Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-01-03 / 1. szám

HON ES EU LE OLD MINT MÚLT ÉS JELEN TOLDALÉKJA, ALAPITÁ ’S SZERKESZTI SZILÁGYI FEREYCZ professor. 1847. (Első félév.) Kolozsvár. Vasárnap januarius 3-kán 1847. Tartalom­­ A’ n­­kápoli harcz. Kaukázus és a’ cserkeszek viaskodása az oroszok ellen. Elegytár e­l­ső szám. A’ nikápoli Iiarcz. Első Ozmánnak a’ jelenleg is fennálló tö­rök birodalom hatalmas alkotójának hozzá ha­sonló nagyhírű méltó unokája I­se Amurát, miután ázsiai pártos alattvalóit meghódította s hódoltatásait Ázsia partjain bevégezte, erősko­rú nagyatyja által felállított birodalmában ma­gát megerősítő. Nyugtalan hódoltató lelke azon­ban ezen előlépéseivel meg nem elégedett. Eu­rópára ’s a­ belviszályok által alapjában meg­rendült keleti vagy görög birodalomra forditá sasszemeit ’s 1381-ben Szabin Lala vezérét hadseregeivel Natoliából a’ csatornán keresz­tül Európa partjaira, főként Romániába küldé­­s Galliopolist, Drinápolyt, Philippopolit elfog­ laltatá ’s az ozmánok európai uralkodása talap­ját mozdithatatlanúl létévé. E’ különös véletlen eset a’ hódoltató vad nép Európába lépése, ked­vetlen érzetekkel telté­ el az európai keresztény fejedelmeket, különösen Paleologus János nap­keleti császárt, kinek a’ tűz, birodalma szélén támadott e e­l­ső vagy nagy Lajos magyar ki­rályt, mint kinek a’ keleti császárság a’ leg­közelebbi szomszédja volt. A’ kegyetlen mon­golok vad pusztításai szomorú emlékezete még új volt, rombolásaik iszonyú, nyomai még nem enyésztek volt el egészen Magyarországban ’s a’ hon iszonyú mély sebe még mind vérzett újabbakkal is tetézve, ’s méltán rémülés tölt­hette a’ két magyar hazát, hogy a’ hódításra ási­tozó ozmánok Európába lépésével, azon bor­zasztó rongáló ínséges idők Erdély ’s Magyar­­ország felett viszont megújulhatnak. A’ meg­rettent Paleologus János tartván fényes biro­dalma felforgatásától ’s érezvén, hogy a’ meg­gyengült birodalommal ily hatalmas ellenségnek ellent nem állhat, segítségért Európa több ural­kodóihoz folyamodók. Főként a’ hatalmas I­ s. Lajos magyar királyt szólitá­ fel maga védel­mére ’s azt igére nékie, hogy ha földjéről ’s Európából az ozmánokat kiűzni segitendi, ő e­­gész császári családjával a’ római katholika vallásra térend, sőt idővel egész birodalmát is arra veendi. A’ nagylelkű, nemesgondolko­­zásu I­ső Lajos, kit a’ szomszédjában táma­dott tűz magát is figyelemre ébreszte, örömmel fogadta e’ meghívást ’s vállalatát a’ romai sz.­széknél is jelenté, arra kérvén a’ pápát, hogy a’ több európai keresztény uralkodóknál maga is vesse közbe magát ’s igyekezzék ezáltal az Európát fenyegető veszélyt elhárítani. A’ pápa különösen kapott Lajosnak e’ nyilvánításán. Az­zal kecsegteté magát, hogy ha a’ napkeleti csá­szár Lajosnak tett ígéretét teljesitendi, övé le­­end a’ dicsőség, miben eldődel az előtte volt pápák oly hasztalanul és sokat fáradoztak, de soha sem boldogulhattak. Nemcsak helyben ha­­gyá tehát a’ magyar király vállalatát, hanem azt esküvéssel is arra kötelező, hogy semmi költ­ségét sem kimélendi, fegyverét addig le nem te­­endi, mig az ozmánokat Európából ki nem hajtja. 1 H haj m­y y­se/mw'yá

Next