Igaz Szó, 1946. június-december (2. évfolyam, 11-35. szám)

1946-06-05 / 11. szám

2 így Tz ,Szd !?’­! júl.­s 5 ’ Jf-10 V £ 7 ££/Ü K / Kik a partizánok? , írta: ZENTAI VILMOS, honvédelmi államtitkár Szakítsa meg Magyarország a diplomáciai viszonyt Franca­ Spanyolországgal — ismerje el a nép akaratát képviselő, köztársasági Gir­ál-kor­mányt­át magyar­ partizánok küldöttsége a külügyminiszternél . Az egész világ demokrati­­­­kus közvéleménye és sajtója "­­követeli hónapok óta a spa­­­­nyol kérdés napirendre tű­zését és megszüntetését ,an­nak a tűrhetetlen állapot­nak, hogy több mint egy esz­tendővel azután, hogy a vi­­­. jog szabadsá­gszerető­­ népei ,összetörték a fasizmus kato­­­nai erejét, Spanyolországban­­.még mindig a Franco-fasiz- V­nius legyen az úr. . Közel 00 esztendőn keresz­­­­tűl állott vérben és tűzben ... •a világ jelentős része azért, ... hogy a szabadság eszméi _• diadalmaskodjanak és a fa­­.. .­•izmus mindig háborúra tö­­.Kfsér - szabad népek számára­­ bilincset kovácsoló, a hala­dás eszméjét gúzsbakötni akaró, szellemét és az ezeket végrehajtó katonai hatalmat megsemmisítsék. És a spa­nyol nép a szabadság győze­l­me után is, még mindig rab­ságban van. " A fasiszta ter­­­­­or börtönbe hurcol és hitófa­­ alá küld igaz hazafiakat,­a " szabadság, eszméjének har­­­dósait" és egész Európa tes­­­­tét, mint egy mérgező kele­­ ."vény fertőzéssel fenyegeti ez az irritáló góc. .. Egészen természetes, hogy magyas partizánok, akik tudják, hogy a szabadság egy és oszthatatlan az egész világon, elsők voltak, akik ebben az országban felemel­ték szavukat a Franco-fa­­sizmus ellen. Már a Magyar Partizánok Bajtársi Szövet­ségének első országos kon­gresszusa határozati javas­latot fogadott el a spanyol­­Ügyben. . E határozat, értel­mében felhívjuk a magyar kormányt arra, hogy szakít­sa meg a diplomáciai­­ vi­szonyt a" fasiszta , Franco- Spanyolország kormányával" és ismerje el a spanyol nép igazi akaratát képviselő, je­lenleg emigrációban műkö­dő, köztársasági Giral-kor­­­mányt.. . " 5 . A határozati javaslatot mindeddig azonban nem le­hetett átnyújtani, a kor­­­­mánynak, mert Gyöngyösi János külügyminiszter csak az elmúlt napokban tért ha­za hosszabb ideig tartó kül­földi útjáról. Szerdán délben fogadta a külügyminiszter a Partizánszövetség küldött­ségét, amelyet Nógrádi Sán­dor államtitkár, a Partizán­­szövetség elnöke vezetett, tagjai pedig Görgényi Dá­niel ezredes, a szövetség alelnöke, Kovács István és Gábor István, a szövetség titkárai és Fazekas György, az Igaz Szó felelős szerkesz­tője voltak.­­ • Nógrádi Sándor államtit­kár átnyújtotta a hatá­­­­rozati javaslat szövegét, amelyre Gyöngyösi J­ános külügyminiszter kijelen­tette, hogy ez irányban a lé­pések­­már meg is történtek. Tulajdonképpen csak dekla­ratív jellegű lehet az el­ismerés, illetve a viszony megszakítása, mert hiszen e pillanatban semmiféle kap­csolatunk sincs a spanyol kormánnyal. Vannak ugyan Spanyolországban egyes volt magyar diplomaták, ezek azonban legfeljebb kiadják, magukat magyar ügyvivő­nek. Nógrádi államtitkár hang­súlyozta, hogy még egy deklaratív jellegű elhatáro­zásnak is komoly jelentősége van, mert a spanyol nép harcát erősíti az, ha a de­mokratikus államok az ösz­­­szes spanyol demokratikus erőket egyesítő Giral-kor­­mányt ismerik el Spanyol­­ország hivatalos vezetőjé­nek. Rámutatott arra, hogy a Partizánszövetségnek eh­hez a határozatához az or­szág valamennyi ifjúsági szervezetét magába foglaló MTOT is csatlakozott. Gyöngyösi külügyminisz­ter ígéretet tett, hogy a leg­rövidebb­­ü­őn belül a hatá­rozatnak megfelelő javas­latot fog a magyar kormány elé terjeszteni. A­ most lezajlott háború­ban találkoztunk egy új fo­galommal: a partizánnal! E meghatározás körül sok fer­de felfogás alakult ki. Egy dolog bizonyos, hogy az eb­ben a háborúban szereplő partizánok pontosan az el­lenkező magatartást tanúsí­tották és szerepét vitték, mint amit róluk a fasiszta propaganda állított, s nem zsoldosok voltak, akik csak bőséges fizetésért szolgáltak és több bér esetén az ellen­séghez átpártoltak, hanem ellenkezőleg, nemes célért, az emberiesség nevében, a kultúra szolgálatában, a fa­natizmusig fokozott mély meggyőződéstől áthatva, leg­több esetben életüket is fel­­adázva, álltak a demokrácia szolgálatában a fasizmus és a nácizmus ellen. Fényesen igazolta ezt az a megnyilatkozás, amelynek tanúi lehettünk, a legutóbb Budapesten megrendezett nemzetközi partizánkon­gresszuson. A jövő történet­írójának bőségesen lesz anyaga feljegyezni azt, hogy a partizánoknak köszönhető a demokrácia gondolatának megmentése a spanyolok számára.­ vagy a lengyel el­lenállás ragyogó példaadása. Partizánharc volt a kifeje­zője a jugoszláv nép éveken keresztül vitt hősi ellenállá­sának. És mondjuk meg nyíltan és őszintén, hogy a magyar becsületnek,vissza­­szerzés sorában előkelő hely jut azoknak a magyarok­nak, akik a legvészesebb harcok idején átálltak első­sorban a szovjet hadsereg­hez és mint partizánok olyan tettekre vállalkoztak, hogy kiérdemelték a ma­gyar dolgozó nép háláját. Elszántságuk, szívósságuk és bátorságuk olyan példa­adó volt, amelynek hatása nemcsak a háborús cselek­ményekben volt érezhető, hanem magatartásuk, gerin­cességük és határozottságuk jelképe és előfeltétele a ha­misítatlan demokráciának. Bizonyos az, hogy a ma­gyar demokrácia megerősí­tésének munkájában a par­tizánok ereje nélkülözhetet­len. Egy még teljesen ki nem kristályosított demo­kráciában, mint amilyen pillanatnyilag a magyar de­mokrácia, szükség van olyan gárdára, akik esetleg vesze­delmes fordulók­­ idején vas­ökölként állnak őrt a de­mokrácia védelmében, de ugyanakkor éppen különle­ges jellemüknél és felké­szültségüknél fogva aposto­lok a demokrácia eszméinek­­ terjesztésében. . Most, amikor a fegyverek már nem szólnak, amikor a csatazaj végre elült, a,. par­tizánok ugyanazzal az el­szántsággal és példaadással forgatják az eszme fegyve­rét, mint annak idején a há­ború harcos fegyverét. Le­begjen szemük előtt annak a társadalmi osztálynak törté­nelmi elhivatottsága, amely­ből származnak. A dolgozó magyar népnek az a törek­vése, amely felépíti, meg­teremti és megőrzi ebben az országban a demokráciát. SZÉP ANYÁM " (Részlet egy színműből) Írta: ZILAHY LAJOS " Bókony: Ergo: Nagyságod to­vábbra is várni fogja a férjét ! Petronella: Igen, várni fogom. ... Bókony (gúnyosan, eszelősen ka- Visrogva hátrál a falig. Ott egyetlen mozdulattal lerántja a fekete szö­­­­vetet a csontvázról): Itt a­­ férje .•Nagyságodnak! Megérkezett a fér­­j­jel (Meghajol a csontváz előtt.) Jó reggelt kívánok Zedreghy uram. ..Jtúlcsukló hangon.) Jó reggelt kí­vánok.’ (Felindulva, elrohan.) Petronella­­nyugodtan odamegy a csontvázhoz, hogy ismét letakarja, de a kendő kicsúszik a kezéből,­­ mert távolról■ tompa ágyúszó hál­­...látszik­. Mindnyájan az ablak felé for­dulnak. Az első ágyúszót egy második és egy harmadik követi.) Ugali Bedő: Consummatum est. Be trónéiba (imára kulcsolt kéz­zel): Istenem... ki látod és tudod , mindnyájunk szenvedését... (Az ...ima alatt Pollina, Petrőc bátya, Öske néni és Erzsicske letérdelnek.) .tekints le ránk és állítsd meg ha­­rrag­od öldöklését, Brabanciában és Savoyában, Frankhonban és a prusszusoknál, Karintiában és­­ Mojszkvában, az ánglusoknál és a Hispániában, mindenütt, ahol Fe­renc császár és király, Második Frigyes Vilmos és Amadeusz­­ her­ceg, Katalin cárnő és­­ Harmadik György, és a francia direktórium uralkodik és­ egymásnak küldi bol­dogtalan­­gyermekeidet, pangané­­tokkal és goszperdekkel, puskákkal és pattantyús seregekkel és bévül is egymás ellen, árulással és bosz­­szúval, pallosokkal és bitófákkal, éhséggel és dögvészekkel, adj nyu­galmat a temetőknek és ispotályok­nak ... Küldjél vigasztalást az én férjemuram, Zedreghy Bálint utol­só napjaiba, Páris városába a Con­­ciergerie falai közé s mielőtt örökre leoldod bilincseit, vidd el hozzá üzenetemet és mondd meg nékie, hogy megbocsátottam. Tégy csodát Uramisten! Hiszen még él, ha napjai meg is vannak számlálva. Vezesd vissza őtet hazájába és há­zába, gyermekei közé és nyoszo­lyámba és ha végezésed mégis más­ként parancsolná, emeld magadhoz tévelygő lelkét. Tartsd meg kegyel­­­­medben házam népét és szolgálói­mat, ne engedd, hogy a lublói dög­vész küszöbünkre lépjen, vigyázz a gyermekeimre és gyógyítsd meg Ferkó fiam fülfolyását... Ámen. (A térdeplők felállónak, a szolgák elmennek. Ugali Bedő és Amboruzs is a kabátjaik után néznek.) Dús Adorjás (a tornác felől jön. Lassan már virrad, úgyhogy az ér­kező árnyalakját látni lehetett el­suhanni a jégvirágos ablakon. Dús meghajol Petronella felé): Ő kegyel­messége kérdezteti Nagyságodat: tehetné-e tiszteletét most e szokat­lan órában? Petronella (nyugodtan, de na­gyon határozottan): Mondja meg kegyelmed a gazdájának, hogy én nem akarom őt látni sem most, sem soha többé az életemben. Pollina (kétségbeesve veti magát közbe): Nem tudja mit beszél... Nagyon fel van zaklatva szegény... Holnap talán, vagy délután... Dús (anélkül, hogy Petronellára vagy Pollinára nézne, minden szót kikerekítve): Ő kegyelmessége uta­zás előtt áll és most szeretné tisz­teletét tenni, úgy monda: nagyon fontos ügyben. Petronella: Az én időmmel és az én házammal én rendelkezem. Dús: (meghajol elmegy). Pollina :(egy pillanatig tanács­talanul néz Petronellára, aztán Dús után szalad). Ugali Bedő (már felöltözött és kezébe, vette kucsmáját. Odalép Petronellához, egy pillanatra vál­lára teszi a kezét. Csak ennyi a bú­csúja, Amboruzzsal együtt elmegy). Petronella (mikor egyedül ma­radt, a karszékhez megy és leül. Nagyon magányosan néz maga elé­. (Lassan kint világosodik a tornác. Távolról megszólal a reggeli ha­rangszó.) Öske néni (néhány fahasábot hoz): Nem fázik lelkecském? Nyit­va hagyom az ajtót, hadd jöjjön be a friss levegő, inkább megrakom a tüzet. (Mielőtt elmegy, odacsoszog Petronellához.) Hozzak valami früstököt? (Nem kap feleletet.) Késő reggel van már, a barátok templomában is szól a harang... (Megint nincs válasz. Mégegyszer úrnője arcába néz s mielőtt eltipeg, eloltja a gyertyákat.) (A távoli harangszó elhallgat. A reggeli fény már elöntötte a torná­cot. Néhány pillanatig csend, aztán felharsan a bécsi postakocsi vidám réztrombitája. Két hangra, dalla­mosan, szinte ragyogva.) Petronella­­olyan mozdulattal áll fel a székből, mintha ez a hang emelte volna fel. Mikor a posta­­kürt elhallgatott, minden ideg­szálával a távolba figyel. És újra átéli a pillanatot­: Most lépett ki a kocsiból... Most az erszénye után nyúl és egy ezüst tallért ad a kocsisnak ... Most parolázik az úti­társaival... Most még ott áll és kalpagját lengeti a távozóknak ... Elindult... húsz lépés a nyárfától a kapuig... Most fordult be a kapun... Léptei már a tornácon konganak... Egy... Kettő... Há­rom ... Négy...­­Az első ablak előtt valakinek kö­zeledő árnyéka vonul el. Petro­nella elnémul a látványtól és egy lépéssel a második ablak felé lép. A második ablak előtt is elvonul az árnykép, lassan, szinte vánszo­rogva. De a nyitott ajtóban nem jelenik meg senki.) Petronella (néhány hosszú pilla­nat múlva, a végsőkig elgyötörve): Amborázs! Megint te vagy? (A hangra az árnykép megjelenik a nyitott ajtóban. Köpenyben, karr dósan, háromszögű kalpaggal. Ke­zében zöldkockás útitáska. Az árny Zedreghy Bálint, aki valóban most érkezett a bécsi gyorskocsival.) Petronella (megkövülten nézi). Zedreghy: Jó reggelt. Petronella (nem válaszol). , Zedreghy: Párisból jövök. Kisza­badultam. Csak annyit mondtak, hogy szabad vagyok.

Next