Hölgyfutár, 1849. november-december (0. évfolyam, 1-39. szám)
1849-11-15 / 1. szám
■■ novemb. 25. HÖLGYFUTÁR Budapest 2. szám. (Megjelenik ünnep s füzig mnű az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből, vasárnapokat kivévén mindennap). Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. 1849. Útlevél. A jó rend és közbátorság kívánja, hogy útlevél nélkül senki ne utazzék , ez olly világos , hogy bizonyítgatni épen nem szükséges. Igaz ugyan , hogy ez előtt Magyarországban csak a lovak és szarvasmarhák számára kelle útlevelet váltani, hogy a szolgabiró bitangok gyanánt ne használhassa; de ez elég roszul vala így, mert az ember, ha sok esetben nem becsesebb is, de mégis mindenesetre nagyobb figyelmet érdemel, miután gyakran nem több hasznot ugyan, de több kárt tehet. Mivel pedig most mindenki egyenlő joggal bír, s egyenlő terhekben részesül, mikép az már a paradicsomban elhatároztatott vola , tehát igen természetes, hogy a „Hölgyfutár“ sem indulhat tova útlevél nélkül, van tehát szerencsénk azt egész terjedelmében bemutatni. Neve: „Hölgyfutár.“ Ehez mindazáltal nem kell semmi különös tulajdonságot szorosan kapcsolni, mert hány példa van arra, hogy sok Nagy ember rendkívül kicsiny, sok Lakatos tulajdonképen molnár, sok Kovács pedig szappanos , vagy épen kefekötő. Születéshelye: Pest megyében Pest város , ha általános értelemben veszszük , szorosabban meghatározva pedig : a gondolat birodalma, hol még most is útlevél nélkül barangolnak az utasok, kiknek épen azért nem nagy a számuk, mert veszélytől örömest félnek a föld fiai. Állapota : reményteljes , s bár annyiszor megújulna ez, mint Viktória angol királynőnél. Szemei: szürkések , távolról azonban kék szintieknek is látszanak , míg oldalról zöldeknek hinné az ember, talán azért, mivel egy és kétszínűség most már nem elég az embereknek. Különben hibásak, mert midőn balra tekintnek, azt is meglátják, mi jobb oldalon, vagy épen hátul történik , sőt sok esetben ollyasmit is pillantanak meg , ami soha nem ment véghez. Szája : középszerű , sőt épen kicsiny , minél fogva nem beszélhet igen hangosan , de azért a susogástól is távol van, és szavaitól némellyeknek talán csakugyan mégis megcsendül a fülök , mert nagy fülekbe a lassú szózat is behat. Haja, nincs, különben barna volna, így azonban csak parókát visel, hogy midőn ellenségei azt hiszik, miszerint ugyancsak megragadták már üstökénél fogva, szépen kicsuszhassék körmeik közöl, ott hagyván a vendéghajat irigylésre épen nem méltó martalékul, mellyen kedvük szerint tölthetik boszujokat. Fogai hibátlanok, s azért méltán föltehetni róla, hogy harapni is tud. Orra: a nagyobbak közé tartozik, de azért annál fogva mégsem lehet őt vezetni, mert már messziről megérzi az illy szándékot. Beszél, magyarul, de az arany és ezüst csengését is érti. Vallása : török , nem azért ugyan , mintha ő szeretne sok nőt tartani, hanem mivel megfordítva óhajtaná, hogy őt tartsa néhány ezer magyar hölgy. Különös ismertető jelek: inkább szeret nevetni, mint sírni, boszantani, mint boszankodffi. Utitársai: Jókedv urfi és Nyíltság kisasszony. Utazásának célja : más utasokéval egészen ellenkező, az tudniillik, hogy ahol bekopogtat, onnan többé el ne bocsássák. Saját aláírása igen jó és könnyen olvasható , de mégis rendkívül rosz, mert az uzsorások zálog nélkül egyetlen filért sem adnak reá. Kéretnek Magyarország hölgyei, hogy engedjék borús szép arcaikat igéző mosolyra derítetni , és ragyogó szemeikből a könyökét elvarázsoltatni, mert könyök árjában megfulad az erő , s erő nélkül dermesztő pangás az élet; ha pedig csakugyan sírni akarnak, tehát hullassanak örömkönyüket. Ezt óhajtja eszközölhetni a „Hölgy futár. (Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth ház , 3-ik emel.) L Az őszi Szél és én. Olly bús melódiát Sivít az őszi szél! — Jó ismerőm e hang , A fájdalom beszél. Temetkezési dal Ez egy halott felett , Kiért az égből is Olly sok könyv esett. A dércsipés alatt Haldoklik a virág, Elveszti zöld színét Minden fa , minden ág . E szín reményt jelent, Elveszti ezt a föld ! Az ég azért könyer , A szél azért üvölt.