Hidrológiai Közlöny 1956 (36. évfolyam)

1. szám

A Hidrológiai Közlöny 36. évf. 1956. 1. sz. szerű kísérlet a kérdéses terület geológiai alapon való osztályozására. A geológiai szelvények eredeti ábrá­zolása különösen műszaki szempontból alapvető for­rásmunkává avatja. Érdeme, hogy tisztázza a vörös­agyag keletkezésének kérdését. Véleménye szerint a vörösagyag hulló porból keletkezik, tehát nem át­alakult lösz, hanem a lösszel egyidőben, nedvesebb, csapadékban gazdagabb helyeken leülepedett hulló­por. Ebben a munkájában a Bodrogköz, Szatmári­síkság, Szernye- és Ecsedi-láp talajvízkérdéseivel is foglalkozik. Ugyancsak kiválik a geológiai munkák közül „A Győri-medence, a Dunántúl és az Alföld pannóniai üledékei" című monográfiája. 870­ előfordulás eddig nem közölt faj leírásával a hazai szakirodalom leg­jobbjai közé sorolható. Nagy érdeme és értéke, hogy a magyar medencék egykori felszínéről újszerű dombor­zati leírást ad. Eszerint a belső medence végleges kialakulása, feltöltődése a pannonban ment végbe. Előzően az Alföld felszíne egészen más volt. A pannon kezdetén a közbenső kristályos tömeg még több helyen, főleg a medence belső részében szárazulatként emelke­dett ki, s a belső medencék aljzata jóval magasabb volt. Ugyancsak értékes műszaki szempontból : „Az Alföld földtani, felépítése és a belvizek feltörése". Ez a nehezen hozzáférhető tanulmány mérnökök számára mindig forrásmunka lesz. Az Alföld geológiai fejlődés­történetének vázolása után világos áttekintést ad a rétegsorról. Merészen — a fúrások és a felszín gondos áttanulmányozása, megfigyelése alapján — az Alföld felszínének tagoltságát, táblás szerkezetét, a mélybe­süllyedt alaphegység tagoltságával magyarázza. Sze­rinte a Duna—Tisza köze harmadkori táblája mozdu­latlan maradt a levantei korszakig. A pannonban süllyedt meg szerinte legjobban az Alföld ; a 2—3000 m magas medencetöltelék ekkor, illetve a pannont kö­vető időkben halmozódott fel. A Hidrológiai Közlöny 1950. évi kötetében ugyan­csak nagyértékű alföldi hidrológiai tanulmányt közöl a Duna—Tisza köze ipari- és ivóvíz ellátásának kérdé­séről. Az adott helyzetből indul ki és felfedi a hazai karszt-, artézi-, sőt talajvíz mennyiségcsökkenésének aggasztó jelenségeit. Ebben a tanulmányban is igen komolyan rámutat a vízpazarlás nagy veszélyére. Az Alföldön véleménye szerint 1500 millió m,1 víz tárolód­hat. Ezt a csapadék, a karsztvíz és a Duna elszivárgó vize pótolja. Nem lenne helyénvaló ez alkalommal még jobban részletezni tudományos munkásságát. Csupán a leg­fontosabbakat emeltük ki, hogy emlékét szakkörökben szokásos módon idézzük és mint kutatóról és emberről hű képet rajzoljunk magunk elé. Munkájában példa­adó volt. Dolgozataiban a dedukció módszereit alkal­mazta, a részleteket gondosan vizsgálva vonta le következtetéseit. A szintézist tekintette leggondosabb feladatának. Halavács, Horusitzky Henrik analitikus jellegű munkáját­­ már a szintézissel váltotta fel. Munkáinak nagy értéke az alaposság, az, hogy őslény­tani-kőzettani részletek alapján biztos szemmel külö­níti el az egyébként egymáshoz igen hasonló fiatal képződményeket. Felfogásában önálló, nem egy helyen szembehelyezkedik mások felfogásával, de ekkor is lovagiasan, tárgyi érvekkel cáfol. Igazi geológus, vér­beli tudós volt. Szellemi tőkéjének minden értékét jó szívvel osztotta szét. Azok közé tartozott, akit ezen tulajdonságai miatt megbecsültek, elismertek. Tagja volt az Akadémia Földtani és Őslénytani Szakosztá­lyának, az Akadémia Földrajzi Bizottságának. Évek­kel ezelőtt főtitkára és másodelnöke volt a Földtani Társulatnak. Sümeghy József lehiggadt, határozott, nyílt egyéni­sége az Alföldhöz hasonlítható. Távolról zárkózott, rideg, de ha valaki közelebbről megismerhette, akkor meggyőződhetett arról, hogy melegszívű, puritán, gazdag szellem volt. Személye előtt megtörtek az egyé­nek gyarlóságából fakadó egyenetlenségek és szinte észrevétlen ösztökélte környezetét alkotó munkára. Munkatársait önzetlenül védte és szerette. Mint vezető nem kényelemben, hanem fáradság vállalásában kereste az elsőbbséget. Személye eltűnt, mint a szétkavarta por, mint a délibáb, de mégse nyomtalanul. Ahogy a porból termőtalaj, a párából éltető harmat válik, ha­sonlóképp gondolataiból további új munka fakad, a régi elhatározások megerősödnek és az Alföld terméket­len területeiből egyre többet fognak a magyar mérnö­kök, hidrológusok, kérgeskezű dolgozók az ő megálla­pításai alapján az élet szolgálatába állítani. Sümeghy József kiváló munkatársunk, igaz hű barátunk a magyar mérnököknek, az Alföld kutatóinak példaképe volt és lesz. Vízépítési Kísérleti Laboratórium (Címképünkh­öz) A Soroksári Dunaág felső torkolatánál, közvetlenül a Kvassay zsilip felett elkészült és megkezdte munká­ját a Vízgazdálkodási T­udományos Kutató Intézet víz­építési kísérleti laboratóriuma. Azon a helyen áll ez a laboratórium, ahol a Kvassay zsilip építésének idejé­ben Magyarországon az első kisminta kísérletet végezte Sajó Elemér és Lampl Hugó, a hajózsilip kialakítására. Ez idő óta már sok kísérlet végrehajtása talált hajlékot hazánkban a Műszaki Egyetem két vízépítési kisminta kísérleti laboratóriumában, de vízgazdálko­dási feladataink megsokasodásával a vízügyi tervezési feladatok kisminta kísérleti igényeit ez a két labora­tórium már nem tudja kielégíteni. Ezért még 1949-ben a Közlekedés és Mélyépítéstudományi Egyesület kez­deményezésére egy központi nagy vízépítési laborató­rium terveinek készítése, majd építése indult meg. A laboratórium 1955. év nyarán elkészült és ősszel már az első kísérlet eredménnyel le is zárult. A laboratórium rendeltetése elsősorban gyakorlati célú, mégpedig a tervgazdálkodás vízépítési feladataival kapcsolatos tervezési munkák részére szükséges mű­tárgy és folyamszabályozási modellkísérletezés. Azon­ban a tudományos kutatást is hivatott a laboratórium előmozdítani hidraulikai kérdések vizsgálatával, vala­mint a modellkísérletezés módszertanának fejlesztésével. A laboratórium elhelyezését az a körülmény indo­kolta, hogy a Kvassay zsilipnél a Duna-folyam és a Soroksári Dunaág között az év legnagyobb részében jelentős vízszintkülönbség van. Ezért ez a hely alkal­mas olyan külső csatorna létesítésére, melyben elég nagy tartóssággal gravitációsan 10 ma/s vízmennyiség átvezetése biztosítható. A laboratórium uralkodó része a 20 m széles és 70 m hosszú kísérleti csarnok, benne a kisminták mé­reteitől függő számban egyidejűen több műtárgymodell-és egyéb különleges vízmozgási kísérlet végezhető. A vízmozgató berendezés 486 m3-es mélytartály és egyelőre 2x200 lit/s teljesítőképességű szivattyú­berendezésből áll, mellyel a vizet a 81 mm-es magas­tartályba lehet emelni. A magastartályból három mérőbukóhoz 3­­db 500 mm-es csővezeték továbbítja a vizet. Kisebb, hordozható mérőbukók kapcsolhatók a 2 db 250 mm-es csővezetékre, egy 700 mm-es csővezeték a szabadtéri terület ellátására szolgál. Nagynyomású vizet a 20 m magas víztorony és a négy atmoszféra nyo­mású hidrofor szolgáltat 150 mm-es csővezetékeken. A modelleken átfolyt vizet a csarnok padlószintje alatti mélycsatornarendszer vezeti vissza a mélytartály­ba. A csarnok felszerelését fényképező felvonóval és fénypont hálóval ellátott 2 t-s daruszerkezet egészíti ki. Különleges kísérleti célokra a csarnokban 16 m hosszú és 1 m széles üvegcsatorna készül. Az épületet műhely, irodaépület, kapus-lakás és transzformátor helyi­ség egészíti ki. A külső kísérleti csatorna még nem épült meg, an­nak építése az elkövetkező évek feladata. Az önálló vízépítési laboratórium tehát készen áll és vízgazdálkodási tervezéseinknek máris fontos kísér­leteit készíti elő. Ihrig Dénes

Next