A Hét, 1912. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-07 / 27. szám

ХХШ. évfolyam. 1Ö12. 27/1168. szám. ■EBJELEI MINDEK VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre ... ... kor. 20.— Félévre ... _ ...... » 10.— Negyedévre ... _ » 5.— Egyes síim ára 40 fillér. А НЕТ POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Szerkeszti KISS JÓZSEF. Szerkesztésig és kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., Népszinház-utcza 22. sí. Telefonszám : 61—38. Hirdetések felvétele ugyanott —Budapest, julius hó 7. — Julius elsején kezdődött lapunknál az uj félévi folyam. Tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetésüket még a nyári hüselő előtt megújítani szíveskedjenek. Fürdőző és nyaraló közönségünknek a lapot pontosan mindenüvé utána küldjük, ahova rendelik. Kívánatos, hogy a czimet világosan, olvas­hatóan, az utolsó postai állomás megjelölésével Írják meg nekünk, úgyszintén az eddigi czimüket is. Akik utazva töltik a nyarat, azok hétről-hétre más és más helyre dirigáltathat- ják maguknak a lapot, föltéve természetesen, hogy idejekorán intézkednek. Előfizetési feltételek: Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor. Negyedévre 5 kor. Mutatványszámok ingyen. Krónika. ... A fúzióból pedig nem lehet semmi: A koaliczió avant-gardejában a magyar vezény­szó állott, a fúzióéban a választói jog. Amabban tehát az ódon tüzii közjogi kérdés, ebben egy — az osztá­lyok perében talán istenítélettel döntő — szocziál- gazdasági. Ott tehát csak egy-egy paragrafus glosszá- lásában kellett érintkezési pontot, kiegyenlítődést ta­lálni, itt azonban az osztályok óriás üzemében. És itt van az az archimedesi pont, amelyből az a fúzió az első pillanatban — és ez a pillanat azonnal kicsattan, ami­kor az újjászülető parlament érdekkategóriái össze­ütköznek — kirepül a sarkaiból. Mert az, hagy a vezény­szó magyar-e, a csákó és a portepé piros, fehér és zöld-e s általában : a hazai miliczia idegpályáján nemzeti szel­lem rezeg-e, — az a gondolatok hadállásában ideig-óráig teremthet egy kis forrongást, állandósuló, szelekcziós folyamatot a társadalomban azonban nem. Egy gróf : mondjuk Drugeth, vagy Illésházy megállapodhatik egy szatócscsal, mondjuk Magazinerrel, egy kisbirto­kossal, mondjuk Kiss-Nagy Istvánnal, egy gyárossal, mondjuk Tulajdonos Leóval, és egy munkással, mondjuk Esze Tamással, egy közös közjogi politika elveiben, a kontrasztokat, ami a fölfogásaik közt van, kiegyenlítik : ez lemond erről, az lemond amarról. Egy közös osztály­politikában azonban nem állapodhatnak meg, mert közös osztálypolitika nincs, minden párt, amely belékerült az osztályok taposómalmába, megbukott. Mi már fel­mutathatunk két példát : a szabadelvíipártét és a .koa- liczióét. A szabadelvüpártban két domináns elem volt : a pénzmágnás és a nagybirtokos. Két pólus. És az összeütközés elkerülhetetlen volt. Itt nálunk akkor bontogatta szárnyait a kapitalizmus, — föld már volt, az állami berendezéshez azonban forgótőke is kellett, sok bolt, sok gyár, sok vállalkozás. S ahogy valamikor földet, füvet és vizet hoztak a Szvatopluk birodalmá­ból Árpádnak, úgy mutatták be most a pénz attaséi a kapitalizmus földjét, füvét és vizét — Tisza Kál­mánnak. A föld, a fü, a viz tetszett, és a kormányhata­lom minden súlyával azon volt, hogy a kapitalizmus honfoglalása kardcsapás nélkül menjen végbe. Itt még akkor az elvek és ideálok összekeveredtek, és a politika tényezői, mint minden primitívebb fejlődési fokon, konfuzusan vesztegeltek, a gazdasági, kulturális, köz­jogi elemek egy differencziálatlan masszát képeztek. Nem tudok itt jobb példát Tisza Istvánnál: ma — némi okkal — fanatikus agráriusnak tartják, akkor más is — ő maga is — azt hitte, hogy merkantilista . . . egyszerűen azon az alapon, hogy résztvett egy pár finan- cziális vállalkozásban. A bibliás idő azonban, hogy a bárány a farkas ölében tért nyugovóra, nem tarthatott sokáig. Az árutermelés a földbirtokos gazdálkodását is megváltoztatta. Ö is árutermelő lett s rövid idő alatt félelmetes árukisérettel jelent meg a piaczon. Itt azon­ban már szembetalálkozott pártjával, az államhatalom dédelgetett kedvenczével, a pénzemberrel, aki kettős kereszttűzben állott : egyfelől szembenállóit a nagybir­tokosság hatalmi szervezetével s egyszersmindenkorra le kellett mondania arról, hogy a földjáradék egyenle­tesebb megoszlásával nagyobb fogyasztó-rayont dele- jez magú köré, másfelől ugyanez a birtokosság hatal­mas konkurrencziát csinált neki. Akkor már előrevetette árnyékát a legfrissebb nemzeti eszme : a szerb sertés, a kereskedelmi és vámszerződés is döngette a kaput . . . Az ellentétek mind hevesebbekké lettek, az obstrukczió ellen támadt harcz chlumi ködéből mindjobban kiéle­sedtek az agrárius és merkantilista profilok s a forgó és mozgó tőke viaskodásában összeroppant a párt. A nagybirtokosok kiléptek a pártból, és egy párat­lan izgalmakkal fütött választási harcz tüzében meg­született a koaliczió. Itt megismétlődött az osztály- harcz — más beállításban. Itt a nagybirtokosság állott szemben a — Kossuth-pártban szervezett — paraszt­sággal és kisbirtokossággal. Volt még egy árnyalat a koaliczióban és különösen a függetlenségi pártban : egy csomó — mindenütt, minden pártban ott tom­boló — faiseur, fiskálisok, tanárok, kisbankárok, újság­írók, a gazdaságpolitika országút jainak szegénylegényei; se pénzük, se posztójuk, se igazgatósági tagságuk, se

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents