História 1995
1995 / 1. szám
Elherdált évtized? Öt éve történt. Évfordulók. 1989. máj.-jún. a Nagymaros-Bős-építkezés leállítása. — Azután június 16. — Nagy Imre és társainak, a sztálinizmus áldozatainak újratemetése. Szeptember 10. — a keletnémet menekültek kiengedésének bejelentése. Majd a 4. Köztársaság kikiáltása október 23-án (a felkelés évfordulóján) és így tovább és így tovább... Számvetések... Új választás ez év májusában: új erők benyomulása (visszanyomulása) a politizáló és értelmiségi elit soraiba. — Itt fenn a hegyen megkésett az ősz. A szobában a jövő évi tervek zsebben meggyűrődött vázlatcédulái hevernek. Asztalon, ágy mellett. Ma van a „4 igen” évfordulója. Ötödik ez is, még sincs ünneplés. És nyár óta elmaradnak a vezércikkek. Nem időhiány miatt. Az elmúlt öt esztendő újragondolásai elakadtak? Számvetések... Talán túl nagyok voltak a hegymozgások, s túl kicsinyek a megszületett egerek? Ahogy szomszédaim mondják? Egyszerű, kétkezi munkásemberek. Sokat várok, kétszer is az újra— ha nem is ugyanazon pártra — szavazók. Az Újra, ami megindult valamikor. De mikor? ’53-ban, ’56-ban, '89-ben, '90-ben, vagy éppen ’45-ben? ’89-ben, így ők. Maradjunk ennél. Erre még emlékeznek. De azután mindezekből mi lett?* Emlékképek, naplófeljegyzésekbe szorult adatsorok. Nagymaros, Bős. Lelkes rendszerváltó tüntetések. Tacepaók, a monumentális beruházások, természetátalakítások szimbóluma, az erőműépítés ellen. — Elbizonytalanított „vizes” szakemberek, akik évtizedek tapasztalatát, nemzetközi példák erejét vetik harcba az építkezés szükségességének védelmében. Isten tudja, honnét előkerülő ellen szakértők: lelkes, kreatív szónokok, debattőrök. Akik valami forradalmi történetszemlélet neveltjeiként keresik a szent célt. S most nem a Bastille lerombolása, nem Táncsics börtönének megnyitása, a jobbágykötelek lepattintása jutott, hanem egy erőmű. Ügyesebbek a tömegkommunikációs vitákban, mint amazok, a mérnökök. Szent céljaink: az emberi környezet védelme a technokrata erőszak ellen, szent célunk: a megalomániás diktatúra végleges elsöprése. Politikai szempontok, indulatok. Azután elkövetkezett a hódító lakoma után a másnaposság, s a kérdések: vajon jó helyre találtak-e a politikai lelkesedés robbanószerkezetéből szétröpült aknák? Vajon nem a szakszerű — a közösség hosszú távú céljait, a hosszú távú érdekeket szolgáló — érveket söpörtük le a vitáik asztaláról? S most meakulpázhatunk rendre, hangoztatva jószándékunkat, ami — tudjuk — nem mentség. 1989 eufóriáját újraélni tragikomikus volna ma, amikor vízköbméterek millióiról, gáz- és erőműrendszerek működési rendjéről, egy jól működő szakapparátus presztízsének szétveréséről beszélnek forrásaink. A történeti számvetésnél nem mérce a fiatalos hév diktálta lelkesedés, netán „belvárosi mucsaiságunk”. Mert ilyen is van... Nagy Imre újratemetése. A kormány adja a biztosítást. Tárgyalások a családdal, ellenzékkel. Megegyezések. Az uralkodó párt vezetése csak részben tudja, mi történik. Tudomásunk szerint nincs teljesen informálva (talán majd utólag „kiderül”: a titokzatoskodási játékban mégis ők voltak a jobbak, s titokban „informálódtak”). Azután egy mások által ösztönzött hang az „agyagbadöngölés”-ről. Egyes irányzatok föld alá szorításáról. S a tűzre, forradalmi tettekre vágyó, lobbanni kívánó közhangulatban lángot vet a szikra. Nemes szándék: eltörölni mindent, ami lehetővé tenné a diktatúra visszatérését. Az adminisztráció vezetésének, a féllegális politikai erőknek vágya egybeesett. A „döngölés”-t a költői ifjúi hév egyszerű szimbólum-túlzásának tekintettük. A történelemből oly jól ismert jelenségnek. S ki törődött a szürke tényekkel? Ki figyelt arra, hogy a visszahúzó erők esetleges mozgalmát egy, az adminisztráció adta átlagbiztosítás is visszafoghatta. Ha még egyáltalán lett volna erejük. (Talán utólag kiderül, volt ilyen szervezett szándék és erő még ... Források kérdése.) De megkezdődött valami: a radikális agyagbaverés jelszóháborúja. Emberek százezreinek önkritikára, önmagunk felülvizsgálatára lett volna szükségünk. Gondolkodás váltásra, valódi rendszerváltásra a közgondolkodásban. Össztársadalmi méretekben. Célok, ideák, ábrándok felülvizsgálatára. Ehelyett indulatháború kezdődött, új típusú kiszorítósdi. Emlegették, akik megélték a 40 évvel ezelőtti időket. Csak az akkori kiszorítósditól elütően, nem táborokba, kitelepítésekbe kényszerítve, hanem szívinfarktusba, emberi meghasonlottságba kergetve sokakat. A megbélyegzetteket. A diadalittasság utáni másnaposság állapotában a közösséget megtartó intézményeket kellene működtetni. Hozzáértés után keresgélünk. S találunk a közügyektől a maguk magánszférájába visszahúzódott tízezreket. S a szépen beszélők, a lázas szeműek esetlenek-botlanak —jószándékra, tanulatlanságra, tapasztalatlanságra hivatkozva. A rendszerváltásból (folytatás a 22. oldalon) 2 TARTALOM Glatz Ferenc: Elherdált évtized? BOSZNIA TÖRTÉNETE Engel Pál: A középkori Bosznia 3 Szakály Ferenc: Az iszlám északkeleti védőbástyája 7 Niederhauser Emil: A nemzeti megújulás kora 11 Bíró László: Nemzeti mozgalmak Boszniában 11 Palotás Emil: Okkupáció-annexió, 1878-1908 14 Bíró László: Bosznia és a bosnyákok Jugoszláviában 19 FIGYELŐ Tóth István György: Misszionáriusok Magyarországon 23 JELENIDŐBEN Demény Lajos: A diktátor és a nemzeti történelem 26 NYÍLT TÉR Olvasóink írják Erényi Tibor-Sipos Levente: Aczél György a népies-urbánus ellentétekről, Kádár Jánosról 27 Tomsics Emőke: Víg élet a Duna jegén 30 Tisztelt Szerkesztőség! dr. Vezényi Pál: Magyarok képe külföldön 32 özv. Kovács Ákosné: Esküvő, 1942 32 ÉLETUTAK Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky pályaképe 33 Szerkesztő: Glatz Ferenc A szerkesztőség tagjai: Kertész István, Sipos Péter, Szakály Ferenc, Vörös Károly Munkatársak: Demeter Zsuzsanna, Stemlerné Balog Ilona (kép), Kovács Éva (szöveg), Horváth Imre (számítógépes tördelés) Felelős kiadó: História Alapítvány. Elnök: Niederhauser Emil Szerkesztőség, 1014 Bp., Úri u. 53. T.: 156-0457. Levélcím: Pf. 9. Bp., 1250 Szedés: MTA TTI Kiadványcsoport. Felelős vezető: Hurtles Kornélia Nyomás: veszprémi Ml nyomda rt. 8200 Veszprém, Őrház u. 38. Felelős vez.: Fekete István igazgató Terjeszti a HIRKER Rt., NH Rt. és alternatív terjesztők. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál és a Hetimér Bp. XIII. Lehel u. 10/a. 1900, közvetlenül vagy postautalványon. Megjelenik évente tízszer. Előfizetési díj: 1 évre 500 Ft. Külföldön terjeszti a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalat Bp.. Pf. 149. H-1389 HU ISSN 0139-2409. Index: 25384 A História Alapítvány bankszámlaszáma: MNB: 218-98017, csekkszámla: 501-012539-4 OTP Bp. I. ker. Alagút u. 3. Devizaszámlaszámok: USD 401-15194129120; DM 407-15194129120; ATS 419-15194129120