Igaz Szó, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)

1947-01-04 / 1. szám

** r-■ • ■ *\ O I® ^sz Mil. ÉVF. M. SZÁM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP szombat ÁlSás&essstésre ítélték és népbíróság elé kertel a Wranek-ggár tag Has reaérigasga t ója KISEMBEREK NYILATKOZNAK A HÁROMÉVES TERVRŐL Még a koldusoknak sem irgalmazott Hank János, az É. K. könyvszakértője KÖTELEZŐ FRAKK VAGY KŐTELEZŐ DEMOKRÁCIA? ÍRTA: FAZEKAS GYÖRGY Angliában —* amelynek tradíciót őrző demokráciájára nálunk bizo­nyos körökből gyakran szerelnek utalni — a rendkívüli viszonyokra, a háború okozta általános elszegé­nyedésre és a nyersanyaghiányra való hivatkozással beszüntették az udvari fogadásokat, amelyek tudva­lévőén fényűző külsőségek között szoktak lezajlani, A tradíciókat őr­ző Anglia lemond egy hagyomá­nyáról, évszázados szokást szüne­teltet, mert az azzal járó fény és porcot kifejtésére ma nincs módja a világbirodalomnak. Magyarországon viszont a foko­zottabb nyersanyaghiány, a vesz­tett, bűnös háború, után bált ren­dezünk és megmutatjuk: „így mu­lat mindlunk az úrI“ Bált a Geilért összes termeiben, megjelenés ter­mészetesen frakkban és hosszú estélyiruhában. Ne dörzsöld a szemed és ne hi­tetlenkedj, Olvasói Mi már ezt megteltük, de ettől sem a meghívó szövege, sem a folyó esztendő dá­tuma nem változott meg. Ezerki- lencszáznegyvenhetet (r,unk, a ma­gyar demokrácia harmadik eszten­dejét és a Jogásztestület „hagyo­mányos" bálján a Gell értben a frakk és hosszú estélyiruha — kö­telező! A hetyke „bajtársi“ tányér­sapkákról és szép, színes mellsza­lagokról — régi „hagyományos diákbálok“ elmaradhatatlan kellé­keiről még egyelőre nincs szó, de egyesek úgylátszik azt hiszik, hogy ennek is eljöhet még az ideje... Helytelen volna azonban gúnyt fizni és viccet faragni ebből a rendkívül fontos kérdésből Hiszen itt a magyar ifjúságról, jobban monrdva a magyar ifjúság egyik részéről van szó. Demokráciánk fá­jának virágáról s a nevelők egy részéről, azokról a kertészekről, akiknek feladata tenne gondozni és ápolni, a demokrácia levegőjéhez szoktatni legfontosabb kincsünket: a magyar ifjúságot Azokról, akik úgy neveltek és úgy nevelőd­tek, ágy demokratizáltak és úgy demokratizálódtak, hogy az t947-es jogászbál fel merte írni jeligének a horthysta idők egyik legreakció- sabb jelmondatát: „Frakk és hosz- szú eslélyiruha kötelező." — Ne essünk túlzásba! — hall­juk jóelőre az ellentábor felhör­dülését. — Jelentéktelen ügy egy ilyen diákbál. Kár reá a szót vesz­tegetni! És végül is mit akarunk? Hát a demokráciának nem az a célja, hogy mindenki szebben, job­ban éljen, öltözködjön, mint az­előtt? Száműzni akarják a frakkot s helyébe a rongyokat rendszeresí­teni? Ne essék tévedés! Senki nem üzen itt hadat az estélyiruhának. Senki nem ráz öklöt a mulatság felé. A jól végzett munka után igenis szóljon a zene és mulasson, <de*dt*a u Ifjúság. A JtajÉnwk rendezzen«* bált — különösen ha annak jövedelméből a szegénysorsú joghallgatókat akarják segíteni ta­nulmányaik folytatásában. De ha vannak szegénysorsú jogászok, aki­ket segélyezni kell — mert sajnos, bizony vannak, számosán vannak *— s ha általában vannak ebben az országban emberek, akiknek szek­rényben nem lóg a frakk és a hosszú estélyiruha, miért zárja kt őket a jogászok exkluzív testületé a bál járóit —Bea,oltrácIAmfc «re elmúl* ". 'V »» tendejében azok, akik ennek a mi rendünknek akarói, építői, erősí­tői és támaszai voltak, akik meg­birkóztak a fasiszta háború okozta romokkal, az infláció szennyes hul­lámaival, a reakció mindent elgán­csolni akaró cselvetéseivel, azok csak rongyosodtak, szegényedtek. S az ország dolgozói, köröttük az értelmiségiek, az ország mai veze­tői, a népi rétegekből kikerült diá­kok — közöttük jogászok is — nem / tudtak maguknak frakkot, estélyi ruhát csináltatni. Ezeknek tehát most coki a jogászbáltól?! Ha a régi úrikaszinó tagjai ma összejövetelt rendeznének a maguk úri köre számára s azon a meg­jelenni akarók számára diszma- gyart írnának elő — ám tegyék, áldásunk reájuk. De akkor, amikor ennek az országnak dolgozó réte­gei hallatlan áldozatot hoznak — és kell is hozniok — azért, hogy a magyar ifjúság tanulni tudjon, ta­lán mégsem illene éppen ezeket « rétegeket kiebrudalni a jogászbál­ból. De iűl az Ölein és kőtelező ud­variasság parancsain, súlyosabb ha­jok jeleit is felszínre hozza a meg­hívónak ez a szigorú kitétele, itt magával a demokratikus érzéssel, magával a demokráciával varrtak bajok, az ifjúság azon — reméljük nem nagyszámú — rétegében, amely Moór Gyula prorektor úr vezetésé­vel az úri rend kiválasztottjainak zártkörű szórakozásává akarja „emelni“ ezt a jogászbált. Nyilván­való, hogy frakkban és hosszú es­télyiruhában az ország lakosságá­nak csak igen-igen kis hányada tud ma „megjelenni“. És vitán fe­lüli, hogy nem ez a legdemokra‘1 kusabb réteg. A Jogásztestület ve­zetői és a jogászbál rendezői úgy látják, hogy nékik nincs szüksé­gük a magyar nép dolgozóival, a dolgozó rétegek diákifjúságával, a népi kollégiumok ezer nélkülözés árán is tanulni akaró ifjúságival érintkezni? Hat hogyan akarják megismerni a népet, amelyért majd ha befejezték tanulmányaikat, dol- gozniok kell? Ezeknek az nraknak nincs szükségük egy kis demokra­tizálódásra? Vagy talán nincs szük­ségük magára a demokráciára sémi A ttkiOfaac fmSe&m «rác*» AZONNAL MONDJON LE PFEIFFER ZOLTÁN 'ÁLLAMTITKÁR A FASISZTÁK, REAKCIÓSOK, VALUTÁSOK ÉS MÁS GAZDASÁGI BŰNÖSÖK LEGFŐBB VÉDELMEZŐJE N&iinv nappal karácsony elölt i oldalán a hírt: Pfeiffer Zoltán igaz­ságügyi államtitkár lemond. Volt lap, amelyik már tudni vélte, hogy a le­mondólevél már útban is van, csak a címzett még nein vette kézhez.. Saj­nos, ezt a karácsonyi ajándékot hiába várta a magyar dolgozó. Pfeiffer Zoltán még ma is bent A? ici l(yi'~-' /m<T-í £*ír*...tv- ue mokra tikos közvéleményben pedig megdöbbenést kelt az igazságszolgálta­tás körében a tőkés osztályhoz tartozó és súlyos reakciós politikai befolyás­sal bíró személyek által elkövetett bűncselekmények elbírálásában észlel­hető jelenségeik sajátos sorozata. A „SPECIALISTÁK..." A stabilizáció óta sajnos ebég gyak­ran fordulnak elő olyan súlyos gaz­dasági bűncselekmények, amelyek al­kalmasak arra, hogy megingassák gazdasági életünk rendjét. Amikor ezekben az ügyekben az eljárás meg­indul, azonnal feltépnek egyes közismert reakciós politikai személyek által mozga­tott kijáró Ügyvédek. Ezek a nem ritkán velük egy húron pen dűlő egyes hivatalnokok és bírák segítségével a törvényellenes szabad- Iábrahelyezések, permegsziintetésak és felmentéseik özönét megfelel? honorá­rium ellenében könnyen viszik keresl­tük A* „Igaz Szó" még Boventber végé® elsőnek számolt be arról, hogy a Gazdasági Rendészeti Osztály vezetője kitiltotta • védőket a Gazdasági Rend­A legkirívóbb esetek egyike, a fa­siszta Szalag István ügye. Szalay, aki *z ország egyik legnagyobb elektro­mos gyárának tulajdonosa, annakide­jén német autókkal hurcolta nyugatra hatalmas árukészletét. A fasiszta pro­paganda egyik leghangosabb Hszilója volt és a felszabadító csapatok elől Németországba szökött. Amikor Nyu­gatról visszaszivárgott, a népbíróság egy ért börtönre Ítélte és az Ítéletben kimondották, mintegy hétmillió forint értékű vállalati vagyonának elkobzását D. Az Uélet után megindultak a „men­tési munkálatok", A NOT-ná! Bojtba államtitkár tör­vénytelenül magára szignáltatta ■* ügyet, mielőtt abban ügyészi in­dítvány lett volna, bámulatosan rövid, nyolc napi idő alatt fel­mentő Ítéletet hozott. Ttsszaadatta Szalagnak a fasizmus szolgálatában szerzett vagyonát. A gyártulajdonos ezután bevonult a gyárba, és az ellene megmozdult mun­kásokat sorra elbocsátotta és üldözte, j Az üggyel kapcsolatban beszélnek még bizonyos részvény-osztogatásról is. Azt beszélik, hogy az ügyet Pfeiffer Zol­tán és Balogh István államtitkárok mozgatták, a védő, a közismert ki­járó: Nagy Dezső ügyvéd volt. Egészen különleges körültekintéssel szabadították ki a börtönből Jahoda Tibor bank főtiszt viselőt. Jattodénál a házkutatás jelenté­keny összegű valutát talált. A nyomozás kizárólag Jahoda szemé­lyére zsugorodott össze. Védőként dr Mittler Hugó jelentkezett, aki nSjgftl műit ntiMKgf dS ímAw iát’: ái “ügyvök ismerhető feL Dr. Bakos Irtván a Wefss Monftéé. vállalatok jogtanácsosa és mint mond, ják, az igazságügyminisztérium eeak* ciós köreivel remek kapcsolatai van. nak, régi barátja dr. Pfeiffer Zoltán, mák és úgylátszik, hogy ez a kapcsolat még ma is használható. Jahoda Tibor, a valulaügy vádlottja az ügyészségen azt vallotta, hogy a valuták házzá vé­letlenül és a házkutatás: megelőzőleg! rövid idővel kerültek. Mindenki jót ismeri ezeket az ugrifület dollárokat, amelyek olyan véletlenül szaladgálnak, főképpen bankemberek íróasztal, fiókjaiban, mindig a legal kai malid* nabb időben, házkutatás előtt tíz perc-, cél... Jahoda azután kijelentette, hogy a valuták megőrzésére vette át. A valuták tulajdonosát szeméig sze_ rint csak jóval később jelölte meg Jahoda úr, egy amerikai katonatiszt személyében. Jahoda rüvldesen rsabadlábra ke­rült. majd pedig a referens ál­láspontjával ellentétesen • nyo­mozást törvénytevőül, igazságügy- minisztériumi felsőbb utasításra ellette megszüntették. A kereskedelemügyi miniszter SStJÖf 1946. számú rendeletének 6. § 2. be­kezdése alapján mindazoktól, akiit bi­zonyos gazdasági bűncselekményekef követnek el, meg kell vonni az ipar- jogosítványt. Egészen más történt ws árurejtegetéssel és árukapcsolással gyanúsított Budm-Goldberger Miklós nak, a Montedor kft. tulajdonosának esetében. A Gazdasági Rendőrség esé­lyes eljárású után személyes összeköttetései alapján A Is kivételes, törvénytelen módon kerüli szabadlábra. Ügyét megszüntették azzal az egészen meglepő indokolással, hogy az áru­kapcsolás ennek a visszaélések törne1 gét elkövelő textilesnek az esetében nem bűncselekmény. Goldberger Mik­lós jvédője Mittler Hugó volt... Egészen különleges körültekintésertl történt a valuta- és aranyrejtegető Wilhelm Károly kimentése, akinek szabadlábra helyezése érdekéiben, majd néhány hónappal később portörlése ügyében ugyanaz a befolyásos és jói tan bált, ráfér a szórakozás a ször­nyű esztendők után és elkél a jö­vedelemadta anyagi segítség is. Akinek van frakkja, szmókingja vagy estélyiruhája, ám vegye fel és szórakozzék abban. De akinek nincs — és ez a túlnyomó nagy többség —, azt se zárják ki, mert evett magukért rekeewttk V? ff bálrendező urak a magyar demo­krácia népi erőkön nyugvó rend­jéből. Semmi kifogásunk, ha a jogász- ifjúság „hagyományos“ szokásokat megtart vagy felelevenít. A maayar jogsázéietnek vannak kossuthlajo>i hagyományai, amelyeket fenntar­tom4* «ft erősít esd kötetes»*'%■ Be „tradíciókat“ a Bálközi Blokk úr­hatnám. léha, népellenes szokásai­ból őrizni, — erősen disszonáns a demokrácia harmadik esztendejé­ben. Bálrendező urak! Ne a frak­kot, a demokráciát tegyék kőtele-1 zővj! Ne csak a bálokra, de az if­júságnak minden más megnyilvi- mrtáiián to: Válasz a „Világinak az „Ötödik Hadoszlop" kérdésében BOJTRA ÉR... őrségről. Az történt ugyanis, hogy a forintrontókat védő ügyvédek soroza­tosom tettek panaszokat és emeltek vádakat a Gazdasági Rendészeti Osztály eljárásai, valamint rendelkezései miatt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az Ügyvédi Kamarának csak egy kis cso­portja specializálta magát a gazdasági élet hiénáinak védelmére. A többség a legélesebb ellentétben él) ezekkel és a legsúlyosabban elítéli szerepüket. Amióta az ügyvédeik nem járhatnak a Gazdasági Rendőrség épületébe, a kijárók új módszereket vettek igény­be. A Gazdasági Rendőrség vezetői és tisztjei jóbarátjának adják ki magukat és így igyekeznek formtrontó ügy­feleik bizalmát megnyerni. De túl a védőim eghizatáson, az igazi haj Pfeiffer Zoltán birodalmában, az igazságszolgáltatás vonalán vast.

Next

/
Thumbnails
Contents