Igaz Szó, 1972. július-december (17. évfolyam, 13-24. szám)

1972-07-01 / 13. szám

Út a békés egymás mellett élés felé Abban mindenki egyetért, hogy a moszkvai szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó súlyos sziklát gördített a hidegháború sírjára. A győzelem — ne fukarkodjunk a szóval — történelmi. A leg­szélsőségesebb imperialista körök által éppen negyedszázada el­indított hidegháborús folyamat azt a balga célt tűzte maga elé, hogy felszámolja, megfojtsa a szocializmust. S 1972 tavaszán a nagy Kreml-palotában, a legerősebb imperialista állam első szá­mú képviselője, Nixon elnök kézjegyét tette a szovjet—amerikai kapcsolatok alapelveit rögzítő nyilatkozatra. Ennek első tétele így hangzik: „Abból a közös meggyőződésből fognak kiindulni, hogy a nukleáris korszakban nincs más alap egymás közötti kapcsolataik fenntartására, mint a békés egymás mellett élés." Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy mind­ennek az elvi nyi­latkozatnak, mind a Moszkvában aláírt kétoldalú szerződéseknek (SALT, környezetvédelmi, egészségügyi, tudományos-műszaki, űr­kutatási stb.) tartós és pozitív kisugárzása lesz az egész vi­lágra. Sakknyelven szólva: pozícióelőnyhöz jutott a békés egy­más mellett élés. Mégis sokan — és joggal — teszik fel a kérdést: merre ha­lad majd a világ Moszkva után? Milyen esélyei vannak a moszk­vai szellem fennmaradásának? Tartós trendje (irányvonala) lesz-e ez a világpolitikának? Nem kell-e újabb visszaesésektől, nemzet­közi válságoktól, megpróbáltatásoktól tartanunk? A kérdésre adott válasz, természetesen, csak akkor lesz valós, ha nem az események felszínéből, hanem a történelem mély­­vízi áramlataiból indulunk ki. Fogalmazzunk tömören, tétel­­szerűen: 1. Nixon azért ment el 1972-ben Moszkvába, mert a szocia­lizmus fél évszázad alatt világot átfogó, legyőzhetetlen rend­szerré vált. A szocialista rendszer nemcsak életképességét bizo­nyította be, hanem azt is, hogy hosszú távon is gyorsabb, meg­bízhatóbb fejlődést biztosít a társadalom termelőerői részére, mint amire a monopolkapitalizmus képes. Lényegéből kifolyólag biztosítja az egész társadalom részére az emberhez méltó, ki­zsákmányolásmentes munkát és az egyre növekvő életszínvo­nalat. Ez a töretlen fejlődés mind nagyobb vonzást gyakorol a

Next