Igaz Szó, 1949. január (5. évfolyam, 1. szám)

1949-01-05 / 1. szám

2 zászló, amely azt igazolta, hogy nem ellenséges szándékkal, hanem tárgya­lások céljából közelednek a velük szemben álló ellenséges csapatok felé. — Steinmetz kapitány és harcostárs­ak­ — emelte ki a honvédelmi minisz­­ter — útnak indultak, hogy részt vegye­­nek Budapest megmentésében, hogy megmentsék Budapest népét a további szenvedésektől. Útnak indultak, hogy megmentsék fővárosunk házait, kul­turális és művészi értékeinket és ami a legfontosabb, hogy sokezer emberi életet mentsenek meg . A harapófogóba szorított német fasiszták és nyilas tábornokok jól tud­ták, hogy milyen céllal közelednek feléjük a szovjet par­lamenterek és mindennek ellenére, jobban mondva éppen ezért, tudatosan, előre megfontolt szándékkal ad­ták ki a parancsot, hogy gyilkol­ják meg a szovjet parlamentereket. Ágyú- és aknatűz zúdult a szovjet parlamenterek gépkocsijára, amely ennek ellenére tovább folytatta útját és csak alig pár méterre a fasiszta állások előtt gyulladt ki és lobbant lángra. Steinmetz kapitány életét — aki az égő gépkocsiból kiugrott és a parancsot teljesíteni akarva, tovább ment előre — fasiszta géppu­ha tüze oltotta ki, így fogadták a német fa­siszta és nyilas tábornokok azokat a szovjet parlamentereket, akik a fel­szabadulást hozták Budapest és dol­gozó népe számára.­­ A modern háború történetében egyedülálló gálád és hitvány módon gyilkolták le a fasiszták a szovjet par­lamenterekét. A német fasiszták és nyilas bűntársaik barbár cselekedete világosan bizonyította, hogy amikor Budapest térségében tovább folytatták ellenállásukat, csak a német fasizmus, illetve Hitler megmentésére tettek utolsó, kétségbeesett kísérletet és en­nek érdekében dobták áldozatul Buda­pestet és fővárosunk dolgozó népét. A német fasiszta és nyilas barbárokat nem érdekelte fővárosunk sorsa, ezer sebből vérző népünk szomorú helyzetű. A fasiszták és nyilas csatlósaik jel­szava az volt: inkább pusztuljon el Budapest, pusztuljon el Magyarország, de nyerjen időt Hitler. Ezen a helyen megfogadjuk... — Annak ellenére, hogy a szovjet parlamentereket a német és nyilas csapatok parancsnokai hitványul le­­gyilkoltatták, a Vörös Hadsereg Budapest ostro­mánál amennyire csak lehetett, megkímélte a fővárost és nem használt nehéz tüzérséget. Bu­dapest így nem pusztult el. Igaz, a háború feldúlta hazánkat, de a Vö­rös Hadsereg mindent elsöprő ereje gyors ütemben meghozta a várva-várt felszabadulást fővárosunk és ors­zá­gunk számára. A magyar dolgozó nép, a népi demokratikus Magyarország ma politikailag és gazdaságilag erő­sebb, mint valaha és mindez csak azért történhetett meg, mert a szo­cializmus birodalmának hadserege, a dicsőséges Vörös Hadsereg verte le kezünkről a fasizmus és a népellenes Horthy-rendszer bilincseit.­­ A dicső Vörös Hadsereg nemes magatartásának köszönhetjük, hogy Budapest nem jutott Ber­in sorsára, hogy fővárosunk egész rövid idő alatt újra feléledt és ma Európa egyik leg­jobban virágzásnak indult városa lett. — Ez az emlékmű, amelyet a hősi halált halt szovjet parlamen­ter, Steinmetz kapitány emlékére emeltünk, hirdesse örök időkön át, hogy a magyar dolgozó nép szabadságát a dicső Vörös Had­sereg hős katonáinak és tisztjei­nek, a Szovjetunió népei nagy és bölcs vezérének, Sztálin genera­­lisszimusznak köszönheti. — Mi ezen a helyen, ahol négy év­vel ezelőtt a Vörös Hadsereg parla­menterei hősi halált haltak, megfogad­juk, hogy olyan erővé és hatalommá tes­zük barátságunkat és szövetségün­ket a nagy szovjet néppel, amely erő és haln­om úgy békés, mint viharos időkben minden akadályon át meg­védi népünk szabadságát és független­ségét biztosítja szabad népünk számára a boldog emberi jövőt. Ebben a tudatban hajtom meg a de­mokratikus honvédség zászlaját Stein­metz kapitány hősi tettének emlékére emelt emlékmű előtt. Steinmetz kapi­tány nemcsak a Vörös Hadsereg, a szovjet nép, de a magyar demokra­tikus hadsereg, a magyar dolgozó nép hőse is. Az ő emléke, együtt a magyar szabadságért hősi halált halt sokezer vörös katonának és tisztnek emléké­vel, kiolthatatlanu­l élni fog a magyar történelemben, a magyar dolgozó nép szívében — fejezte be nagyhatású beszédét Farkas Mihály honvédelmi miniszter. Köböl József, a fővárosi törvény­­hatósági bizottságának elnöke vette át az emlékművet. ■—■ A főváros dolgozó népe nevé­ben — mondotta — átveszem a hős szovjet parlamenterek emlékművét mely hirdetni fogja a Szovjet Had­sereg bátorságát, humanizmusát és a magyar nép hűségét a felszabadító Szovjetúnió és bölcs vezetője, Sztálin generalisszimusz iránt. Zujev vezérőrnagy: Ez az emlékmű örök jelkép Zujev vezérőrnagy a Szovjet Had­­sereg mély háláját tolmácsolta az em­lékmű felállításáért. — Négy évvel ezelőtt — mondotta — ezen a helyen ölték meg aljasul, bestiálisan, orvul Steinmetz kapitány Szovjet parlamentert. A háború történelmében nincs példa ilyen aljas bűntettre. A parlamenterek sérthetetlenek: év­ezredes hagyomány szentelte meg ezt a jogot s külön kodifikálta azt az 1907-ben kötött hágai egyezmény.­­ A szovjet parancsnokság azért küldte ki parlamentereit, hogy tárgya­lá,okat folytassanak a Budapesten körülzárt német fasiszta csapatok ér­telmetlen ellenállásának beszünteté­séről s ezzel megakadályozzák, hogy Magyarország fővárosa elpusztuljon, s a pályán lakosság súlyos vesztesége­ket szenvedjen. A fasiszták azonban nem fogadták el a szovjet parancsnok­ság békés javaslatait. — Ez az emlékmű jelképe an­nak a barátságnak, mely fennáll egyfelől a szocialista szovjet állam népei, másfelől az ifjú demokra­tikus Magyar Köztársaság népei között, amelyet a Szovjet I­ad­­­sereg szabadított fel a fasiszta iga alól. A népeink között fennálló barátság a béke ügyét szolgálja , egyúttal fi­­gyelmeztetés mindazok számára, kik új háborúra uszítanak. A demokra­tikus tábor amelynek élén a nagy Szovjetúnió ál, sorra leleplezi az új háborúra uszítók kalandor terveit. A világ dolgozói nem akarnak háborút. Békét, boldog, örömteli életet akar­nak, amely a világ népeinek barátsá­gán alapszik. Az a sokmillió egyszerű ember, aki szenvedett a fasiszta veze­tők és a második világháború értelmi szerzőinek bűneiért, nem engedi meg, hogy mégegyszer megismétlődjék a háború, amely mérhetetlen ínséget és szenvedést hoz az egész emberiségre. A vezérőrnagy kifejezte meggyő­ződését, hogy a Szovjetúnió és a Magyar Köztársaság népei között a szoros barátság és a kölcsönös tisztelet a jövőben még jobban erősödni fog. — Örök dicsőség a hősöknek — mondotta —, akik elestek a Szovjet­únió szabadságáért és függetlenségéért, Magyarország felszabadításáért, az egész emberiség békéjéért és szabad­ságáért vívott harcban. Éljen az or­szágaink népei közötti barátság! Éljenek a fasizmus igája alól felszaba­dított népek, melyek szilárdan a demo­kratikus fejlődés útjára léptek! Éljen a nagy Sztálin! Az ünepség után koszorúhalmaz borította a vecsési országúton az em­lékművet, amely alatt örök álmát alussza a szovjet hadsereg hős kato­nája, a magyar nép szabadságának hőse, Steinmetz kapitány. A magyar nép őrzi a hős emlékét, őrzi mindazoknak az emlékét, akik harcos életüket adták a magyar nép szabadságáért. A vecsési emlékművön koszorúk, virágok hirdetik azt a soha el nem múló szeretetet, amelyet a dol­gozó magyar nép érez nagy felszaba­dítója, a szovjet nép és dicsőséges hadserege iránt. JÓL TIPPELNEK A TOTÓN Az új esztendő első totófordulójában 7614-en nyertek, köztük 35-en egyen­ként 3528 forintot. Ez azt mutatja, hogy a labdarúgó bajnokság téli szü­nete alatt is jól tipelnek a totózók, sokkal jobban, mint decemberben, amikor pedig főként NB mérkőzések szerepeltek a totószelvényen. IGAZ SZÓ A fasizmus újjáéledése Japánban Írta: Dr. Kovács István Kína elveszítése után az imperialis­ták most Japánban akarják kiépíteni a világ haladó erőit fenyegető távolkeleti bástyájukat. Ezért építik újjá a japán háborús ipart. Ezért állítják helyre a fasiszta kormányzati rendszert és ezért segítik a japán nagytőkét a dol­gozó tömegek leigázásában. A neo­­fasizmus gazdasági alapjainak a meg­teremtésével egyidejűleg a japán reakció szellemi síkon is egyre éle­sebb harcot folytat. Tisztára mossa a japán miilitarizmust és a háborús bű­nösökből ártatlan bárányokat csinál. Az imperialisták zsoldjában álló nyu­gati sajtó a nemrégiben halálraítélt há­borús főbűnösöket, elsősorban Tozsót, nemzeti hősként állítja be. Színes tudó­sításokban népszerűsítik Tozso fasiszta­­szellemű védekezését. Beszámolnak a lapok Tozso körmeiről és hajfürtjeiről is, amelyeket a börtönből családjához csempészett, hogy azokat ősi szamuráj szertartások között ünnepélyesen te­messék el. Nem csoda, ha az egyik, aránylag jóérzésű amerikai újságíró megdöbbenve veti fel a kérdést, váljon helyes-e a tárgyalások során ebből az elvetemült fasisztából nemzeti hőst csinálni.! Magá­t a tárgyalást az amerikaiak úgy­­ vezették, hogy azok anyagából a Szovjetúnió elleni rágalom-hadjárathoz újabb érveket meríthessenek. Elsősor­ban a­zt akarták kimutatni, hogy Japán egyáltalában nem is folytatott támadó­hadjáratot a Szovjetúnió ellen. Mit számít az az amerikai hírverőknek, hogy ez a képtelen tény ellenkezik magával a történeti igazsággal. Köz­tudomású, hogy Japán már 1038-ban a Hassan-tónál hatalmas katonai erők­kel támadást indított a Szovjetunió ellen. Az sem tagadható le, hogy 1939-ben a Halhingol folyónál orvul megtámadta a Szovjetuniót és a Mon­gol Népköztársaságot. Mindkét táma­dást hosszas katonai előkészítés, dip­lomáciai fenyegetődzés előzte meg és a há­ború kiterjedését csak az, aka­dályozta meg, hogy a japán fasiszták véres fejjel voltak kénytelenek vissza­vonulni a megtámadott területről. Valódi háborúk voltak ezek, még­pedig a javából. Fasiszta módszer sze­rint, hadüzenet né­lkül indított táma­dások. Az amerikaiaknak persze nincs ínyére, hogy a Szovjetúnió a Távol- Keleten is mint a japán fasizmus által megtámadott állam lépjen fe és ellen­őrizze a fasiszta erők megsemmisítésé­­nek végrehajtását. A dollár kapitaliz­mus ugyanis ezeket a fasiszta erőket nem megsemmisíteni, hanem újjáépí­teni akarja. Ezért tagadják le a csilla­gokat is az égről és csinálnak hősöket a Szovjetuniót rágalmazó háborús bű­nösökből. Pedig mindenki tudja, hogy a yaltai szerződésit követő hadüzenet után támadásba lendült távolkeleti szovjet hadsereg kemény harcok árán törte át az erős, még úgyszólván érintetlen japán megszálló hadosztá­lyok frontját és ezáltal megadta a ke­gyelemdöfést a japán militarizmusnak. A Vörös Hadseregnek ez a történeti érdeme ragyogó betűkkel ket itt be akkor is a szabadságszerető népek tör­ténetébe, ha ezt a tényt egyes dollár - és atomdiplomaták most el szeretnék ködösíteni. A japán háborús bűnösök amerikai partnerei azt próbálják bizonygatni, hogy a háború sorsát nem a Szovjetúnió, hanem elsősorban az atombomba döntötte el. Ezt a fel­­háborító történethamisítá­st azonban még a tisztesség parányi szikrájával rendelkező amerikai történelemtudó­sok sem vélik tarthatónak. Jellemző erre a Nobel-díjas Blacket professzor egyik újonnan megjelent könyve, amelyben bebizonyítja, hogy nem az atombomba döntötte el a háború sor­sát. Az amerikaiaknak, mint írja, eb­ben az időben mindössze az a két atombombájuk állt rendelkezésre, amelyet Hirosima és Nagasaki japán városokra dobtak le. Az is jellemző, "­hogy az amerikaiak előzőleg közölték a japánokkal, hogy harmincöt várost fognak bombázni, azonban ezek kistá­jain sem­ Hirosima, sem Nagasaki neve nem szerepelt. így történt, hogy ezek­ben a városokban a lakosság elhanya­golta a védekezést, holott megfelelő óvintézkedések mellett az újabb kísér­letek igazolása szerint is a védekezés az atombomba ellen megfelelő sikerrel kecsegtet. Az amerikaiak legagresszí­­vebb tetteiket is szeretik hipokrata er­­kölcsi érveikkel igazolni. Innen ered Truman elnöknek az a kijelentése is, hogy az atombomba soktízezer amerikai katona életét mentette meg és így végső fokon humanista célokat szolgált. Az atombomba bevetésének azonban a humanista célokhoz semmi köze sem volt. Annál nagyobb szerepe volt annak, hogy a dollárimperializ­mus a Szovjetúniót szerette volna a Távol-Kelet jövendő sorsának eldönté­séből kikapcsolni. Az ennek aláfesté­sére költött amerikai legendát viszont Blacket könyvének érvei ízekre mor­zsolják. Az amerikai hazugsággyár rágalmait, melyeket Blacket professzor könyvében megcáfol, most a tények erejével a kínai néphadsereg dönti halomra, miközben bebizonyítja az egész világnak, hogy a haladó erők győzelmét sem az atombomba fenye­getésével, sem a dollárok millióival, sem a fasizmus újjáélesztésével meg­állítani nem lehet. 1949 január . A diplomáciáról azt mondotta régen az egyszeri ember: úri hazugság. Mint ahogy megváltozott körülöttünk a világ, megváltozott a diplomácia is. A Nagy Októberi Szo­cialista forradalom győzelmével a dip­lomácia történetében is új fejezet kez­dődött. Az úri hazugságból az elnyo­mott, szabadságszerető tömegek fel­szabadításának fegyvere a kis népek számára az egyenlő jogok kiharcolá­sának eszköze lett a diplomácia. A második világháború hatalmas győ­zelme , az azóta eltelt események azt bizonyítják, hogy a sztálini diplomácia — amely ennek az új diplomáciai is­kolának példaképe és vezetője — mindig a dolgozó nép, a szabadság­­szerető népek javára használja fel a nemzetközi tárgyalásokat. Most, hogy a népi demokrácia meg­szervezte és megnyitotta a Külügyi Akadémiát, a dolgozó magyar nép számára is lehetővé vált, hogy olyan diplomatákat neveljen, akik ennek a szellemnek a jegyében végzik majd munkájukat, teljesítik hivatásukat. Olyan diplomatákra van szüksége a magyar köztársaságnak, akik hívek hazánk és az emberiség nagy szabad­­sághagyim­ányaihoz, akik biztos győ­zelmes világnézetet vallanak a mago­kénak. Ilyen világnézet csak egy van: a marxizmus-leninizm­us világnézete. A Külügyi Akadémia ezt a világnéze­tet adja. Ezt a győzelmes diplomáciát tanítja. Örömmel és szeretettel kösz­ön­tjük a Külügyi Akadémiát, amely munkások, parasztok és haladó értelmiségiek fiaiból nevezi majd a jövő magyar diplomatáit. 30.000 kötet könyv, 20.000 oldalas jegyzőkönyv megszámlálhatatlan értékes dokumentum zárja a magyar munkásosztály igaz történetét és harcait Alig egy hónapja, hogy a Magyar Dolgozók Pártja átadta a nyilvánosság­nak a Magyar Munkásmozgalmi Inté­zetet. Az Intézet igazgatója, Réti László most sajtófogadáson ismertette az in­tézet eddigi munkáját és célkitűzéseit. Bevezetőjében rámutatott, hogy a Magyar Munkásmozgalmi Intézet azért létesült, hogy a polgári történelem­kutatással szemben feltárja a dolgozó tömegek, a munkásosztály történetét és harcait. Kimondotta, hogy a munkásmozgalom történetéhez szükséges anyagot egy­részt meglévő dokumentumokból, másrészt régi harcok résztvevőinek emlékezetében megmaradt anyagból igyekeznek összeszedni. Az írásbeli dokumentumok nagy részét a fasisz­ták elpusztították. Ezért az első és leg­fontosabb feladat az átmentett anyag összegyűjtése. Átnézik a bírósági, le­véltári, belügyminisztériumi irattára­kat, amelyekben számtalan a munkás­mozgalomra vonatkozó adat rejlik. Így — többek között — a volt fasiszta bel­ügyminisztérium több mint egy vagont kitevő irattárának a feldolgozása máris számos értékes dokumentumot eredményezett. A munkásság köréből is sokan van­nak segítségére az intézetnek az írásos anyagok felkutatásában, így jutottak­ hozzá például egy börtönújsághoz is. Köztudott dolog, hogy az elfogott és bebörtönözött kommunisták illegális újságokat készítettek, melyeket kézzel írtak és gyakran a cellák fűtőberende­zésének csövei mellett dugtak át egyik cellából a másikba. Egy Sebes nevű munkás emlékezett arra, hogy sok év­vel ezelőtt a Gyűjtőfogházban a Lánc című börtönújság egy példánya két cella között elakadt. Nemrégen az­után kibontották a falat és az újságot valóban meg is találták. Az 1930-as évek táján a kommunista párt illegális sajtójának és kiadvá­nyainak egyik raktára Újpesten volt. Az újpesti illegális raktárát Hoffmann Ottó és Bárd nevű társa szervezték meg. A nyomtatványok az egyik ház padlásán a padlózat alatt voltak elrejt­ve. A Horthy-­pribékek árulás követ­keztében ennek a háznak közelében fogták el Hoffmann Ottót, az illegális raktárát azonban nem találták meg. Most a kutatás eredményeként sikerült a helyet megtalálni. Az ostrom alatti sérülés és beázás következtében azon­ban­ sajnos már csak az iratok ha­muja maradt meg. A népbiztosok emlékezetes perének húszezer oldalas jegyzőkönyve szin­tén most került elő. Az Intézet egyik fő feladata a mun­kásmozgalom történeti anyagának fel­dolgozása és ismertetése. Az Intézet könyvtárában már eddig 30.000 kötet könyv is összegyűlt, melynek rende­zése most van folyamatban. Ez a könyvtár egész nap­­ reggel 10-től este 8-ig a nyilvánosság rendelkezé­sére áll. Az intézetnek egy másik része az archívum. Itt iratokat, emlékiratokat, plakátokat, fényképeket, bélyegeket, jelvényeket újságkivágásokat és álta­lában a munkásmozgalom történetére vonatkozó mindenféle dokumentumokat gyűjtenek össze. Terv­be vettek egy, a munkásmozgalom történetével össze­függő hanglemez és filmgyűjtemény megszervezését is. Az Intézet Rákosi Mátyás életéről és munkájáról, céltudatos harcairól, meglévő képek és írások alapján két tablót állított össze, melyeket most sokszorosítanak. A múzeum anyagából nagyméretű vidéki vándorkiállítás indul a napok­ban, harmincegy dekorált táblán fény­­képmásolatokban szállítják az ország minden részébe, nagyvárosokba, ipari centrumokba. Az Intézet kutatómunkájának ered­ményeit időről-időre nyilvánosságra is hozzák. Így ez év márciusára a dicsőséges magyar Tanácsköztársaság alakításának harmincadik évfordulójára több kiadványt készítenek elő. Terv­be­vették ezenkívül három havonként megjelenő folyóirat kiadását is. Már­cius 21-én a Tanácsköztársaság törté­netéről adnak ki cikksorozatot, mely­ben leleplezik majd az ellenforradalom negyedszázados történelem-hamisításét, azt a rengeteg hazugságot, és rágal­mat amelyet a nép ellenségei a nép uralmára, a Tanácsköztársaságra szór­tak. Ugyancsak az évfordulóra dísz­­albumot is adnak ki, valamint külön helyisében a Tanácsköztársaság törté­­netét mutatják be képekben, doku­mentumokban. Réti László végezetül hangsúlyozta, hogy az Intézet anyagának tökéletesí­tésére szükség van a munkaság min­den tagjának segítségére.

Next