Heti Válasz, 2003. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)

2003-01-03 / 1. szám

Tartalom Páratlan esztendő Egyetemistaidőnk egyik kedves, bölcsészekhez illőn infantilis időtöltése: vetélkedjenek az esztendők. Mi szól a páros és mi a páratlan évek mellett? Sorjáztak a dátumok, egyik hív­ta a másikat, s amikor már úgy látszott, verhetetlen a páros, merthogy Szent István, Nán­dorfehérvár, Mátyás, Eger, Szigetvár, 1848, 1956 (csak bizalmas körben), ráadásul az új­kori olimpiák, a foci-világbajnokságok és - történetesen - saját születési évünk is ide kö­tődik, jött a tromf. A páros évek borzalmai, a páratlanok nagyjai: Arany, Rippl-Rónai, Bartók, továbbá Petőfi, Jókai, Mikszáth, Ady, József Attila. Ha másra nem is, egészen extrém dátumok rögzítésére kiválóan alkalmas volt ez a párviadal, amely idővel mindin­kább kiterjedt a világtörténet és az egyetemes kultúra nagyjaira. És bár soha nem szüle­tett megfellebbezhetetlen ítélet, a legtöbben megmaradtunk eredeti álláspontunk - vagy inkább fixa ideánk - mellett. Hogy jobb a páros, mint a páratlan, avagy szerencsésebb a páratlan, mint a páros esztendő. így volt ez még akkor is, ha személyes sorsunk tapasz­talatai, örömei vagy keserűségei megrögzöttségeink ellen szóltak. Mert páros és páratlan esztendőkben egyaránt születtek gyermekeink, és haltak meg szeretteink. S mivel a rend­szerváltozás óta páros években tartják a választásokat, hát kaptunk e tekintetben hide­get és meleget. Egyikünknek 1990 és '98 volt örömünnep, a másiknak '94 és 2002. De most páratlan esztendő kezdődik, minden bizonnyal szürkébb és unalmasabb, mint a tavalyi, a páros volt. És valószínű, hogy utólag tökéletesen eljelentékteleníti majd a ne­vezetes 2004, uniós csatlakozásunk dátuma. De szabad-e ilyen fásultan, ennyire lemon­dóan fogadni az új, páratlan évet? Nem fér ránk némi nyugalom? Nincs szükségünk a csendes esztendő kínálta számvetésre? A készülődésre, az erőgyűjtésre? E tekintetben 2003 nagyon fontos lehet. A politikai térfél mindkét oldalán rendeződhetnek a sorok. Ki­derülhet, hogy nyolc hónap hátrafelé mutogatás után tudnak-e a szocialisták kormányoz­ni. A tagadás után építkezni. Eltűnnek-e avagy tovább erősödnek a sokszor megtagadott, de a zsigerekben megőrzött állampárti reflexek? A politikai ellenfelek lejáratása marad-e a mindennapos gyakorlat, avagy a bölcs kompromisszumok felé visz az út? Diadalmasko­dik-e az egyszólamú média? Eltűnnek-e végleg a kritikus hangok? Ellehetetlenülnek-e anyagilag az ellenzéki fórumok? S követi-e kimúlásukat a cinikus - lám, a piac ítélkezett - magyarázat? Felfigyelnek-e a kormányhivatalokban a visszalopakodó Kádár-korszak árulkodó jegyeire, a hanyag ügyintézésre, az akták elfektetésére, a döntések elodázásá­ra? Vajon rájönnek-e arra, hogy kitüntetett helyekre, emelkedett pillanatokra, szent ün­nepekre még akkor is szükség van, ha ezekből látszólag a jobboldal húz hasznot? Hogy nem érdemes a Parlament környékét játszótérré változtatni, jobb a meglévő játszótereket közhasznúvá alakítani. Legalábbis hosszú távon. S ha már itt tartunk, rájönnek-e a szo­cialisták, hogy a langymeleg társadalmi béke helyett a jövő érdekében a konfliktusokat is vállalni kell? Tudatosul-e az ország vezetőiben, hogy a mindenhatónak vélt pragmatiz­mus, ha mégoly fontos is, önmagában kevés a sikerhez? Az ország sikeréhez az Európai Unióban. Vannak baljós jelek, de még semmi nem dőlt el. 2003 végén már tisztábban látunk. Nagyon hasznos lehet a nyugodt esztendő az ellenzékbe szorult politikai erőnek is. Építkezni kell, rendezni a sorokat, s tovább nem nyaldosni az egyébként méltán fájó se­beket. Éberen figyelni, de csak azt szóvá tenni, amiben kormánypártként nem vétkeztünk. A napi, olykor csak szánandó sikerekért nem feláldozni a jövőt. Ellesni a szocialistáktól, amiben nálunk jobbak. Bátran háttérbe vonni később, remekül hasznosítható emberein­ket. Mély vízbe dobni újakat, hadd tanuljanak meg úszni. Kivárni, s csak akkor farkast kiáltani, ha tényleg a közelünkben ólálkodik. És mire lesz jó nekünk, akik a partvonalról figyeljük a politikát, a 2003-as esztendő? Talán csillapodnak indulataink, talán jobban figyelünk családunkra, barátainkra, mun­kánkra. Még az is lehet, hogy bölcseb bek leszünk. Nem húzzuk fel tévéműsorokon magun­kat, nem avatunk telefonhívásainkkal új médiasztárokat, nem jelentkezünk Big Brother alattvalójának. S egyáltalán nem leszünk alattvalók, hanem öntudatos polgárok, akik tisz­tában vannak azzal, hogy végső soron rajtuk áll vagy bukik, merre megy ez az ország. Páratlan évbe léptünk. Kezdjük a munkát. Osztovits Ágnes H IDŐREND 4 Hazai és külföldi hírek ■ REFLEKTOR 5 Mádl Ferenc a realista számvetésről 8 Medgyessy moszkvai látogatása 10 Az adósságcsináló 10 Kipukkan a gázbuborék 11 Rátenyerelési politika ■ KÖZÉLET 12 Strómanok kora 14 Fedőneve: civil 15 Polgári körben 16 Álomszünet 18 Ki a droggal az iskolákból! 20 Magyar lányokkal Pekingbe 22 Pró és Kontra: Sándor György a párbeszédről ■ VILÁG 25 Az asszony ingatlan 26 A kancellár politikai sírásói 27 A skandináv modell 28 Irak és a térség török szemmel 29 A megújhodás fantomja | GAZDASÁG 31 Esély vagy veszély? 34 Egyre többet, harmadszor? KÖRNYEZET 38 Jobb félni, mint megijedni 40 Majdnem csodaszer 41 Zöld morze 41 Fújtak a náthának KULTÚRA 44 Pannónia kincsei Itáliában 47 Szemben a megszokottal 47 Kiállítás Bajcsa-várról 48 Sablonok ellen 50 Az ötletakrobata 51 Dohogó 52 A hét filmje: Sobri ■ TALLÓZÓ 54 A hét könyve: Bennünk lakik-e az Isten? 55 Angyali átalakulások 56 Egy élet a jó szolgálatában 57 Gondolatcsapdák 58 Rádiókritika: Milliónyi magány 59 Televiziókritika: Szentesti kérdés; Este a székelyeknél ■ KÖZÜGY 60 Vukovich György: Nemzetpolitikai dilemmák 62 Hajtó Ödön: Merre tovább, felsőoktatás? 63 Szilver Ottó: Kormány a jégen 64 Staub Ernő: Bővíteni a kört VISSZHANG 65 Olvasóink ríják 2003/01/03 heti Válasz 3

Next

/
Thumbnails
Contents