História 2009

2009 / 1. szám - GLATZ FERENC: Az orosz és szovjet-orosz történelem újragondolása

Az orosz és szovjet-orosz történelem­ újragondolása O­roszország ismét erős, akár a világpolitikát is megha­tározó állam. Ezeréves állam. Először - természete­sen - monarchikus, majd polgári demokratikus indu­lása (1917-1919), majd proletárdiktatúrás, aztán 1992-től ismét polgári demokratikus államformában. A világ legkiterjedtebb igazgatási egysége. Térképére az Európai Unió térképe többször ráhelyezhető. A ma értékelt természeti erőforrásokban messze a legerősebb állam. Geostratégiai helyzetéről nem is beszélve. Fé­lő, hogy róla a világpolitikában, mint a sokáig „világellenség­nek” kikiáltott, a világbékét veszélyeztető proletárdiktatúra örö­köséről beszélünk. (Valóban történelmének proletárdiktatúrás korszakában - a rövid hetven esztendőn belül, 1945 után - volt a legnagyobb hatalma.) Merthogy lakói, vezetői - sajnos vagy nem sajnos - többségükben valóban a korábbi politikai rend­szerben születtek, éltek. Mert az emberek nem politikai rendsze­rek szerint születnek, élnek. Néha azok miatt halnak meg. És valóban: sok millió ember halálának a proletárdiktatúra rend­szere volt az oka. Mégis, a proletárdiktatúra embertelenségeit már annak ide­jén is látó történészek közbeszédében is téma volt: a szovjet­­(orosz-) ellenes rakéta- és propaganda-hadjáratnak nem csak az államban uralkodó demokrácia-deficit az oka. A proletár­­diktatúra orosz birodalma elsősorban geopolitikai rivális volt. Különösen látni véltük ezt 1986 után. Amikor az USA szögre akasztotta aggályait más diktatúrákkal szemben, és megbékélt az egyáltalán nem demokratikus Kínaival. No és az egyáltalán nem demokratikus közel-keleti rendszerekkel. Teleültetve azo­kat ügynökeivel. (Akik egyébként a Közel-Keleten valóban az előrelépést képviselték - legalábbis irányunkba. Világiasabb politikai rendszert.)­­ De vajon nem rövidlátó szemüveget - ha van ilyen - tettek fel a világstratégák, amikor minden esz­közt megragadtak a Szovjetunió meggyengítésére? Nemcsak a rendszer, de az állam szétbontásához. (Ráadásul 1985 után is folytatva e stratégiai harcot, amikor a szovjet állammal a nyu­gati világhatalmak viszonya jobb volt, mint ma a polgári köz­társasággal...) Vajon látták-e maguk előtt, hogy egy állam összeomlása nem csak a politikai rendszer összeomlása. És nemcsak a rivális űrkutatási atomhatalom legyengülése, de embermilliók szociális tönkremenetele, leromlott technikai bá­zisok környezetromboló szétrozsdásodása. És gondoltak-e arra, hogy mi lesz, ha ez a hatalom - természeti erőforrásainak és a rajta élő embereknek köszönhetően - újra talpra áll. Csak ép­pen polgári köztársasági formában. A maga módján. Ami az utóbbi években bekövetkezni látszik. Merthogy nyugaton-kele­­ten felnőtt generációnk évtizedek óta kérdezi: vajon a világtör­ténelem valóban abban csúcsosodna ki, hogy a mi országaink - legyen szó az USA-ról, Franciaországról, Németországról - mégoly nagyszerű alkotmányát bevezetik a világ minden kultú­rájában. Délen, Keleten, Északon. Nos és itt van a szabályozatlan kapitalizmus korlátlan bol­dogító erejébe vetett hit. Hogy a piac mindent elrendez. Múlt­ban, jelenben. Szintén történész közbeszéd az 1970-es évekből, korosztálytársakkal: ha nincs közhatalmi szabályozás... és ha nincs egy állandó fenyegető ellenpólus... ha nincs „kontroll”... ha nincs szputnyik-sokk s intézményes támogatása a nézetek­nek, hogy a bank-világrendszer nem életbiztosítás... ha nincs az általunk sem szeretett proletárállam... nos, akkor soha nem születik meg a szociális-jóléti állam Nyugaton, 1962-ben. Amely ma összeomlik. Újra kell gondolni az elmúlt 80 év hatalmi világának törté­nelmét. Lehet-e kézben tartani a planetáris gazdaságot és poli­tikát - mert planetáris, ha akarják az „antiglobalista” ideoló­gusok, ha nem­­ egypólusú világrenddel? (Kérdeztük ezt annak idején a világproletariátusának rendszeréről gondolkodó prole­tárdiktatúrás kollegáinktól is.) Hatalmi és világnézeti egypólu­sú világrendben. (Mert Kínával, Indiával mára még nem szá­molnak a stratégák! Feltéve csak holnapra.) Egypólusú világ­rendben, ahol nincs kontroll. Ahol nincs kritika az egyedural­kodó, a legerősebb felett? Csak esetleg saját parlamentje, vagy­is saját állampolgári közössége által. Amely - igaz, most de­mokratikus módon a maga érdekei szerint - választja meg po­litikusait. És számoltatja el őket a maga érdekei szerint.­­ Igaz-e, hogy sem a családban, sem a mikroközösség más for­májában, lokális önkormányzatban, sem országpolitikában, vi­lágpolitikában nem hatékony a korlátozás nélküli hatalom? Az egypólusú hatalom. Az elmúlt 17 év hatalom­ történelmi ta­pasztalatai tetetik fel a kérdést. (Mert ma legalább a kérdést merjük feltenni.) Mint ahogy az elmúlt hónapok világgazdasági eseményeinek értékelése is kérdésre ösztönöz: biztos, hogy egy adott gazdálkodási­ életeszmény modell az egész emberiségnek üdvös lehet? Biztos, hogy egy kultúrában (most épp a nyugati részkultúrában) kialakult életeszmények követése boldogító, biztonságot-életet adó lehet az egész planetáris emberi és ter­mészeti világ számára?... Közbeszédben, csendben kezdjük a példákat sorolni. (Mint az „antivilágban”.)­­ A szovjet-orosz állam elgyengülésével egy időben újraéledtek a közel-keleti konfliktusok. Korábban a modernizációs világi elveket követő politikai rendszerek uralták a térséget. Szovjet-orosz és USA (kínai) egyetértéssel. A kétpó­lusú rendszer működött. Azután egyedül maradt az USA. Va­jon összefügg ez azzal, hogy szembekerült a saját korábban odaültetett (haladó­ polgári) „ügynökeivel”? (Bin Laden, Szad­­dam Husszein stb.) Megsemmisítve azokat „megtisztította” a helyet a szélsőséges, modernizációellenes vallási (konzervatív) erők előtt... Van összefüggés a világpolitikai és regionális jelen­ségek között?... A kérdést fel kell tenni... De hasonló kérdést tetel fel a Balkán utóbbi 18 évének történelme... A kétpólusú világrendszer másik állandó konfliktushelyzetének kutatójá­ban. A Balkánon azért - világpolitikai szempontból legalább is - egyensúly uralkodott. És ma? Képes az egypólusú világpoliti­kai hatalmi rendszer működni, amikor már a gazdaság, a poli­tika valóban planetáris méretűvé bővül?... Kérdések, kérdések. Ismét, mint annyiszor 1990 előtt... Újra kell gondolni az Orosz Birodalom világtörténelmi sze­repét. Ez biztosnak, nem kérdésesnek látszik... Különösen, ha egy kis nép olyan közelségben él vele. És ezer éve. Mint mi. GLATZ FERENC

Next