Ikarus, 1962 (6. évfolyam, 44-45. szám)
1962-11-01 / 44. szám
2 A szocializmus teljes felépítésének fő frontja ma a termelés növelése „A munka termelékenységének emelése, a gazdaságosság fokozása, a termelés növelése ma a fő front, amelyen a küzdelem a szocializmus teljes felépítéséért hazánkban folyik." (Idézet az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiből) Kimutatásokat készítünk és hosszú számoszlopok végén százalékot kapunk: a termelékenység, a gazdaságosság, a termelés növekedésénél, statisztikai adatait. A számokat az előző időszak eredményeihez viszonyítjuk és különböző mutatókkal büszkélkedünk. Például, hogy ez év első kilenc hónapjában többlettermelésünk 100 százaléka termelékenységből eredt. Mégis csupán számokkal bizonyítani szegényes lenne az üzemben forrongó és a számokat alakító életet. A kongresszusi irányelvek szinte kötelezően írják elő, , hogy a második ötéves tervben ipari termelésünket legalább kétharmad részben a munkatermelékenység fokozása útján növeljük. Egyre kevesebb anyagi és munkaráfordítással, a gépek jobb kihasználásával, szervezéssel, csoportosítással, újítással. De azt, hogy miképpen, erre a körülményeket megvizsgálva, egy-egy műhelyrészben, munkapad mellett kell keresnünk a választ Egész pontosan talán le sem mérhető, hogy a gépek jobb kihasználási foka mennyivel járult termelékenységünk növeléséhez. A sajtóidban évek óta főbb műszóikra tértünk át, a forgácsoló dolgozói ugyancsak már korábban megértették ennek szükségességét. Változás e helyeken csupán annyi lehet, hogy egy-egy speciális gépet három műszakban kell üzemeltetni. Esetleg még több, az alkatrészüzemhez hasonló esztergálási munkaterületet keresnünk, ahol az üzemnek szükséges esztergályos munkák mellett távkapcsolókat és egyéb alkatrészeket készítenek és ezzel nemcsak a forgácsolóüzemen könnyítenek, hanem lerövidítik az anyagok szállítási útját. Napjainkban sok szó esik üzemünkben a szállítási utak csökkentéséről, az anyagmozgatás teljes gépesítéséről. A szavak azonban tettekké válnak. Már az elmúlt évben másfél kilométerrel rövidítettük a könnyűfém-profilok útját. Terveink ezen a területen is előre mutatóak. Szinte forradalmi változást okoz majd raktáraink életében az az átszervezés, mely leghamarabb a vasraktárban valósul meg. Az anyagot nem táblánként továbbítjuk a vagonokról, hanem kötegeltként hozza egy villásemelő és viszi tárolási helyére, ahonnan felhasználás előtt ugyancsak gépi segítséggel szállítják a munkahelyre. Segédmunkások csoportja szabadul így fel, hiszen a lemezeket, csöveket útjuk során kézzel érinteni sem kell. A termelékenység növelésének viszonyszámából indultunk ki. Ha azonban a számok mögé nézünk, meglátjuk dolgozóinkat, akiknek munkakörülményei saját ötleteik, ésszerűsítéseik, újításaik nyomán is javulnak gyártmányaink termelékenységének emelése mellett. Így fonódnak össze a gazdasági kérdések dolgozóink munka- és életi körülményeivel, a közös feladatok megoldása az egyén érdekeivel. Hiszen mit segít például az az újítás, melyet Kántor elvtárs nyújtott be és rövidesen megvalósul. A hulladéklemezek bálázásával az udvari takarító csoport több tagja felszabadul és az udvarnak az a része is, ahol eddig szerte szétdobált vas, alumínium, rongyhulladékok hevertek. E fent említettek szinte ki-vétel nélkül jó példái a gazdaságosság növelésének is. E kérdésnek azonban vannak más, még lényegesebb részei, melyek többségében, sajnos, ez ideig csak a kezdeti lépéseket tettük meg. üzemünk már kapcsolatot létesített több tudományos egyesülettel, intézettel, közös kutatási területeink is vannak. A Járműfejlesztési Intézet, a Műszaki Egyetem nemcsak részfeladatokat old meg, hanem egész kocsit bocsátunk rendelkezésükre és közösen vizsgáljuk meg egy-egy új típus vagy alkatrész tulajdonságait. Kapcsolatainkat azonban tovább kell szélesíteni, így elsősorban a Székesfehérvári Általános Mechanikai Gépgyárral, mert ki állítaná teljes biztonsággal, hogy ismerjük a rövidesen társunkká váló üzem tevékenységét, gyártási gondjait. E területen még sok sürgető kérdés vár megoldásra, így például az egyesülés feltételeinek megteremtése éppen a gazdaságosság, a termelékenység növelésének érdekében. Tennivalónk tehát van még és nem is kevés. A megkezdett utat tovább kell szélesíteni és újabb lépéseket tenni előre. Olyan tudományos kül- és belföldi együttműködés szükséges napjainkban, melynek során minden egyénieskedést félretéve — a saját és a a nemzetközi tapasztalatokat felhasználva —, formájában és felépítésében is kiváló, nemzetközi igényeknek megfelelő autóbuszokat adunk át megrendelőinknek. Wimmer Valéria A Figyelő új számának tartalmából Burkus Egon: „Exportgazdaságosság belkereskedelmi előnyökkel”. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár üzemgazdasági osztályának vezetője a Hazai Fésűsfonó exporttevékenységét ismerteti, s rámutat arra, hogy a belkereskedelem, ha igényeit részben az exporthoz kapcsolja, nemcsak a belkereskedelem áruválasztékát, hanem az export gazdaságosságát is növelheti. Dr. Kelemen István: ,,Gazdaságos korszerűsítést és beruházást”. A szerző a gyapjúiparból vett példákkal bizonyítja, hogy a régi gépek magasabb szinten történő felújítása gazdaságos, s egyúttal a korszerűség követelményét is kielégíti. Siklaki István: „A fejlődés gátja — az elavult adatszolgáltatás”. A TRANSZVTII. üzemszervezője a vállalati adatszolgáltatás helyzetét elemzi, s az üzemszervezési munka korszerűsítésére és fejlesztésére szervezési bázisvállalatok kijelölését javasolja. Készlet—Kínálat—Kereslet c. rovat a vállalatok eladásra felajánlott felesleges készleteit ismerteti. A Figyelő e heti száma a lap rendszeresen ismétlődő Munkaügyi állásfoglalások c. rovatában olvasók leveleire válaszolva közérdekű munkaügyi kérdéseket tisztáz. — Már megint üres a gépe. Ez már tűrhetetlen. Nem érdekel, ha a legjobb munkaerő is, fegyelmit adok neki — tört ki magából a művezető, amikor észrevette, hogy Mikes Mihály gépe áll. Aztán elindult a műhely irodája felé Hansági, a fiatal gépbeállító azonban megszólította: — Kérem, én jó barátja vagyok. Ismerem őt. Majd meglátja, hogy be fogja hozni az elkésett időt. — Nem érdekel. Ami sok, az sok. Már hetek óta minden hétfőn késik — mondta a művezető. — Jó reggelt! — köszönt a művezetőnek egy magas, 20 év körüli szemüveges fiatalember. — Na, mi van szép fiú? Sikerült bejönni fél 8-ra? — Kérem ... én... én... — Biztos megint a zenekar ... maga ... maga ... gitárművész! Na, de majd ellátom én a baját. Olyan fegyelmit kap, hogy nem lesz kedve Aapms, gitározni egyhamar — vágta oda a művezető Mikesnek. A fiú még akart mondani valamit, de aztán meggondolta magát, gépéhez lépett és dolgozni kezdett. Dél felé hivatták a műhelyirodába. Ahogy belépett, Bakk művezető élcelődni kezdett. — Itt van a jó madár. De csak hallottátok volna milyen szépen játszott. Szinte sírt a kezében a gitár. Na, nem azért, mert szép volt, hanem mert a gitárnak is vannak idegei. A „vádlott" csak bult-pirult szégyenében. Nagy István üzemvezető egy borítékot adott oda Mikesnek. — Itt van a fegyelmije, kedves barátom. Örüljön, hogy csak ennyivel úszta meg, lehetett volna komolyabb is. Aztán ígérje meg, hogy nem fog többet elkésni. Jó? A fiú csak a fejével intett. Aztán menni akart ki a gépek közé. Hiszen ott érzi igazán jól magát. Már a kilincsen volt a keze, amikor Szőke hangját hallotta, meg a háta mögött. — Aztán ... de őszintén... m Miért késett el? — Biztos az órája nem volt felhúzva — mondta nevetve Bakk. — Na miért? — tette fel a kérdést Szőke. — Kérem ... szépen ... — Itt a fiú hangja elcsuklott —, azért késtem, mert... éjjel ... szívgörcsben meghalt az édesanyám. — Sírni kezdett. Azok összenéztek és majd hosszú hallgatás után Bakk törte meg a néma csendet. — Bocsánat... bocsánat, fiam ... hát miért nem mondta ezt előbb. Papp József A kubai nép soha nem fog meghátrálni Az újságokból és a rádióból megdöbbenve értesültünk arról az aljas cselekedetről, amelyet az amerikai Egyesült Államok Kuba népe ellen követett el. Gyárunk dolgozói röpgyűlésen és magánbeszélgetéseikben egyaránt súlyosan elítélik ezen agressziós cselekedetet. Az egész világ dolgozói mély együttérzéssel fordulnak ezekben a napokban a sokat szenvedett nép felé. Mi is felkerestük a gyárunkban dolgozói kubai fiatalokat, hogy elbeszélgessünk velük, az imperialisták újabb jogtipró cselekedetéről. José M. Vega közvetlen szavaival a következőket mondta: — Amikor a hírt meghallottuk, mindjárt tudtuk, hogy Kuba ebben a harcban nincs egyedül. A kubai nép azonban soha nem fog meghátrálni bár mi nem akarunk háborút, hanem békét. — Mindannyian, akik itt vagyunk Magyarországon, sokat gondolunk hazánkra — veszi át a szót Abel Echevarria —, mert mi már tudjuk, mit akar az Egyesült Államok, amit Playa Giron elleni agressziókor 1961 áprilisában tapasztaltunk. De Playa Giron még egyszer nem fog megismétlődni, a kubai nép győzni fog. — Mi nem akarjuk a háborút — mondta Luis Zuzcaza —, békében szeretnénk továbbtanulni. Mi nem akarjuk, hogy Kuba egy másik Hirosima, vagy Nagaszaki legyen. — Nekünk most Kubában kellene lennünk, hogy fegyverrel védjük hazánkat — szólt közbe Diego Abad. — De mi most még fokozott igyekezettel tanulunk, hogy ezzel is segítsük a szocializmus építését Kubában. Dagoberto Gorris arról beszél, hogy a kubai diákok köszönik a magyar népnek azt a szeretetét és együttérzését, amit ebben a nehéz napokban megmutattak. Ugyanakkor nagyon elítéli az amerikai imperialistákat és vezetőjüket. Nelson Gonsáles, Manuel Perrara, Manuel Fuernier és a többi kubai fiatal mind egy szívvel, lélekkel hangoztatja és kiáltja világgá: „Pátria o Morte” (haza vagy halál. „Győzünk! Éljen Kuba. Éljen az összes szocialista ország a Szovjetunióval élén. Éljen Magyarország.” Lábodi Margit „Ki mit tud nálunk ?" Az ikarusi KISZ-vb kultúrbizottsága vetélkedőt rendez, mely az országos Ki mit tud verseny elődöntője, a vetélkedőre az alapszervezet kultúrfelelőseinél és a KISZ-bizottságon lehet jelentkezni. A közeljövőben megtartandó játékok eredménye alapján javasoljuk a részvevőket a magyar televízió ki mit tud előadásának rendező bizottsága elé. A házi versenyen e két kérdés vetődik majd fel: ki miben tudós, ki minek a mestere. IKARUS 1962. NOVEMBER 1. az illetékesek válaszolnak Nemcsak a vezetők kaptak prémiumot A vázas üzemben a harmadik negyedévi prémium kiosztása után többen hangoztatták, hogy csak a vezető emberek részesültek prémiumban. Ugyanakkor többen kifogásolták, hogy órabér emelésben nem a kiskeresetű dolgozók részesültek, hanem azok, akiknek rendszeresen emelik a fizetését. A csiszolóban dolgozó lemosó asszonyok ugyancsak panaszkodtak, hogy nem kaptak órabéremelést, pedig a termelésben helytállnak. A bérügyi panaszokra a terv- és üzemgazdasági főosztály vezetője válaszolt: „A vázas üzem 7 forint 50 fillért kapott béremelésre. Ebből az összegből huszonhét dolgozó részesült, éspedig túlnyomóan 7 forint órabérnél kevesebbet keresők. Akad ugyan közöttük régi alkalmazott is, de legtöbbje 2-3 éve dolgozik a vállalatnál. A keret szétosztásánál nem mutatkozott semmiféle olyan rendszeresség, amely szerint mindig ugyanazok részesüljenek emelésben. Van, aki már kapott ugyan ebben az évben, de olyan is akad, akinek másfél éve nem emelték bérét. Arra a feltevésre, hogy csak a vezető emberek részesültek prémiumban, a következő választ kaptuk: július hónapban elért termelési eredmények következtében 11037 forintot, augusztus hónapban pedig 13 200 forint célprémiumot fizettek ki az üzem fizikai dolgozói részére. Szeptember hónapban pedig a gyártmánybéres teljesítmény elszámolásának felső határát 110 százalékról 113 százalékra emelték ennél az üzemnél. Ismét a védőételekről Lapunk már több ízben foglalkozott a védőételek kiosztásával, így többek között megírtuk, hogy ezt a munkát hat fő ellenőrzi és hogy csak elsőrendű gyümölcsöt rendelnek. Ennek ellenére a védőételek minőségét dolgozóink ismételten kifogásolták. Többen kérték például, hogy 5 dekagramm savanyú cukorka helyett adjanak töltött savanyú cukorkát. Árkülönbözet tízdekánként mindössze 40 fillér, a dolgozók pedig szívesebben fogyasztanák. Szóvá tették továbbá, hogy rosszul tárolják a gyümölcsöket. Éppen ezért javasolják, hogy két napja adják ki ezt is, hogy ne melegedjen és romoljon el, éppen úgy, mint a cukorkát. A dolgozók panaszára a munkásellátási osztály válaszolt Közölték, hogy savanyú cukorkát csak akkor adnak védőételnek, amikor a nagyvásártelep első osztályú gyümölcsöt nem tud szállítani. A javasolt töltött cukorkát viszont a a galvanizálóüzem dolgozói kifogásolták. Nehéz a sokféle igényt kielégíteni. A védőételt naponként kell kiadni, ezt rendelet szabályozza. A munkásellátási osztály a szinte állandóan meglevő kifogások elkerülésére javaslatot tett a vállalat vezetőségéhez, hogy a rendelettel előírt 30 milligramm C-vitamint csomagolt C-vitamin cukorkában, vagy C-vitaminos sajtban adják. Ezek tartalmaznák az előírt mennyiséget és minőséget. Nehezen ébredt, mint aki mély álomból nyitja szemét a világra. Csak szőke szempillája résein át szűrte a tárgyak körvonalait: az aranyozott szélű fali tükör, a háromajtós szekrény kontúrját. Lassan megfordult, feje úgy zúgott, mint a másnapos láz, vagy ivás után. Egyszer, még gyerekkorában megfázott, s az influenza a szemére húzódott. Akkor ébredt minden éjszaka után ilyen kimerülten, csapzottan. A láz lassan elmúlt, de a tekintete fürkésző maradt. Jobb szemét összehúzva nézett körül mindig a munkapadok között, kissé irigykedve, hogy ő soha nem állhat reszelővel, kalapáccsal a satupad mellé, hegesztőpisztollyal a vázhoz, mert az egyik szeme hibás. Egyszer szakmunkástanfolyamra is jelentkezett, de éppen emiatt nem vették fel: maradt ami volt, segédmunkás. Hogy ekkor kezdett e inni Jancsi, vagy már korábban, azt utólag nem lehet tudni, hiszen elég régen történt. A mű vezetője szerint már a forgácsolóban, mielőtt bevonult, így ismerte meg milyen a láz, milyen a részegség másnapja, s mint ahogy ebben követte egyik a másikat, úgy lett a következménye az iszogatásnak ez a hetek óta tartó „másnaposság”. Pedig már jó ideje, hogy elhagyta a haverokat és söröspoharat sem vett a kezébe. Mégis minden reggel ilyen nehezen ébredt, valami nyomasztó érzéssel, azóta hogy Éva elhagyta. * Türelmetlenül a másik oldalára fordult, az ágy nagyot nyikordult alatta. Nem kellett volna eddig halasztani ezt sem, mint sok mást, amit elintézett már magával, s elhatározott. Mire vár ezzel az üggyel. Arra, hogy Éva végképp máshoz kösse az életét? Felült, mint aki máris indulna. Ekkor látta meg öccsét, aki a másik ágyban aludt. Szája félig nyitva volt, akár a gyerekeknek hajnali álmukban. Milyen nyugodtan alszik — nézte, s arra gondolt, hogy csak annak vannak ilyen mély reggeli álmai, aki másként rendezte be az életét, jobban mint ő. — Feri... Feri... — nyúlt át a széles ágyon, rázta meg az öccsét. Úgy érezte, valakivel azonnal meg kell beszélni a napok óta alakuló elhatározását, mégis elmegy Éváért, azok után is, hogy a lány megüzente, többet ne lépje át a lakásuk küszöbét. A fiatalabb fiú azonban fejére húzta a dunyhát és nem mozdult. Jancsi bosszúsan cigarettára gyújtott, s már el is állt a szándékától. Gyerek ez még, jövőre megy katonának, úgysem értené meg. Lefújta a pernyét a dunyháról, egy széket húzott az ágyhoz, hamutálcát tett rá, nem akarta, hogy rendetlenség legyen a szobában. Az utóbbi időben ha csak lehetett kerülte az összetűzést anyjával. Úgy is elég bánatot, gondot okozott már eddig is a családnak. A legutóbb is, amikor elvesztette félhavi fizetését. Az állomáson találkozott a haverokkal, valami miatt nagyon vidámak voltak, és lekezelően hátba veregették. — Letettük a lantot a puskám? Hazafelé? ... Jancsi bólintott, kicsit fáradtan. Két kezében az egész napi munka fáradtságát érezte meg, hiszen reggel óta hordták az autóalkatrész-raktárból a villásemelőkkel a 140 kilós rugókat. — Mi is letettük... végleg, ott hagytuk a Ganzot. Csak nem fogunk megszakadni a melótól — vigyorodott el Miklós. — Nem tetszett, hát odébb állunk. Élni tudni kell a puskám. Jancsi megvonta a vállát. — Mindenütt dolgozni kell... A többiek nevettek. Miklós, aki a munkahelyét gyakrabban változtatta, mint ingeit, tovább folytatta. — Csak ilyen másénak, akinek még a szájában is megalszik a tej. Aki megelégszik azzal, hogy egész nap a kocsit húzza mások után. Ez elevenébe vágott. Jancsi teste megfeszült. Megállt és kihívóan rájuk nézett. — Gyertek, hányan akartok egy ellen... — a fal mellé húzódott támadó vérekezéssel. — Na, ne hülyülj, gyere ... mit okoskodsz. Majd az „Osgyánban” legénykedj, öt rund rum sörrel. Mindegyik fizet egyet. Remélem, azért még te is kaptál fizetést. Hangos lármával nyitották be az ajtót. De hangjuk elveszett az italbolt lármás füstjében. Jancsi utolsónak lépett a helyiségbe. Szemét csípte a füst, büszkeségét pedig az iménti beszélgetés. Ő rendelte meg az első kört. Külön hajtotta le a rumot, utána a sört. De most nem ízlett , keserű lett a szája tőle.