Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)

1843-07-08 / 1. szám

SZOMBAT. 1.SZÁM. ELŐFIZETŐINKHEZ. Midőn hat hónap előtt szivünk’ teljéből forrott esdeklésünket te­vők lábaitokhoz, szép hölgyek, hogy bebocsássátok köreitekbe a ma­gyar nyelvet, reményünk ha volt is bennetek, az olly félénk, olly zsenge volt, mint a tavaszvirág’ első bimbaja. Köszönet nektek, drága hölgyek, hogy túlhaladta lelkességtek a legmerészebb reményeket is, köszönet és áldás reátok, hogy kinyílni és teljében virágozni engedtétek a gyönge bimbót, szép kezeitek között majd majd pompás növénynyé emelkedendőt. A magyar nyelv nem szorult csengésre, nem arra, hogy szegény árvaként kopogtasson aranyos ajtaitokon, így szól­nak némellyek. Hi­báznak ők. Mert sem törvény, sem diplomatikai állás, sem népnemzetí­­tés, sem szónoklat, sem semmi olly varázszsal nem bir nyelvünk iránt melegséget éleszteni, mint épen Ti magatok, és csupán magatok Hun­nia lelkes leányai! Akarjatok, és Magyarország magyar lesz! Mennyire felelt legyen meg szent hivatásának e lap, azt elitélni az olvasó közönség’ tiszte. Mi csak azt óhajtjuk, hogy irodalmi állásunk jelen fokához és tehetségünk’ gyöngeségéhez mérjétek működésünk’ed­digi eredményét. Adtunk — nem tagadhatjuk — adtunk nektek sok közepest, mert irodalmunk’ kivált novellistikai tára még eddig — kevés kivétellel — csak közepest adhat. De fiatal íróink elől sem akartuk ám elzárni a 1 JUL.’ 8. 1843. aajggBB—■■■■»mm

Next