Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)
1. szám
A Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. szerű kísérlet a kérdéses terület geológiai alapon való osztályozására. A geológiai szelvények eredeti ábrázolása különösen műszaki szempontból alapvető forrásmunkává avatja. Érdeme, hogy tisztázza a vörösagyag keletkezésének kérdését. Véleménye szerint a vörösagyag hulló porból keletkezik, tehát nem átalakult lösz, hanem a lösszel egyidőben, nedvesebb, csapadékban gazdagabb helyeken leülepedett hullópor. Ebben a munkájában a Bodrogköz, Szatmárisíkság, Szernye- és Ecsedi-láp talajvízkérdéseivel is foglalkozik. Ugyancsak kiválik a geológiai munkák közül „A Győri-medence, a Dunántúl és az Alföld pannóniai üledékei" című monográfiája. 870 előfordulás eddig nem közölt faj leírásával a hazai szakirodalom legjobbjai közé sorolható. Nagy érdeme és értéke, hogy a magyar medencék egykori felszínéről újszerű domborzati leírást ad. Eszerint a belső medence végleges kialakulása, feltöltődése a pannonban ment végbe. Előzően az Alföld felszíne egészen más volt. A pannon kezdetén a közbenső kristályos tömeg még több helyen, főleg a medence belső részében szárazulatként emelkedett ki, s a belső medencék aljzata jóval magasabb volt. Ugyancsak értékes műszaki szempontból : „Az Alföld földtani, felépítése és a belvizek feltörése". Ez a nehezen hozzáférhető tanulmány mérnökök számára mindig forrásmunka lesz. Az Alföld geológiai fejlődéstörténetének vázolása után világos áttekintést ad a rétegsorról. Merészen — a fúrások és a felszín gondos áttanulmányozása, megfigyelése alapján — az Alföld felszínének tagoltságát, táblás szerkezetét, a mélybesüllyedt alaphegység tagoltságával magyarázza. Szerinte a Duna—Tisza köze harmadkori táblája mozdulatlan maradt a levantei korszakig. A pannonban süllyedt meg szerinte legjobban az Alföld ; a 2—3000 m magas medencetöltelék ekkor, illetve a pannont követő időkben halmozódott fel. A Hidrológiai Közlöny 1950. évi kötetében ugyancsak nagyértékű alföldi hidrológiai tanulmányt közöl a Duna—Tisza köze ipari- és ivóvíz ellátásának kérdéséről. Az adott helyzetből indul ki és felfedi a hazai karszt-, artézi-, sőt talajvíz mennyiségcsökkenésének aggasztó jelenségeit. Ebben a tanulmányban is igen komolyan rámutat a vízpazarlás nagy veszélyére. Az Alföldön véleménye szerint 1500 millió m,1 víz tárolódhat. Ezt a csapadék, a karsztvíz és a Duna elszivárgó vize pótolja. Nem lenne helyénvaló ez alkalommal még jobban részletezni tudományos munkásságát. Csupán a legfontosabbakat emeltük ki, hogy emlékét szakkörökben szokásos módon idézzük és mint kutatóról és emberről hű képet rajzoljunk magunk elé. Munkájában példaadó volt. Dolgozataiban a dedukció módszereit alkalmazta, a részleteket gondosan vizsgálva vonta le következtetéseit. A szintézist tekintette leggondosabb feladatának. Halavács, Horusitzky Henrik analitikus jellegű munkáját már a szintézissel váltotta fel. Munkáinak nagy értéke az alaposság, az, hogy őslénytani-kőzettani részletek alapján biztos szemmel különíti el az egyébként egymáshoz igen hasonló fiatal képződményeket. Felfogásában önálló, nem egy helyen szembehelyezkedik mások felfogásával, de ekkor is lovagiasan, tárgyi érvekkel cáfol. Igazi geológus, vérbeli tudós volt. Szellemi tőkéjének minden értékét jó szívvel osztotta szét. Azok közé tartozott, akit ezen tulajdonságai miatt megbecsültek, elismertek. Tagja volt az Akadémia Földtani és Őslénytani Szakosztályának, az Akadémia Földrajzi Bizottságának. Évekkel ezelőtt főtitkára és másodelnöke volt a Földtani Társulatnak. Sümeghy József lehiggadt, határozott, nyílt egyénisége az Alföldhöz hasonlítható. Távolról zárkózott, rideg, de ha valaki közelebbről megismerhette, akkor meggyőződhetett arról, hogy melegszívű, puritán, gazdag szellem volt. Személye előtt megtörtek az egyének gyarlóságából fakadó egyenetlenségek és szinte észrevétlen ösztökélte környezetét alkotó munkára. Munkatársait önzetlenül védte és szerette. Mint vezető nem kényelemben, hanem fáradság vállalásában kereste az elsőbbséget. Személye eltűnt, mint a szétkavarta por, mint a délibáb, de mégse nyomtalanul. Ahogy a porból termőtalaj, a párából éltető harmat válik, hasonlóképp gondolataiból további új munka fakad, a régi elhatározások megerősödnek és az Alföld terméketlen területeiből egyre többet fognak a magyar mérnökök, hidrológusok, kérgeskezű dolgozók az ő megállapításai alapján az élet szolgálatába állítani. Sümeghy József kiváló munkatársunk, igaz hű barátunk a magyar mérnököknek, az Alföld kutatóinak példaképe volt és lesz. Vízépítési Kísérleti Laboratórium (Címképünkhöz) A Soroksári Dunaág felső torkolatánál, közvetlenül a Kvassay zsilip felett elkészült és megkezdte munkáját a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet vízépítési kísérleti laboratóriuma. Azon a helyen áll ez a laboratórium, ahol a Kvassay zsilip építésének idejében Magyarországon az első kisminta kísérletet végezte Sajó Elemér és Lampl Hugó, a hajózsilip kialakítására. Ez idő óta már sok kísérlet végrehajtása talált hajlékot hazánkban a Műszaki Egyetem két vízépítési kisminta kísérleti laboratóriumában, de vízgazdálkodási feladataink megsokasodásával a vízügyi tervezési feladatok kisminta kísérleti igényeit ez a két laboratórium már nem tudja kielégíteni. Ezért még 1949-ben a Közlekedés és Mélyépítéstudományi Egyesület kezdeményezésére egy központi nagy vízépítési laboratórium terveinek készítése, majd építése indult meg. A laboratórium 1955. év nyarán elkészült és ősszel már az első kísérlet eredménnyel le is zárult. A laboratórium rendeltetése elsősorban gyakorlati célú, mégpedig a tervgazdálkodás vízépítési feladataival kapcsolatos tervezési munkák részére szükséges műtárgy és folyamszabályozási modellkísérletezés. Azonban a tudományos kutatást is hivatott a laboratórium előmozdítani hidraulikai kérdések vizsgálatával, valamint a modellkísérletezés módszertanának fejlesztésével. A laboratórium elhelyezését az a körülmény indokolta, hogy a Kvassay zsilipnél a Duna-folyam és a Soroksári Dunaág között az év legnagyobb részében jelentős vízszintkülönbség van. Ezért ez a hely alkalmas olyan külső csatorna létesítésére, melyben elég nagy tartóssággal gravitációsan 10 ma/s vízmennyiség átvezetése biztosítható. A laboratórium uralkodó része a 20 m széles és 70 m hosszú kísérleti csarnok, benne a kisminták méreteitől függő számban egyidejűen több műtárgymodell-és egyéb különleges vízmozgási kísérlet végezhető. A vízmozgató berendezés 486 m3-es mélytartály és egyelőre 2x200 lit/s teljesítőképességű szivattyúberendezésből áll, mellyel a vizet a 81 mm-es magastartályba lehet emelni. A magastartályból három mérőbukóhoz 3db 500 mm-es csővezeték továbbítja a vizet. Kisebb, hordozható mérőbukók kapcsolhatók a 2 db 250 mm-es csővezetékre, egy 700 mm-es csővezeték a szabadtéri terület ellátására szolgál. Nagynyomású vizet a 20 m magas víztorony és a négy atmoszféra nyomású hidrofor szolgáltat 150 mm-es csővezetékeken. A modelleken átfolyt vizet a csarnok padlószintje alatti mélycsatornarendszer vezeti vissza a mélytartályba. A csarnok felszerelését fényképező felvonóval és fénypont hálóval ellátott 2 t-s daruszerkezet egészíti ki. Különleges kísérleti célokra a csarnokban 16 m hosszú és 1 m széles üvegcsatorna készül. Az épületet műhely, irodaépület, kapus-lakás és transzformátor helyiség egészíti ki. A külső kísérleti csatorna még nem épült meg, annak építése az elkövetkező évek feladata. Az önálló vízépítési laboratórium tehát készen áll és vízgazdálkodási tervezéseinknek máris fontos kísérleteit készíti elő. Ihrig Dénes