Hitel, 1989. január-június (2. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1. szám - Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata

BEVEZETŐ Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyelő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotj­a a szabadság, az igazság és a béke alapját a vilá­gon. Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cse­lekményekhez vezetett, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyo­mortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése sza­bad lesz. Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsar­nokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön. Tekintettel arra, hogy igen lényeges a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kifejeződésének előmozdítása. Tekintettel arra, hogy az Alapokmányban az Egyesült Nem­zetek népei újból hitet tettek az alapvető emberi jogok, az embe­ri személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők egyenjogúsá­ga mellett, valamint kinyilvánították azt az elhatározásukat, hogy elősegítik a szociális haladást és nagyobb szabadság mellett jobb életfeltételeket valósítanak meg. Tekintettel arra, hogy a jogok és szabadságok mibenléte te­kintetében közös felfogás kialakításának a legnagyobb jelentő­sége van az említett kötelezettség maradéktalan teljesítésének szempontjából A KÖZGYŰLÉS KINYILVÁNÍTJA AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATÁT mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy min­den személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján el­őmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletben tartásának kifej­lesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történő általános és tényleges al­kalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között. 1. cikk. Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bír­ván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltes­senek. 2. cikk. Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezete­sen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni an­nak az országnak, vagy területnek politikai, jogi vagy nem­zetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozás­ban korlátozott. 3. cikk. Minden személynek joga van az élethez, a szabadság­hoz és a személyi biztonsághoz. 4. cikk. Senkit sem lehet rabszolgaságban, vagy szolgaságban tartani, a rabszolgaság és a rabszolgakereskedés minden formája tilos. 5. cikk. Senkit sem lehet kínvallatásnak, avagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. 6. cikk. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogalanyiságát bárhol elismerjék. 7. cikk. A törvény előtt mindenki egyenlő és minden meg­különböztetés nélkül joga van a törvény egyenlő védelméhez. Mindenkinek joga van egyenlő védelemhez a jelen Nyilatkoza­tot sértő minden megkülönböztetéssel és minden ilyen meg­különböztetésre irányuló felbújtással szemben. 8. cikk. Minden embernek joga van az alkotmányban vagy a törvényben részére biztosított alapvető jogokat sértő eljárások ellen a hazai bíróságokhoz tényleges jogorvoslatért folyamodni. 9. cikk. Senkit sem lehet önkényesen letartóztatni, őrizetbe venni vagy száműzni. 10. cikk. Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra, hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan és nyilvá­nosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kötelezettségei felől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vád megalapozott­sága felől. 11. cikk. (1) Minden büntetendő cselekménnyel vádolt sze­mélyt ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg bűnösségét nyilvánosan lefolytatott perben, a védelemhez szükséges vala­mennyi biztosíték mellett, törvényesen megállapítják. (2) Senkit sem szabad elítélni oly cselekményért vagy mulasz­tásért, amely elkövetése pillanatában a hazai jog vagy a nem­zetközi jog szerint nem volt büntetendő cselekmény. Ugyancsak nem szabad súlyosabb büntetést kiszabni, mint amely a bünte­tendő cselekmény elkövetése pillanatában volt alkalmazható. 12. cikk: Senkinek magánéletébe, családi ügyeibe, lakóhelye megválasztásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen be­avatkozni, sem pedig becsületében vagy jó hírnevében megsér­teni. Minden személynek joga van az ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben a törvény védelméhez. 13. cikk. (1) Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani. (2) Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni. 14. cikk. (1) Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország nyújtotta me­nedéket élvezni. (2) Erre a jogra nem lehet hivatkozni közönséges bűncselek­mény miatti, kellőképpen megalapozott üldözés, sem pedig az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétes tevékenység esetében. 15. cikk. (1) Minden személynek joga van valamely állam­­polgársághoz. (2) Senkit sem lehet sem állampolgárságától, sem állampol­gársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani. 16. cikk. (1) Mind a férfinak, mind a nőnek a házasságra érett kor elérésétől kezdve joga van fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül házasságot kötni és családot alapítani. A házasság tekintetében a férfinak és a nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében egyenlő jogai vannak. (2) Házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes be­leegyezésével lehet kötni. (3) A család a társadalom természetes és alapvető alkotó ele­me és joga van a társadalom, valamint az állam védelmére. 17. cikk. (1) Minden személynek, mind egyénileg, mind má­sokkal együttesen joga van a tulajdonhoz. (2) Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani. 18. cikk. Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiis­meret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a val­lás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben ok­tatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát. 19. cikk. Minden személynek joga van a vélemény és a kifeje­zés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy vé­leménye miattt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon. 20. cikk. (1) Minden személynek joga van békés célú gyüle­kezési és egyesülési szabadsághoz. (2) Senkit sem lehet valamely egyesületbe való belépésre kötelezni. 21. cikk. (1) Minden személynek joga van a hazája közügyei­nek igazgatásában akár közvetlenül, akár szabadon választott képviselő útján való részvételhez. (2) Minden személynek egyenlő feltételek mellett joga van saját hazájában közszolgálati állásokra való alkalmazásához. (3) A közhatalom tekintélyének alapja a nép akarata; ez az akarat egyenlő szavazati jog és titkos szavazás vagy a szavazás szabadságát ezzel egyenértékűen biztosító eljárás alapján idő­szakonként tartandó tisztességes választáson kell hogy kifeje­zésre jusson. 22. cikk. Minden személynek mint a társadalom tagjának jo­ga van a szociális biztonsághoz; minden személynek ugyancsak igénye van arra, hogy — az államok erőfeszítései és a nemzetközi együttműködés eredményeképpen és számot vetve az egyes or­szágok szervezetével és gazdasági erőforrásaival — a méltóságá­hoz és személyiségének szabadon való kifejlődéséhez szükséges gazdasági, szociális és kulturális jogait kielégíthesse. 23. cikk. (1) Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő mun­kafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez. (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen meg­különböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga. (3) Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az embe­ri méltóságnak megfelelő létet biztosít és amelyet megfelelő esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki. (4) Minden személynek joga van másokkal együtt szakszer­vezet alakításához és érdekeinek védelme céljából szakszerve­zethez való csatlakozáshoz. 24. cikk. Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabad időhöz, nevezetesen a munkaidő tartamának ésszerű korlátozá­sához, valamint az időszakonkénti fizetett szabadsághoz. 25. cikk. (1) Minden személynek joga van saját maga és csa­ládja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszín­vonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruhához, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától függet­len körülmények miatt elveszti. (2) Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és tá­mogatáshoz adnak jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális véde­lemben részesül. 26. cikk. (1) Minden személynek joga van a neveléshez. A nevelésnek, legalábbis az elemi és alapvető oktatást illetően, in­gyenesnek kell lennie. Az elemi oktatás kötelező. A technikai és szakoktatást általánossá kell tenni; a felsőbb tanulmányokra való felvételnek mindenki előtt — érdeméhez képest — egyenlő feltételek mellett nyitva kell állnia. (2) A nevelésnek az emberi személyiség teljes kibontakozta­tására, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszte­letben tartásának megerősítésére kell irányulnia. A nevelésnek elő kell segítenie a nemzetek, valamint az összes faji és vallási csoportok közötti megértést, türelmet és barátságot, valamint az Egyesült Nemzetek által a béke fenntartásának érdekében kifej­tett tevékenység kifejlődését. (3) A szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában. 27. cikk. (1) Minden személynek joga van a közösség kultu­rális életben való szabad részvételhez, a művészetek élvezésé­hez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jó­téteményekben való részvételhez. (2) Mindenkinek joga van minden általa alkotott tudomá­nyos, irodalmi és művészeti termékkel kapcsolatos erkölcsi és anyagi érdekeinek védelméhez. 28. cikk. Minden személynek joga van ahhoz, hogy mind a társadalmi, mind a nemzetközi viszonyok tekintetében olyan rendszer uralkodjék, amelyben a jelen Nyilatkozatban kinyilvá­nított jogok és szabadságok teljes hatállyal érvényesülhessenek. 29. cikk. (1) A személynek kötelességei vannak a közösség­gel szemben, amelynek keretében egyedül lehetséges a szemé­lyiség szabad és teljes kifejlődése. (2) Jogainak gyakorlása és szabadságainak élvezete tekinte­tében senki sincs alávetve más korlátozásnak, mint amelyet a törvény kizárólag mások jogai és szabadságai elismerésének és tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, valamint a de­mokratikus társadalom erkölcse, közrendje és általános jóléte jogos követelményeinek kielégítése érdekében megállapít. (3) Ezeket a jogokat és szabadságokat semmi esetre sem lehet az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétesen gyako­rolni. 30. cikk: A jelen Nyilatkozat egyetlen rendelkezése sem ér­telmezhető úgy, hogy az valamely állam, valamely csoport, vagy valamely egyén részére bármilyen jogot adna arra, hogy az itt ki­nyilvánított jogok és szabadságok megsemmisítésére irányuló tevékenységet fejtsen ki, vagy ilyen cselekményt elkövessen. AZ EMBERI JOGOK EGYETEMES NYILATKOZATA « HITEL» 1989. 1. szám

Next