Melléklet 2008

2008 / 1. szám - Andrei Plesu: Az egyesült Európa értékei

EZREDFORDULÓ • 2008.1 AZ EURÓPAI unió DÉLKELETI KITERJESZTÉSE Az MTA Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Programbizottsága és az Európa Intézet Budapest, illetve a Balkán Tanulmányok Központja 2007. szeptember 14-én konferenciát rendezett az „Európai Unió délkeleti kiter­jesztése" címmel. A konferencián a balkáni térség problémáinak hazai és nemzetközi szinten elismert szakér­tői vettek részt, és tartottak nagy érdeklődést kiváltó előadásokat. Az előadók célja annak összefoglalása volt, hogy az Európai Unió kibővítésének terve a Balkán országainak irányába milyen jelen­ és jövőbeli lehetősége­ket teremt, milyen kétségeket vet fel és milyen vitákat gerjeszt. A témának új aktualitást ad, hogy Koszovó időközben kikiáltotta függetlenségét. Jelen számunkban az elhangzott előadások rövidített, szerkesztett vál­tozatát tesszük közzé. (A konferencián elhangzott előadások teljes szövege a www.balkancenter.hu honlapon érhető el. A korábbi Balkán-konferenciák anyagából válogatás olvasható az Ezredforduló 2006/1. számában.)­­ Európa bővítése és egyesülése még messze nem tekinthető be­fejezett folyamatnak. Egyelőre minden mozgásban van. Meg­próbálhatunk felvázolni néhány lehetséges forgatókönyvet, de a jövőbeli fejlődés kilátásait, üte­mét és részleteit lehetetlen előre ______________ látni. Nem tudjuk, hogy mikortól tekinthetjük majd lezártnak a folyamatot, és hogyan fest majd végül az egyesített Európa. Képzeljük el azonban, hogy a végére értünk Európa bővítési és egyesülési folyamatainak. Képzeljük el, hogy valóra váltak legmerészebb álmaink: valamennyi tagállam egyformán magas jóléti szintet ért el, az emberi jogok tiszteletben tartása mindenhol magá­tól értetődő része a mindennapoknak, a piacgazdaság az egész kontinensen jól működik, a törvényalkotás, a közigaz­gatás és a pénzügyek pedig tökéletes összhangban vannak. Más szóval, képzeljük el, hogy saját Utópiánk lakói lehetünk. Ha nem hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a célunk el­érése felett érzett édes kábulat és elégedettség, ha nem elég­szünk meg azzal, hogy önelégülten és elbizakodottan élvez­zük egy kényelmes élet örömeit és hasznait, fel kell tennünk magunknak a következő kérdéseket: „Mi következik most?", „Mit tehetünk még ezután?", „Elértük a célt, amiért küzdöttünk - de mire megyünk ezzel?" Valójában az összes imént felsorolt kényelmi tényező nem más, mint optimális körülmény a megélhetéshez, előfeltétel a civilizált élethez. Nem válhatnak életünk céljává és valós tartalmává. Hiszen a jólét, a másik elfogadása, a különbségek tiszteletben tartása és az intézmények hatékonysága együttesen adják a társa­dalmi normákat meghatározó környezetet, valamennyi eg­zisztenciális projekt legitim és szükséges díszleteit. Más­képpen megfogalmazva, ezek a kontextus, a szövegkörnye­zet „alapanyagai". Mindez azonban felveti a kérdést, hogy milyen „szöveg­gel", milyen tartalommal töltjük fel ezt a szövegkörnyeze­tet? Hogyan hasznosítjuk egyéni és közösségi szinten egy kedvező szervezeti forma előnye­­­it? Ez pedig elvezet minket az ér­tékek problematikájához. Az értékek kérdése általában akkor merül fel komolyabban, amikor mindenünk megvan ugyan, amire szükségünk van, mégis úgy _____________ érezzük, hiányzik valami­­ vagy éppenséggel akkor, ha már sem­mink sincs, de érezzük, a lényeget még nem veszítettük el: az irányzékot, a vonatkoztatási pontot, a dol­gok valódi értelmét. Értékek­­­ átalakulásban Vajon elgondolkodik-e az EU a mostani értékeiről, vagy ami ennél is fontosabb a jövő értékeiről? Ami engem illet, hajlok arra, hogy kételkedjem ebben. Rendkívül sürgős volt - és ma is az -, hogy minél előbb és minél hatékonyabban megvaló­suljon az intézményi egyesülés. Sürgős volt a bővítés és az ahhoz kapcsolódó közigazgatási háttér kiépítése, a szabályok lefektetése és a kontextus megteremtése. Maga a „szöveg", azaz a valós tartalom, az értékek górcső alá vétele és meg­vitatása vagy csupán a retorika szintjén voltak jelen, amolyan díszítő elemként, vagy egyszerűen zárójelbe kerültek. Mindez nem utolsósorban azért történhetett meg, mert - az európai belső nehézségeken túlmutatóan - globális szin­ten is átalakulóban vannak az értékek. Adolf Muschg egy elő­adásában utalt arra a három „erőtényezőre", amelyeket Jakob Burckhardt a Világtörténeti elmélkedések című művében so­rolt fel: vallás, állam és kultúra. Minden emberi társadalmat ennek a három közösségi erőnek a sajátos keveréke formál, amelyekhez külön-külön is egy meghatározott értékrend­­szer, „értékháló" kapcsolódik. Azonban ennek a három erő­tényezőnek a tekintélye - ami a 19. században még egészen magától értetődő volt - mostanában igencsak visszaesett. A „vallásról" rendszerint a „fundamentalizmus", az „integriz­­mus" vagy a „terrorizmus" jut az emberek eszébe, illetve az in-ANDREI PLESU Az egyesült Európa értékei DISPUTA

Next