Hétvége, 1981 (3. évfolyam, 56-106. szám)
1981-01-08 / 56. szám
S gyűlés A DOLGOZÓK MELLEKL 1981.18. ÉVFOLYAM-56. SZÁM RECEPTVERSENYÜNK GYŐZTESE Személyesen a zentai készételgyárban megrendezett fogadáson ismerkedtünk meg vele. Neve Turu Éva, s a Van egy jó receptem elnevezésű játékunkon első díjat nyert vadas ételleírásával. — Horgosi vagyok, házasságban élek, és van egy hároméves kislányom. Megtudtuk tőle, hogy férje és apósa is szenvedélyes vadász, ezért a család étrendjében gyakran szerepel a vadhús. — Nagyon meglepett a bizottság döntése, hogy az első díjat az én vadas receptem nyerte meg. Kolléganőim közül sokan ugrottak is a hír elolvasása után, de még többen voltak azok, akik recepteket kértek tőlem. Habár a vadhúsokból készített ételek mesterének ismertük meg, Tura Éva a rövid idő alatt elkészíthető ételeket főzi otthon. Nincs állandó munkaviszonyban, idénymunkásként dolgozik a horgosi paprikagyár csomagolóosztályán. Ezért, ha munkából hazaér, gyors ételeket készít, hogy mire a férje is megjön, ebéddel várhassa. — Amikor pedig nem dolgozom a Vitaminban, akad elég munka a gyümölcsösben. Az őszibarackot meg az almafákat gyakran kell permetezni, szakszerűen ápolni, hogy legyen termés. — Mit főzött vasárnap? — kérdeztük tőle. — Ilyen vadas húst, hogy fel ne süljek vele. A jövő vasárnap pedig sült kacsa lesz ebédre. A kacsát úgy sütöm, hogy sóval, Vegetával jól bedörzsölöm, egy kanálnyi majoránnát a belsejébe szórok, majd forró sütőben ropogósra kisütöm. Teszek mellé krumplit is, s a vérét is megsütöm. Ezt úgy készítem, hogy kenyérbéllel összekeverek egy-két tojást meg apróra vágott hagymát, és természetesen a kacsa vérét. Ezt a masszát ízlés szerint megsózom, megborsozom, majd mielőtt a pecsenye kész lenne, a tepsibe teszem a kacsa mellé. Köszönjük az újabb receptet, és olvasóinkkal együtt jó étvágyat kívánunk ehhez a finom ebédhez. FÁY GÁBOR