Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)

1843-07-08 / 1. szám

2 pályát, melly lapjainkban számukra is tért engedett, mert mi is érez­zük, tudjuk, minő nemes, mi hatalmas rugó tehetségeink’kifejtésére amaz önző tudat, mikép gyöngéd kezek fogják forgatni munkáinkat, mikép gyönyörű ajkak fognak helyeslést mosolyogni működéseinkre. És ime e tekintetben is Ti tehettek legtöbbet hazaleányok; tőletek várjuk a mo­solyt, tőletek a méltányt, tőletek a babért. Nem mondhatja azonban senki, hogy ne igyekeztünk volna (tete­mes áldozattal is) megszerezni lapunknak azon Írókat is, kiknek neveik csillagok gyanánt ragyognak a magyar1irodalom' egén. E lelkesbeknek némi jeles olvasmányt köszönhet és fog még köszönhetni a tisztelt kö­zönség. Nevek, minő Gzuczor, Jósika, Kisfaludy és Vörös- m a r t yé, mellyeket régóta tisztelni tanult a nemzet, tündöklenek ki néha a szerénység’ rejtőző palástja alatt fiatalabb jeleseink’ szép koszorúja közöl, hogy alig van belletristikával bíbelődő nevezetesb iró, ki egy­szersmind munkatársunk ne lenne. Mi lapunk’ szellemét illeti, nem hiszszük, hogy legyen elfogulatlan ember, ki el ne ismerje szándokunk’ tisztaságát, czélunk’ szentségét s az eszközeink’ válaszíásábani czélszeruséget. Müveit lényekhez szólunk, müveit lényekre kívánunk hatni,— engedjenek meg ellenzőink, ha durva hangúkat, gyalulatlan modorukat követni nem fogjuk. Mi lapunk’ külsejét illeti, e tekintetben ellenségeink is megvallják, hogy többet tennünk alig lehete. Csak azt akarjuk észrevétetni, hogy illy rövid idő alatt hét csinos műmellékletet adánk előfizetőinknek. A fametszetek — kivéve a legelső számainkhoz mellékelteket — csupa eredeti rajzokat adának, úgy hogy a Honderű és Pesti Salon számai akkor is, midőn újdonságai már avulta* lesznek, maradandó ér­dekű köteteket fognak adhatni az előfizetők’ könyv- és képtáraiba. Múlt félévbeni kissé elkésett előfizetőink’kedvéért a hat első szám kiadását tetemes költséggel bevégezni indultunk, mig mostani új előfi­zetőinknek az egész múlt félévi folyamot ingyen (mig tart) megkül­deni ígértük. Mindez, úgy hiszszük, eléggé bizonyítja, hogy nem nyerészkedési vágy léptetett a pályára, mellyen néhány oldalról nem csak gúnynyal illetteténk, sőt áldozatainkért még ki is nevettettünk. Hagyjan ! hadd ne­vessen a jámbor pára, hadd gúnyolódjék, ha úgy tetszik, hadd jósolja halálunkat : lapunk — úgy sejtjük — élni fog, és élni azon malasztos kegy által, melly hölgyeink’ lelkes szemeiből sugárzók rá eddigelő s fog reméljük sugárzani ezentúl.

Next

/
Thumbnails
Contents