Századunk, 1929
Könyvismertetések és bírálatok - Eddington, A. S.: The nature of the physical world. (Érdy Lajos)
Könyvismertetések és bírálatok 1 585 még inkább mindenütt jelenvaló és áthághatatlan (gazdasági hatalom!) mint volt a rég. Eszmeileg pedig az antinómia helyébe, melyen a nemesség elvérzett (a hatalom-igénnyel párhuzamos, de betöltihetetlen értékigény), nem kevésbé súlyos antinómia lép: a hatalom-igény mögött bántóan elmaradó, a szégyenletességig szerény és kisszerű értékigény. A legbizarrabb, legizgatóbb, osztályhatalmi képlet kétségkívül a proletariátus hatalma. Hogy ez a hatalom létezik, az kétségtelen. Nem kell Oroszországra gondolni, ahol nemcsak hatalmat, hanem állítólag h uralmat is gyakorol a proletariátus; minden államban, ahol szervezkedési szabadság van, ez a hatalom elég tekintélyes, hiszena termelés folyamatába a proletariátus döntően tud belenyúlni. A legérdekesebb kérdést, t. i., hogy ennek a hatalomnak hol vannak a természetes határai, azaz mik azok a lehetőségek, melyek a küzdő és osztályharcos proletariátus számára elvben elérhetők, és másrészt melyek azok, melyeknek feltétele volna a mai értelemben vett proletariátus létezésének megszűnése, és hogy ez a feltétel megvalósítható-e vagy sem, ezekre a kérdésekre Kolnai tanulmánya nem válaszol. Annál bővebben foglalkozik a proletár osztályhatalom hősi és paradox eszmei háttereivel. «Alulról jövő a hatalom ez, mely világformáló igényét valamily értelemben vett «értékbeli szegénységére», azaz a polgári világ értékeiből való kirekesztettségére építi, és — jellegzetes dialektikával — «éppen ezért» végső és messiási értékhordozó szerepet is imputál magának. A szakadék merész, de az eddig vizsgált osztályok hatalomeszméi is nyilvánvaló szakadékokban bővelkedtek. A proletár-hatalom paradox, de paradox minden más osztályhatalom is. Persze, kérdés marad, lehet-e a proletár-hatalom vezető egy társadalom kebelében? Mindenesetre Kolnai szerint is létkérdése társadalmunknak, hogy a munkásság hatalmának kiépülése és belső antinómiáinak félig-meddig kielégítő feloldása hogyan sikerül. A parasztság nem szorosabb értelemben hatalom-igénylő (precízebben: vezető osztályhatalmat igénylő) osztály. Ép ily kevéssé a kispolgárság. Szerepük azonban a jövő lehetőségeinek szempontjából még döntően számbajöhet, mert erő-rezervoárok ők, melyek új kombinációkkal gazdagíthatják a fenti szkémát, ha tán nem is fogják áttörni annak kereteit. Igen fontos az a tény is, hogy vegyileg izolált egy osztályhatalom nem is létezik, és a különböző egyensúly-állapotok megannyi különböző lehetőséget jelentenek. A sok részletre, mely Kolnai tanulmányának tán éppen legjava, csupán utalhatunk: pl. nemesség és állam, polgárság és állam, proletariátus és állam viszonya; nemesség és polgárság, polgárság és proletariátus osztályhatalmának közösségei és ellentétei stb. A szociális hatalom örök jelenség: ezt — az anarchistákat kivéve — mindenki elismeri. Szerző szerint az osztályhatalom is hozzátartozik a társadalom alapvető szerkezetéhez. Megtört osztályhatalmak helyébe újak lépnek, a régiek, bár gyengült erővel, többnyire szintén fennmaradnak. De éppen mert az osztályhatalmak egyenként változékonyak, felválthatók, éppen ezért értelmes a törekvés, mely megjavításukat, enyhítésüket vagy leváltásukat kívánja elérni. Biró Pál: A modern fizika világképe. A. S. Eddington: The nature of the physical world. Cambridge University Press, 1929. (361 lap). A természettudományos világfelfogás a XIX. század második felében élte ki a maga romantikus korszakát: a tobzódó materializmus, Haeckel és Ostwald a reprezentáns jelenségei ennek a virágzásnak. A század vége felé ezt a naiv, magabízó irányzatot a kritikai, ismeretelméleti irány váltja föl, amely különösen Ernst Mach és Henri Poincaré írásaiban jut kifejezésre. A háborús évek alatt és az őket követő zavaros időkben elhallgat a természetfilozófia is.