Igazság, 1948 (5. évfolyam, 8-14. szám)

1948-02-22 / 8. szám

Ára: 60 fillér. 5. évfolyam : MINDEN Kifogták a bélapátfalvai rablógyilkost A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT HEVESVÁRMEGYEI POLITIKAI LAPJAi Megjelenik: Szerkesztőség és Uadóhivatal: HÉTEN SZOMBATON EGER, JÓKAI­ UTCA 3. SZ. TEL­EFONSZÁM : 2­22 f­izer, 1948 február 122 Előfizetési díj: EGY HÓRA 2.70 NEGYEDÉVRE 7.50 forint Marosán György elvtárs a szociál­demokrata baloldal teljes győzelméről Kik távoztak a jobboldali pártvezetők közül? Szerda délután történelmi jelentőségű esemény színhelye volt a budapesti Sportcsarnok, Nagy-Budapest, valamint Diósgyőr, Sopron, Tatabánya, Dorog, Szombathely, Győr, Pécs, Szeged, Salgó­tarján, Veszprém, Várpalota nagyüzemei­nek dolgozói, szociáldemokrata pártfunk­cionáriusai gyűltek össze, hogy meghall­gassák Marosán György elvtárs beszá­molóját és hitet tegyenek az os­ztályhar­­cos forradalmi szocializmus mellett. Már délután fél öt órakor sűrű embercsopor­tok igyekeztek a Dózsa György úton a Sportcsarnok jóval öt óra előtt zsúfo­lásig megtelt, úgyhogy a később érkezők már nem is jutottak be a terembe. A nagyüzemek dolgozóin kívül Budapest minden pártszervezete, minden egyes pártszervezeti csoportja, az üzemi párt­­szervezetek, a nőmozgalom és az ifjúsági mozgalom vezetői és funkcionáriusai is telje­s számban megjelentek. A vörös drapériával feldíszített hatal­mas teremben az ülés megkezdése előtt egymásután esendőstek fel a jól ismert munkásindulók dallamai. A háromnegyed százados szociáldemokrata mozgalom parlamentje ült össze szerda délután a Sportcsarnokban. Az összvezetőségi ülés ünnepélyes hangulata híven tükrözte a szerdai nap jelentőségét. Az összveze­­tőségi ülés állásfoglalása új fejezezetet nyitott meg nemcsak pártunk, nemcsak a magyar munkásosztály, hanem a fiatal magyar demokrácia életében is, két párt között. Voltak, akik azt mondották, hogy külön arcot kell l­opnia a Szociáldemokrata Párt­nak és ebből lassan olyan politika keletkezett, hogy az egy osztályhoz tartozó munkásosztály tagjai eltá­­v­olodtak egymástól, holott csak egy kis proletárösztön kellett ah­hoz, hogy megérezzék slérkezett a kapitalizmussal való leszámolás ideje. N­ncs kiegyezés az imperializmus ár a kapitalizmus ügynökeivel, az egyiknek pusztulnia kell. (Nagy taps.) Ez a különarcú párt lassan elvesztette forradalmi arcát és a kezdeményezés tempóját könnyel­­—,nyilenpecstie az üevesebb,másik munkáspártnak. Közben pedig egy­mást érték az összeesküvések. A szeptemberi választásokat kö­vető eseményekkel kapcsolatban Marosán elvtárs kijelentette, hogy akkor azoknak volt a legnagyobb hangjuk és azok követeltek fejeket, akik a legkevesebbet dolgoztak ezért a pártért. Mi azonban nem voltunk könnyen kidobhatók és győztünk, mert nagyon erős volt az igazságunk — állapította meg nagy tetszés közben, majd a har­madik utas politikával kapcsolat­ban megállapította, hogy ez az út egyszer már elvezette Európát a Harmadik Birodalomba. A Szociáldemokrata Párt szere­p földreform kapcsán a mi embe­reink sokat kritizálták a földosz­tást szakszempontból. A mi­ agrár­­politikusaink lehet, hogy jó szak­emberek, de rossz forradalmárok voltak és nem jöttek rá arra, hogy forradalom idejében a földet oszt­ják és nem mérik, mert csak így lehetett úgy összetörni a nagybirtokot, hogy soha többé összerakni ne lehessen. (Nagy taps.) A pártban elhatalmasodott a kriti­­zálás politikája, főleg a rendőrség­gel és hadsereggel szemben. Ha most már nincsenek összeesküvé­sek, ezért nincsenek, mert volt a rendőrségünk,­amely éberen vigyáz­­ erre az országra. Eével foglalkozva kijelentette, hogy erre a pártra addig van szükség ebben az országban, amíg törté­nelmi feladatát el nem végezte. Megállapította, hogy egy mar­xista párt önállóságát és függet­lenségét a benne levő marxista és szocialista gerinc adja meg. Elkövetkezik egyszer a munkás­­osztály egy pártjának ideje. Csak arról lehet szó, hogy ezt az utat könnyűvé vagy nehézzé te­gyük a munkásosztály számára. (Nagy taps.) Győztünk, mert erős volt az igazságunk A szocializmus bölcsőjéhez fordultunk A főtitkárság és a Fővárosi Vég- fclidíió­bizon­ság nevében Révész­ Ferenc elvtárs nyitotta meg az összvezetőségi ülést. Szocialista szeretettel üdvözölte a budapesti elvtársakon kívül az ország minden tájáról összesereglett vidéki nagy­üzemi dolgozókat. Néhány héttel ezelőtt ő és Marosán elvtárs be­szélt ebben a teremben az elvtársak előtt. Marosán elvtárs vállalta akkor azt a feladatot, hogy elmondja vé­leményét a harmadik útról és a munkásokat gyilkoló francia kor­mányról, ő pedig a munkásegység­­ről, illetve a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt viszonyáról beszélt. Akik ezen a gyűlésen jelen voltak, talán érezték, hogy mind­kettőjük beszédéből kicsendült az a hang, hogy harcot fognak indítani a párton belül, hogy a Szociáldemokrata Párt való­ban szocialista és demokrata párt legyen. Megindult a harc és azóta az történt, hogy ezt a döntő csatát megnyerték. (Nagy taps.) Ennek a csatának jelentőségéről a holnap és holnapután feladatairól fog be­szélni Marosán elvtárs. Marosán György elvtárs azzal a megállapítással kezdte beszédét, hogy nem volt még olyan össz­vezetőségi ülés a Szociáldemokrata Pártnak, amelyen ennyi ember gyűlt volna össze. Szakasit elv­társnak Moszkvában bizonyára módja van erről a gyűlésről a rádióközvetítést hallgatni (ütemes felkiáltás :­­Éljen Szakasits). Java­solta, hogy a mai összezetőségi ülés küldjön üdvözlő táviratot Moszkvába Szakasits Árpádnak és a kormánydelegációnak. A munkásosztályt nem lehet még egyszer egymással szembeállítani Marosán elvtárs ezután a Szo­ciáldemokrata Pártnak a felszaba­dulás előtti szerepét fejtegette. Már 1941-ben akadt egy kis csoport, amely megcsinálta az emlékezetes karácsonyi Népszaván keresztül az utat és a lehetőséget arra, hogy ezt a pártot a felszabadulás után ne érje meglepetés és ostoba, el­fogult vezetők miatt egy egész osztály a történelmi pillanatban ne mondjon csődöt. A nagy munka lázában 1946 ben létrehoztuk az emlékezetes hárem csütörtökit azért, hogy az új helyzetnek meg­felelően az ideológiai tisztázást teremtsük meg. Az 1946-os első kongresszuson mi már nemcsak Mámról, hanem Leninről is beszél­tünk. Már 1946-ben Szakasits és Rákosi elvtársak kiáltványban for­dultak a munkásosztályhoz a két munkáspárt szoros együttműködé­sének létrehozása érdekében. Mi úgy jöttünk fel a föld alól, az akasztófa árnyékából, hogy a há­ború után mégegyszer nem fogják egy­mással szembeállítani a mun­kásosztályt és senkinek a szép szeméért nem leszünk hajlan­dók tépni, kardosni és rugdosni egymást. A 45-ös községi választáson azon­ban a közös lista körül kialakult harc megmutatta, hogy a pártnak kétféle arca van. E harc kellős kö­zepén jelentkezett Peyer, akinek a jelenléte alkalmas volt arra, hogy döntő szerepe legyen a közös lista kérdésében. Ez a harc, amely a párton belül folyt a közös lista kér­désében, bizalmatlanságra vezetett A vezetők politizálásáról a munkásosztály mond ítéletet A továbbiak során Marosán György elvtárs a pártban meg­indult tisztulási folyamatról be­szélt. Megállapította, hogy a veze­tők nem mondhatnak ítéletet saját politikájukról, ehelyett a munkás­osztály mondja ki a végső ítéletet- A tisztulási folyamat nemcsak a politikai élet terén indult meg, hanem egyes személyek eltávozása útján is. Mi most előterjesztünk egy javaslatot, amely a gyakorlat­ban már meg is valósult. Ezután beterjesztette azoknak a névsorát, akik már eddig lemodot­­tak tisztségükről. A névsor, amelyet Marosán elvtárs a hallgatóság fe­szült figyelme közben felolvasott, Kéthly Anna, Kisházi Ödön, Bin Antal, Saeder Ferenc, Vas Miklós, Túri István, Szélig Imre, Zsntai Vilmos, Pavlovszky Ferenc, Ivanics István, Janssecz Imre, Nagy Pál Jenő, Antal Gyula, Steinhercz Simon, dr Borbély Endre, Lugosi Jenő, Baron Andor, Bedl Béla, Bölcsföldi Andor, Sz. Develák Margit, Tihanyi József, Tóth Benő, Gáspár Árpád, Kertész Miklós, Báréi Gyula, Kálmán József, Miliók Sándor, Révész András, Pepai András (Standard VB elnök), Csiszkó Jenő (MÁVAG pártcsoport elnök), Vosvári Jenő (Kistext titkár), Vogl Béla (Migysr Pamutipar titkár), Szimcsák Lajos (Pestszenterzsébet üzemszerv, titkár), Sümegi Oszkár Újpest, üzemszerv. titkár), Bartucz János. Marosán elvtárs ezután az össz­­vezetőségi ülés hozzájárulását kérte ahhoz hogy Kelemen Gyulát, Wies­­ner Sándort, Schifss Jenőt, Hámori Lászlót és Beck Józsefet a mai nappal kizárják a Szociáldemokrata Pártból.

Next