Ikarus, 1966 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-12 / 1. szám

9 Ismét örvendetes javulás következett be a XVI. kerület gyermekgyógyászati szolgálatában Kerületünk egészségügyi ellátottsága az utóbbi három évben ugrásszerűen fejlődött. Nemcsak az orvosi hálózat bővült, hanem a vizsgálatok minősége, a kezelés feltételei is lényegesen javultak, orvosaink modern eszközökkel — fővárosi színvonalon — körültekintő gondossággal dolgoznak. Az új esztendőben újabb fejlődésről adhatunk hírt, amely kerületünk legfiatalabb polgárait érinti, ugyanakkor a szülőknek örömet, megnyugvást, megelégedést okoz. De vessünk előbb egy rövid pillantást az utóbbi évekre. A körzeti gyermekorvosi munka kerületünkben öt orvossal 1961-ben kezdődött meg. A gyermekorvosi ellátottságban a korábbi állapotokhoz képest már ez is eredménynek számított. Naponta tartottak gyermekek részére rendelést és hetenként háromszor tanácsadást. Egyéves korig háznál is végeztek betegellátást és tanácsadást a gyermekorvosok, illetve az egészségügyi dolgozók. 1964-ben, a körzeti orvosok bevonásával, kiterjesztették a házi ellátást hatéves korig. Miután az egykori öt községből kialakult a főváros XVI. kerülete, jelentős állomás volt az iskolaorvosi hálózat létrehozása. A két gyermekellátási szervezet azonos céllal, de egymástól függetlenül dolgozott, nehéz és fáradságos munkát végzett a nagy kiterjedésű körzetben, ahol magas a gyermekek létszáma. És most ebben a cikkben egy újabb, nagy jelentőségű átszervezésről adhatunk hírt. A gyermekgyógyászok eddigi létszámát nyolcra emeljük, ennek megfelelően nyolc kisebb területre osztjuk kerületünket, és egységbe foglaljuk a gyermekek betegellátását és iskolaorvosi szolgálatát. Ez az intézkedés nagy minőségi javulást, fog jelenteni, mert születéstől az iskola bevégzéséig egy-egy gyermek ugyanahhoz a gyermekszakorvoshoz, illetve háziorvoshoz tartozik, vagyis a gyermeket végig ugyanaz az orvos gondozza és gyógyítja. A kettős ellátás helyett az orvos kisebb területen jobban megismerheti a gondjaira bízott gyermekeket, s eredményesebben tudja ellátni szakorvosi feladatát. Felhívom még a kedves szülők figyelmét a következőkre: a gyermekgyógyászati szolgálat minden szombaton délután 4-től 8 óráig, ünnepnapon 9- től 12-ig gyermekszakorvosi ügyeletet tart a Jókai utca 3. szám alatti rendelőben. Éjjeli ügyeletet tartanak — központi, fővárosi szervezésben — mindennap este 8-tól reggel 8-ig és ünnepnapon reggel 8-tól este 8-ig, s az ügyeletről a 298—510-es telefonszámon hatéves koron aluli beteghez sürgős esetben szakorvos hívható a házhoz. Ez a kis közlemény — bizonyára egyetértenek velem — szocialista rendszerünk újabb gondoskodását mutatja. Egyezik a szó és a tett: a lehetőséghez mérten mindig a legmesszebbmenően gondoskodnak nálunk az emberről. Mázi József, a XVI. kerület országgyűlési képviselője Huszonöt éve párttag Eddigi életútjának a felén, 25 éves korában lépett a pártba Kovács György. Akkor már hét éve a szervezett munkások közé tartozott Anyai nagyapja, dédapja, ükapja könyvkötő volt, és ezt a mesterséget folytatta ő is. Rengeteg könyv fordult meg a keze alatt, s ahogy ideje engedte, el is olvasgatta a jelesebb műveket Megismerkedett a marxista irodalommal. Amikor a munkámétól?., egyetlen legális pártjába, ■ az akkori Szociáldemokrata Pártba jelentkezett, már világosan tudta, hogy ki az ellenség. Részt vett a tüntetéseken, és a szocialista eszme szolgálatában verseket, újságcikkeket írogatott különböző munkáslapokba. Mivel az írás nem volt veszélytelen az úri Magyarországon, versei és cikkei alá a Mihályfi nevet írta, majd a felszabadulás után is használta még nyomtatásra szánt írásainál a Mihályfi-Kovács nevet, öccsét és anyját a fasiszták végezték ki. (Édesanyja „bűnöz’ például az volt, hogy katonaszökevényeknek adott menedéket.) Ő pedig a felszabadító szovjet hadseregnek köszönheti, hogy sikerült élve visszakerülnie az internálótáborból. A felszabadulás után így emlékezett egyik versében halott elvtársaira: „Fáj és sir a szívem ma is, hogy ti ezt már meg nem értétek, / és meghaltatok, bajtársaim, ott a balfi erdőszélen. / Negyvennégyben, szilveszterkor ott, az osztrák—magyar határon. / S a szabadság már nem lidérces álom!" Nemcsak az írást, hanem a könyvkötőszakmát is folytatta. Letette a mestervizsgát, majd művezetői beosztásba helyezték. Az államosítás idején más pályára került. Több üzemben ugyanis titokzatos módon tűz ütött ki: a tőkések ügynökei felgyújtották a közös tulajdonba vett munkahelyet. A párt megbízható munkásokat jelölt ki, hogy alakítsák meg minden nagyobb korrózió elleni védelem a gépjárműközlekedésben címmel a Közlekedéstudományi Egyesület és az ATUKI tanfolyamot indított az autóközlekedési és az autójavító vállalatok szakemberei részére. Szőnyegre kerül a fémek korróziójának elmélete, vizsgálati módszere és a védelemmel kapcsolatos valamennyi eljárás. A hallgatók megismerkedhetnek többek között fém- és festékbevonatokkal, az Inhibitorok tulajdonságaival, valamint a műanyagoknak a korrózió eléni védelemben elfoglalt fontos szerepével is, gyárban az üzemi tűzoltóságot, így lett Kovács György tűzoltó, azután tűzoltótiszt. Ma az Ikarus gyár tűzrendészet előadója, s az „új szakmában” szerzett érdemei elismeréséül: több magas kitüntetés tulajdonosa. Ezzel be is fejezhetnénk eddigi életútjának rövid ismertetését, ha... ... közben nincs egy olyan korszak, amelyről ma is beszélnünk kell. Beszélni kell azért is, hogy erőt merítsünk Kovács György és a hozzá hasonló kommunisták példájából. A személyi kultusz éveiben — amikor Rákosiék árulót, osztályellenséget kerestek a becsületes emberekben is — Kovács Györgyöt kizárták a pártból. Hiába fordult felsőbb pártszervekhez, a döntés felülvizsgálatát kérő leveleit válaszra sem méltatták. Amikor személyesen próbált eljárni az ügyben, azt a tanácsot kapta: „Maradjon csendben ...” Egészsége megromlott, hoszszú hónapokra kórházba került. Akkor is kommunistához méltóan viselkedett. A betegszobában egyik társát — egy írástudatlan falusi kovácslegényt — megtanította írni, olvasni. (Ma is, gyakran leveleznek.) Verseiben akkor is hitet tett a munkásosztály mellett. Emberségéhez tartozik az is, hogy két lányt nevelt fel becsülettel, akik feleségének első házasságából születtek. Az 1956-os események során is tudta, hol a helye. Számára a megpróbáltatások időszaka 1956. október 23-án délelőtt zárult le: akkor közölték vele, hogy visszavették a pártba. Most, december 29-én, a pártbizottság évzáró ülésén köszöntötték őt abból az alkalomból, hogy 25 éve párttag. Otthon gondosan, albu mokban őrzi a régi újságokat, dokumentumokat, első pártos szakszervezeti tagsági könyveit. Ezeket a legviharosabb időkben is ereklyeként kezelte. Mostani szakszervezeti tagkönyvét 1958 óta díszíti a 25 év feliratú, aranykoszorús borítólap. Öt évvel később, szakszervezeti tagságának 30. évfordulóján hívatták a szakszervezet székházába, hogy megkapja az újabb, díszes borítólapot. Ám egy fiatal tisztviselőnő — mint egy pipiskédő csirke — eképp fogadta: — Nem találtam a kartonját. Honnan veszi maga, hogy igga vap'a^iul&epmir&önvit, borítóhoz !' ' Kovács György szó nélkül távozott az épületből, s nem emelt panaszt senkinél. Lehet, hogy rosszul tette? Lehet, de ő ezt mondja: — Sajnos, néhol még találkozunk lélektelen ügyintézéssel, emberi botlással. Az a fontos azonban, hogy bizonyos személyek hibáját, gyengeségét soha ne azonosítsuk a párttal, a szocializmus eszméjével, a kommunizmus igazságával. Nem szabad, hogy a pillanatnyi hatások jobbra vagy balra hajlítsák az embert. Nekünk sokkal erősebbnek kell lennünk!k! IKARUS Nemcsak a fizetség — becsület dolga is A rekonstrukció befejeztével Benik Istvánt, a Gépipar Kiváló Dolgozója megtisztelő címmel tüntették ki. Fiatal ember, a 351-es alkatrészműhely lakatosa. Kezdeményezésére 24 tagú brigád alakult, mely a műszaki fejlesztési osztály által megszabott munkát elvállalta és teljesítette. Ezért kapta a kitüntetést. Szerényen szabadkozik, amikor munkájáról, életéről kérdezzük■ — Voltaképpen huszonnégy ember több hónapos, szívós munkásságának köszönhető az eredmény — ennélfogva mindnyájuké az érdem is. — Az elszívóberendezéseken dolgoztak a busz—I. és busz—II. műhelyben. — Igyekezetünket nem kis mértékben befolyásolta az anyagi ösztönzés — mondja —, a pénz pedig valamennyiünknek kellett. Az emberek megértették, hogy ha elvállaltuk ezt a feladatot, akkor kifogástalanul és gyorsan teljesítenünk is kell, s ezt nemcsak a fizetség, de a munkásbecsület is így kívánja ... Galgahévizről, az ottani technikumból került át üzemünkbe ipari tanulónak, s azóta itt dolgozik. Ennek már idestova tizenegy éve, időközben családot alapított, feleségével és kislányával Pécelen lakik. Nem dohányzik, nem iszik — egyik szenvedélye a munka, másik a futball, ugyanis lelkes Fradidrukker, régebben maga is szívesen rúgta a labdát. Általában minden mérkőzést megnéz — ez a legfőbb szórakozása, fontossági sorrendben csak ez után következik a könyv, a televízió, a mozi. Felesége is itt dolgozik a gyárban, s az ő átlagos havi kétezernyolcszáz forintjához ő is hozzátesz ezerháromszázat. — Kiegyensúlyozottan élünk, most vásároltunk tizenháromezerért barokk bútort, a gyereknek karácsonyra bundát, vetítőgépet. — 1964-ben voltak külföldön is , Bécsbe látogattak el turistaként, tavaly a Balaton mellett töltötték a nyarat. Ezen túl nem is nagyon jutott ideje a szórakozásra, hiszen a vállalt brigádmunka alaposan igénybe vette idejét. Kettőkor végzett a munkahelyén, fél háromkor már a brigádjában dolgozott, sőt, pártmunkáját sem hanyagolta — alapszervezetében oktatási felelős —, vajmi kevés pihenésre jutott csak ideje, a szorgos hétköznapok csatasorában. — Vannak, akik azt állítják, hogy lottózni kell ahhoz, hogy az ember igazán jól élhessen. Én amondó vagyok, hogy dolgozni kell, s az ember fokról fokra minden vágyát elérheti. Ezért én nem is lottózom, inkább dolgozom. Ami biztos, biztos! A kitüntetésnek nagyon örült. Életeivel bizonyítását is érezte benne. —vasi— 1966. JANUÁR 12. Fejlődött a székesfehérvári pártalapszervezetek élete A fehérvári pártszervezet csúcsvezetősége értékelte a párttagság 1965. évi munkáját, és foglalkozott az elkövetkezendő év feladataival. A párttagok munkáját alapos elemzéssel vizsgálták meg. Külön megbeszélték az alapszervezet vezetőivel ezt a kérdést, és összegezték a tapasztalatokat. A beszámolót Dvorszky Ferenc szervező titkár állította össze. Az idei év munkáját jó eredmények jellemzik. A négy alapszervezet eredményesen működött, és az elmúlt évekhez képest előbbre lépett. Nőtt az alapszervezetek önállósága. A dolgozók ma már nemcsak a pártbizottságot és a csúcsvezetőség titkárát tartják a párt helyi képviselőinek, hanem bizalommal fordulnak segítségért és tanácsért az alapszervezetek vezetőségéhez is. Ez annak az eredménye, hogy az alapszervezetek valóban foglalkoztak a dolgozók problémáival, például a III-as alapszervezetben házépítési üggyel, a prémium elosztásával és más bérezési problémákkal. Növelte az alapszervezet tekintélyét, az is, hogy segítették területükön a vezetők gazdasági munkáját, és az osztályvezetőket kétszer is beszámoltatták. Az alapszervezetek munkatervek szerint dolgoztak, kéthetenként vezetőségi ülést és pártcsoportbizalmi értekezletet tartottak, és rendszeresen megrendezték a csoportértekezleteket, a taggyűléseket. A fejlődésnek jelentős állomása az, hogy párttagok legnagyobb része példát mutat. A kommunisták nagy többsége jó kapcsolatban van a környezetével, élenjár a termelésban, munkaversenyben és a különböző társadalmi munkákban. Hiba azonban, hogy néhány régi párttagról ez nemmondható el A fiatalok általában megértik, hogy ideológiai téren is szüntelenül fejlődni, tanulni kell. Az ilyenek munkájában meg is látszik az eredmény. Vannak azonban olyanok, akik húzódoznak, vagy nem is vesznek részt az oktatásban. A 4-es, a 3-as, de különösen a 2-es alapszervezetben van ilyen probléma. Általában megállapították, hogy az alapszervezetek fejlődtek, de van olyan terület, amelyen lassúbb a fejlődés és viszonylagos az elmaradás, ilyen terület a kettes alapszervezetben az agrár,a karosszéria és a motoros részleg, továbbá a négyes alapszervezetben a műszál a terület, különösen a gyártmányszerkesztés és a szerszámüzem. Hogy az elért eredmények ellenére sem kielégítő a munkájuk, annak oka elsősorban abban van, hogy a gazdasági vezetők nem igényelték az alapszervezet segítségét. Egy-egy vezető azzal indokolja a pártmunka lebecsülését, hogy nyakig vannak a problémával, nem ér rá még ezzel is foglalkozni. Hibás szemlélet ez, hiszen ha sok munkája van egy vezetőnek, akkor még fontosabb az, hogy segítséget kérjen a pártszervezettől. A pártépítés is sikeresnek mondható ebben az évben. Valóban olyanokat vettek fel párttagoknak és tagjelölteknek, akik arra méltók. Ebben az évben 41 felvétel, volt, ezek közül 22 lett tagjelöltből tag és 19 pártonkívüliből párttag jelölt. Az újonnan felvettek többsége fizikai dolgozó. A pártcsoportbizalmiak általában megállják a helyüket, összefogják a tagokat, helyesen segítik a szakszervezet és a KISZ alapszervezeteit. Körösi Pál és Faludi Károlyné helyett azonban négyes, illetve az egyes alapszervezetben mást kellett megbízni ezzel a munkával. Javult az alapszervezetekben a pártmunkások kapcsolata a szakszervezeti és a KISZ-alapszervezetek vezetőségével Ma már természetes, hogy a műhelybizottságok segítik az alapszervezetek munkáját. A beszámoló foglalkozott a szocialista brigádmozgalommal is. Megállapította, hogy a szervezésen már túl vannak, számos szocialista brigád dolgozik, azonban nem mindegyik brigád tölti meg munkáját szocialista tartalommal. Vannak többszörös szocialista brigádok, amelyek tulajdonképpen munkabrigádoknak tekinthetők. A beszámoló hangsúlyozta hogy a pártmunkások legfőbb feladata a decemberi határozat értelmében a termelés fejlesztése, a norma karbantartása és a minőség javítása volt. A jövő évi tennivalókra a beszámoló javaslatot dolgozott ki, így többek között hangsúlyozza az ideológiai politikai képzés fokozását, az oktatás befejezését, a személyes példamutatás fontosságát, pártcsoportokra való fokozottabb támaszkodást, a KISZ és a szakszervezeti alapszervezetek fokozottabb bevonását a munkába, a szocialista brigádmozgalom elmélyítését. Javasolja továbbá a beszél móló, hogy a négy alapszervezet időnként kölcsönösen cserélje ki a tapasztalatait. Tekintsék célnak, hogy a nőkkel és a fiatalokkal különösen foglalkozzanak. Fokozzák az agitációs munkát és érzékenyebben reagáljanak a napi eseményekre, azaz jobban tájékoztassák a dolgozókat. te.t) Átszervezések, személyi változások a szerelő gyáregységben A gépesített vonalrendszerek kiépítése szükségessé tette a munkafolyamatok célszerű átcsoportosítását, a régi üzemek, műhelyek átszervezését A változás elsősorban a busz Il-et érinti. A főosztály üzemei közül változatlan maradt a székgyártó, a forgácsoló, a felületkezelő, a famegmunkáló. Régi üzem, de más keretek között dolgozik a fényező, új nevet kapott az alkatrészgyártó üzem. Új üzemek: az önhordó szerelő, az alvázas szerelő és az átadóüzem. Az átszervezés természetesen személyi változásokkal, helyesebben áthelyezésekkel is jár. Az alkatrészből alkatrészgyártóvá váló üzem vezetője Gleisz Tiborné. A villanyszerelőből ide helyezték Pukler Lajos és Gazsó Márton művezetőt, Dudás Ambrus diszpécsert. Főművezető Rekeczki Péter, csoportvezető Kovács László. Az önhordó szerelőüzem vezetője Gyarmati Károly, főművezető a motorosüzem eddigi vezetője, Fejes Ferenc, művezető: Borsányi János, Hajduska Miklós és Győri Szabó József. Az alvázas szerelőüzem vezetője Orbán István, művezető a villanyszerelőktől áthelyezett Rohodi Péter, a régi szerelőüzemiből Cserni István és Sipos Gábor. Főművezető Czimbal Lajos. Az új átadóüzem megbízott vezetője Kovács Huba. A fényezőüzem vezetője továbbra is Juhász Lajos. Mivel a busz I. területén levő fényezővonalat a busz II. fényezőjéhez csatolták, az ott dolgozó művezetőket, Polhammer Jánost, Németh Ferencet és Komenczi Györgyöt áthelyezték ehhez a termelési egységhez. A szerelőüzem volt diszpécsereit — Novák Ambrust, Simon Miklóst, Bodnár Zoltánt, Fazekas Istvánt, Kiss Jánost — a busz II. termelési osztályára helyezték. A termelési osztály vezetőjének irányítása mellett biztosítják mindkét szerelőüzemnek az anyagokat. Az év első napjaiban további átszervezésként Horváth János, a felületkezelő üzem eddigi vezetője közvetlenül a termelési főosztály irányítása alá került: a sajtolóüzem vezetője lett. Utóda az üzem eddigi mérnöke, Bácskai Ferenc. A nyugdíjba vonult Kovács István helyett dr. Szilágyi János lett az anyagáru-forgalmi főosztály vezetője. Dr. Szilágyi János eddig a székesfehérvári kereskedelmi osztály vezetője volt.