Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)

1850-01-02 / 1. szám

Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étöl jővö március végéig 4 % hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 ja­nuártól június végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étöl jővö junius vé­géig 7%hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 jaanuártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett minden­­nemü hirdetések is el­fogadtatnak , miktől Közlöny az Irodalom, társasélet,művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. Szerda, jan. 2. egy háromszor hasá­­bozott sorért négy e­­züst krajcár fizettetik. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesités nélkül küldi föl, ha a levél borítékán megjegyez­­­tetik, hogy ,,h­­ r­­­a­p előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! E­­gyesszámok ára egy ez­üstgaras. (Megjelenik ünnep - s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szál­lás: hatvani utcai Hor­­váth-ház, 3-ik eme­letben.) f*- f Őszi el. Látod , látod.... vagy hiszen mit látnál ? Késő éj van , s ez még nem elég. Éj a földön és felhők az égen. Kétszeres gyászt vett föl a vidék. És a szél, ez a hazátlan szellem , Kit he nem fogad se ég se föld , Ég és föld közt elkárhozva bujdos.... Hallod, hallod , hogy nyög, hogy süvölt. Könnyű nékünk feleségem , könnyű , Pamlagon te , és karszékben én Időben a kényelmes szobában , A meleg kemence közepén. Oh de vannak, kik most kinn bolyongnak A viharban szabad ég alatt, Fürteiket megcibálja a szél, A midőn mellettök elszalad. Ablakokból itt ott olly hivólag Kándikál ki egy egy mécsvilág, De ők tovább mennek.... csavargóknak Ki nyitná ki háza ajtaját? Hejh pedig ki tudja, hogy mi volt az: ilyen, vagy mi lesz belőle még? Hogy tovább ne menjünk : egykor én is, Én is illy földönfutó valek. Mig kifáradt, gyöngült lábaimmal Gázolám az országúti sárt. Lelkem addig csüggedetlen szárnyán Magasan fönn az egekben járt, így ballagtam ábrándozva : egykor A hazának milly kincset hagyok.... S a ki lát­t , mit gondolt felőlem? Azt hivé tán, hogy tolvaj vagyok. Petőfi Sándor. *) *) Ezen jeles költemény, több hasonló becsüekkel együtt, még a forradalom előtt küldeték a győri „Hazánk“­ szerkesztőjéhez, kinek szívességéből most szerencsénk van azokat a t. közönségnek átadhatni. —-------------------S­z­e­r­k. Untauglich. I. ,Borzasztó állapot! iszonyú helyezet!! egy fiú , s még­is mennyi gond, mennyi aggság miatta !!!‘ Ezen morgadalmas szavak egy hamvaiból phoenixként újra éledező tekintetes táblabiró úr torzomborz bajusza alól szakadozának le, nagyobb bizonyságul ebéd után, — az itee a somlai után, — s egy findzsa fekete kávé után; és pedig a conservativ hasú tajtpipa rágyújtásának alkalmával, mi more pátria , nem kéntelen s bisztráküli gyufával, hanem bakonyi jó illatú, cserfa taplóval történt. — E néhány sorok után is már többféle érdekes sej­telmek ébredhetnek a figyelmes olvasó lelkében! annyi pedig bizonyosnak látszik, hogy tisztelt táblabiró úr igen szorult állapotban van, a­minek oka nem annyira az ,ausnahms-, vagy belagerungszustand, mint inkább egyetlen fiának kivé­tel n­e­­­k­ü­l­i, s atyja szivét folytonos ostromállapot­ban tartó, különös, azaz nem a legszeretetreméltóbb maga­viseleté. Ede urfit megismerendjük később; a papáról elég legyen előlegesen annyit tudnunk, hogy ő táblabíró volt 1847- ben, s újra táblabiró lett 1849-ben; s igy patriarchalis csen­des boldogsága nem lett volna soká megzavarva, ha tulajdon kedves fiának sajátságos viszonyai hozzá, nyugalmát hosszabb ideig fel nem dúlandók. Ennek azonban tisztább felfogására, rövidség kedvéért, szolgáljon tisztelt barátunknak egyik leg­kedvesebb komájához, a fentebb írt fontos monológ után írott levele, m­ellynek netalán váratlan terjedelmessége iránt, a nyájas olvasó teljes bocsánatát előre is annál inkább kikér­jük , minthogy hosszúsága mellett, érdekességéért egész biz­tossággal jót nem állhatunk. Szerkesztő urat azonban egész tisztelettel s bizodalommal felkérjü­k, hogy hatalmas vétó­ját, ama baljóslatú folytatása következik,­el, csak a manu propria után tenni szíveskedjék. A keveset ígérő, de a nyájas olvasó részéről annál több türelmet s elnézést igénylő levél — fen­­szóval olvasva tudniillik — e képen hangzik : Szeretve tisztelt kedves komám uram ! Bölcsen méltóztatik ön emlékezni, hogy engem isten, s boldogult kedves feleségem, húsz egynéhány évvel ez­előtt, egy ép és egészséges fiúval örvendeztete meg. Hogy ne emlé­keznék ? hisz a paszitát együtt ültük! Somlai borom akkor

Next