Igazságügyi Közlöny, 1920 (29. évfolyam)
1920-06-30 / 6. szám
390 Minthogy azonban az alkotmányosság helyreállítása idejében az állampénztárakban talált és a m. kir. kincstár birtokába átment pénzmaradvány túlnyomólag úgynevezett hamisított fehérpénzben volt meg, a visszatérítésre nézve a m. kir. minisztérium az idézett 1920 :1. t.-c. 9. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt felhatalmazása alapján a következő szabályokat állapítja meg: 1. §• Azokat az összegeket, amelyeket a rendes bíróságok és ügyészségek működésének szünetelése alatt az úgynevezett tanácsköztársaság szerveinek törvénytelen büntetőítéletei, sarcolás vagy más törvénytelen intézkedései alapján az állampénztárakba pénzbüntetés, elkobzott vagyontárgyak készpénzbeli ellenértéke, sarcolás címén vagy más ily címen behajtás útján vagy önként beszolgáltattak, a jogosult feleknek kérelmére a beszolgáltatott pénzösszegek névértékének fó részében kell visszatéríteni. Azokat a pénzértékeket és elkobzott vagyontárgyakat, amelyeket a magyar állam alkotmányos szervei még jelenleg is természetben őriznek, természetben kell kiszolgáltatni. Ha a pénzérték vagy az elkobzott vagyontárgy ellenértéke 1919. évi augusztus hó 15. napja után került az állampénztárba, azt a befolyt összeg névértékében kell visszatéríteni. A jelen rendelet életbelépése előtt a jelen §. rendelkezései ellenére teljesített visszafizetéseket megtámadni nem lehet. 2 §• A visszatérítés kérdésében a m. kir. igazságügyminiszter határoz. Ha nem lehet megállapítani, hogy a pénzértékeket vagy egyéb vagyontárgyakat ki vagy kik milyen arányban fizették be, az igazságügyminiszter az igénylőket a törvény rendes útjára utasítja. 3. § Ha az 1. §. értelmében a befizetett összeg névértékének részét kell csak visszatéríteni, a kiutalással egyidejűleg utasítani kell az állampénztárt, hogy az állampénztárban kezelt készpénzösszeg 4/s részét a vonatkozó naplóban tegye kiadásba, másfelől aPénzügyi Tárca különféle bevételek« című naplóban a befizető fél nevének és az ösz-