Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-07-08 / 1. szám
SZOMBAT. 1.SZÁM. ELŐFIZETŐINKHEZ. Midőn hat hónap előtt szivünk’ teljéből forrott esdeklésünket tevők lábaitokhoz, szép hölgyek, hogy bebocsássátok köreitekbe a magyar nyelvet, reményünk ha volt is bennetek, az olly félénk, olly zsenge volt, mint a tavaszvirág’ első bimbaja. Köszönet nektek, drága hölgyek, hogy túlhaladta lelkességtek a legmerészebb reményeket is, köszönet és áldás reátok, hogy kinyílni és teljében virágozni engedtétek a gyönge bimbót, szép kezeitek között majd majd pompás növénynyé emelkedendőt. A magyar nyelv nem szorult csengésre, nem arra, hogy szegény árvaként kopogtasson aranyos ajtaitokon, így szólnak némellyek. Hibáznak ők. Mert sem törvény, sem diplomatikai állás, sem népnemzetítés, sem szónoklat, sem semmi olly varázszsal nem bir nyelvünk iránt melegséget éleszteni, mint épen Ti magatok, és csupán magatok Hunnia lelkes leányai! Akarjatok, és Magyarország magyar lesz! Mennyire felelt legyen meg szent hivatásának e lap, azt elitélni az olvasó közönség’ tiszte. Mi csak azt óhajtjuk, hogy irodalmi állásunk jelen fokához és tehetségünk’ gyöngeségéhez mérjétek működésünk’eddigi eredményét. Adtunk — nem tagadhatjuk — adtunk nektek sok közepest, mert irodalmunk’ kivált novellistikai tára még eddig — kevés kivétellel — csak közepest adhat. De fiatal íróink elől sem akartuk ám elzárni a 1 JUL.’ 8. 1843. aajggBB—■■■■»mm