Igazságügyi Közlöny, 1920 (29. évfolyam)
1920-06-30 / 6. szám
2 §• A kerületi lebonyolító bizottságok elnökeit és tagjait, ha egyébként is nem közhivatalnokok, ebbeni minőségükben való eljárásuknál közhivatalnokoknak kell tekinteni. Működésük megkezdése előtt kötelesek esküt tenni arra, hogy működésük közben legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint mindig csak a közérdeket s részrehajlás nélkül az igaz méltányosságot tartják szem előtt, a hivatali titkot pedig híven megőrzik. Az elnök az esküt a törvényhatóság első tisztviselőjének vagy helyettesének kezébe, a tagok pedig az elnök kezébe teszik le. Ha pedig a törvényhatóság első tisztviselője neveztetnék ki, ez az esküt a főispánnak, illetőleg a főispáni tennivalókkal megbízott kormánybiztosnak kezébe teszi le. A bizottságnak sem elnöke, sem tagja nem járhat el oly ügyben, amelyben saját maga, házastársa, felmenő vagy lemenő ágbeli rokona, vagy sógora vagy oldalrokona unokatestvérig bezárólag van érdekelve. Vitás esetben a kerületi lebonyolító bizottság nem érdekelt tagjaiból alakuló tanács és ha a kerületi lebonyolító bizottság elnöke ellen vagy tagjainak több mint fele része ellen jelentenek be érdekeltséget, a központi lebonyolító bizottság végérvényesen határoz. Utóbbi a szükséghez képest az eljárásra más lebonyolító bizottságot is kijelölhet. Fegyelmi tekintetben a földmívelésügyi minisztérium tisztviselőire irányadó szabályok nyernek megfelelő alkalmazást. 3 §• A kerületi lebonyolító bizottság az eléje tartozó ügyekben a tényállás tisztázása végett hivatalból is köteles megtenni a szükséges intézkedéseket és hivatalból is alkalmazhat minden bizonyító eszközt. A bizonyítás eszközei: tanúk, okirat, szemle, szakértő. A fél esküjének vagy eskü alatti kihallgatásának nincs helye. A tanú eskü helyett lelkiismeretére hivatkozással erősíti meg tett vallomását; ily megerősítés az esküvel megerősített vallomással egyenlő hatályú. Ez a rendelkezés áll a szakértőre is. Egyébként a polgári perrendtartásról szóló 1911:1. törvénycikknek a tanukra és a szakértőkre vonatkozó rendelkezéseit itt is alkalmazni kell. Az ügyekben rendszerint a bizottság hármas tanácsa intézkedik, azonban egyes ügyek elintézését az elnökre vagy valamelyik tagra is bízhatja. Sürgős esetben az elnök maga intézkedhetik, intézkedését azonban köteles a hármastanács legközelebbi ülésén bejelenteni.