárd-utcza 18. sz. »V _ H irdetések felvétele ugyanott. Kéziratok nem adatnak vissza. —Budapest, január hó 6. <§h^— A HÉT XVIII. évfolyam, XXXV. kötet. A HÉT pályafutása sokkal ismertebb, irodalmi szereplése sokkal jelentősebb, semhogy most, amidőn egy tizenhétéves. sikerekben és szenzácziókban gazdag múltra hivatkozhatunk, rekapitulálnunk kellene A Hét programm- ]át, mely azóta sem változott és ismertetni irányát, mely a jövőben is ugyanaz marad. A müveit Nyugat eszméit hirdetjük; modernek akarunk lenni, a modernség kinö­vései — nemzetiek, sallangosság nélkül. Munkásait А НЕТ az irodalom szine-javából válogatja és súlyt fektet arra, hogy a kritikát, melyet gyakorol, az igazságokat, melyeket hirdet, a szépség zománczával aranyozza be. A múló, váltakozó események áramlatából kiragadjuk az értékesebb anyagot és megrögzitjük *a figyelemreméltó jelenségeket — irodalomban, társas életben, potitikában és művészetben egyaránt. Régi, hűséges nagy olvasóközönségünk figyelmébe ajánljuk továbbra is A НЁТ-et. Budapest, igoy. január havában. Kiss József A HÉT szerkesztője és kiadója. Krónika. Agrár krimicsau. — jan. 4. Megszületett hát a szocziális Ige — Hajdu- Szoboszlón. Ott a gazdák elhatározták, hogy ha a mun­kások fentartják exorbitáns követeléseiket, akkor ők parlagon hagyják földjeiket, csak annyit vetvén be, amennyi saját fentartásukhoz okvetetlenül szükséges. Ez tehát az agrár krimicsau, logika szerint éppoly hatal­mas és jogos ellenszer az agrárius sztrájkok, mint az ipari munkakizárás az ipari sztrájk ellen. Hajdu-Szoboszlót komolyan kell venni s az ottani gazdák elhatározását az idők jelének. A határozat a szocziális élet és a gazdasági törvények merő félre­értésén alapul ugyan, de roppantul csábitó, plauzibilitá- sánál fogva pedig szinte tálezán kinálja a társa­dalmi védekezést a földmives sztrájkokkal szemben. A munkás csak addig erősebb a gazdánál, amig a vetés lábon áll, s a gazdának fáj a szive, hogy Isten áldása a kasza hiánya miatt elrothadjon. Ellenben a munkás tehetetlen és nevetségesen értelmetlen tömeg, ha a gazda ugarol s nyugodtan mondhatja : két krajezár nem sok, de annyi is kidobott pénz volna napszámnak, nem lévén a földemen semmi aratni való. Az ugar egy­szersmind az utolsó szót biztosit ja a gazdának s a mun­kást végleg elüti még a visszavonulástól is. Amig van mit aratni, addig mind a két fél spekulálhat. A munkás : ha elérkezett az utolsó pillanat, a gazda mégis csak megad mindent, hogy legalább valami jusson neki is. A gazda : várok és nem engedek, mert hiszen ha látják, hogy hiába srófolnak, mégis csak eszükre térnek, hogy jobb a kevesebb, mint a semmi. Ám az el nem vetett mag egy rettentő fait accompli, melyen utólag nem lehet változtatni. Az idő nem vár és nyáron nem lehet szántani, őszszel nem lehet aratni. Az az esztendő el van veszve, a munkás munkája besülyedt a semmibe s a gazdát sem kárpótolja földje pihentsége. Ezeknél fogva, mondom, nagyon kecsegtető ez az idea a gazdák végső védekező szeréül a munkások szer­vezkedése ellen. Csak egy agilis tekintély kell s végig az országon hódit az agrár krimicsau a kisbirtokosok­nál. De jaj, ott van a bökkenő : a nagybirtokosnál nem hódithat, csak csalhat. Mert ha a Csekonicsok és a káp­talanok ugyanazt mondják, mint a kisbirtokosok : ál Íjuk a szövetséget s mi is csak annyit vetünk, amennyi a magunk fentartására okvetetlenül szükséges, akkor kisül, hogy ezeknek a nagy uraknak rengeteg sokra van szükségük, mindenre, amijük van, s azonfelül ők jutnak olcsón azokhoz a munkásokhoz, akiket a kisbirtokosok krimicsauja koplaltat. Az ország termőföldjének a leg­java olyan urak kezén van, akiknek mindenükre okve^ tétlenül szükségük van, s akik azonfelül ki tudják terem­teni az országnak majdnem egész gabonaszükségletét. A munkások ezzel le volnának törve a latifundiumok javára s a kisbirtokosok tönkre volnának téve. Hát ez az egyik végzetes hibája a hajdu-szoboszlóiak érdekes szövetkezésének. A másik pedig rettenetesebb, mert előáll akkor, mikor az elsőt eliminálják. Ha a passziv rezisztencziát rá tudnák oktrojálni a nagybirtokosra is olyanformán, hogy egységes kulcs szerint megszabnák, hogy mekkora birtok után hány hold számítódik a saját fentarfáshoz okvetetlenül szükségesnek, akkor valóban beállana az az eset, hogy az országban nem terem semmi a nem birtokosok számára s ezzel egyetemben kisülne, hogy a krimicsauozó gazdaosztály távolról sem tudna megélni abból, amit a saját fentartására elegendőnek vélt. Mert l

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents