Igaz Szó, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-25. szám)
1947-01-04 / 1. szám
2 névű politikus járt közben. Az ügyben Nagy Dezső ügyvéd volt a kijáró, Wilhelm Károlyon kívül a Magyar Cukoripar több más tisztviselőjét is, akiknek gazdasági ügyeikkel kapcsolatosan voltak bűnügyeik Nagy Dezső védte. A Cukoripar emberei Michnay igazgatóval az élen nagyon megkedveltették magukat a cukorhiányos demokráciában az illetékes hatóságokkal. Talán mondanunk sem kell, a Cukoripar ügyésze Nagy Dezső... A terelony textilvállalat azóta már egy halálos ítélettel zárult felháborító textilcsempészési ügyében szintén dr Mittler Hugó a védő, mögötte dr Bakot, a már iismertetett igazságügyn maiszterdumi kapcsolataival. A halálait ért textiles a börtönben áll, az iratokat pedig közben sürgősen felkérték a minisztériumba PFEIFFFER filmtÁRSAi.. De a fasiszta -mentesek terén is főleg Pfeiffer államtitkár személyében működik lankadatlanul a fasiszta reakció. Pfeiffer Zoltán sorozatosan és nyíltan exponálja magát a fasiszták érdekében. A kunmadanaisi fasiszta Takács Gergely kisgazda párttitkár elleni eljárásban a NOT-nál eredménnyel járt el Karácsonyi Gidó fasiszta pap megmentése érdekében, a Bilkei-Papp ügyben s ki tudná még felsorolni, hány fasiszta bűnügybenjárt közben a szorgalmas államtitkár. * A mentési vonalon tevékenykedik még a levitézlett szélsőjobboldali Nagy T . is aki most Stein László valutás elmebeteggé nyilvánítását forszírozza. Mindezek hátterében a reakció ismert és ismeretlen vezéreinek ágaskodása mozog. A törvénytelenségek gyökere Pfeiffer Zoltánhoz nyúlik vissza. A gazdasági, és politikai reakció hurokra került bűnöseinek megmentésére nagyszámú kijáró ügyvédet használnak fel. Egy kis ízelítő a névsorból: dr Nagy Dezső, a Cukoripar ügyésze, dr Virágh Gyula, dr Mittler Hugó, dr Nagy Béla, dr Katona Artur, dr Róth Jenő dr Pethő Ernő, dr Káldi István, dr Kálmán Imre, dr Mausch Endre, dr Zsögöd Andor, dr Altorjay Árpád Alfréd, dr Kolozs István, dr Sáska Sándor, dr Telekei Lajos és még jó egynéhányan. Ha segítőtársaik a minisztériumban bujkáló kijárók, de tevékenyen segítségükre valnak azok a bírák is, akik minden ítéletükben mentik a fasisztákat és valutásokat: Bojtha Béla, Lukács Tibor, Boglacz László, Szabó Zoltán és még sokan mások. Az ellenforradalom és az ezt követő fegyveres politikai rémuralom felszámolását hiába kísérít meg a magyar demokrácia, ha Pfeiffer Zoltánok és társaik minden becsületes és jószándékú törekvést elgáncsolnak. A stabilizáció óta újra megerősödött gazdasági reakció is megtalálja megmentőit a politikai reakció védelmezőinek személyében. A várt karácsonyi ajándék: Pfeiffer eltűnése az igazságügy minisztériumiól elmaradt. A magyar dolgozók hajlandók ezt közönséges januári ajándékként is elfogadni, de minél hamarabb. Gárdai Miklós Zbaráza — nyugatokajnai városka. Tágas, négyzet alakú főér, földszintes, piszkosszürke házak, apró boltocskák, s áhítozó boltosok. Zbaráza — partizánharcok mérföldköveit őrzi. A dátumok 1648 és 1044. Ami ezek közé az évek közé esik, ép olyan unalmas volna, mint az egész kis álmos fészek, ha a német megszállás három esztendejének kínszenvedései meg nem előzik az 1344-es eseményeket. A németek, a zsidómészárlás után, a katolikus lengyel lakosság kiirtására készülődtek. Már el is rendelték külön városrészbe költöztetésüket s hajszálon múlott a gettó borzalmainak megismétlődése, amikor hirtelen lökéssel megjelent a városkában a zárvavárt szabadító. 1944 tavaszán a front keresztülrohant Zbarázson, aztán onnét mintegy 20 km-re, Tarnopol alatt állt meg néhány hétre. A városkába lassan visszatért az élet, lakói előbújtak rejtekhelyükbről és újra hozzáláttak békés foglalkozásaikhoz. Békés polgárokként rótták a város utcáit már azok a lakosok is, akik pár héttel azelőtt még Kovpak partizántábornok csapataiban harcoltak Nyugat-Ukrajna szabadságáért. Nem egyszer egész a városka tőszomszédságáig jutottak portyázó útjaikon a de-beosontak oda a közelgő szabadulás előhírnökeként. Ez tartotta a lelket az emberekben a német nácik garázdálkodása közepette. Néhányszor még megszólaltak a légelhárító ágyúk és géppuskák, a kisváros hétköznapjaiba visszazökkent Zbarázs felett, hogy aztán annál nagyobb csend boruljon reá. Ezen a csenden csak a Kárpátok irányába távolodó ágyúk tompa dübörgése hatolt át időnként. Ilyenkor aggódva kérdezgették a lakosok a vöröskatonákat: Ugye nem jönnek vissza, nem eresztitek vissza a németet? A katonák büszkén mosolyogtak: Megyünk előre... Rövidesen szedelődzködtek a csapatok , végül már a hadikórház ápolónői is csomagoláshoz láttak. Tarnopol alatt 1944 júliusában a vörös hadsereg áttörte a németek frontját s feltartóztathatatlanul nyomult előre Lembergen át, Lengyelország felszabadítására. • Forró július végi délelőttön acélos búgással telt meg a levegőég, repülőgéprajok sűrű hullámokban húztak el nyugat és délnyugat felé. A város szélén, ódon kétemeletes ház előtt, magyar honvédek csoportja követte sóvárgó tekintettel a gépmadarak vonulását, csak már ők is útnak indulhatnának ... Mintegy negyvenen voltak, húsz honvéd és húsz tiszt. A tavaszi harcok folyamán kerültek hadifogságba, azután a Vörös Hadsereg jóvoltából itt helyezték el őket tanulni. A zarázsi magyarok energikusan munkához láttak. Mindenekelőtt lakhatóvá tatarozták a romos házat, aztán, ha szegényesen is, de szépen, tisztán berendezték. A ház előtti téren betömték a gránáttölcsért, majd gyeptéglákkal, melyeket a közeli rétről ástak ki, még a nyomát is eltüntették. A rögtönzött kert végében piros kövekből kirakott szabadságcsillag ékeskedett, a becsületszóra vállalt határ. Drótsövény nem létezett. A hadifoglyok közül soha senkinek, még álmában se jutott eszébe, hogy az iskolatábor területét elhagyja. Ellenkezőleg, akkor esett volna kétségbe valamelyik, ha innét elűzték volna. A zarázsi antifasiszta iskola, két hónapon keresztül leendő magyar partizánok fészke, annak az ösvénynek a kezdetét jelentette számukra, mely leghőbb vágyuk, a szabad, független Magyarország felé vezetett. A magyar szabadság nevében készültek ismét fegyvert fogni ezek a magyar hadifoglyok. Addig is szellemileg vértezték fel magukat. Előadásokat hallgattak, vitákat rendeztek és szorgalmasan bújtak minden magyar könyvet, mit csak négy, orosz uniformisba öltözött bajtársuk össze tudott nekik hordani. Ez a négy szintén mint hadifogoly került az oroszokhoz annak idején, még Voronyezs alatt A tél folyamán azonban már részt vettek az ukrán partizánok küzdelmeiben. Természetesen most szabadon jártak-keltek mindenfelé. S estenként ott a kert végében, a szabadságcsillag körül, a csillagos ég végtelen kupolája alatt felcsendültek a kuruc nóták, a Rákóczi partizánjainak dalai, mint megannyi szent eskü a magyar szabadságharcra. És a negyvenek közül a legtöbben át is estek az új, a partizán tűzkeresztségen. Fegyverrel harcoltak a német hadak és a magyar fasiszták ellen, az újjászülető hazáért. Kettő közülük az életét áldozta. Fegyverrel kezében esett el az a fiatal tisztviselő, akiben az eljövendő magyar demokrácia egyik tehetséges közgazdászát látták akkor társai. Vele együtt hullott el, utolsó lehelletéig harcolva, fegyvertársa, az egyszerű, puritán kivárosi iparos. A többiek itthon vannak mind és derekasan dolgoznak a demokratikus Magyarország újjáépítésén, mint tanítók, mint a demokratikus magyar hadsereg és rendőrség tisztjei, mint munkások, művészek, kisiparosok. « Kétszer volt partizánharcok középpontja Zbarázs. 1648-ban Hmelnicki Bogdán, a „Vasöklü“, partizánhadserege élén a zborovi ütközetben, Zbarázs vára közelében, szétverte Jan Kazmir lengyel király seregét, aki Ukrajnát akarta leigázni. A jobbágy nyúzó, ellenséggel cimboráló Visnyevecki herceget pedig beszorították Zbarázs várába a felkelő hadak szabadságharcos jobbágyai. 1944 januárja óta, egészen a Vörös Hadsereg megérkezéséig Kovpak híres csapatai, a „Vasöklü“ vitézeinek leszármazottai tartották rettegésben a teuton megszállókat. Nekünk magyaroknak pedig. Zbarázson, a magyar partizánegység szülőhelyén keresztül teremtődött meg egyik kapcsolatunk a szomszédos nagy szláv nép szabadságharcaival. Vasöklü Bogdán kozákokból, azaz szabad parasztokból és szökött jobbágyokból álló hadserege sokban emlékeztetett Rákóczi kuruc hadainak az összetételére. Zbarázson, a kicsiny, jelentéktelen városkán keresztül a múlt szabadságharcos tradíciói eltéphetetlen szálakkal fülnek össze szlávokat és magyarokat a jelen és jövő baráti együttműködésére. GERŐNÉ FAZEKAS ERZSÉBET: A ZBARÁZSIAIC IGAZ SZÓ Még a koldusok filléreit is elvette Hank János, az Értelmiségi Kormánybiztosság könyvszakértője Vizsgálják meg dr Gorám Jenő múltját JÓS emlékszünk még a hírhedt Értelmiségi Kományibiztosságra. Kulcsár István kormánybiztos birodalma volt ez, ahonnan a jogfosztó fasiszta rendelkezések egész sorát zúdították az országra. Ennek a kormánybiztosságnak egyik vezető tisztviselője, a szép magyar nevet viselő Hank János könyvszakértő került most az egyik igazolóbizottság elé frank János jelenleg a Pannónia Báránytőt nemesítő újpesti cég tisztviselője és az újpesti Itt. számú igazolóbizottság már egyszer le is igazolta. Voltak azonban olyanok, akik jól emlékeztek még Hank könyvszakértő fasiszta korszakbeli működésére és bejelentést tettek, amelynek alapján , újra felelősségre vonták Bankot Kulcsár István szolgálatában eltöltött működéséért A „dacos” sváb A bejelentés szerint Hank János az akkori fennálló rendelkezéseken túlmenően is népellenes magatartást tanúsított Többek előtt eldicsekedett, hogy ő nem magyar származású, hanem született német, zsebében hordta az ezüst vitézségi érmet és arra hivatkozva többször kijelentette, hogy ő megkaphatná a vitézi címet, ha nevét megmagyarosítaná, de ő sohasem fogja származását megtagadni. Teuton őseit valóban nem tagadta meg, mert amikor az Értelmiségi kormánybiztosság kirendelte a Kammer Testvérek textilgyárához, a revízió alkalmával a legbrutánsabb és terrorisztikus módon járt el. Belekapaszkodott évekkel előbb történt kifizetésekbe és feljelentése alapján megfosztottak iparától egy kereskedőt. A kihallgatás során a tanúk elmondották, hogy milyen módon viselkedett. Az egyik tanú elmesélte, hogy Hank egy alkalommal az egyik alkalmazottól megkérdezte, hogy úrja-e. Az igenlő válasz után azonnal letegezte az alkalmazottat... Minden fillér Lovas ordításáról érdeklődött és felháborodottan jelentette ki, megdöbbentő, hogy nem kérdezik meg a koldusok faji hovatartozását. Szigorúan megtiltotta, hogy zsidó koldusnak egyetlen fillért is adjanak. Hosszasan kutatta, hogy az egyik altiszt, aki történetesen zsidó származású volt, miért vett fel a milliós vagyonú vállalattól 23 fillért... Aki védi, itt koldusok résnél Hank úr, bár nem foglalkozott grafológiával, a hatalmas vállaat minden alkalmazottjától íráspróbát vett, hogy megállapítsa, vájjon mindenki abban a beosztásban van e, ahová az Értelmiségi Kormánybiztosság rendelte. A legérdekesebb tanú dr Garant Jenő, tanügyi főtanácsos volt, az Értelmiségi Kormánybiztosság hírhedt zsidó-osztályának vezetője. A kiváló „szakember", akit valami meglepő módon igazoltak, természetesen védelmébe vette Hantot, a toldások rémét és azt is elmondotta, hogy a szakértőknek jogában állott egyes cégeknél megfelelő díjazás ellenében tanácsot adni. A fasiszta idők erkölcsi romlottságának egyik legszebb példája volt ez a vallomás. A rettegett szakemberek megfelelő összegért „tanácsot adnak ...“ Azután viszgálatot folytatnak le. Hat kör például ezer pengőt kapott a Linum Taussig vállalattól. Azután vizsgálatot tartott. Most a vizsgálat során a Linum Taussig igazolja, hogy Hank János „nagy értékű tanácsaival hathatósan hozzájárult ahhoz, hogy a Kormánybiztosság vádjai ellen megfelelően tudjunk védekezni.** A tárgyaláson aztán kiderült a tanácsok pénzértéke is: JOCOP. Az Érelmiségi Kormánybiztosság volt könyvszakértője a tárgyalás alatt konok módon tagadta múltjának számos tanú vallomása által megerősített tényeit. Nem emlékszik sem a koldusfevérekre, sem erőszakos fellépésekre. Csak egyre emékszik, hogy pénzért tanácsokat adott... Az igazolóbizottság megfosztotta állásától a német származásával büszkélkedő Bank Jánost és miután súlyos gyarmokok vannak arra, hogy a könyvszakértő népellenes bűneselekményeket is elkövetett, az összes adatokat átadta a budapesti népügyészségnek. Az Értelmiségi Kormánybiztosság könyvszakértője tehát ott felel majd fasiszta magatartásáért. Csak az a furcsa, hogy frank Jánost, Újpest város igazolóbizottsága egyszer már alkalmasnak találta arra, hogy igazolja. Az is meglepő, hogy főnöke dr Garam Jenő a demokráciában tanügyi főtanácsos lehet, holott Kutsor István idején a Kormánybiztosság zsidóosztályát vezette. Ahogy Hank Jánost újra felelősségre vonták, jó lenne megvizsgálni ar Garam múltját is... ÜNNEPI VEZÉRCIKKEK Hálasten, béke van megint. Az ember karácsony előtt megvásárolja az ünnepi lapszámokat — napi- és hetilapokat — és a keze jócskán elzsibbad, mire hazaér a súlyos papiroskötegekkel. Otthon papucsot húz, lefekszik a díványra és két napig egyfolytában olvas. Meghatódik a sok színes riporton, megismeri a tudomány legújabb vívmányait irodalmi ízlését versek és novellák finomítják, tájékozódik a foblisztilás és egyéb praktikus tennivalók közül és főként, igen főként megismeri szeretett pubicistáinak ünnepi hangulattal megilletődött hangját és szeretettel ékes mondanivalóit a karácsonyi lapok első oldalán. Végigböngészve a karácsonyi lapokat, különösen négy kiváló publicistánk magvas írása fogott meg. Engedjék meg, hogy röviden megismertessem azokkal, akik talán éppen ezt a négy újságot felejtették megvenni karácsonyra. Íyok egyikének, bizonyos Balthasszárnaik ajándéka, egy urnácskában levő balzsamos kanöcs (vaselinici basamicus) azóta is mirha néven ismeretes. Ez a mirha nem tévesztendő össze a marha szóval, amely egészen más dolog, aminthogy Balthasszár sem azonos néhai kedves jó barátommal, Balthazár debreceni püspökkel (hej, de sok magasröptű hitvitám volt vele nekem, ki az aufklaristáik emlőjén nevelkedtem ...), aminthogy Betlehem nem tévesztendő össze Bethlennel, kinek gőgös uralma a dzsentri és dzsentroid elemek előretörését s a magamfajta felvilágosult européerek nyugalombaküldését jelentette. Igaz, mindez más lapra tartozik és egy merőben más világról szól, de aligha hiszem, hogy akad még más lap, miint a Világ, amely ezt a polgár bátorságával így meg merné mondani. " A VILÁG Mirha vagy marha (Sapka Géza) Egy Betlehem nevű városkában 1946 évvel ezelőtt egy József nevű ácsnak és egy Miriam nevű ácsnőnek gyermeke született, kit (görögül) Jézusnak neveztek volt el, héberül Jahosuanak (görög és héber betűink, a Világ szerkesztőségének legnagyobb sajnálatára, nincsenek, ezért kiadóhivatalunk olvasóinktól és hirdetőinktől elnézést kér). Arameusul és kaldeusul is meg tudnám Jézus nevét mondani, de nem szokásom, hogy széles tudásommal kérkedjem. Csak annyit említek, hogy a három kirá Kis Lisla Szépítő magyar ékességet írta: Dernei Kovács Béla Én, ki pártom élén harcolok egyszerű paraszti raftinériával egy szebb és jobb magyar jövendőért, ma, 1946 karácsonyán szeretném, ha más pártok ugyanilyen jószándékkal fognának a dolog nehezebb végéhez. Mert könnyebb a parlament kapuját betörni, mint összekovácsolni. Ezt mint Kovács modhatom s mint azoknak a millió parasztoknak egyike, akik — ha sokat hókorozták őket — egyszer csak feljönnek Pestre és megmutatják: Nem oda Buda! De addig kovácsoljuk összébb a koalíciót, amely olyan, mint a nő: sem vele, sem nél- büle nem tudunk élni. Szépítsük hát meg, hadd legyen a magyarság ékessége. 0 0! MflGYARORSZftG Béke és béka? Írta: Gáspár-Menyhért-Boldizsár Iván Hadd idézzem egy húsz évvel ezelőtt a Berzsenyi-gimnázium bázisok“ szorosítású újságjába írt cikkemet, amelyben arról írtam, hogy a békát nem lehet felboncolnni anégül, hogy el ne pusztulna. Ez jut most eszembe, amikor 1946 karácsony estéjén feltúrt gallérral baktatok el a Palais Luxembourg sötét ablakai alatt, ahol néhány héttel ezelőtt mint a magyar delegáció egyik szerény, bár nem egészen eredménytelenül szaladgáló tagja 1526 delegátussal vívtam szócsatát, hogy valamit megmutassak abból, ami nakik csak egy ismeretlen pont az atlaszon, nekem azonban Hazám. Ez a cikk jut most eszembe, cikk, amelyet Ifjonti lázzal írtam a boka-viviszekcióról, mert úgy vélem (bocsásson meg az olvasó e hasonlatért, de úgy érzem, nagyon találó, hogy ugyanez érvényes a békedelegátusok szekcióira is. A béka meghal, ha elevenen felboncolják s meghal a béka is, ha éles késekkel nyúlnak törékeny testéhez. Ezt innen, Párizsból még sokkal világosabban látom, amit kedves olvasóim megértenek, ha arra gondolok, hogy akkor hatodikos voltam a Berzsenyiben, ma pedig mégis csak az UNESCO-hoz küldött delegátus, pontosabban: csak megfigyelő, szerény, de mégis öntudatos képviselője a magyar demokráciának. 0 IGAZSÁG Kisgazda Karácsony Irta: Parlagi György The right man, on the right place, megfelelő ember a megfelelő helyen — így jellemezhetném a Kisgazdapárt idei karácsonyán pártunk büszkeségét, a magyar kormány miniszterelnökét, vagy Nagy Ferencet. Első ő, premier, ahogy a tradíciók iránt fogékony britek mondják és ellen is II. Ferenc elé kerül aki 1806 ban oly könnyedén le tudott mondani a német-római birodalom koronájáról, amely 844 évig ékesítette korteremtő és honvédő királyi sarjak homlokát. Ilyen lemondásról itt nem lehet szó, benne a Pittek dacos vére csörgedez, akik még halálos ágyukon is így kiáltanak fel: „O, my fatherland __.** (hazám!). Így mondjuk mi is: Büszkék vagyunk hazánkra, amelynek ma vannak iránytűi: börtönt és Mauthausent megjárt edzett férfiak, amint nem voltak ilyen iránytűi Magdbaes portugál hajósnak, miután a Földet körülhajózta és akit 1521-ben Zebu szigetén (a későbbi Fülöp-szigetek egyikén) bennszülöttek megöltek. Mi nem jutunk Magelhaes sorsára, minket nemcsak szellemiségünk felsőbbsége, de keresztény hitünk is más bennszülöttek fölé emel. Így ünnepeljük az idei karácsonyt, virulens önbizalommal, magyarságunk és kereszténységünk Credoja előtt mély alázattal, de hitünk biztos fundamentumán is. Másolta: Nemes György 1947 Január 4 Ct&5&I iu A W Bsak A £ nv/\k| A CT a esoha$a?-8*a1M&tet iiMyriAU MMI.MM.ni»YiMrWM. fWÄlt I Wil 6$ MA)il SJA SS