Igazság, 1948 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1948-01-03 / 1. szám

a IV. évfolyamr, 1» szám­ára5 «isiéi-U , clH hxj'lq^ 1©^® Ssm­Sr 2, szombat A MAGYAR VIDÉK­ HETILAPJÁ ra, hogy végső diadalra vi­gyük a szabadság zászlaját, amit száz évvel ezelőtt boní­tottak ki nagyjaink­ , 1948 legyen a szabadság teljesedésének ün­nepe. Ami elbukott Világos­nál, amit Kossuth Lajos zászlajára írt, azt nekünk kell megvalósítani. Az elmúlt évszázad ren­geteg véráldozatot követelt tő­lnk. Idegen célokért harc­ba kényszerítették ezt a nem­zetet 1914-ben. Idegen érde­kek szolgálatába szegődtek, ték a magyart és a német célok, a német érdekek vé­­delmében vérzett, pusztult ország. Az első világhá­ború elvesztése nem tudta kijózanítani a magyar politi­kai élet akkori vezetőit. Újra hozzákötötték az or­szág szekerét ezek a balke­­zes politikusok az imperia­lista Németországhoz és a­­nácik oldalán újra háború­ba kényszerítették ezt a né­pet. Az első háborúnak is, meg ennek a közelmúltban lezajlott világégésnek is bő­­rünkön éreztük és érezzük minden átkát, minden nyo­­m­orúságát. Ezeknek a hábo­­rúknak semmi közük sem volt a magyar nép szabad­­­­­ágharcához.­­ Most a centenáriumi év­­ hajnalán mindannyian érez* szük, hogy a szabadság és a [függetlenség, amelyért a ma­­­gyar nép száz évvel ezelőtt [ zászlót bontott, számunkra­­ elengedhetetlen életszükség­let. 1948 legyen az országépi*­­tés és a szabadságjogok biz*­­tosításának esztendeje. Hála ,Istennek országépítés folyik­­itt és ez az országépítés a­­ szabadság szellemében ha­ll­­ád. Benne van ebben a ha­ladásban a magyar nép élni­­­ akarása, benne van a pa­­­rasztember munkája, benn®­s vannak a gyárak és műbe­­s­égek dolgozói, benne van­­ minden igaz magyar. A szabadságban és az épít­­­tőmunka erejében bízva­­ nézünk a magyar jövő elé,­­ eljövendő évszázadok elé. A­­ centenáriumi év küszöbén­­ mégegysz­er köszöntjük a­­ szabadságharc minden kato­ liláját és köszöntjük szerte laz országban azokat a ma­­agyarokat, akik Kossuth La­­­jos zászlaját, a szabadság és la függetlenség zászlaját ma­­­gasra emelve továbbviszik a boldog magyar jövendő felé. szabadságharc cente­náriumának ünnepén visszagondolok gyermekko­romra és első olvasmányaim­­ra, amelyek a magyar nép szabadságharcának egy-egy kimagasló eseményét rajzoló ♦ák lelki szemeim elé. Akkor vettem észre először, hogy milyen mélyen szívódott fel a lelkekbe a szabadság esz­méje és mennyire együtt tud érezni minden magyar ember azokkal a dicső elő­dökkel, akik Kossuth Lajos hívó szavára a ceglédi pia­con odasereglettek a szabad­ság szent zászlaja alá. Emlékezzünk a szabadság é­s harc hőseire. Emlékezzünk­­ Klapka Györgyre, Damja-J­uidhra, Bem­ apóra, Görgeyre­ és a többiekre, akik nevüket­ kitörölhetetlenül beleírták a­ magyar történelem könyvé­be. De mélyen belevésődek ezek a nevek a magyar nép lelkébe is. A legeldugottabb tanyán éppúgy tudják ki­ volt nekünk Kossuth Lajos,­ mint ahogy tudják ezt ,min­­t­denütt, ahol magyar szívek­ dobognak. S emlékezzünk a szabad­­ságharc névtelen hőseire­­ is. Dédapáinkra, akik 1848. március 15-én odasereglettek­­ a Nemzeti Múzeum kertjébe, ahol a márciusi ifjak vezére, Petőfi Sándor először elsza­­valta a »Talpra magyarét! A Múzeum-kertben össze* **ereglett tömegben ott voltak a főváros szabadságszerető polgárai: iparosok, kereske­dők, munkások és diákok úgyszólván teljes számban. A diákok az egész magyar vidéket képviselték. Ők vit­ték szét a szabadságharc el­ső fáklyáit, ők lobbantották fel egyszerű otthonokban a szabadság tüzet, amelytől aztán lángra lobbant az egész ország. Ők adták tovább a hírt, tőlük visszhangzott Cegléd város piactere, ami­kor Kossuth Lajos fegyver­be szólította a népet a va­sasnémet elnyomatás ellen. G­ondolok­ azokra a hősök­re is, akik a csatereken életüket áldozták a szabad­ságért. Gondolok Pejtőfire, aki kísérteties pontossággal megjósolta sorsának betelje­sedését »Egy gondolat bánt engemet« című versében. Pe­tőfi úgy halt meg, ahogy azt megálmodta. A szabad­ságért! Holttestén át fújó paripák száguldottak a kiví­vott diadalra és névtelen sír takarja porait. Gondolok a szabadságharc vértanúira, az Aradi Tizen,­három­ra, akik Világos után estek áldozatul a német csá­szárság bosszújának. Gondolok a bujdosókra, akik messze idegen országba menekí­tek és szülőföldjük­től távol ették a száműzetés keserű kenyerét. És gondolok azokra a szegénylegényekre, akik a szabadságharc leveré­se után erdőkben, nádasok­ban húzódtak meg és vállal­ták a legmostohább sorsot, nem mentek a vasasnémet táborába katonának. Gondolok az özvegyekre és az árvákra, akik gyámolító nélkül maradtak és gondo­lok azokra, akik a világosi fegyverletétel után a föld alá szorultak és onnét foly­tatták tovább a harcot a német elnyomás ellen a sza­badságért. Most a százéves szabadság­­harc centenáriumán glória.E lénnyel ragyognak fel a sza­badságharc eme dicső emlé­kei. Ezek az emlékek ne­­künk történelmet jelentenek, l­s köteleznek bennünket az­ I®4k3—16413 írta: DANCS JÓZSEF országgyűlési képviselő l szovjettnitő hazalifiot adott IdfdlCicli film leszállítására A MTI Jelenti: G. Y.Th'akta, a Szovjetunió budapesti követe felkereste­­dr. Molnár Erik, kül­ügyminisztert és átnyújtotta a Szovjetunió kormányának a ma­gyar kormányhoz intézett jegyzé­két, amelyben a Szovjetunió kor­mánya közli, hogy a magyar kormány kérésére­­ hozzájárult ahhoz, hogy az 1947. évre eső 600.989 mé­ter mázsa búzában teljesítendő jóvátételt Magyarország csak 1948-ban szállítsa le. Molnár Erik külügyminiszter a magyar kormány őszinte köszö­netét és háláját tolmácsolta a Szovjetuniónak ezért a nagylelkű és megértő gesztusáért, amely lehetővé teszi, hogy a magyar nép kenyérellátása erre az évre biztosíttassák. Az idei­ szárazság következtében ugyanis a búzatermésben a hiány mintegy egymillió métermázsa, amelybe már a kiviteli szállítá­sok is beleértendők. A Szovjet­unió engedménye következtében a hiány 498.869 métertázsára csökkent, amely más ga­boner­e­műsekkel pótolható és így a ma­gyar nép kenyérellátásában fenn­akadás nem áll be. Molnár külügyminiszter a Szov­­jetunió jegyzékéről tájékoztatta­ Dinnyés Lajos miniszterelnököt majd Tildy Zoltán köztársasági elnököt, aki a maga részéről is­ a legőszintébb örömét és köszö­netét fejezte ki a Szovjetuniónak eme újabb nagylelkű és baráti gesztusáért, amely a magyar nép kenyérrel való ellátása, valamint az ország gazdasági egyensúlya szempontjából a legnagyobb je­lentőségű. ­ A hadifoglyok hazaszállítás­a A debreceni átvevő állomás vezetője nyilatkozott a Kis Újságnak a hadifoglyok hazahozataláról A hadifogoly átvevő állomáson statisztikát vezettek a hazaérke­zettekről. Január 1-től a hazaér­kezettek száma 101.619 fő. Eb­ből tiszt 7426, tiszthelyettes 10.804, legénységi állományú 71.138, civil férfi 7276, nő 3917, munk­aszolgálatos 979, l­vente 76, gyermek 8. a­ nagyobb szállítás június 4-én kezdődött s ebben a hónapban 23.541 hadifogoly tért haza, akik között 1454 tiszt, 3577 tiszthelyettes, 17.745 legénységi állományú, 620 férfi, 23 nő és 113 munkaszolgálatos volt. A legerő­sebb hónap július volt. Ekkor 3622 tiszt, 8570 tiszthelyettes, 21.469 legénységi állományú, 2050 civil férfi, 999 nő, 843 munkaszolgálatos, összesen 32.253 hadifogoly jött. Augusztusban 11 tiszt, 2410 tiszthelyettes, 17.095 legénységi állományú, 3008 civil férfi, 422 nő, 301 munkaszol­­gálatos érkezett, akiknek létszá­ma 22.313 volt. Szeptemberben 14.426-an jöttek. A hazatérő nők­kel 3 gyermek is érkezett, kettő májusban, egy pedig januárban. A fogolyvonatok két irányból­­ jöttek: Máramarossziget felől és 1 Foksáni irányából. Itt létesített a népjóléti minisztérium gyüjtőstá­bort s innen hozták a MÁV inga­járatai a hazatérőket. Összesen 80 szerelvény érkezett és ezek közül 47 Máramarossziget, 82 Foksáni, 1 pedig Szeged irányá­ból. A szerelvények átlagban 1000—1500 foglyot hoztak. A leg­utolsó szerelvény december 4-én érkezett 388 hadifogollyal. 1315-ban 16.322 volt a Szovjet­unióból hazatért magyar hadi­foglyok létszáma. A Szovjetunió­ból eddig — két év alatt — 117.541 magyar hadifogoly jött meg. Tavasszal abból nagy szállítmányok várhatók A hadifoglyok hazahozatala a téli idők beálltával csökkent. A téli időjárás nem teszi lehetővé a fogolyvonatok sűrű érkezését és így csak kevés számú szerel­­vény várható. — Mi felkészülten várjuk s­ szerelvények érkezését — foly­tatja a tábor gondnoka. — Ele,­lem az van bőségesen. Novem­berben már fűtött kocsikban jöt­tek a foglyok Foksáni felől, de ezt a szerelvényt szétszedték és most állítanak össze egy másik téli szállításra alkalmas fogoly­vonatot. Ez a szerelvény Debre­cen és Máramarossziget között fog közelekedni. — Legutóbb azért jött kevés szerelvény, mert a máramosszi­­geti Tisza­ hálat javították. Té­len hetenként várunk szerelvé­nyeket , ha talán csökkentett ütemben is, de jönnek foglyok. Tavasszal ismét megindul majd a nagy szállítás és a kintlévő kb.­ 150.000 hadifogoly valószínűleg még a nyár előtt otthonában lesz! — A kormánytól kapott segély­­lyel megjavítottuk a laktanyában lévő épületeket s egyes szobák­ban kályhákat is szereztünk. Ka télen jön szállítmány, akkor akár 1500 hazatérő számára is tudunk meleg­­ elhelyezést biztosítani. Most Foksáni felől várnak egy nagyobb szállítmányt. A szerel­vény a napokban érkezik meg. Máramarossziget felől gyengélke­dőket várunk egy fogolyvonattal. A két romániai gyűjtőtábor to­vábbra is a helyén marad.

Next