Igazságügyi Közlöny, 1920 (29. évfolyam)

1920-06-30 / 6. szám

peresnek, a végrehajtást szenvedő (aki a felperesnek vele közös háztartásban élő férje) elleni követelése jövedelmi, vagyon- és hadi nyereségadó, már pedig ezekért az 1913. évi VI. t.-c. 2. §. és az 50.000/913. p. v. szab. 186. §. szerint a felperes is egyetemleg felelős s így nincs joga a behajtást igénykeresettel meggátolni. Ezt az ítéletet a felperes fellebbezése folytán a budapesti kir. törvényszék mint felleb­bezési bíróság 1918. október 17.-én 21. P. 3.244—8/918. sz. a. kelt ítéletével helybenhagyta, hivatkozva az 1909. évi XI. t.-c. 91. §-ára, az 1913. évi VI. t.-c. 2. §-ára, az 1909. évi X. t.-c. 3. §-ára, az 1916. évi XXXII. t.-c. 4. §-ára, az 1916. évi XXIX. t.-c. 9. §-ra, a 14.500/916. sz. a. p. a. min. rend. 5. §. d) pont­jának az a) alpontjára, továbbá a rendelet 21. §-ára, az 1917. évi VII. t.-c. alapján kibocsátott 4.790/917. M. E. sz. a. kormányrendelet 21. §-ára, az 1883 : XLIV. t.-c. 91. §-ára, az 1976 : XV. t.-c. 71. §-ára, továbbá a m. kir. Kúriának 2.483/893. és G. 72/901. sz. a. határozatára. Ebben az ítéletben a fellebbezési bíróság foglal­kozik a budapesti kir. ítélőtáblának fentebb III. alatt ismertetett 2.329—8/918. sz. alatt kelt és a fellebbezési bíróságéval a szóban forgó kérdésben ellentétes felfogást tanúsító ítéletével is és annak részletes cáfolásába is bocsátkozik. A fellebbezési bíróságnak ez az ítélete az 1881 : LX. t.-c. 97. §., továbbá az 1912 : LIV. t.-c. 46. és 56. §§. alapján kifejlődött bírói gyakorlat szerint jogerős. V. Dr. E. J.-né szül. P. M. felperesnek, a m. kir. államkincstár ellen a budapesti központi kir. járásbíróságnál folyamatba tett s egyesített kétrendbeli igényperében a járásbíróság 1918. évi december 16.-án P. XXV. 233.469/3-918. sz. a. hozott ítéletével az ingókat a zár alól feloldotta, alperesnek az egyetemleges adóstársi viszonyra alapított kifogását azzal mellőzte, mert »az a kérdés, hogy a végrehajtató követelése tekintetében a felperes egyetemleges kötelezettségben levőnek tekin­tendő-e, nem az igényperben eldöntendő kérdés.« A budapesti kir. törvényszék mint fellebbezési bíróság 1919. évi február 20.-án 21. P. 77—5/919. sz. a. kelt ítéletével az első bíróság ítéletét csupán annyiban hagyta helyben, amennyiben a zálogolási és becslési jegyzőkönyvekben összeírt ingóságokat a dr. E. J. (az igénylő felperes férje) terhére 1911., 1912., 1913. és 1914. évekről előírt közadók (III. oszt. kereseti adó és az azután kivetett pótadó) miatti foglalás hatálya alól feloldotta, ellenben az első bíróság ítéletének további érdemi rendelkezését megváltoztatta, a felperest keresetének az 1915., 1916. és 1917. évekre kivetett közadók behajtása céljából foganatosított végrehajtás során lefoglalt ingókra vonatkozó részével elutasította a fentebb IV. alatt jelzett állás­pontjából kifolyólag. VI. S. Á.-né felperesnek, a m. kir. államkincstár alperes ellen a budapesti központi kir. járásbíróság előtt folyamatb­a tett igényperében a nevezett járásbíróság 1918. évi dec. 14.-én P. XXX. 231.173/8—918. sz. a. kelt ítéletével az igényelt ingókat a végrehajtási zár alól feloldotta, s mellőzte alperesnek az egyetemlegességre vonatkozó kifogását, mert: »az a körülmény, hogy az igénylő felperes a végrehajtást szenvedőnek netán

Next