Igazságügyi Közlöny, 1920 (29. évfolyam)

1920-06-30 / 6. szám

390 Minthogy azonban az alkotmányosság helyreállítása idejében az állampénztárakban talált és a m. kir. kincstár birtokába átment pénz­maradvány túlnyomólag úgynevezett hamisított fehérpénzben volt meg, a visszatérítésre nézve a m. kir. minisztérium az idézett 1920 :1. t.-c. 9. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt felhatalmazása alapján a követ­kező szabályokat állapítja meg: 1. §• Azokat az összegeket, amelyeket a rendes bíróságok és ügyész­ségek működésének szünetelése alatt az úgynevezett tanácsköztársaság szerveinek törvénytelen büntetőítéletei, sarcolás vagy más törvénytelen intézkedései alapján az állampénztárakba pénzbüntetés, elkobzott va­gyontárgyak készpénzbeli ellenértéke, sarcolás címén vagy más ily címen behajtás útján vagy önként beszolgáltattak, a jogosult feleknek kérelmére a beszolgáltatott pénzösszegek névértékének f­ó részében kell visszatéríteni. Azokat a pénzértékeket és elkobzott vagyontárgyakat, amelyeket a magyar állam alkotmányos szervei még jelenleg is természetben őriz­nek, természetben kell kiszolgáltatni. Ha a pénzérték vagy az elkobzott vagyontárgy ellenértéke 1919. évi augusztus hó 15. napja után került az állampénztárba, azt a befolyt összeg névértékében kell vissza­téríteni. A jelen rendelet életbelépése előtt a jelen §. rendelkezései ellenére teljesített visszafizetéseket megtámadni nem lehet. 2­ §• A visszatérítés kérdésében a m. kir. igazságügyminiszter határoz. Ha nem lehet megállapítani, hogy a pénzértékeket vagy egyéb vagyontárgyakat ki vagy kik milyen arányban fizették be, az igazság­ügyminiszter az igénylőket a törvény rendes útjára utasítja.­­ 3. §­ Ha az 1. §. értelmében a befizetett összeg névértékének részét kell csak visszatéríteni, a kiutalással egyidejűleg utasítani kell az állam­pénztárt, hogy az állampénztárban kezelt készpénzösszeg 4/s részét a vonatkozó naplóban tegye kiadásba, másfelől a­­Pénzügyi Tárca különféle bevételek« című naplóban a befizető fél nevének és az ösz-

Next