Honvédségi Szemle 1970/1
1970 / 1. szám - Mándi Árpád ezredes: Múlt évi tapasztalatok, jövő évi tennivalók
A MAGYAR NÉPHADSEREG KÖZPONTI FOLYÓIRATA XXIV. ÉVFOLYAM — 1. SZÁM — 1970. JANUÁRHonvédségi szemle MÁNDI ÁRPÁD ezredes i Múlt évi tapasztalatok, jövő évi tennivalók Milyen volt, mit hozott az elmúlt év, mit sejtet a következő, ez ilyenkor a legidőszerűbb téma. Nálunk ugyan másként adódnak a dolgok, a munka ritmusa más, mint az üzemekben, termelőszövetkezetekben, hivatalokban, mégis ilyenkor a mérlegkészítés, a jövő latolgatása foglalkoztatja a közvéleményt. S talán nem is árt kissé elidőzni ennél. A csapatoknál — ez nálunk a nagyobb summája mindennek — az újoncokat várják, az „öregeket” búcsúztatják, s akkor kezdődik, és akkor zárul a munka, amikor ezek vannak soron. A kiképzés, a nevelés és mások, szorosabban a katonai szolgálatból fakadó feladatok mérlegét akkor vonják meg, akkor összegezik, amikor a szolgálat, a kiképzés egy-egy szakasza lezárult. Ám az ország élete, a politika, a gazdaság a kultúra — vagyis mindaz, ami parancsoló számunkra — a naptár szabta éves keretek közé illeszkedik. Tennivalóinkat meghatározza országunk helyzete, a párt politikája. Érthető, ha ilyenkor elsősorban azt vetítjük magunk elé, ami a hadsereg keretein túl, szélesebben egész társadalmunk számára fontos. Milyen is volt ezerkilencszázhatvankilenc? Milyen volt — s tegyük hozzá, ne is szándékoltság nélkül, hanem tudatosan — a mi számunkra, pontosabban szólva a kommunisták számára ez az esztendő? Nem tekinthető valamiféle dogmatizmusnak az osztályszempontok túlhangsúlyozásának, ha kiemeljük ez utóbbit. Nyilvánvaló, mást tekintünk mi jónak, kedvezőnek, rossznak, kedvezőtlennek, mint a velünk osztályérdekeik miatt szemben állók. Ez persze fordítva is így igaz és így természetes ez. A szocializmus építésén munkálkodó, szocializmusért harcoló kommunisták számára kedvező, jó, hogy a nyár folyamán Moszkvában a kommunista pártok többsége eszmecserét folytatott és az imperializmus elleni közös harcban időszerű elhatározásokra jutott. Az a szívós munka, amelyet az előkészítés folyamán végeztek a pártok — köztük a mi pártunnkképviselői —, Moszkvában meghozta gyümölcseit. Az elmúlt esztendőt mérlegre téve, a mi számunkra nyilvánvalóan ez az esemény emelkedik ki a krónikából. Vannak persze, akik — kommunisták is — úgymond „többet” vártak. Sőt, nemegyszer olyan is volt. 1