Melléklet 2008
2008 / 1. szám - Andrei Plesu: Az egyesült Európa értékei
EZREDFORDULÓ • 2008.1 AZ EURÓPAI unió DÉLKELETI KITERJESZTÉSE Az MTA Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Programbizottsága és az Európa Intézet Budapest, illetve a Balkán Tanulmányok Központja 2007. szeptember 14-én konferenciát rendezett az „Európai Unió délkeleti kiterjesztése" címmel. A konferencián a balkáni térség problémáinak hazai és nemzetközi szinten elismert szakértői vettek részt, és tartottak nagy érdeklődést kiváltó előadásokat. Az előadók célja annak összefoglalása volt, hogy az Európai Unió kibővítésének terve a Balkán országainak irányába milyen jelen és jövőbeli lehetőségeket teremt, milyen kétségeket vet fel és milyen vitákat gerjeszt. A témának új aktualitást ad, hogy Koszovó időközben kikiáltotta függetlenségét. Jelen számunkban az elhangzott előadások rövidített, szerkesztett változatát tesszük közzé. (A konferencián elhangzott előadások teljes szövege a www.balkancenter.hu honlapon érhető el. A korábbi Balkán-konferenciák anyagából válogatás olvasható az Ezredforduló 2006/1. számában.) Európa bővítése és egyesülése még messze nem tekinthető befejezett folyamatnak. Egyelőre minden mozgásban van. Megpróbálhatunk felvázolni néhány lehetséges forgatókönyvet, de a jövőbeli fejlődés kilátásait, ütemét és részleteit lehetetlen előre ______________ látni. Nem tudjuk, hogy mikortól tekinthetjük majd lezártnak a folyamatot, és hogyan fest majd végül az egyesített Európa. Képzeljük el azonban, hogy a végére értünk Európa bővítési és egyesülési folyamatainak. Képzeljük el, hogy valóra váltak legmerészebb álmaink: valamennyi tagállam egyformán magas jóléti szintet ért el, az emberi jogok tiszteletben tartása mindenhol magától értetődő része a mindennapoknak, a piacgazdaság az egész kontinensen jól működik, a törvényalkotás, a közigazgatás és a pénzügyek pedig tökéletes összhangban vannak. Más szóval, képzeljük el, hogy saját Utópiánk lakói lehetünk. Ha nem hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a célunk elérése felett érzett édes kábulat és elégedettség, ha nem elégszünk meg azzal, hogy önelégülten és elbizakodottan élvezzük egy kényelmes élet örömeit és hasznait, fel kell tennünk magunknak a következő kérdéseket: „Mi következik most?", „Mit tehetünk még ezután?", „Elértük a célt, amiért küzdöttünk - de mire megyünk ezzel?" Valójában az összes imént felsorolt kényelmi tényező nem más, mint optimális körülmény a megélhetéshez, előfeltétel a civilizált élethez. Nem válhatnak életünk céljává és valós tartalmává. Hiszen a jólét, a másik elfogadása, a különbségek tiszteletben tartása és az intézmények hatékonysága együttesen adják a társadalmi normákat meghatározó környezetet, valamennyi egzisztenciális projekt legitim és szükséges díszleteit. Másképpen megfogalmazva, ezek a kontextus, a szövegkörnyezet „alapanyagai". Mindez azonban felveti a kérdést, hogy milyen „szöveggel", milyen tartalommal töltjük fel ezt a szövegkörnyezetet? Hogyan hasznosítjuk egyéni és közösségi szinten egy kedvező szervezeti forma előnyeit? Ez pedig elvezet minket az értékek problematikájához. Az értékek kérdése általában akkor merül fel komolyabban, amikor mindenünk megvan ugyan, amire szükségünk van, mégis úgy _____________ érezzük, hiányzik valami vagy éppenséggel akkor, ha már semmink sincs, de érezzük, a lényeget még nem veszítettük el: az irányzékot, a vonatkoztatási pontot, a dolgok valódi értelmét. Értékek átalakulásban Vajon elgondolkodik-e az EU a mostani értékeiről, vagy ami ennél is fontosabb a jövő értékeiről? Ami engem illet, hajlok arra, hogy kételkedjem ebben. Rendkívül sürgős volt - és ma is az -, hogy minél előbb és minél hatékonyabban megvalósuljon az intézményi egyesülés. Sürgős volt a bővítés és az ahhoz kapcsolódó közigazgatási háttér kiépítése, a szabályok lefektetése és a kontextus megteremtése. Maga a „szöveg", azaz a valós tartalom, az értékek górcső alá vétele és megvitatása vagy csupán a retorika szintjén voltak jelen, amolyan díszítő elemként, vagy egyszerűen zárójelbe kerültek. Mindez nem utolsósorban azért történhetett meg, mert - az európai belső nehézségeken túlmutatóan - globális szinten is átalakulóban vannak az értékek. Adolf Muschg egy előadásában utalt arra a három „erőtényezőre", amelyeket Jakob Burckhardt a Világtörténeti elmélkedések című művében sorolt fel: vallás, állam és kultúra. Minden emberi társadalmat ennek a három közösségi erőnek a sajátos keveréke formál, amelyekhez külön-külön is egy meghatározott értékrendszer, „értékháló" kapcsolódik. Azonban ennek a három erőtényezőnek a tekintélye - ami a 19. században még egészen magától értetődő volt - mostanában igencsak visszaesett. A „vallásról" rendszerint a „fundamentalizmus", az „integrizmus" vagy a „terrorizmus" jut az emberek eszébe, illetve az in-ANDREI PLESU Az egyesült Európa értékei DISPUTA