Melléklet 2003

2003 / 1. szám - Berend T. Iván: Az Európai Unió a globalizált világgazdaságban

EZREDFORDULÓ • 2003­1 BEREND T. IVÁN AZ EURÓPAI unió A GLOBALIZÁLT UILÚGGflZDflSÚGBRU Berend T. Iván, az MTA rendes tagja, a Los Angeles-i California Egyetem professzora 2003. március 20-án az Európai Unió világgazdasági szerepéről tartott előadást a Magyar Tudományos Akadémián. Alábbi cikkünk a nagy sikert aratott előadás szerkesztett változata. Magyarország és a közép- és kelet-európai térség az Euró­pai Unió kapujában évezredes történetének talán legfonto­sabb fordulójához érkezett. A „Kompország", ahogy Ady Endre keserűen nevezte Magyarországot egy 1905-ben megjelent prózai írásában, de tegyük hozzá, a régió komp­­országai, melyek „legképességesebb álmaikban is csak mászkáltak két part között. Kelettől Nyugatig, de szíveseb­ben vissza... dühösen Kelet felé újra" most vitorlát bontva, jó hátszéllel befuthatnak és tartósan lehorgonyozhatnak a Nyugat kikötőjében. De vajon mit tartogat a jövő? Milyen előnyöket és mekkora veszélyeket? Felvirágzik-e a nemzeti lét az ígéret földjén, vagy éppen halálos veszélybe kerül? Vá­laszt keresve ezekre a kérdésekre, hadd forduljak először az Európai Unió történetéhez. Együttműködési nagy - és hidegháború Bár az unió elődje, az európai Közös Piac a római egyezmény aláírásával 1957-ben jött létre, a jelenség megértéséhez vala­melyest korábbra kell visszanyúlni. Az intézmény gyökerei ugyanis a II. világháború, s az abból kicsírázó hidegháború közös talajából merítették tápanyagaikat. Az EU, pontosab­ban egy föderális Európa eszméje a háború véres válságából emelkedett fel. Mintegy 40 millió európainak kellett meghal­nia ahhoz, hogy a legvéresebb háborúk és revansok sorozata után elemi erővel támadjon fel az összefogás és az együttmű­ködés vágya. Még Mussolini börtönében fogalmazta meg két olasz, a baloldali ellenálláshoz tartozó harcos, Spinelli és Rossi a föderális Európa célját vente zenei memorandumuk­ban. Három emigráns kormány 1944-ben Londonban írta alá a háború utáni regionális integráció, a Benelux vámunió meg­állapodását. Spontán módon tört fel az angol „Egyesült Euró­pa" mozgalom, a francia szocialista-katolikus „Európai Egye­sült Államok" mozgalom. Lehet azonban, hogy e szalmalángot hamar kioltotta vol­na a háborút követő kormányzati reálpolitika hidegzuha­nya. Hogy nem így történt, abban egy másik döntő tényező játszott közre: a hidegháború. A háborús szövetségi rend­szer ugyanis 1944-45-ben megingott, majd két-három éven belül összeomlott, hogy helyét a vad ellenségeskedés s újabb háborús készülődés váltsa fel. A konfrontáció fekete-fehér logikája erős Nyugat-Európát követelt. Erős Nyugat-Európa nem létezhetett erős, újra felfegyverzett Németország nél­kül. Csak két-három év telt el azóta, hogy Franklin D. Roosevelt elnök kijelentette: mivel nem lehet minden néme­tet kasztrálni, a világ biztonsága érdekében vissza kell venni Németországot a szántó-vető, pásztorkodó társadalom álla­potába. Ennek tervét dolgoztatta ki pénzügyminiszterével, s ezt a Morgenthau-tervet hagyta jóvá lelkesen Winston Churchill 1945 elején. Churchill azonban alig több mint egy év múltán Zürich­ben elmondott híres beszédében már Németország befoga­dásának szükségességéről, francia-német megbékélésről, Európai Egyesült Államok létrehozásáról beszélt. Ez a terv vált az amerikai politika vezérmotívumává: az európai összefogás és gazdasági integráció feltételét szabta a Truman-kormányzat a Marshall-terv feltételéül. Allan Dulles 1948-ban ennek kapcsán nyíltan kimondta, hogy az amerikai politika célja egy Európai Egyesült Államok megte­remtése a kommunizmus veszélyét ellensúlyozandó. Végül is ebből a törekvésből nőtt ki az Európai Gazda­sági Együttműködés Szervezete, az OEEC, ennek nyomán javasolta Konrad Adenauer már 1950-ben egy francia-né­met gazdasági unió létrehozását, s ennek következtében ál­lapodott meg hat nyugat-európai ország 1951-ben a Montánunió létrehozásában, a francia, német, olasz, belga, holland, illetve luxemburgi szén-, vas- és acélipar szupra­­nacionális irányítás alá helyezésében. Ugyanezen hratok ír­ták alá azután Rómában 1957-ben az Európai Gazdasági Kö­zösség (EGK, Közös Piac) létrehozásáról szóló megállapo­dást. Epjsődés - folyamatos bímítés Az integráció lélegzetelállító gyorsasággal mélyült el: tíz év alatt lebontották az egymással szemben alkalmazott vámo­­ t EURÓPA KAPUJÁB­A

Next