Igaz Szó, 1949. január (5. évfolyam, 1. szám)
1949-01-05 / 1. szám
2 zászló, amely azt igazolta, hogy nem ellenséges szándékkal, hanem tárgyalások céljából közelednek a velük szemben álló ellenséges csapatok felé. — Steinmetz kapitány és harcostársak — emelte ki a honvédelmi miniszter — útnak indultak, hogy részt vegyenek Budapest megmentésében, hogy megmentsék Budapest népét a további szenvedésektől. Útnak indultak, hogy megmentsék fővárosunk házait, kulturális és művészi értékeinket és ami a legfontosabb, hogy sokezer emberi életet mentsenek meg . A harapófogóba szorított német fasiszták és nyilas tábornokok jól tudták, hogy milyen céllal közelednek feléjük a szovjet parlamenterek és mindennek ellenére, jobban mondva éppen ezért, tudatosan, előre megfontolt szándékkal adták ki a parancsot, hogy gyilkolják meg a szovjet parlamentereket. Ágyú- és aknatűz zúdult a szovjet parlamenterek gépkocsijára, amely ennek ellenére tovább folytatta útját és csak alig pár méterre a fasiszta állások előtt gyulladt ki és lobbant lángra. Steinmetz kapitány életét — aki az égő gépkocsiból kiugrott és a parancsot teljesíteni akarva, tovább ment előre — fasiszta géppuha tüze oltotta ki, így fogadták a német fasiszta és nyilas tábornokok azokat a szovjet parlamentereket, akik a felszabadulást hozták Budapest és dolgozó népe számára. A modern háború történetében egyedülálló gálád és hitvány módon gyilkolták le a fasiszták a szovjet parlamenterekét. A német fasiszták és nyilas bűntársaik barbár cselekedete világosan bizonyította, hogy amikor Budapest térségében tovább folytatták ellenállásukat, csak a német fasizmus, illetve Hitler megmentésére tettek utolsó, kétségbeesett kísérletet és ennek érdekében dobták áldozatul Budapestet és fővárosunk dolgozó népét. A német fasiszta és nyilas barbárokat nem érdekelte fővárosunk sorsa, ezer sebből vérző népünk szomorú helyzetű. A fasiszták és nyilas csatlósaik jelszava az volt: inkább pusztuljon el Budapest, pusztuljon el Magyarország, de nyerjen időt Hitler. Ezen a helyen megfogadjuk... — Annak ellenére, hogy a szovjet parlamentereket a német és nyilas csapatok parancsnokai hitványul legyilkoltatták, a Vörös Hadsereg Budapest ostrománál amennyire csak lehetett, megkímélte a fővárost és nem használt nehéz tüzérséget. Budapest így nem pusztult el. Igaz, a háború feldúlta hazánkat, de a Vörös Hadsereg mindent elsöprő ereje gyors ütemben meghozta a várva-várt felszabadulást fővárosunk és országunk számára. A magyar dolgozó nép, a népi demokratikus Magyarország ma politikailag és gazdaságilag erősebb, mint valaha és mindez csak azért történhetett meg, mert a szocializmus birodalmának hadserege, a dicsőséges Vörös Hadsereg verte le kezünkről a fasizmus és a népellenes Horthy-rendszer bilincseit. A dicső Vörös Hadsereg nemes magatartásának köszönhetjük, hogy Budapest nem jutott Berin sorsára, hogy fővárosunk egész rövid idő alatt újra feléledt és ma Európa egyik legjobban virágzásnak indult városa lett. — Ez az emlékmű, amelyet a hősi halált halt szovjet parlamenter, Steinmetz kapitány emlékére emeltünk, hirdesse örök időkön át, hogy a magyar dolgozó nép szabadságát a dicső Vörös Hadsereg hős katonáinak és tisztjeinek, a Szovjetunió népei nagy és bölcs vezérének, Sztálin generalisszimusznak köszönheti. — Mi ezen a helyen, ahol négy évvel ezelőtt a Vörös Hadsereg parlamenterei hősi halált haltak, megfogadjuk, hogy olyan erővé és hatalommá teszük barátságunkat és szövetségünket a nagy szovjet néppel, amely erő és halnom úgy békés, mint viharos időkben minden akadályon át megvédi népünk szabadságát és függetlenségét biztosítja szabad népünk számára a boldog emberi jövőt. Ebben a tudatban hajtom meg a demokratikus honvédség zászlaját Steinmetz kapitány hősi tettének emlékére emelt emlékmű előtt. Steinmetz kapitány nemcsak a Vörös Hadsereg, a szovjet nép, de a magyar demokratikus hadsereg, a magyar dolgozó nép hőse is. Az ő emléke, együtt a magyar szabadságért hősi halált halt sokezer vörös katonának és tisztnek emlékével, kiolthatatlanul élni fog a magyar történelemben, a magyar dolgozó nép szívében — fejezte be nagyhatású beszédét Farkas Mihály honvédelmi miniszter. Köböl József, a fővárosi törvényhatósági bizottságának elnöke vette át az emlékművet. ■—■ A főváros dolgozó népe nevében — mondotta — átveszem a hős szovjet parlamenterek emlékművét mely hirdetni fogja a Szovjet Hadsereg bátorságát, humanizmusát és a magyar nép hűségét a felszabadító Szovjetúnió és bölcs vezetője, Sztálin generalisszimusz iránt. Zujev vezérőrnagy: Ez az emlékmű örök jelkép Zujev vezérőrnagy a Szovjet Hadsereg mély háláját tolmácsolta az emlékmű felállításáért. — Négy évvel ezelőtt — mondotta — ezen a helyen ölték meg aljasul, bestiálisan, orvul Steinmetz kapitány Szovjet parlamentert. A háború történelmében nincs példa ilyen aljas bűntettre. A parlamenterek sérthetetlenek: évezredes hagyomány szentelte meg ezt a jogot s külön kodifikálta azt az 1907-ben kötött hágai egyezmény. A szovjet parancsnokság azért küldte ki parlamentereit, hogy tárgyalá,okat folytassanak a Budapesten körülzárt német fasiszta csapatok értelmetlen ellenállásának beszüntetéséről s ezzel megakadályozzák, hogy Magyarország fővárosa elpusztuljon, s a pályán lakosság súlyos veszteségeket szenvedjen. A fasiszták azonban nem fogadták el a szovjet parancsnokság békés javaslatait. — Ez az emlékmű jelképe annak a barátságnak, mely fennáll egyfelől a szocialista szovjet állam népei, másfelől az ifjú demokratikus Magyar Köztársaság népei között, amelyet a Szovjet Iadsereg szabadított fel a fasiszta iga alól. A népeink között fennálló barátság a béke ügyét szolgálja , egyúttal figyelmeztetés mindazok számára, kik új háborúra uszítanak. A demokratikus tábor amelynek élén a nagy Szovjetúnió ál, sorra leleplezi az új háborúra uszítók kalandor terveit. A világ dolgozói nem akarnak háborút. Békét, boldog, örömteli életet akarnak, amely a világ népeinek barátságán alapszik. Az a sokmillió egyszerű ember, aki szenvedett a fasiszta vezetők és a második világháború értelmi szerzőinek bűneiért, nem engedi meg, hogy mégegyszer megismétlődjék a háború, amely mérhetetlen ínséget és szenvedést hoz az egész emberiségre. A vezérőrnagy kifejezte meggyőződését, hogy a Szovjetúnió és a Magyar Köztársaság népei között a szoros barátság és a kölcsönös tisztelet a jövőben még jobban erősödni fog. — Örök dicsőség a hősöknek — mondotta —, akik elestek a Szovjetúnió szabadságáért és függetlenségéért, Magyarország felszabadításáért, az egész emberiség békéjéért és szabadságáért vívott harcban. Éljen az országaink népei közötti barátság! Éljenek a fasizmus igája alól felszabadított népek, melyek szilárdan a demokratikus fejlődés útjára léptek! Éljen a nagy Sztálin! Az ünepség után koszorúhalmaz borította a vecsési országúton az emlékművet, amely alatt örök álmát alussza a szovjet hadsereg hős katonája, a magyar nép szabadságának hőse, Steinmetz kapitány. A magyar nép őrzi a hős emlékét, őrzi mindazoknak az emlékét, akik harcos életüket adták a magyar nép szabadságáért. A vecsési emlékművön koszorúk, virágok hirdetik azt a soha el nem múló szeretetet, amelyet a dolgozó magyar nép érez nagy felszabadítója, a szovjet nép és dicsőséges hadserege iránt. JÓL TIPPELNEK A TOTÓN Az új esztendő első totófordulójában 7614-en nyertek, köztük 35-en egyenként 3528 forintot. Ez azt mutatja, hogy a labdarúgó bajnokság téli szünete alatt is jól tipelnek a totózók, sokkal jobban, mint decemberben, amikor pedig főként NB mérkőzések szerepeltek a totószelvényen. IGAZ SZÓ A fasizmus újjáéledése Japánban Írta: Dr. Kovács István Kína elveszítése után az imperialisták most Japánban akarják kiépíteni a világ haladó erőit fenyegető távolkeleti bástyájukat. Ezért építik újjá a japán háborús ipart. Ezért állítják helyre a fasiszta kormányzati rendszert és ezért segítik a japán nagytőkét a dolgozó tömegek leigázásában. A neofasizmus gazdasági alapjainak a megteremtésével egyidejűleg a japán reakció szellemi síkon is egyre élesebb harcot folytat. Tisztára mossa a japán miilitarizmust és a háborús bűnösökből ártatlan bárányokat csinál. Az imperialisták zsoldjában álló nyugati sajtó a nemrégiben halálraítélt háborús főbűnösöket, elsősorban Tozsót, nemzeti hősként állítja be. Színes tudósításokban népszerűsítik Tozso fasisztaszellemű védekezését. Beszámolnak a lapok Tozso körmeiről és hajfürtjeiről is, amelyeket a börtönből családjához csempészett, hogy azokat ősi szamuráj szertartások között ünnepélyesen temessék el. Nem csoda, ha az egyik, aránylag jóérzésű amerikai újságíró megdöbbenve veti fel a kérdést, váljon helyes-e a tárgyalások során ebből az elvetemült fasisztából nemzeti hőst csinálni.! Magát a tárgyalást az amerikaiak úgy vezették, hogy azok anyagából a Szovjetúnió elleni rágalom-hadjárathoz újabb érveket meríthessenek. Elsősorban azt akarták kimutatni, hogy Japán egyáltalában nem is folytatott támadóhadjáratot a Szovjetúnió ellen. Mit számít az az amerikai hírverőknek, hogy ez a képtelen tény ellenkezik magával a történeti igazsággal. Köztudomású, hogy Japán már 1038-ban a Hassan-tónál hatalmas katonai erőkkel támadást indított a Szovjetunió ellen. Az sem tagadható le, hogy 1939-ben a Halhingol folyónál orvul megtámadta a Szovjetuniót és a Mongol Népköztársaságot. Mindkét támadást hosszas katonai előkészítés, diplomáciai fenyegetődzés előzte meg és a háború kiterjedését csak az, akadályozta meg, hogy a japán fasiszták véres fejjel voltak kénytelenek visszavonulni a megtámadott területről. Valódi háborúk voltak ezek, mégpedig a javából. Fasiszta módszer szerint, hadüzenet nélkül indított támadások. Az amerikaiaknak persze nincs ínyére, hogy a Szovjetúnió a Távol- Keleten is mint a japán fasizmus által megtámadott állam lépjen fe és ellenőrizze a fasiszta erők megsemmisítésének végrehajtását. A dollár kapitalizmus ugyanis ezeket a fasiszta erőket nem megsemmisíteni, hanem újjáépíteni akarja. Ezért tagadják le a csillagokat is az égről és csinálnak hősöket a Szovjetuniót rágalmazó háborús bűnösökből. Pedig mindenki tudja, hogy a yaltai szerződésit követő hadüzenet után támadásba lendült távolkeleti szovjet hadsereg kemény harcok árán törte át az erős, még úgyszólván érintetlen japán megszálló hadosztályok frontját és ezáltal megadta a kegyelemdöfést a japán militarizmusnak. A Vörös Hadseregnek ez a történeti érdeme ragyogó betűkkel ket itt be akkor is a szabadságszerető népek történetébe, ha ezt a tényt egyes dollár - és atomdiplomaták most el szeretnék ködösíteni. A japán háborús bűnösök amerikai partnerei azt próbálják bizonygatni, hogy a háború sorsát nem a Szovjetúnió, hanem elsősorban az atombomba döntötte el. Ezt a felháborító történethamisítást azonban még a tisztesség parányi szikrájával rendelkező amerikai történelemtudósok sem vélik tarthatónak. Jellemző erre a Nobel-díjas Blacket professzor egyik újonnan megjelent könyve, amelyben bebizonyítja, hogy nem az atombomba döntötte el a háború sorsát. Az amerikaiaknak, mint írja, ebben az időben mindössze az a két atombombájuk állt rendelkezésre, amelyet Hirosima és Nagasaki japán városokra dobtak le. Az is jellemző, "hogy az amerikaiak előzőleg közölték a japánokkal, hogy harmincöt várost fognak bombázni, azonban ezek kistájain sem Hirosima, sem Nagasaki neve nem szerepelt. így történt, hogy ezekben a városokban a lakosság elhanyagolta a védekezést, holott megfelelő óvintézkedések mellett az újabb kísérletek igazolása szerint is a védekezés az atombomba ellen megfelelő sikerrel kecsegtet. Az amerikaiak legagresszívebb tetteiket is szeretik hipokrata erkölcsi érveikkel igazolni. Innen ered Truman elnöknek az a kijelentése is, hogy az atombomba soktízezer amerikai katona életét mentette meg és így végső fokon humanista célokat szolgált. Az atombomba bevetésének azonban a humanista célokhoz semmi köze sem volt. Annál nagyobb szerepe volt annak, hogy a dollárimperializmus a Szovjetúniót szerette volna a Távol-Kelet jövendő sorsának eldöntéséből kikapcsolni. Az ennek aláfestésére költött amerikai legendát viszont Blacket könyvének érvei ízekre morzsolják. Az amerikai hazugsággyár rágalmait, melyeket Blacket professzor könyvében megcáfol, most a tények erejével a kínai néphadsereg dönti halomra, miközben bebizonyítja az egész világnak, hogy a haladó erők győzelmét sem az atombomba fenyegetésével, sem a dollárok millióival, sem a fasizmus újjáélesztésével megállítani nem lehet. 1949 január . A diplomáciáról azt mondotta régen az egyszeri ember: úri hazugság. Mint ahogy megváltozott körülöttünk a világ, megváltozott a diplomácia is. A Nagy Októberi Szocialista forradalom győzelmével a diplomácia történetében is új fejezet kezdődött. Az úri hazugságból az elnyomott, szabadságszerető tömegek felszabadításának fegyvere a kis népek számára az egyenlő jogok kiharcolásának eszköze lett a diplomácia. A második világháború hatalmas győzelme , az azóta eltelt események azt bizonyítják, hogy a sztálini diplomácia — amely ennek az új diplomáciai iskolának példaképe és vezetője — mindig a dolgozó nép, a szabadságszerető népek javára használja fel a nemzetközi tárgyalásokat. Most, hogy a népi demokrácia megszervezte és megnyitotta a Külügyi Akadémiát, a dolgozó magyar nép számára is lehetővé vált, hogy olyan diplomatákat neveljen, akik ennek a szellemnek a jegyében végzik majd munkájukat, teljesítik hivatásukat. Olyan diplomatákra van szüksége a magyar köztársaságnak, akik hívek hazánk és az emberiség nagy szabadsághagyimányaihoz, akik biztos győzelmes világnézetet vallanak a magokénak. Ilyen világnézet csak egy van: a marxizmus-leninizmus világnézete. A Külügyi Akadémia ezt a világnézetet adja. Ezt a győzelmes diplomáciát tanítja. Örömmel és szeretettel köszöntjük a Külügyi Akadémiát, amely munkások, parasztok és haladó értelmiségiek fiaiból nevezi majd a jövő magyar diplomatáit. 30.000 kötet könyv, 20.000 oldalas jegyzőkönyv megszámlálhatatlan értékes dokumentum zárja a magyar munkásosztály igaz történetét és harcait Alig egy hónapja, hogy a Magyar Dolgozók Pártja átadta a nyilvánosságnak a Magyar Munkásmozgalmi Intézetet. Az Intézet igazgatója, Réti László most sajtófogadáson ismertette az intézet eddigi munkáját és célkitűzéseit. Bevezetőjében rámutatott, hogy a Magyar Munkásmozgalmi Intézet azért létesült, hogy a polgári történelemkutatással szemben feltárja a dolgozó tömegek, a munkásosztály történetét és harcait. Kimondotta, hogy a munkásmozgalom történetéhez szükséges anyagot egyrészt meglévő dokumentumokból, másrészt régi harcok résztvevőinek emlékezetében megmaradt anyagból igyekeznek összeszedni. Az írásbeli dokumentumok nagy részét a fasiszták elpusztították. Ezért az első és legfontosabb feladat az átmentett anyag összegyűjtése. Átnézik a bírósági, levéltári, belügyminisztériumi irattárakat, amelyekben számtalan a munkásmozgalomra vonatkozó adat rejlik. Így — többek között — a volt fasiszta belügyminisztérium több mint egy vagont kitevő irattárának a feldolgozása máris számos értékes dokumentumot eredményezett. A munkásság köréből is sokan vannak segítségére az intézetnek az írásos anyagok felkutatásában, így jutottak hozzá például egy börtönújsághoz is. Köztudott dolog, hogy az elfogott és bebörtönözött kommunisták illegális újságokat készítettek, melyeket kézzel írtak és gyakran a cellák fűtőberendezésének csövei mellett dugtak át egyik cellából a másikba. Egy Sebes nevű munkás emlékezett arra, hogy sok évvel ezelőtt a Gyűjtőfogházban a Lánc című börtönújság egy példánya két cella között elakadt. Nemrégen azután kibontották a falat és az újságot valóban meg is találták. Az 1930-as évek táján a kommunista párt illegális sajtójának és kiadványainak egyik raktára Újpesten volt. Az újpesti illegális raktárát Hoffmann Ottó és Bárd nevű társa szervezték meg. A nyomtatványok az egyik ház padlásán a padlózat alatt voltak elrejtve. A Horthy-pribékek árulás következtében ennek a háznak közelében fogták el Hoffmann Ottót, az illegális raktárát azonban nem találták meg. Most a kutatás eredményeként sikerült a helyet megtalálni. Az ostrom alatti sérülés és beázás következtében azonban sajnos már csak az iratok hamuja maradt meg. A népbiztosok emlékezetes perének húszezer oldalas jegyzőkönyve szintén most került elő. Az Intézet egyik fő feladata a munkásmozgalom történeti anyagának feldolgozása és ismertetése. Az Intézet könyvtárában már eddig 30.000 kötet könyv is összegyűlt, melynek rendezése most van folyamatban. Ez a könyvtár egész nap reggel 10-től este 8-ig a nyilvánosság rendelkezésére áll. Az intézetnek egy másik része az archívum. Itt iratokat, emlékiratokat, plakátokat, fényképeket, bélyegeket, jelvényeket újságkivágásokat és általában a munkásmozgalom történetére vonatkozó mindenféle dokumentumokat gyűjtenek össze. Tervbe vettek egy, a munkásmozgalom történetével összefüggő hanglemez és filmgyűjtemény megszervezését is. Az Intézet Rákosi Mátyás életéről és munkájáról, céltudatos harcairól, meglévő képek és írások alapján két tablót állított össze, melyeket most sokszorosítanak. A múzeum anyagából nagyméretű vidéki vándorkiállítás indul a napokban, harmincegy dekorált táblán fényképmásolatokban szállítják az ország minden részébe, nagyvárosokba, ipari centrumokba. Az Intézet kutatómunkájának eredményeit időről-időre nyilvánosságra is hozzák. Így ez év márciusára a dicsőséges magyar Tanácsköztársaság alakításának harmincadik évfordulójára több kiadványt készítenek elő. Tervbevették ezenkívül három havonként megjelenő folyóirat kiadását is. Március 21-én a Tanácsköztársaság történetéről adnak ki cikksorozatot, melyben leleplezik majd az ellenforradalom negyedszázados történelem-hamisításét, azt a rengeteg hazugságot, és rágalmat amelyet a nép ellenségei a nép uralmára, a Tanácsköztársaságra szórtak. Ugyancsak az évfordulóra díszalbumot is adnak ki, valamint külön helyisében a Tanácsköztársaság történetét mutatják be képekben, dokumentumokban. Réti László végezetül hangsúlyozta, hogy az Intézet anyagának tökéletesítésére szükség van a munkaság minden tagjának segítségére.