Igazság, 1947 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1947-01-04 / 1. szám

♦ v eóZtenda £eó/z~e az ájeó ? JjUa: £ászlé Jutván Az újesztendőt mindig, valami különös megilletődéssel szokta várni az emberiség. Akik az óéi után először találkoznak, boldog újesztendőt kívánnak egymásnak, így van , ez már nagyon régóta. De bizony napok múltával mindig arra jövünk rá, hogy az új esztendő is valójában csak olyan, mint a régi volt. Tele van gonddal, szenvedéssel, miként az elmúlt esztendők és semmi új nincs benne. Lehet, hogy vannak, akik másként gondolkodnak, az ő véleményük azonban legyen az ő szerencséjük. M Mi, parasztok, nem tudunk másként gondolkodni, mert nem tudhatunk. Nagyapáink halnak el mellőlünk, akiknek élete tele volt újesztendő-várásokkal és az utolsó óráikban is csak azt mondhatták el, ha éltek, ha nem 70 évet, hogy bizony számukra minden év egy forma uik, minden év nyomorgató, parasztos volt és nem volt benne semmi új. S mi, élője, ugyancsak azt mondhatják, amit nagyapáink, ha életünk eddigi esztendeire visszatekintünk. Az igaz, hogy minden óév elmúlásával egy számmal nagyobbat írunk. Ez azonban nem jelentheti az újesztendőt akkor, amikor Szilveszter estéjén csendes vagy lázongó t anyázások idején azt mondhatjuk a búcsúzó évre, hogy szakasztott olyan volt ez, mint tavalyelőtt, vagy azelőtt. A nyomorunk megmaradt, lenézettségünk megmaradt, éppenúgy kijátszottál bennünket, mint mindig, éppen olyan rongyosak voltunk és mindig a mi nyakunkban volt az iga. Az újesztendő nekünk, parasztoknak csak akkíkor volna igazán újesztendő, ha egyszer már valósággá válna a tanyaházakban s a falusi házakban megálmodott paraszti élet, amikor az ötmilliós magyar parasztság nem harmad vagy negyedrendű szerepet töltene be ebben az országban, ha nem számarányához képest és kenyeret adó munkájához képest az első helyre kerülne. Most gondolunk itt arra, hogy más társadalmi osztályok fölé helyezkedjünk, hanem csak azt szeretnénk elérni, hogy mellé iserüljünk már mi is azoknak akik jómódban élnek. Azt akarjuk, hogy legyen nekünk is egy egységes éredkvérelmi szervünk, mint másoknak. S ahogyan ki van zárva az, hogy más dolgozó rétegek egymás ellen hadakozzanak, úgy legyen már egyszer annak is vége hogy a parasztságot egymás ellen uszítják, mert az egyiknek esetleg több földet kanyarítold a verejtéke a portája mellé, mint a másiknak. Legyen már egyszer vége annak, hogy mindig csak mi adunk és nekünk senki sem köteles adni, így aztán nem csoda, ha éhesek vagyunk, ha rongyosak vagyunk. Még most jön csak a tél, de mi már ott állunk az istálló ,algregze alatt és kifelé nézünk, a határ felé, mert a hó alatt már üzen a telelő vetés. Már az új év teendői foglalkoztatnak bennünket. Milyen lesz a vetés, ha eltűnik a hótakaró ? Ritkítotte a fagy ? Aztán magra váró szántásokra gondolunk már és leltárt csinálunk a hombárban, hogy van-e még valami kis vetőmag. Számbavesszük a szérüskertben a takarmányt, a szalmát, a töreket, hogy futja-e még tavasz zöldülésig állatainknak, vagy lerongyolt jószággal kell belefogni a tavaszi munkák kínlódásába. A fészerben is szétnézünk, hogy elbír-e még a rozzant eke egy tavaszi szántást és a repedezett kocsi roggyant kerekeivel el tudunk-e még végezni egy termésbe takarítást. És ahogy mindezekről vizsgálódást csinálunk, keserű szívvel állapíthatják meg, hogy nagyon nagyok a bajok, tavaly i azok voltak, meg tavalyelőtt is. És ez az esztendő megint csak olyan esztendő, mint az elmúlt volt és nem új esztendő. Mert mikor is lenne új esztendő ez az esztendő? Akkor, ha nem a bizonytalanságba indulnánk. Ha át tudnánk feleltetni jószágainkat, ha lenne mit ennünk és jutna még a földbe is mag. Ha volnának jó eszközeink. Ha nem volnánk rongyosak. És legelsősorban, ha tudnánk, hogy segíthetünk ön, magunkon. Mert nem várjuk mi senkitől, hogy csodát tegyen velünk és jobb életet ajándékozzon számunkra. Hiszen mindenki a saját sorsának kovácsa. A paraszti érdekeket kiharcolja és megvédi maga a paraszt, csak engedjék, hogy békességben egységbe forrjon és megteremtse a maga érdekvédelmi szervezetét. Ezen múlik a mi sorsunk, hogy, önmagunk irányíthatjuk-e vagy nem. Mert eddig az volt a baj, hogy a paraszt sorsának intézésébe mindenki beleszólhatott és mindenkinek volt döntő szava, csak a parasztnak nem. Mi viszont nem szólhattuk bele mások dolgába. Nem is akartunk és nem is akarunk. De azt megköveteljük, hogy a mi ügyünkről csak azok döntsenek, akiknek hátát és tenyerét megtanította a kapa nyele arra, hogy mi is az a parasztnélet. Nem akarunk ellenségeskedni senkivel, de az elmondottakból értsenek azok, akiknek érteniük kell. Legyen már vége annak a módszernek, hogy ilyen tájban újságok meg szónokok hirdettek igen meg olyan új esztendőt a parasztnak, feldicsérték az egekig, olyan ígérgetések hangzottak el, hogy azt hittük, farsang idején még a kútból is tejet fogunk meríteni és szentgyörgynapi jószágkicsapáskor pedig bizony még a tehén sem adott tejet, mert vagy elpusztult a télen, vagy csonttá soványodott. Nem ígéreteket várunk erre az évre már, hanem segítő tetteket, hogy majd a jövő Szilveszter bandázó estéin utólag mi, parasztok mondhassuk el az 1947-es esztendőről, hogy ez más volt, mint a többi, ez valóban új esztendő volt. Vízkereszt napját, háromkirályok napját ünnepejük. A mi paraszti lelkünket ennek a napnak az az emléke ragadja meg, hogy valamikor három király látogatott el egy falusi istálló jászolához. Abban a jászolban akkor a Szeretet Istene gügyögött, barmok lehelletétől melegedve. A szeretetnek azóta az emberi szívekben kellett volna tartózkodnia, mert a Názáreti felment a mennybe. Sajnos, a szeretet üldözött valami lett a világon és hiányzik még ma is, különösen nekünk, parasztoknak.Számunkra nem airaid más, csak a rongyos istálló és az üres jászol. De ebben a rongyos istállóban, meg az üres jászolban a mi lelkünk előtt ott van ma is a szeretet. És ez a szeretet adja a hetünk:».... «,ke-a-Trá*, a kasza nyélé«, hogy dolgozzunk, gürcöljünk továbbra is és kenyeret adjunk még azoknak akit»» bennünket kitagadnak. Tudjuk, hogy munkánk eredményéből nem lesz ruha, nem lesz lábbeli, jó szerszám sem lesz és gazdagodás még kevésbé, mert örök sorsunk az, hogy másoknak dolgozzunk. S mi mégis belelépünk a barázdába, mikor a föld hívását üzeni a márciusi szél és dolgozunk, nem vitatva azt, hogy kinek, hogy miért és hogy érdemes-e. Vízkereszttájban ezért emlékeztet az istálló és a jászol. Királyokat várunk napkeletről, akit paraszti érzéssel kifejezve azt jelenti, hogy várjuk urainkat, vezetőinket. .Jöjjenek, nézzék meg az istállók jászola mellett vajadó paraszti netet. Ne hozzanak aranyat, se tömjent, se mirhát, csak a szívüket hozzák, hogy átére»het«lére a mi áldozatos nyomorúságunkat. A szeretetet hozzák, a megbecsülést, hogy végre egyszer már új esztendeje legyen a parasztnak! 1977 jugat Ilit évfolyam, 1. szám Ara 40 fillér 1947 január 4. szombat A MAGYAR VIDÉK HETILAPJA Az Athenaeum nyomda munkásainak üzenete Simon Intro ezüstkalászos gazdának, az IGAZSÁG parasztíró kör elnökének. .Mélyen tisztel Uram! Igen jólesően és meghatott örömmel olvastuk az IGAZSA G.han kedves sorait. Ezen az úton mondunk egyszerű munkásszivünkkel köszönetet. Levele nyomán most valóban és őszintén, összedobbant a dolgozó parasztok és a dolgozó munkások szive. A nyomdai mankó,sok boldogan szorítják vissza kérges kezükkel szorgalmas paraszattestvéreik kézfogását. Budapest, 1941. december 31. Az IGAZSÁG-ot előállító nyomdai munkások nevében: Halász Dezső bizalmi férfi. Szállítási igazolványok szabályozása (A közelátásügyi miniszter UI.1S0ll916. számú rendelete, megjelent a Magyar Közlöny december1-i században.) Élelmiszerekre, mezőgazdasági terményekre és állatokra csak a közellátásügyi miniszter rendelkezésével feljogosított hatóságok adhatnak szállítási igazolványt. A nem illetékes hatóság által kiállított igazolvány érvénytelen. Az igazolványt egyébként csak olyan élelmiszerek, termények és állatok szállításához és csak olyan esetben és csak olyan mennyiségre állíthatják ki a hatóságok, amilyenre a közel látásügyi miniszter rendelet őket feljogosítja. Érvénytelen az a szállítási igazolvány is, amelyet feljogosított hatóság állított ugyan ki, de a rendelettől eltérő jogcímen, vagy más célra, illetve nem a megengedett mennyiségre. Minden élelmiszerre, terményre vagy állatra és minden szállítmányra külön igazolványt kell kiállítani, tehát egy szállítási igazolvánnyal csak egyfajta élelmiszert, terményt, vagy állatot lehet szállítani. Egyfajta élelmiszernek számítanak: 1. A kenyérgabona, háza, rozs, kétszeres. I- A liszt, szíüttt- rozs, árpásréz. 3. Hagymafélék. 4. Növényi olajok. 5. Sertéshús, szalonna, zsír. 1. Tej és tejtermékek. Csak az a szállítási igazolványérvényes, amelyet hivatalos űrlapon állítottak ki. A kiállításért igazolványonként 1 forint díjat kell fizetni. A tensényforgalom miniszteri biztosa a saját hivatalba űrlapján állítja ki a szállítási igazolványt. Ezt az igazolványt azonban a szállítmány megérkezése után vissza kell küldeni a miniszteri biztosnak. Szállítási igazolványként használhatók azok az okiratok is, amelyek a közellátásügyi miniszter rendelete értelmében bizonyos esetekben a szállítási igazolványt pótolják. Igenek pl. az illetékes hatóság száraz bélyegzőjével ellátott fuvarlevél vagy szállítólevél, az önellátói igazolványra vezetett őrlési engedély, vagy az ugyancsak erre vezetett vámütési engedély, továbbá az önellátói vásárlási engedély, valamint a Tömörlő malom által kiállított szállítóhárca- Tej és tejtermékek szállításánál a TETEOSz által kiállított »állandó igazolvány« stb. • A szállítási igazolvány csak egyszeri szállításra érvényes, függetlenül attól, hogy a rajta feltüntetett mennyiséget teljes egészében elszállították-e, vagy sem. A szállítási igazolványt a szállítás megkezdése előtt az elszállítás helye szerint iletékes kunsági elöljárósággal láttamoztatni kell, mert különben érvénytelen. A szabályszerű igazolványt az elöljáróság köteles láttamozni. Az igazolvány a kiállítástól számított 39 napon belül érvényes. Az ellenőrző közegek csak a következő feltételek mellett fogadhatják el érvényesnek a szállítási igazolványt: 1. Illetékes hatóság hivatalos űrlapon 30 napnál nem régebben állította ki. 2. Fel van rajta tüntetve a szállítás célja, jogcíme és egyfajta élelmiszer, termény vagy állat szerepel rajt. 3. Az ötszállítás helye, eze hat illetékes községi elöljáróság léttamozta. (Posta, vasút, közúti fuvar esetén más az eljárás.) 4. Nem forog fenn alapos gyanú, hogy az igazolványt már egyszer felhasználták. 5. Budapest szokár főváros és minden olyan város területén, ahol fogyasztási adókirendeltség van, a szállítási igazolványra az adókirendeltség lázi autózása szükséges. Vasúton, hajón, postán és közúti fuvarozási vállalat útján történő szállításnál a feladónak át kell adnia az érvényes szállítási igazolványt a forgalmi tisztviselőknek, mert különben ezek a szállítási szervek nem vehetik át a szállítmányt. Itt a szállítási igazolvány a fuvarlevéllel együtt kíséri a szállítmányt. A rendelet január elsején lépett hatályba. A vámőrlési engedélyek kiadása i ■ (A köcellátásügyi miniszter * 11.105ll91»., számú rendelet?, meg- s jelent a Magyar Közlöny decembee M-i számában.) A községi elöljáróság annak a beszolgáltatásra köteles személynek , aki kenyérgabona-beszolgfáltatási kötékességét teljes egészében teljesítette, búza, rozs vagy kétszeres őrlésére jogosító vámőrlési engeedélyt a háztartásához tartozó minden szémály után a teljes fejadag erejéig kiállíthat. A teljes fejadag 200 kiló lúza, rozs vagy kétsleres. Aki tenyérgabona-beszolgáltatási kötelezettségét neon rótta le egészen, annak vámőrlési engedélyt legfeljebb 150 kilogramm erejéig lehet kiállítani. Az 1946 július 1. óta 1946 január 1-ig kiadott őrlésiengedélyeket be kell számítani. A rendelet január elsején lépett hatályba. Aprópénz a falura! Kevés forinthoz jut a paraszt, az agrárolló miatt. És nem tud eladni, csak a szájától megvont dolgokat, termeléséhez oly szükséges állatot. Egyre jobban besz, szántja tehát, hogy a visszaadásnál, kifizetésnél a jogosan járó filléreket sem kapja meg teljesen. Fillérből lesz a forint — mondják, de a fillérekkel baj van. A pénzverde augusztus óta sem tudott elegendő aprópénzt verni s így a szegény ember de sokszor megrövidül! Nem tud úgy gazdálkodni a filléreivel, hogy több forintja lehessen. Az egész parasztság nevében kérjük a Nemzeti Bank vezetőségét, üssön az asztalra a pénzverdénél, hogy minél rövidebb idő alatt elegendő aprópénzt verjen, elégítse ki a szükségletet, hogy ne kelljen aprópénzhiány miatt mérgelődni, s ne lehessen a hiányra hivatkozva megrövidíteni a parasztot.