História 1985

1985 / 1. szám - FIGYELŐ - BENDA KÁLMÁN: Az "áruló" Károlyi Sándor - GLATZ FERENC: Egy vödör víz, avagy találkozásaim az árulókkal

FIGYELŐ Az „áruló” Károlyi Sándor Közvéleményünkben napjainkban is fel­felbukkan az a nézet, hogy II. Rákóczi Fe­renc hadainak főparancsnoka, Károlyi Sán­dor áruló volt. Egyéni érdekből, a bécsi udvartól kapott jutalom elnyerése érdeké­ben vette rá a kuruc sereget, hogy a majté­­nyi síkon letegye a fegyvert a császár-király megbízottai előtt. Ha 1711. április 29-én nem köti meg a fejedelem hozzájárulása nélkül a szatmári békét - mondja ugyanez a felfogás -, Rákóczi külső segítséggel meg­fordíthatta volna a hadiszerencsét. Árulás következménye volt-e a szatmári béke, amely elgáncsolta a magyar lehetősé­gek kibontakozását, vagy a történelmi kényszerűség szülötte? Hogy a kérdésre vá­laszolhassunk, tekintsük át a Rákóczi­­szabadságharc külpolitikai történetét. R­ákóczi kezdettől fogva világosan látta, hogy a másfél évszázados török ura­lom és a törökkel folytatott háborúk során meggyöngült, elpusztult Magyarország ereje önmagában nem elegendő a Habs­burgoktól való elszakadás kivívására. Ezért első perctől kezdve arra törekedett, hogy politikai, sőt katonai segítséget sze­rezzen. A katonai támadás időpontja 1703-ban kitűnően volt megválasztva: a spanyol örökségért vívott harc európai háborúba torkollt, mely igénybe vette a Habsburgok teljes katonai erejét. Magyarországról az olaszországi és Rajna menti hadszínterekre vezényelték a katonaság nagyobb részét - ezért is járhatott 1703 nyarán a kuruc táma­dás olyan gyors sikerrel. A spanyol örökö­södési háború diplomáciai téren is kedvező helyzetet teremtett a szabadságharc számá­ra. Európa nyugati része két táborra sza­kadt: egyik oldalon állt Franciaország, az akkori Európa leghatalmasabb állama, igaz, csaknem egyedül, csupán a bajor választó, Portugália, a savoyai herceg és a kölni érsek szövetségében. A másik oldalon a Habsbur­gok, akkor Ausztria és a német birodalom urai, továbbá szövetségesként a francia he­gemóniától rettegő tengeri hatalmak, Hol­landia és Anglia. Az erők ilyen csoportosu­lása szinte magától kínálta egy francia-ma­gyar együttműködés lehetőségét. Rákóczi már első terveiben a franciákkal való politikai és katonai együttműködésre épített. Ahogy két évtizeddel az események után készült Emlékirataiban írta: „Ez a re­mény volt egyetlen alapja annak, hogy bele­fogtam a háborúba, amelynek nehézségeit nagyon is előre láttam.” XIV. Lajos francia király azonban kezdetben minden együtt­működés elől elzárkózott, s csak az első sikeres harcok hírére fordult Rákóczihoz, havi tízezer tallér támogatást és tüzér meg utász tisztek küldését helyezve kilátásba. A felajánlott pénzügyi segítség inkább csak jelképes volt, mintegy 2000 katona zsoldját fedezte. Annál nagyobb reményekkel ke­csegtetett viszont a katonai együttműködés. ■| ^/\^-ban a francia hadak minden é é­vi­elatt fölényben voltak. A köz­pontosított francia hadsereg sorozatos győ­zelmeket aratott. Ausztria egyébként is a pénzügyi csőd szélén állt, a vállalt 82 ezer katonából csak 50 ezret tudott kiállítani. Baj volt a fölszereléssel és akadozott az utánpótlás is. Hogy Károly főherceggel, azaz a spanyol hadszíntérrel biztosítsák az összeköttetést, a császári sereg zömét Itáliá­ba küldték, miközben az osztrák tartomá­nyok szinte védtelenül állottak. A francia hadvezér, Villars, majd utóda Marcin marsall, Bécs városára mért csapás­sal akart gyors győzelmet kierőszakolni. Egy vödör víz avagy találkozásaim az „árulókkal” „1974. július 24-én délután a keresztet a feliratával a kapu felé félrehúzva találtam, a koszorúmat letépték, eldobták, a virágo­kat elvitték, az egyik mécsestartót is letör­ték. A keresztet helyére visszahúztam. Ke­véssé tépázott egyik koszorúmat ismét a keresztre tettem. Azóta azt is eltüntették, a keresztet újból elhúzták, de felirata ellenke­zőleg van. A javításhoz szükséges állvány­zat még mindig elbontásra vár, a képen látjuk ezt. Sírgyalázás miatt - ismeretlen tettes ellen - a feljelentés a VIII. ker. Rendőrkapitány­ságnál van. Ezt a fényképet Naszlady Sán­dor munkatárs készítette 1974. X. hó ele­­­jén. A névtábla alján nagybetűkkel valósággal bevéste a tudatlan aljas: ÁRULÓ.” Görgei Artúr honvédtábornok, a szabad­ságharc volt honvédelmi minisztere sírem­lékének sorsáról jegyezte fel mindezt a fenti fénykép hátuljára Nagy Sándor (ma már nyugdíjas) vízügyi tisztviselő. Hatévi hadi­fogság után hazatérve, Debrecenből Pestre költözve, 1952-ben passzióból kezdett be­hatóan foglalkozni Görgeivel, felfigyelve Folytatás a 13. oldalon 3

Next