Igazság, 1946 (3. évfolyam, 57. szám)

1946-10-13 / 57. szám

Ára: 40 fillér. 3. évfolyam 57. m. f­v/ Séf és rumot kap Eger lakosságai V­ASÁRNAP m­er. 1940 oób­er tió 13 A SZOCIÁL­DEMOKRATA PÁRT H­EVESVÁRMEGYEI POLITIKAI LAPJA Megjelenik : MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: EGER, VÁROSHÁZA-ÉPÜLET. TELEFONSZÁM : 54. Előfizetési díj: EGY HÓRA 3.50, NEGYEDÉVRE 16.- forint ! Havi harmincezer forint Irta: LORÁND IfDRE Szakasits elvtársunk ceglédi be­szédéből tudjuk, hogy vannak hazánkban olyan áldozatkész fér­fiak, akik potom havi harmincezer forintért vezérigazgatnak. Köztudo­mású, hogy a GyÖSz néven rossz­hangzású testület titkárai havi öt­ezerért védik, eléggé hatályosan az egyre nagyobb vitalitással és mo­hósággal feltűnő ipari feudalizmus bonyolult érdekeit. Nagyválalata­­inknál nem ritkaság a négy és öt­ezer forintos fizetés. Nekem ma­gamnak is van szerencsém ismerni egy ilyen vezérigazgatói példányt, aki 1935-ben leépített, majd igen fontos hadianyaggyárában kiszol­­­gált egy teljes joggal ipari kémnek minősített birodalmi német vezetőt, megvárta amíg a munkásság éhes- rongyosan újjáépítette a gyárat, aztán beült újra vezérigazgatónak és ma havi négyezret kap — hiva­talosan. A legújabb hírek szerint megkezdte azoknak a munkások­nak az elbocsájtását, akik nélkül a vállalat ma csak vas és kő ele­gyes romhalmaza volna. Vélemményünk szerint ezeket a korszerűtlen mam­­tfizetéseket még­sem osztogatják olyan nagy szám­ban, hogy alkalmasak lennének a stabilizáció komoly meggátolására és döntő tényezőként akadályoznák a hosszú zsibbadás után nehezen meginduló magyar gazdasági vér­keringést, bár tételenként és üze­menként bizonyára nem jelentékte­len terhet" jelentenek és kihatással vannak a munkás és tisztviselő el­­bocsájtások mértékére. »A Bourbonok nem tanultak és nem felejtettek«. A »vezérek« úgy­­látszik ennek a királyi családnak leszármazottai. Az általános sze­génységben és munkanélküliségben nyugodtan veszik fel egy szak­munkás fizetésének legalább húsz­szorosát és egy emberfeletti mun­kát végző demokratikus miniszter fizetésének ötszörösét. Az általá­nos lemondás tengerében kicsiny, boldog szigetet képezve élvezik azt a körülményt, hogy vannak válla­latok, amelyeknek egy ember mű­ködése megér havi harmincezret és annyira teherbírók, hogy ezt fizetni tudják, akkor amikor a ma­gángazdaságnak úgy a prosperi­tása, mint a fundamentuma alapo­san megvékonyodott. . Vannak egyes tunya polgári men­talitás gócaival fertőzött elvtársak, akiket riaszt az osztályharc gondo­lata és a reakció emlegetését mono­tonnak és nem teljesen konkretizál­nak találják. Ezekben a példákban bemutathatjuk,hogy a reakcióról ma nem lehet eleget beszélni és főleg nem lehet eleget ellene cselekedni. Ismételjük, ezekben a lazító fizeté­sekben nem az a fizikai súly a lényeges, amellyel a gazdasági életet nyomják, bár ami szubjek­­tíve lazító az következményeinél fogva könnyen változik objektíve is általános hatásaiban" észlelhe­­tővé. A havi harmincezer csak oko­zat. Ha az okokat keressük, akkor rá kell mutatnunk arra, hogy van itt egy erős GyOSz, amely kitű­nően tud hatni egyes nem egészen osztálytudatos üzemi bizottságokra van egy GyOSz-sajtó, amely a kis magántulajdon riasztásával a nagy magántulajdon és az ipari feuda­lizmus busásan dotált őrhelyeinek védelmére tudja alarmírozni a kis­polgárokat, van egy politikai éret­lenségre s­em ok nélkül bazírozó klerikális propaganda, amely pa­raszti cégér alatt, paraszti és kis­polgári szavazatokkal száz kis­gazda mellé beküld cirka százötven kapitalista exponenst. Van egy kapitalizmus, amelynek kémlelői azt jelentik, hogy messziről villám­­lik és azt gondolják, hogy nekik válámlik. Ezek a­ pompásan egymásba fonódó fogaskerekek azok, melyek­be a dolgozók baloldali pártjainak előbb be kell dobniuk a működé­süket gátló homokszemeket, hogy a megfelelő pillanatban az egész gépezet munkáját örökre lehetet­lenné tegyék. Ez az aminek meg­értése feltétlen szükséges ahhoz, hogy a reakció folytonos emlege­tésében senki ne lásson mestersé­ges politikai izgatószert, hanem egy tényleg meglévő és mindenkire nézve közvetlenül veszélyes ke­mény és ravasz ellenségnek a küzdőkre nézve elengedhetetlen tudatosítását. Groteszk gúny volna, ha Mónus és­ Kabók, Ságvári és Rózsa, a hazánk földjén hősi halált halt százezernyi szovjet katona végső fokon a hazai nagykapitalizmus restaurálásának érdekében pusztult volna el. A demokrácia nagy sze­rencséje ellenségeinek határtalan szégyentelensége, amellyel a nyo­morgók arcába vágják a maguk jólé­tét és vérlázító tényekkel figyel­meztetik őket arra, ha vérrel és verejtékkel vetettünk­ és alattunk is, egy nagy és átfogó összeeskü­vés exponensei ősrégi gyakorlatuk­nál fogva készen állnak a termés betakarítására. Végső döntés előtt a magyar béke ügye Szombaton ült össze a párisi békeértekezlet teljes ülése,, amely dönt mindazon kérdésekben, ame­lyekre a bizottságok javaslatot tet­tek. Párisban nagy érdeklődést keltett Gyöngyösi külügyminiszter­nek a magyar gazdasági békefel­tételek elviselhetetlenségéről szóló nyílt levele, amelyet a békeérte­­kezlet elnökéhez intézett. Beavatott diplomáciai körök ebben a kérdés­ben enyhítést várnak, miután Ma­gyarország igen nehéz gazdasági helyzete az egész világ előtt nyil­vánvaló tény. Gyöngyösi k­ülü­gy­­miniszter levele szerint: a béketervezet gazdasági része elviselhetetlen Gyöngyösi külügyminiszter­ leve­let intézett a békeértekezlet elnö­kéhez, amelyben megállapítja, hogy a gazdasági szakaszok vitájánál a bizottság nem járt el azzal az ala­possággal és körültekintéssel, amit a kérdés megérdemelt volna. A bizottság a magyar észrevételeket figyelemre sem méltatta, a magyar delegációt meg sem hallgatta. A levél ismerteti a magyar gaz­dasági helyzetet és az ország né­pének erőfeszítéseit a stabilizáció megteremtése érdekében. A köz­terhek a legfeljebb 600 millió dol­láros nemzeti jövedelemnek több mint negyedét teszik ki. Az állami kiadások 34 százalékát irányozták elő nemzetközi kötelezettségek tel­jesítésére. A béketervezetben meg­állapított te­rvek ezt az előirányza­tot is meghaladják és ezáltal ve­szélyeztetik a stabilizációt és az újjáépítést. A delegáció felelőssége teljes tudatában hangsúlyozza, hogy az ország gazdasági teherbíró képes­ségének figyelmen kívül hagyása azzal a következménnyel fog járni, hogy az ország talpraállítása lehe­tetlenné válik és Magyarország az állandósult nyomor országa lesz, annak minden következményével együtt. Rónai elvtárs Bécsben felvetette a magyar-osztrák vámunió kérdését Rónai Sándor elvtárs kereske­delmi miniszter, aki igen fontos gazdasági tárgyalásokat folytat Bécsben, az egyik osztrák lap tu­dósítója előtt kijelentette, hogy mind osztrák mind magyar részről fel­merült a két ország közötti keres­kedelmi egyezmény terve. Magyar­­ország szárnyast, halat, tojást, bort, égetett szeszt, továbbá barnaszenet, benzint, cementet, téglát és vazelint ajánl fel Ausztriának, amely épü­letfát, papirost, grafitot, konyhasót vasércet, marónátront, cellulózét műselymet és acélt szállítana Ma­gyarországnak. A nyilatkozat to­vábbi során a miniszter felvetette a vámunió gondolatát a két orszá között. Rámutatott arra, hogy Ro­mániával kapcsolatban is felmerült a vámunió terve, a magyar kor­mány ezekkel a tervekkel azonban csak a békekötés után fog komolyan foglalkozni. Egész Észak-Görögország területén folynak a harcok A görög belpolitikai helyzet továbbra is rendkívül kiéleződött. Az ország északi részében élénk baloldali guerilla tevékenység folyik, bár azok a hírek, amelyek szerint a köztársasági csapatok megszáll­ták volna Észak-Görögország főbb pontjait, még semmilyen oldalról nem nyertek megerősítést. A Lon­donból érkező hírek szerint igen élénk harcok dúlnak a Peloponne­­­soson is. A görög kormány had­seregéből az utóbbi napokban számos átpártolást jelentettek.

Next