Ikarus, 1967 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-11 / 1. szám

A haladás Az MSZMP IX. /////MW///////////////­ kong­resszusát megelő­ző eszmecseréken, majd pe­dig a kongresszus visszhang­jaként országszerte — a mi gyárunkban is — sokan han­goztatták, és hangoztatják: azt szeretnék, ha erősödne a párt vezető szerepe. A tanácskozást figyelve mindenki elégedetten tapasztalta, hogy a kongresz­­szus megkülönböztetett fi­gyelmet szentelt ennek. Ká­dár János elvtárs, a Központi Bizottság beszámolójában megállapította, hogy a párt vezető szerepének érvényesí­tése és további fejlesztése egyik legfontosabb feladatunk lesz az elkövetkező években, mert ez haladásunk meggyor­sításának kulcskérdése. Milyen tapasztalat és meg­fontolás indítja a dolgozó tö­megeket arra, hogy a párt ve­zető szerep­ének erősítését kí­vánják? Ebben elsősorban az jut kifejezésre, hogy népünk helyesli a párt politikáját, egyetért annak céljaival, és saját törekvéseire ismer ben­ne. Másrészt általános a dol­gozó emberek tapasztalata: ott és akkor mennek jól a dol­gok, ha az élet valamennyi te­rületén a párt politikájának megfelelően hozzák meg a döntéseket, az intézkedéseket, viszont ott és akkor keletkezik feszültség és rossz érzés, ami­kor eltérnek a párt politiká­jától. A párt vezető szerepe tehát akkor érvényesül, ha mindenütt és mindenben meg­valósul a párt politikája. A párt vezető szerepének érvényesülése nem arányszá­mok kérdése, nem attól függ, hogy valamely vezető munka­körben párttag dolgozik-e, vagy pártonkívüli. Szocialista rendszerünkben minden veze­tőnek a párt politikáját kell képviselnie és végrehajtania, akár tagja a pártnak, akár nem. Hová is jutnánk, ha úgy oszlanának meg a dolgok, hogy a párt tagjai a párt po­litikáját, a pártonkívüliek pe­dig valami más politikát kö­vetnének? Nálunk — párt­funkció kivételével — párton­kívüliek is betölthetnek bár­milyen közéleti vezető tiszt­séget.­­De természetes, hogy munkájuk alapja, zsinórmér­téke csakis a párt politikája lehet. Ez az elv magában fog­lalja a vezetők kiválasztásá­nak követelményét: a szocia­lista rendszerhez, a Magyar Népköztársaság alkotmányá­hoz és törvényeihez való fel­tétlen hűség, továbbá a rá­termettség, a szakmai felké­szültség és a képzettség, a végzett munka és a magatar­tás. Ahol ettől — akár a vezető személyének kiválasz­tásánál, akár valamely ve­zető munkájában és gyakor­latában — eltérnek, ott meg­sértik a párt politikáját. Mindenekelőtt a / ///y/////////////////^y//^ felelős a szocia­lista építés menetéért, a hala­dás tempójáért, társadalmunk viszonyainak alakulásáért a munkásosztály, az egész dol­gozó nép előtt. A párt vállal­ja ezt a felelősséget. A kong­resszus előtt és azóta is ki­csendül a közvélemény hang­jából az a kívánság, hogy párt ne legyen elnéző, akár­milyen irányban is próbálnák politikáját eltorzítani, vagy ha egyszerűen csak hanya­gul, immel-ámmal hajtják, végre. Hogyan formálódik ki párt politikája? A párt a leg- § haladóbb tudomány­ a xizmus—leninizmus fényében­­ méri fel a kor követelményeit, ^ a társadalmi fejlődés szük- ^ ségleteit és jelöli meg hala­­dásunk konkrét feltételeit és­­ lehetőségeit, az ország és a 8 nép szükségleteit, törekvé-­­ seit, igényeit. A párt politika- 8 jában mindezek kerek egésszé­­ ötvöződnek. Ennek eredmé- ^ nye az, hogy aki józan ésszel­­ végiggondolja a párt politika- ^ jának tartalmi kérdéseit, he- ^ lyeslően ezt mondja: saját tö- ^ rekvéseimre ismerek, én is § így csinálnám. Vessünk pél- § dául egy pillantást azokra­­ a határozatokra, amelyeket a X IX. pártkongresszus elfoga-­ dott: a dolgozók munkaidejé- ^ re, a szociális ellátás kiter- ^ jesztésére, a nők helyzetének lényeges javítására és még ^ sok-sok más hasonló kér­ ^ désre vonatkozóan hozott ha- ^ testet. Ez is jelzi, hogy ma­guk a dolgozó tömegek fő sze­repet töltenek be a párt poli­tikájának meghatározásánál. Viszont ez is megerősíti vala­mennyiünk kötelességét, hogy helyeslő egyetértésünkön túl a magunk erejéből, a magunk posztján is mindent kövessünk el ennek a politikának meg­alapozásáért és végrehajtá­sáért. A párt politikájának, a­ párt vezető szerepének érvényesü­­­lése azt is jelenti, hogy mind­nyájan egy irányba tartunk. Szocialista haladásunk egyik fő erőforrása az, hogy a párt egyetlen közös meder­be tereli az egész dolgozó nép alkotóerejét, egyesíti ezt az erőt, és úgy szervezi meg a társadalom munkáját, hogy mindnyájan ugyanazokért a követendő célokért dolgo­zunk. A párt politikája mind­nyájunk szerepét és feladatait kijelöli. Közös cselekvésünk fő összetartó ereje pedig az, hogy egyéni munkánkban is a párt politikája az útmutatónk. A párt vezető­i­­sssss­ss/ssss/sssssssssss/­ nem azt jelenti, hogy az élet adta minden kér­désben, minden alkalommal a pártnak kell döntenie. Az ál­lami és a tanácsi szerveknél, a vállalatoknál, a tömegszer­vezetekben felelős emberek kezében van az elhatározás és az intézkedés joga. Hogy ese­tenként hogyan foglalnak ál­lást, ezt meghatározzák a párt elvi jelentőségű politikai döntései, útmutatásai, az ál­lam törvényei és törvényes rendeletei. Természetsen min­den kisebb-nagyobb helyi in­tézkedésben ezek szellemének kell érvényre jutnia. A párt feladatát pedig a IX. kong­resszus abban jelölte meg, hogy minden fokon a fő ten­nivalókkal foglalkozzék. Vagy­is a párt vezető szervei, a párttagsággal és a dolgozó emberekkel tanácskozva elem­zik az élet adta tapasztalato­kat, feltárják az ellentmondá­sokat, kidolgozzák a megoldás módját, ehhez kiválasztják és nevelik a megfelelő embere­ket, majd végül ellenőrzik a következetes végrehajtást, így biztosítják a párt vezető sze­repének még teljesebb érvé­nyesülését. A IX. kongresszus határoza­tai alapján most az élet min­den területén meggyorsítjuk haladásunkat. Ezt szolgálja a gazdaságirányítás új rendsze­re, amelynek alapos előkészí­tése és bevezetése a legköze­lebbi, nagy horderejű lépés ez­en az úton. Ebben a mun­kában külön nyomatékot kap a párt vezető szerepe még fo­kozottabb érvényesítésének követelménye. A kongresszus rámutatott: ez a döntő felté­tele annak, hogy gyorsabban haladhassunk, növelhessük a gazdasági munka eredményeit, és ezeknek alapján az élet­színvonalat. : AZ IKARUS KAI­Ó$SZ£RlAj ÉS JÁRMŰGYÁR. DOLGOZÓINAK NAPOI XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1967. JANUÁR 11. Három főosztályroad­ó nyilatkozik: Mi újat hoz az Újév? Általános fejlesztés — Mi lesz a Keresztúri úti telepen? Autóbuszgyártás Fehérváron — 292 kocsi az ízelt családból Az új év első napjaiban kí­váncsian tekintünk előre, va­jon mit hoz az idei 12 hónap. Mi lesz más, mint 1966-ban? Három főosztályvezetőnknek tettük fel ezt a kérdést. Ők­ a következőket válaszolták. KISS JENŐ, a beruházási és gyárfejlesztési főosztály vezetője: — Ebben az évben általános fejlesztési munka kezdődik. Korszerűsítjük a konstrukció­kat, a technológiát és a gyár­tást. Már megkezdték a jelen­legi technológia felmérését. Minden egyes munkadarabból mintákat készítenek, ezeket al­katrészeire bontva megvizsgál­ják és rögzítik az előállításhoz szükséges technológiát. Ez alap lesz ahhoz, hogy ne utólag, ha­nem előre állapítsák majd meg a gyártandó munkadarabok el­készítéséhez szükséges techno­lógiai folyamatokat. Az elmúlt évben nem volt a gyártásnak szűk keresztmet­szete, de kevés volt a hely a beérkezett és a félkész anya­gok tárolására. Most meg kívánjuk oldani ezt a problé­mát is. A tárolók már épülnek. A sajtolt alkatrészek össze­­zsúfolása és az udvaron tör­ténő felhalmozása is megszű­nik a sajtolóüzem áttelepíté­sével, átrendezésével, s a Ke­resztúri telepen az alkat­részgyártás megkezdése után. Újdonság lesz a Keresztúri úti telep üzembe állítása. Itt zártciklusú alkatrészgyártás lesz. Olyan egységeket telepí­tünk át, hogy azok teljesen el tudják készíteni az alkatrésze­ket. Ezért kerülnek ide még tényezők is. A telepet március 31-én kapjuk meg és a terme­lés előreláthatóan a harmadik negyedévben kezdődik meg. LOVASI JÁNOS, a termelési főosztály vezetője: — Az idén nem lesz új típu­sunk, mégis nagy feladatokkal kell megbirkóznunk: 369 kocsi­testtel gyártunk többet Buda­pesten, mint 1966-ban. Ebből kétszáznegyven 180-as és öt­venkét 556-os típusú. Ezek rendkívül munkaigényesek. A második negyedévben át kell térnünk a napi tizenegy kocsi gyártása helyett a tizen­kettőre. Tervünket csak akkor tudjuk teljesíteni, ha ekkorra már számos alkatrészt külső vállalattal gyártatunk. Maga az izett család kocsi­jainak gyártása ugyan nem újdonság, de az idén már nem a törzslapokról gyártunk, ha­nem olyan módszert alkalma­zunk, mint a többi szériánál. Éppen ezért ajánlatos lenne, ha az elmúlt év tapasztalatai alapján megfelelő dokumentá­ciókkal látnának el bennünket. A fehérváriak az idén gyár­tanak először Ikarus 311-es tí­pusú autóbuszt. Erre azért van szükség, mert a székesfehér­vári gyáregység tervéből „ki­esett” 260 különleges gépkocsi. A gyár jövőjének érdekében azonban nem lett volna cél­szerű a létszám csökkentése, és a jel­enlegi szakmai összeté­tel megbontása. Azzal, hogy a fehérváriak gyártják a 311-es autóbuszokat, Budapesten ka­pacitás szabadult fel, és lehe­tővé vált még százötven darab 66-os autóbusz gyártása. Rendkívül nagy feladat vár a hűtősüzem dolgozóira. Az első három negyedév alatt tel­jesíteniük kell a hűtőgyártás ez évi tervét azért, mert a ne­gyedik negyedévben megkez­dik az áttelepítést. Az üzem dolgozóinak természetesen az­után is biztosítanak munkát, hiszen csak a hűtőgyártást ad­ják át, Pesten marad például az üzemanyagtartály és a fűtő­­készülékek gyártása. Részt vesznek egyéb alkatrészek ké­szítésében is. PACZONA OTTÓ, az üzemgazdasági főosztály vezetője: — Ebben az évben fel kell készülnünk az 1968. január el­sején életbelépő új termelői árrendszerre. Foglalkozunk az új gazdasági mechanizmussal kapcsolatban a vállalati gaz­dálkodás alapkérdéseivel, a tervezéssel, a jövedelmezőség, a gazdasági hatékonyság és az­­ anyagi érdekeltség kérdéseivel. Javítjuk a munkaerő-gazdál­kodást. Megvizsgáljuk, vajon célszerű-e a bér- és létszám­­gazdálkodást gyáregységekre decentralizálni. Úgy látszik, helyes, ha a termelési egysé­gek vezetőinek nagyobb ön­állóságot biztosítunk ebben a munkában. Alaposan elemezzük a kilé­pések okait, hogy aztán megfe­lelő intézkedéseket tehessünk A létszámutánpótlás érdeké­ben szeretnénk, ha a rákos­szentmihályi Zalka Máté Gim­názium az Ikarus-gyár szakkö­zépiskolája lenne. Ebben az ügyben már tárgyalunk. A IX. pártkongresszus irány­elveinek megfelelően meg­vizsgáljuk, hogy a 44 órás munkahét bevezetéséhez mi­lyen feltételeket kell megte­remtenünk a vállalatnál. A be­vezetés feltétele természetesen az, hogy változatlan létszám­mal azonos termékmennyisé­get tudjunk gyártani. Azaz, hogy jobban dolgozzunk. G. F. J ^SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSS^ ?■ I | rur § - r %az a! B! i M ^ I * r'l ~m Jrn 3L2 ST W* ^B® BSä Bit zás <v í § Ge * $ fcleti 5 * X .....—.. JF ! % K« - * m Jm áfP** $ t" tározatokban a közvélemény § Új lemezhengerlő gépet állítottak fel a karosszériaüzem területén. Igényei és törekvései öltenek v merevítését, egyengetését végzik ezzel. A gép kezelője Rivnyák G I­S és A kerület felszabadulásának évfordulóján. Koszorúzási ünnepség a szovjet hősök emléktáblájánál Huszonkét évvel ezelőtt, pontosan 1944. december 31-én szabadították fel Mátyásföl­det a szovjet hadsereg katonái. évforduló alkalmából gyá­runk dolgozói megkoszorúzták Ikarus Művelődési Ház fa­lán elhelyezett emléktáblát. A december 30-án, délelőtt órakor megtartott koszorú­zási ünnepségen jelen volt Gelencsér János, a XVI. kerü­leti Pártbizottság titkára, Hirth Ferenc igazgató, Szentirmai Kornél, a gyári párt­ végrehaj­ , bizottság titkára, a tömeg­­^ szervezetek és a különböző ^ munkahelyek képviselői. ^ Az ünnepségen Cseh Ervin,­­ a Magyar—Szovjet Baráti Tár­­­­saság kerületi elnökségének el­­­­nöke mondott beszédet. § — Visszatekintve a múltra, s a huszonkét év távlatából is azt mondhatjuk, hogy so­ha nem feledjük el a szov­jet nép fiainak hősies ön­feláldozását azokat a nehéz harcokat, ^ amelyeket a dicső vörös had­­­­sereg katonái vívtak hazánk, ^ fővárosunk, kerületünk felsza­­­­badításáért. Soha nem tudjuk ^ elfelejteni azt az önzetlen ba­­­­ráti segítséget amelyet a Szov-G jetúnió, a világ első szocialis­­­­ta állama hazánk felszabadí­­­­tása után adott és ad ma is a részünkre. Nem feledhetjük­­ soha azt sem, hogy mennyi ár­­t­­atlan embert pusztítottak el­­ Magyarországon és a többi 5 európai országban a német fa­ felszabadításának évfordulóján az érettünk életüket feláldozó, vérüket hullató szovjet hősök­re, a szovjet emberekre emlé­kezünk, a hála érzésével he­lyezzük el koszorúnkat e kis emléktábla alá. Egyúttal kifejezzük tiszteletünket a világbéke legfőbb őrző­je, a Szovjetunió iránt. Közös célunk a szocializmus és a kommunizmus mielőbbi megvalósítása, s ennek érde­kében ígérjük, hogy a pártunk IX. kongresszusán hozott ha­tározatokat maradéktalanul teljesíteni fogjuk ... Cseh elvtárs a magyar­­szovjet barátság éltetésével fejezte be szavait, majd az ünnepség részvevői egyperces csenddel adóztak a hős szov­jet katonák emlékének. A há­la és a kegyelet koszorúját Dernovics Istvánné, Tóth Ist­ván és Piringer Tibor helyez­te el, majd az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Cseh Ervin ünnepi beszédét mondja Vékony, finom lemezek , siszták. Gyula és Magyaródi Antalné .­­ Most, amikor kerületünk A pártbizottság kibővített ülése A Magyar Szocialista Mun­káspárt Ikarus-gyári bizottsá­ga 1966. december 30-án kibő­vített ülést tartott; részt vet­tek azon az alapszervezeti tit­károk és a tömegszervezetek vezetői is. Jelen volt az ülé­sen Uzsoki István, a XVI. ke­rületi pártbizottság első titka­ Első napirendi pontként Szentirmai Kornél, a párt­­végrehaj­tó­ bizottság titkára adott tájékoztatást az ország­­gyűlési képviselők és a ta­nácstagok választásának elő­­készítéséről, valamint az ezzel kapcsolatos feladatokról, majd megvitatta és elfogadta a pártbizottság az 1967. évi fő célkitűzésekről és az első fél­évi ülésrendről előterjesztett javaslatot, valamint a válla­lat 1967. évi komplex intézke­dési tervét. A továbbiakban Szentirmai elvtárs időszerű kérdésekről és a végrehajtó bizottság tevékenységéről, Molnár Lajos, a szakszerve­zeti bizottság titkára, a szak­­szervezeti választásokról, Hirth Ferenc igazgató pedig az 1966. évi terv teljesítéséről, illetve az idei év feladatairól tájékoztatta a pártbizottság tagjait és a jelenlevőket. Egy kis statisztika A hazai autóbuszközlekedési vállalatok 1966-ban 1140 mil­lió utast szállítottak, húszmil­lióval többet, mint 1985-ben. A népgazdaság gépjármű-állomá­nya tavaly 73 000-rel növeke­dett, s ezen belül 65 000-rel szaporodott a személyi tulaj­donú gépjárművek (személy­autók és motorkerékpárok) száma. Az elmúlt évben 32 500 ember szerzett hivatásos, 15 000 nem hivatásos gépjármű-veze­­tői jogosítványt, és 51 500-an kaptak motorkerékpár-vezetői igazolványt. Tovább épül az M 7-es mű­út Az M 7-es jelzésű balatoni új műutat az idén tovább épí­tik. A múlt évben készített 24 kilométeres Pest megyei útrész (Törökbálint és Mar­­tonvásár között) 230 millió fo­­rintba került, s a Budapest és Székesfehérvár közötti sza­­kasz összesen 720 millió fo­rintot igényel.

Next