Hód-Mező-Vásárhely, 1875. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1875-07-04 / 27. szám

V-ik évfolyam. 1875. IT-ik szám Vasárnap, julius 4-én. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, III tized, 892. sz. a. Oldalkosár-utca küldendők.HÓDMEZŐVÁSÁRHELY KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben : egész évre 4 ft, félévre 2 ft negyedévre 1 ft. minden vasárnap reggel. Egyes szám ára Itt kr. Megjelen: Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasábos petitsor díja 15 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz, vagy Szegedre a kiadóhoz küldendők Előfizetési fölhívás , iDiMsÁRmz 1875-ik második félévi Julius—decemberi, vagy negyedéves —Julius — szeptemberi — folyamára. A beálló félévvel, illetőleg évnegyeddel előfizetéseik megújítására s lapunk pártolására tisztelettel hívjuk föl a n. 6. közönséget. Lapunk ötödéves pályafutását lehetővé tette a részvét és pártolás, melyben az az elmúlt időkben részesült; hiszszük, hogy e pártolás nem fog hiányzani ezentúl sem, s ezt annyival jogosabban hihetjük, mert a szerkesztésünk alatt megjelent múlt félévi folyam úgy a tartalmasság, mint a közlemények változatossága és időszerűsége tekintetében kivívta közlönyünk számára az elismerést mindazok részéről, akik kezdet óta élénk figyelemmel s érdeklődéssel viseltetnek e lap élete iránt. E tartalmasságra és változatosságra törekszünk ezentúl is, hogy lapunk mind szélesebb körben nyerhesse meg az elismerést és pártolást. Eddig folytatott rovatainkat igyekezni fogunk jövőre is fentartani, sőt időnként újabb, a közszükség parancsolta rovatokkal is gyarapítani, így a jövő országgyűlés megnyitásától egy — legalább két hetenként megjelenő — rendes rovatot nyitunk, mely lehetőleg rövid, de kimerítő rajzát fogja adni az országházban végbemenendő fontosabb eseményeknek. A városunk életében fölmerülő újabb, úgy községi mint társadalmi mozgalmaknak, eseményeknek, mint eddig is voltunk, úgy ezentúl is éber figyelői leszünk, s elsősorban ezek fogják jövőre is főfeladatukat képezni. Gazdasági, tanügyi és ismeretterjesztő rovatainkban már is több, tartalmas és közérdekű cikkek várnak közlésre. Meg vagyunk győződve, hogy népünk hovatovább belátva és fölismerve a kortól mind sürgősebben követelt igényeket, a haladás érdekének, mint amely a saját, első sorban álló érdeke is, meg fogja s meg is akarja hozni azt az áldozatot, amelyet tőle lakófölde és az ország megvár. Mi e haladásban elősegítői, közvetítői, s ami fő tolmácsolói akartunk lenni mindig városunknak, s akarunk lenni ezentúl is. Tájékozást, ismertetést nyújtani azon koreszmék felől, közrehatni a sajtó utján azon üdvas intézmények tudtuladása s ajánlása által, amelyek országszerte foglalkoztatják a jobbak elméit, s életbeléptetésük egy-egy hatalmas lépés az óhajtott cél felé: ez lesz jövőre is programmunk. De a cél eléréséhez az erkölcsi és szellemi támogatást, s a kellő anyagi segélyt is jogosan követelheti és várhatja meg a sajtó, mely szigorúan a helyi érdekeknek szenteli magát. E többoldalú segélyre hívjuk föl városunk lakói közül azon lelkesebb férfiak becses figyelmét, akik akarnak is, képesek is tenni népünk szellemi előmenetele és képzése érdekében. Fogjanak velünk kezet a nagy munkában; működjünk együtt, hogy fáradozásaink óhajtott sikerre, áldásra vezessenek. Pártolják s terjeszszék, kérjük, népünk közt e közlönyt, ott ahol csak alkalmuk nyilik, s módjukban áll ennek terjesztése. Előfizetési díj a julius—szeptemberi évnegyedre t irt. Előfizetési díj a július--decemb. két negyedre, vagyis félévre 2 frt. Kiadónk áldozatkészsége, mint eddig úgy ezentúl is külön kedvezményül mellékelni fogja „A munka gyermekei“ című általánosan kedvező fogadtatásban részesült s köztetszést aratott regény folytatását. Az ápril kezdetén jelentkezett, vagy most belépő új előfizetőink a regénynek eddig megjelent köteteit (1—2. köt.) 45 kr. bolti ár helyett kötetenként 30—30 krajcár kedvezményáron megkaphatják, és pedig helybeli előfizetőink a szerkesztőségnél, vidéki előfizetőink viszont Szegedről a kiadóhivataltól rendelhetik meg. Az előfizetési díjakat kérjük helyben vagy a szerkesztőségnek beküldeni (ISt-ik tized Zrinyi utca 892. sz. a.) vagy nyugtatvány mellett lapkihordóinknak adni át. Vidéki előfizetőinket kérjük, hogy előfizetéseiket — postautalványon — egyenesen Szegedre a kiadóhivatalhoz intézzék. H.-M.-Vásárhely 1875. junius 21. Burger Zsigmond özvegye, H. Nagy Lajos, kiadótulajdonos, szerkesztő. A követválasztás küszöbén. (sz.) Alig 24 óra választ el bennünket azon fontos időpontból, amikor ismét alkalmunk nyílik arra, hogy a legszebb polgári jogok egyikét, a képviselőválasztást gyakoroljuk. Nem szükség mondanunk sem, hogy miért illeti ezen jogot a polgári jogok sorában az első hely, hiszen mindazoktól, akik ezt gyakorolni hivatják, meg lehet várni, sőt követelni, hogy tudják, hogy nekünk a haza egyszerű polgárainak itt van befolyásunk hazánk ügyeinek intézésébe azáltal, hogy nézeteink s elveink szerint szabadon választjuk azt a képviselőt, aki majd annak idején jogainkat, városunk igényeit képviselheti ott, hol nemzetünk, hazánk érdekében a honatyái össze szoktak gyűlni tanácskozásra és törvények alkotására. Lélekemelő ama tudat, hogy a hazának minden egyes polgára mérlegbe vetheti befolyását, legjobb meggyőződése szerinti akaratát a haza, az ország jóléte és boldogulása érdekében. De nem kell megfelejtkeznünk azután arról sem, hogy ezen nagy jogunk nagy erkölcsi felelősséggel is van összekötve. Nem szabad felednünk, hogy ez alkalmat nem lehet mindannyiszor, ahányszor akarnék, s hibáink és botlásaink miatt talán üdvös is volna, előrántanunk, s éppen azért föl kell használni azt úgy, hogy közülünk mindenki, aki e jog élvezetére képesítve van, igyekezzék arról a legtisztább meggyőződést szerezni, hogy mit cselekszik e jog gyakorlásával és miért cselekszi azt? Két párt áll nálunk szemközt egymással, a szélsőké és a szabadelvűeké. Amazok a népboldogító(helyesebben „bolondító“) matadorok áldozatául, hűséges zsoldosaiul szegődve pártolják Németh Albertet, a Simonyiak, Majorosok, Lázárok, Csanádyak kegyencét, akik szélsőbaloldali elveiknél fogva az izgatást ma is csak oly lelkiismeretlenül, csak úgy űzik a félrevezethető nép között, mint évekkel azelőtt, vádolnak és kárhoztatnak minden igaz ok nélkül jobbra, balra és fölfelé mindenkit. Képtelen eszméket terjesztenek, nem tűrik sorsukat, és nem képesek azt javítani, szidják az államot és a kormányt, átkozzák a közös ügyet, melylyel elárulták a hont. Úton-útfélen kapacitálnak, oly világrendről beszélnek, hol dologtalanul meg lehet élni, hol nem kell gondoskodni asszonyról, gyerekről, és nem követel az állam adót. Eldorádót ígérnek, s képzeletben láttatják a néppel a cukroskása-hegyet és a kolbászsövényeket, a szegény embernek csak a száját kell fölnyitnia, hogy a sült galamb bele repüljön! ... Ha adót kell fizetni, hadd fizessenek az urak meg a papok, azoknak terem, jön. Az úr, mert eladhat gyapjút, bort, stb., a pap mert úgy se tesz egyebet, csak imádkozik, s van jó parókhiája, szedi a párbért! Minek választana a nép olyan követet, aki mindezen nem segít, aki ahelyett, hogy az adót megszüntetné, még rá szavaz arra, hogy azt emeljék. . . Márpedig erre törekszik a szabadelvű párt és a Tisza-minisztérium. ... Ilyés ehez hasonló ámításokkal és csábítóbbnál csábítóbb ígéretekkel odajutnak aztán, hogy itt a magyarság fészkében, a magyar alföldön elkábittatva a különben elég józaneszű nép, elhiszimindazt amit mondanak, s indul tanácsadásaik után, s talán ha sikerül, meg is választja őkket, hogy üres szalmát cséplő, hasznavehetlen tagjai, ső nyűgei legyenek a képviselőháznak. Ily képviselőjelöltre korteskednek nálunk is a 48-asok, ily már politikai elveinél fogva képtelen embert akarnak a holnapi nappal megválasztani városunk országgyűlési képviselőjének. A szabadelvű párt képviselőjelöltje Jókai Mór, akinek programmbeszédét mindnyájan hallottuk, mindnyájan olvashattuk már. De hát az ilyen beszéd, s az ilyen képviselőjelölt sehogy sem lehet szájászók szerint azoknak, akiknek fejét a föntebbi ámítók röpiratokban és korteseik által szóval és írásban megzavarták, mert hiszen Jókai maga is odaállt „hazaáruló“ társaival a hűtlen Tiszához, aki megcsalt bennünket, szövetkezett azokkal, akik a magyar népnek ellenségei, akik meg akarnak ölni mindnyájunkat a roppant adóval stb. “ Ilyen és ehez hasonló, a szűkeszűség és tudatlanság, az önzés és részakarat szülte ámításokkal igyekeznek lebeszélni a népet arról, hogy a szabadelvű pártnak és jelöltjének higyjen! Már édes magyarom! Higyjen ezen ámításoknak az, aki meglett korára is csak gyermekészszel bír, higyjen aki azt képzeli, hogy munka nélkül is becsülettel meg lehet élni a mai időben; hanem ha szereted azt a földet, mely a költő szavaiként „bölcsőd volt és majdan sírod leend“, azt a földet, mely „ápol és eltakar! “ — ha meggyőződtél, mert meg kellett már győződnöd arról, hogy bizony munka nélkül semmire sem mehetsz, arra meg legkevésbé, hogy a haza földjét s azon magadat is meg a tieidet is megvédhesd, akkor bizonyára oda fogsz állni magad is a munkához, — odaállsz erőd és tehetséged szerint ahoz a nagy munkához, —• a haza megmentéséhez, amelyről a szabadelvű párt jelöltje Jókai Mór oly szépen beszélt, és oly meghatóan irt már oly sokszor, hogy aki ezekből csak kis részben is megtudott valamit, lehetetlen, hogy ne azokat tartsa békességrontóknak és országháborítóknak, akik ő róla azt beszélik, hogy „hazaáruló.“ Már pedig ezt és ezzel kapcsolatban még rútabb dolgokat is beszélgettek és beszélgetnek ma is arról a férfiúról, akinek páratlan hazafiságáról, nemzete iránt tántoríthatlan szeretetéről, talpig igazi magyar jelleméről és nagy szelleméről — művei és tettei beszélnek több mint 30 év óta. Ő egyike azon keveseknek, akiknek számát vajha mentül előbb megsokasítaná a magyarok istene! — akik teljes becsületérzettel, a nehéz megpróbáltatások között is rendületlenül s híven teljesített hazafiús kötelességek tudatával tekinthetnek vissza multjukra. Nem lehet itt célunk, hogy oly munkagazdag irói, társadalmi és politikai életet — minő az övé, csak megközelítőleg is vázoljunk, mert ha erre terünk volna is, meggátolna s szószegényekké tenne bennünket az ő lángeszének ama tüneményszerüsége, mely minden hazafit, aki őt hite és művei után ismeri s becsülni tanulta: bámulatba ejt. Azért, polgártársaink! ily névvel, ily követjelölttel szemben bizalmatlankodni: hazafiatlanság, ily nevet mellőzni, nem csak, sőt berutitani akarni, mint azt, fájdalom néhányan a mai mozgalmak közt tették és teszik ma is: többé nem csupán korteskedési vakmerőség, de oly hazafias bűn, mely előbbutóbb el fogja nyerni büntetését. Azok , kik ezt teszik, nem csak tudatlanságot, de átkos részakaratot is árulnak el, — azok lehetnek igen jó kortesek, akiknek kenyérkeresetül szolgál ez a mesterség, — de soha egy pillanatig sem voltak azok, akiknek magukat úton-útfélen kiabálják: igaz hazafiak! Az ilyenektől pedig lépten-nyomon óvakodni kell! Polgártársaink! nem nehéz a választás a két jelölt közt, Válaszszanak!