Hölgyfutár, 1852. január-június (3. évfolyam, 1-146. szám)

1852-01-02 / 1. szám

! Nem, nem azért dallok. . . . Nem, nem azért dallok már én, ha dallok, Hogy terjedjen utána hirnevem , A dicsőség napsugáros ködétől Nem káprázik többé az én szemem. Lihegve röpködtem egykor utána Meg mint ábrándos könnyű siheder, De lelkemnek most már megtörve szárnya. S ábrándim romja már földön hever. Enyelgő tréfa szól csendes dalomban, Mellyet hoz és elvisz a pillanat, Szerelem szól, melly néha néha most is Csókolgatja hevülő ajkamat. Enyelgő tréfa, égő szív szerelme labzó pohár mellett milly szép dolog, fáradjatok körülem mindörökre, a más világgal mitsem gondolok. Nincs láng kezemben, nincs halálos villám, z én múzsám nem páncélos vitéz,­­ győzelmes harcokból k­ardot kötni, zászlót ragadni kész. Ez én múzsám bolyongó ifjú vándor, da társa szellő harsogó patak,a­migan beszélnek csillagról, virágról , mit szenvednek, az isten tudja csa . Lévai J. Budapest. 3-ik év 1-ső fele. országút, Kunewalder ház, földszint, hová az előfize­­tési és hirdetési díjak kül­dendők.HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. filhuv lí" Megjelenik, ünnep* 5 vasárnapot sz­verén, min* Jennap délután, divat­képek- s egyéb m­ű­­­mellékletekkel. Szerkesztőség­i szállás: hatvani utcai Horvát ház, második eme­let , hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: RA Előfizetési díj : A P­o­s­t­á­n : égész évre Ifj .T. fél évre 8 fr. 30 kr., évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhoz­­kü­ldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évne­ í A),AKAULÍV]'A tuajdonos szerkesztő NAGY­ IGNÁC Az örmény és családja. Élt egyszer itt amott egy szegény becsületes örmény­, a­kit nem tudni hogy hittak ?Azért élt pedig „itt amott“, mert az a különös szokása volt hogy minden esz­tendőben más más világrészbe t­ette va­­­lami nagy szerencsétlenség, melyet azután­­egy nagy csoda követett, s épen azért nem­­lehetett tudni, hogy voltaképen nellyik az i igazi neve ? mert minden bukás utan újra kikeresztelkedett, s uj országbanuj mes­terséghez fogott, mig azt is valami új, vá­logatott, és soha nem hallott sorscsapása be nem fejezte. . . .­ Törökországban levantei arukkal ke­reskedett szegény, az egész kereskeövilág hitelezett neki, s ime egyszer kiut a ma­meluklázadás, a keresztyéneket kezdik idösni, futott, a ki futhatott, ez a sigeny rmény egy csibukkal a kezében, ’• két­­erekkel a hátán jutott el Belgrads Itten — szegény - több atoliak rsaságában elkezdett marhakeresken, s akor felhajtotta a közös tulkokat Ace­­£niába, rajta estek az albaniai zsivajok, Ibdenét elvették, egy szamara sem a­­z, kivéve azokat, a kik pénzt kölcsönz­*n eki. * . . Innen is elpusztulva, beterelyeitt a Bánátba, ott belefogott a búzakereske­­désbe, eleinte sok pénze volt, hanem persze hogy utoljára minden hajója vagy elsülyedt vagy odafagyott, vagy megették az egerek. Sehol sem volt maradása, mindenbe belevesztett , szegény , mindenütt húz­ták vonták , megcsalták , meglopták , ki­rabolták , tűz , viz , jégeső , marhavész, és földindulás ártott neki; és elment rakott szekerekkel a vásárra, s visszajött szekér nélkül, tarisznyájában egy fel vereshagy­­mával, mellynek másik felével három napig élt az után ; a gonosz emberek Pesten a nagy tolongásban kivágták a bugyillárist a kapu­ja zsebéből, meg a kaputot is úgy kellett aztán viselnie, ablakkal az oldalán; otthon kiásták a háza oldalát, nettó elvet­tek mindent, a­mi csak megmozdítható volt; a pénztárnoka rendesen mindenütt megszökött a cassával, s hiába currentál­­tatta, soha sem akadt kézre; egy szóval, a­mi csak fatum, az ő rajta mind megtörtént. Szegény ember ! Illy kifordított sze­rencse után képzelhetni kétségbeesését. ’T'or­rl.-o non/.­­. " - ", jrlilllk­ij ló — sok Uu.t hitelezni.tek, keresk.-o/itíír^^^ot hogy üssék őt agyon , vagy akasszák fel, neki úgy is jobb meghalni, mint azt látni, mint halnak meg éhen felesége, gyermekei ? Bele is ugrott a Dunába , vagy pisztolyt fogott a szájába, sőt egyszer meg is bolon­dult, s kifutott a nádasba; a jámbor hite­lezők azután megszánva a szerencsétlent nem csak hogy agyon nem verték, sőt ad­tak neki enni inni, kihalászták a Dunából, elvették kezéből a pisztolyt erővel, felke­resték a nádasban, s esztendeig gyógyit­­tatták valami tébolydában közköltségen; felesége ez alatt félrevonult egy kis vá­rosba, ott egy szegény kis cérnásboltot nyi­tott, mellyben aztán a felgyógyult örmény maga is megállapodék, nagy szegényül ott töltve élte napjait, a bolt ajtóban ülvén, fején egy kopott veres sipka, lábán egy halzsiros bagaria,melly soha sem volt újabb, kaput helyett egy prémes bőr vala reá ö­­vezve, mellyet olly formán vett magára, hogy két lyukat vágott rajta, mellyen a két karját kidugta, s szijjal keresztül köté derékban. Illy alaknak ismerték őt legu­tóbbi időkben Grerguc név alatt. Az előtt Dimitrinek nevezte magát. Ha valaki megszókita, elébb egyet sóhajtott, úgy felelt rá: ne kérdezte légyen senki, hogy mint szolgál egészsége ? mert arra rögtön sirva fakadt, elmondá, hogy mikor mit vesztett? mennyi szerencsét­lenség érte ? hogy nincs annyi pénze, a mennyivel a fábtyüjét kireperáltassa, hogy ha gyermekeit nem tekintené, rég felakasz­totta volna magát, s több efele érzékeny dolgokat.­­ . . tfi A boltban maga árult, Boldizs­­ákkal egyben, s ha jatt vasara szatyingon, három óráig e vele, megmagyar? ___ rul az míg Egyptomban megtermesztik, lmym­aban megszövik , Ázsiából ide szál­lítják, adó, vám , harmincad, mennyi fordul ért té­­hát a gőzhajótaxa, a kövezetvám, az accisak, a procento, az agio, a tantrémek, a cseledber , a boltárenda! Neki magának semmi sem marad, csak az isten irgalmából tengleng.­­ • Egyszer azonban egy marhakupec, kinek szinte roppant pénzekkel maradt adósa, azt a fáradságot vette magának, hogy nyomról nyomra utána járva , fölke­reste Grerguc gazdát legutóbbi telepén. Ott ült akkor is a boltajtóban, a csi­­buk a szájában volt, hanem dohány nem volt benne. A kupec messziről megismerte s rá­kiáltott : Jó napot Dimitri szomszéd. Az örmény nagy szemet csinált s ren­dületlen ábrázattal felele a kupecnek. — Kit keresed te derik becsületes ember ? — Téged hinak Dimitrinak ügye? fingeumek hinak Gergueot, mitri ? — Én a bátyám vagyok, Gerguc. — Ejnye, millióm a lelke, már pedig azt gondoltam, hogy megkaptam azt a gé­zengúzt. — Jaj , bizony talán tigedet is meg­csalta az a semmirevaló ? — No meg engem, hogy akasztanak fel a neve napján. — Kivánom neki tiszta szivból! En­gem is kirábalt a gyilkos, a tolvaj , elvitte minden pinzemet, aranyét, ezüstöt, bankó­­cédulát. Hogy nyeljenek el neki a kroko­­dilusok, ott a hol a vágyon, idegen orszá­­gon. — Hát idegen országba szökött a semmirekellő ? — Oda az istentelen haramia. Innen elfutott Girgácijába , ottan is felszedte a sok pénzt, futott odább Bulgárijába, Paphlagorájába, Tótországijába, mind hí­jába! Mindenütt megcsalta a sok derék becsületes szamár bolond embereket. Azok már most keresik nagy bolond módra, hogy sütnék meg, a­hol megkaphatják, mert ha koldus nem lennék, mind a két lábam­ra, magam mennék neki s elhoznám a bont, ha nincsen egyebe. — No azt már nem bántom , igen ha igazán szerencsétlenség évte£C° t • sem tehet. Ha csak a bőre -»"«­“• azt Vi‘­selje egeszseged e^e ^ bájája van ö az i '• opekulátus, mért nem kalkula­­okaJa^PmásSZ a fára, nem fűlsz belája, ne . -I IllaoeZ. a faia 9 ***---------- J menj a vizbe, le nem esei. Ezt régen meg­mondta a bölcs Karabuc próféta a mikor még senki sem ért a földre. A kupec átlátta, hogy becsületes e­­gyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 40 kr. írd­elések során­­ezüst krajcárért írnak el, és gyor­­töltetnek. Ami rész történt a kapukon belől.

Next