Honismeret, 1995 (23. évfolyam)
TERMÉS - Danis Tamás: Maróthy Margit, a Nemzeti Színház örökös tagja
Az 1920-as években számos nyomát látjuk annak, hogy özv. Gömöry Olivérné kapcsolatot keresett a közélettel. Befogatta hintajába két fehér lipicaiját és Feledre vagy Rimaszombatba hajtatott. Ellátogatott férje rokonaihoz, előadást tartott indiai útjáról, kúriájában fogadta a Prágában, Pozsonyban tanuló fiatal egyetemisták csoportját és velük megvitatta az időszerű társadalompolitikai kérdéseket. Több ízben hosszabb időn át vendégeskedett otthonában a hírneves Korányi professzor és családja. Boross Zoltán emlékei szerint 1928 táján a kúria parkjában mintegy 70 személy részvételével teozófiai összejövetelt szervezett, melyről a korabeli Gömör című lapban be is számolt. A serkei kúria gyakorta európai szintű értelmiségi társaskörnek ad otthont, hiszen megfordult itt Györy Dezső, Szombathy Viktor, Boross Zoltán, Benkovits Gyula, Simándy Pál, Komlós Aladár, Kubínyi László, Balogh Edgár, Werner Gyula és mások. Ha társaságban megjelent, öltözéke elegáns és mértéktartó volt, szerette a sárga szín árnyalatait, azt mondta, a sárga az intelligencia színe. Nyilvános helyen, e kor szokásainak megfelelően, kalapot viselt, melyet rendszerint csokrocska díszített. Gömöryné Maróthy Margit 13 évi özvegység után 1933-ban ismét férjhez ment. Férje Isaák Elemér lett, akinek apja a rozsályi tűzvész után megvásárolta birtokukat, így 61 éves korában visszakerült szülőföldjére, a várba, ahol édes szüleivel gyermekkorát élte. A fáma szerint Gömöry Olivér és Isaák Elemér annak idején a színművésznő miatt párbajt is vívtak. Sokak nézete szerint ez a harmadik házasság menekülés volt a magányból és a társtalanságból. Isaák Elemérrel kötött házassága idején is gyakran meglátogatta serkei otthonát, melyet hű belső emberei őriztek. A frakkerhez hasonló tetejű, Fiat márkájú autója, melyet sofőrje és gépésze vezetett, gyakran búgott fel a Serkébe vezető poros úton. Az alkalmazottak szűk köre évtizedeken át híven szolgálta a „méltót", így Balogné, Margit asszony, aki kulcsárnője volt, de Bódi János, Pálos, majd Zajac Bálint kertészek voltak kedves alkalmazottai. 1939 után öccsének gyermekei, valamint az Isaák rokonság tagjai nyaranta vendégeskedtek az ódon, meghitt, szép angolparkkal körülvett otthonban. A háború utolsó esztendejében egyre több látogatója akadt, akik a biztonságosabb, nyugodtabb vidéki otthonban kerestek menedéket. Maróthy Margit megélhetését a két háború közti időszakban a mintegy 250 holdas, Serke határában lévő petrespusztai birtok biztosította, amit jobbára bérlet útján hasznosított. A Petresben nagy kiterjedésű gyümölcsöse is volt, melynek bő terméséből néhány teli kosarat (naspolyát, almát) a templomkert kapujába helyeztetett a gyerekek nagy örömére. A Tusom völgy erdejéből kitermelt fa árából jövedelmét gyarapította, de engedélye tüzelőhöz és haszonfához juttatta a falu közösségét is. Gazdaságát igyekezett modernizálni, így pl. a Mátyás zúzó ontotta a darát, tejgazdaságot létesített. Ilyen irányú törekvéseit azonban a háborús időszak körülményei visszavetették. Harmadik férje 1944 tavaszán meghalt, így özvegyen maradt a háborús gondokbajok idejére. 1944 utolsó napjai, majd az ezt követő időszak a megpróbáltatások tíz esztendejét jelentették az egyedülálló színművésznő számára. A harci események nem okoztak komoly károkat otthona épületében, ellenben az áttekinthetetlenség zűrzavarában halászok éltek a lehetőséggel. Ekkor egy éltesebb szovjet tiszt tiszteletteljesen bemutatkozott, elfogadva a ház asszonyának kéznyújtását, a továbbiak során francia nyelven értekeztek. A tiszt felismerve a helyrehozhatatlan károkozás veszélyét, megálljt parancsolt, és mindent helyrerakatott. Ezekben a napokban, sőt január végéig fegyveres katona őrködött a kúria nyugalma felett. Az orosz csapatok elvonultával az udvarház egyetlen szobájában és egy kis konyhában húzódott meg kedves, hűséges kulcsárnőjével Balognéval. Ez volt a helyi hatalom döntése. A zsúfolt könyvtárszobában, megmaradt kedvenc tárgyai között, derűs mosollyal fogadta ritkán érkező látogatóit.