Ikarus, 1970 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-07 / 1. szám
A hősökre emlékezünk Az év utolsó napján emlékezett a kerület. A hideg, december végi délelőttön 150—200 kerületi dolgozó gyűlt össze az Ikarus gyári művelődési ház emléktáblája előtt, hogy a 25 éve halott katonákra emlékezzen. „Örök hála és dicsőség a kerület felszabadításáért elesett szovjet hősöknek” — olvasta hangosan az Ikarus gyáriak tíz évvel ezelőtt fölállított emléktáblájáról az ünnepi szónok, ÁDÁM JÓZSEF, a kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Szép ünnepség volt. Az emléktábla mellett fölsorakozott katonazenekar játszott, nagytarcsai úttörő kislány adta át a kerületi úttörő parlament egyik tagjának a szalagokkal feldíszítet ünnepi stafétát. Ahány szalag, annyi község, város... az egyiket még nagyon messzi, éppen Battonyán kötötték fel... S a szalagos staféta innen is tovább kerül, hiszen Cinkota, Sashalom, Mátyásföld, a kerület csak egy kis epizódja a negyedszázada történteknek. Az emlékezet ünnepe a koszorúzással ért véget. A kerületi pártbizottság koszorúját DÓRA JÁNOS, a pártbizottság első titkára és HORVÁTH ÁRPÁD, a pártbizottság titkára helyezte el. Ezután az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok politikai osztályvezetője VUDRIN IGNATYI DIMITRIJEVICS ezredes következett, aztán a kerületi tanács, a kerület tömegszervezetei. Vállalatunk koszorúját TOLDI JÓZSEF vezérigazgató és MATUSEK ISTVÁN, a pártbizottság titkára kísérte az emléktáblához. Közel ezer autóbusz belföldre A hazai autóbuszközlekedés helyzetével, az utóbbi hónapokban, több alkalommal foglalkozott a sajtó, a rádió és a televízió is. Ennek során részben egymásnak ellentmondó nyilatkozatok hangzottak el és az utazóközönség szubjektív tapasztalatai alapján is elmarasztalta a magyar autóbuszgyártást. Aztán december 30-án még egy hír vált országosan ismertté. Valamennyi tv-néző, rádióhallgató előtt ismert már azóta, hogy vállalatunk december 30-án szerződést írt alá az Autóközlekedési Tröszttel. Ennek értelmében 1970-ben 980 darab korszerű buszt adunk át a belföldi közlekedésnek. A két szerződő felet a vevő részéről Tapolcai Kálmán vezérigazgató, részünkről Karászy György vezérigazgató-helyettes képviselték. A harmadik ötéves terv folyamán az 1966—1970 közötti években 1966—68 évek között az Országos Tervhivatal keretmegállapítása alapján az Autóközlekedési Tröszt összesen 3122 darab autóbusz beszerzését tervezte. Hogy ez miként valósult meg, azt a következő pár adat szemlélteti: 1966-ban az AKÖT-nek a tervezett 418 darab helyett 476 darabot szállított az Ikarus. 1967-ben terv 444, szállítás 444. 1968-ban terv 680 darab, szállítva 660. 1969- ben terv 600 darab, szállítva 624... és a legújabb az 1970- re vonatkozó szerződés. A számok egyre emelkedő tendenciát mutatnak. Különösen az új gazdasági mechanizmus bevezetésétől kezdődően. Végül még egy utolsó adat, a második ötéves terv utolsó évében átadásra kerülő menynyiség ennek több, mint a kétszerese lesz. Az év végére maradt belföldi és exportkötelezettségeink teljesítése rendkívüli erőfeszítéseiket követelt vállalatunk dolgozóitól, vezetőitől egyaránt. A szovjet csuklósokból 29- én, 30-án 40 darab indult lábon a határ felé. S még az év utolsó napján a Szovjetunióba értek vállalatunk megbízottaival együtt. Az átvétel, továbbszállítás már 1970 januárjában folytatódott. Ezzel párhuzamosan — az üres vagonok beérkezése függvényében — folyt a bevagonírozás is. Budapesten és Fehérvárott egyaránt. Karácsony mindkét napján, az év utolsó napján is dolgoztak dolgozóink. A pesti telephelyen 620- asokat és csuklósokat indítottak útnak a Szovjetunió felé, Fehérvár 66-osokat szállított az NDK-nak. Az év utolsó dekádjában belföldre 39 darab, exportra 132 darab hagyta el a pesti, illetve a fehérvári telephelyet. Hazaérkeztek: a karácsonyi ünnepekre, az évi szabadságukra Egyiptomból Dabi Lajos, Bécsből Marschalkó Zoltán. AZ IKARUS KAROSSZÉRIA- ÉS JÁRMŰGYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1Z 1970. JANUÁR 7. Az új év küszöbén Tervünk: 6410 autóbusz ♦ jobb termelésirányítás ♦ jóval olcsóbb gyártás ♦ következetes vezetés Lezárult az ó év. Sokat tettünk azért, hogy a közúti járműprogramban előírt célokat teljesítsük. Előző évhez viszonyítva termelésünket értékben több, mint 20 százalékkal növeltük. A középszintű tervben előírt feladatainkat teljesítettük. A saját magunk által kitűzött célokat azonban nem sikerült teljesen megvalósítani. Az elmaradás okait vizsgálva sok mindenre hivatkozhatunk: anyag-, fődarabhiányra, szervezetlenségre, időjárási viszontagságra. A hiba gyökere azonban bennünk volt: felsőszintű vezetőkben, mert nem szerveztük meg az irányítást, nem voltunk elég határozottak a döntésekben és azok végrehajtásának megkövetelésében; középszintű vezetőkben, mert nem hajtották végre az utasításokat, az új mechanizmust is régi szemlélettel, a megalkavó „úgyis mindegy” gondolkodásmóddal alkalmazták a dolgozókban, mert az adott termelési lehetőségeket sem használták ki, lazult a munkafegyelem. Túlzás lenne azonban általánosítani. Az ó-évben is sokan voltak olyanok — vezetőink és dolgozóink zöme —, akik becsületesen helytálltak-, erejükhöz mérten, teljesítették feladatukat. Ezért az önfeláldozó munkáért köszönetet mondok és kérem, hogy az új esztendőben is hasonló lelkesedéssel, odaadással dolgozzanak. Az új évben, ha lehet, még fokozottabban szükség van minden dolgozó maximális erőfeszítésére. A harmadik ötéves terv feladataiból 1970- ben még jelentős részt kell megvalósítanunk. 6410 autóbuszt kell gyártanunk. Ez több, mint 39 százalék felfutást jelent darabban és értékben. Az autóbuszok mintegy harmadrészét Székesfehérvárott kell gyártanunk. Erre öt megépült és üzembe állított új csarnok lehetőséget ad. Ahhoz azonban, hogy árainkkal versenyképesek legyünk a világpiacon, alacsonyabb önköltséggel és termelékenyebben kell gyártanunk. Ez elsősorban Székesfehérvárra vonatkozik, ahol jelentős a tervezettnél is nagyobb termelékenységnövekedésre van szükség. Jövőnket alapozza meg a 200-as típus továbbfejlesztése és egyes változatainak sorozatgyártása. Vevőink egyre nagyobb mértékben igénylik az új, korszerű, világszínvonalat megközelítő autóbuszokat. Már most is jóval többre van igény, mint amennyit 1970-re tervezünk. Minden lehetőséget ki kell használnunk, hogy a 250- es típusból többet gyártsunk a tervezettnél. A gyártási technológiánkat az eddiginél lényegesen gyorsabb ütemben tovább kell fejlesztenünk. Az 1969-es év ismételten bebizonyította, hogy létszámfejlesztésre csak kis mértékben van lehetőség. Technológiai fejlesztésünknek éppen ezért erősen intenzívvé kell válnia, hogy létszámigényünket a minimálisra lehessen csökkenteni. Vállalatunk legnagyobb problémája az ó évben a gyártás szervezetlensége volt. Gazdaságos, átgondolt, mindenre kiterjedő termelésirányításra van szükség ahhoz, hogy az új évben a gyártás zökkenőmentes legyen. A gyártást és üzemszervezést az alkatrészek maximális biztosítására kell összpontosítani, a szerelési munkáknál pedig a veszteségek és kieső idők minimálisra való csökkentésére. Az elmúlt esztendőben egy sor igen jó elképzelést, ötletet, javaslatot dolgoztak ki. Bevezetésre, üzemszerű alkalmazásra azonban alig került egynéhány. Az új javaslatok, tervek kivitelezésénél ma még meglevő akadályokat, nemtörődömséget, opportunizmust, maradiságot, állásféltést — főleg a vezetőknél — fel kell számolnunk. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy az élet nem áll meg, évről évre új gondolatok, tettek születnek, amelyek egyben minőségi változást is jelentenek. A vállalat vezetősége az új évben jobban kívánja támogatni az új, korszerűbb elgondolások kivitelezését. Végül ismételten megköszönöm vállalatunk minden becsületes dolgozójának 1969. évi munkáját, a pártszervezet, szakszervezet hathatós támogatását, s kívánok mindenkinek további munkájában, egyéni életében sok sikert. Toldi József vezérigazgató. A munkaversenyről ülést tartott december 4-én a székesfehérvári gyár pártcsúcsvezetősége. A vezetőség Salamon László versenyfelelős előterjesztése alapján megvitatta a munkaverseny, és a szocialista brigádmozgalom helyzetét a gyárban, továbbá Móri József elnök beszámolója alapján az Alba Regia Sportkör tevékenységét. VUÁO HIOLETAMAI, EGYESÜSETEK. Jelentős jutalmak a versenyért Az elmúlt háromnegyed évben a munkaverseny értékelése során valójában nem volt helyezett, illetve ritka volt, mint a fehér holló. Az első helyre kerülő versenygyőztesek 100 százalék alatt teljesítették vállalásaikat, így az első, második, harmadik hely csak sorrendet jelölt, s nem azt az értéket, amit a vállalat 1969-es munkaverseny irányelvei rögzítettek. Ebben olvashatjuk: a versenyben első helyezést elért gyár (gyáregység) vezetőit, s a társadalmi szervek vezetőit 400 forint külön jutalomban kell részesíteni. Erre 1969 során egyetlen egyszer, a legutóbbi értékelés során került csak sor. Az önálló üzemek versenyében az egyedi gyártó gyáregység 100 százalék feletti teljesítményt ért el. Ebből az alkalomból vállalatunk vezérigazgatója december 15-én gratulált a gyáregység vezetőjének, Kusnyár Istvánnak, Tóth Miklós alapszervi párttitkárnak, Czuth Mihály mb- és Regitter Ágoston KISZ-titkároknak az elért eredményhez. Majd — egyetértésben a vállalat társadalmi szerveivel — a gyáregységvezetőnek, s a társadalmi vezetőknek átadta a 4000, 1500, 1500, 1000 forintos megérdemelt különjutalmat. Előzetes: Nyolcszázzal több mint 1968-ban Előzetes adatok szerint 1969- ben 4803 buszt értékesítettünk. Ebből a budapesti telephely 4036-ot. A termelés ezt a mennyiséget néhány darabbal meghaladta, de ezek késztermék készletként kerültek elszámolásra, értékesítésük január elejére maradt. Az 1969-ben értékesített buszok száma közel 800-zal több, mint amit az előző évben, 1968-ban adtunk el.1968-as tényszám 4009 volt. Kéthetes lemaradással kezdünk tályvezetőt, de rögzítve vannak az első negyedév teendői. Az első negyedben alvázas bútorokat, 620-asokat, 556-osokat készítünk párhuzamosan. Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk, hogy szerződéses kötelezettségeink egy részét január első felében kell realizálnunk. Vagyis azt jelenti ez, hogy az 1970-es program késik vagy ké hetet? — Sajnos, ennyit máris késett, pedig még hozzá sem kezdtünk. A nagy hóesés járhatatlanná tette a dunántúli utakat. Két hét kiesett a szállításból. Nem érkeztek meg az alkatrészek két leglényegesebb kooperáló partnerünktől, Szombathelyről, Tatabányáról. Mi sem tudtunk szállítani nekik, így aztán a gond, a nehézség csak halmozódott. Vagyis kemény tél után, kemény év elejének nézhetünk elébe. Minden szépítés nélkül, milyen megnyugtató választ tud adni az elinduláshoz? — Kétségkívül nehéz kezdés lesz, főleg, ha újabb hóakadályokkal tetézi az időjárás. De azon leszünk, hogy ezt a kéthetes lemaradást minél előbb letudjuk. A szállítás ütemének fokozásával, más rendkívüli intézkedések bevezetésével igyekszünk megoldani gondjainkat. Az év első lottóhúzását az Ikarus gyár művelődési házában tartották január másodikán, délelőtt 10 órai kezdettel a telt ház előtt. A helyszínen ezútal sem ültek boldog nyertesek, de mégis elégedetten távoztak. A húzást egyórás vidám műsor előzte meg, melyen többek között Mikes Éva, Rátonyi Róbert léptek fel. Úgy tudjuk, nincs kész program 1970-re, mivel kezdjük az évet? Ezzel a kérdéssel kerestük fel az óév utolsó napjaiban a termelési főosztály vezetőjét, Lovasi Jánost. — Valóban nincs egész évre kidolgozott programunk — kezdte nyilatkozatát a főosz ^JedueS (^Ivtársal?! (A CÍMZETT A GYÁR VEZÉRIGAZGATÓSÁGA, PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGA.) Közeledik az év vége és ezzel együtt az 1970-es esztendő. Engedjék meg, hogy a kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a magam nevében köszöntsem Önöket és üzemük kollektíváit az új esztendő alkalmából. Azt kívánjuk, hogy az elkövetkezendő évben munkájuk legyen még eredményesebb, mind a szocialista népközösség, mind az üzemi kollektíva javára. Amikor köszönetet mondok segítségükért, és támogatásukért, melyet az elmúlt év során kerületünk körülményeinek jobbátételéhez nyújtottak, arra kérem önöket, arra hívom fel a vezető szervek és az üzemi kollektívák figyelmét, hogy a következő években még hatékonyabban segítsék elő kerületünk gazdasági és társadalmi viszonyainak jobbátételét. Nemcsak azért, mert az önök által irányított üzem kerületünkben működik, hanem főként azért, mert az önök dolgozói között sokan vannak olyanok, akik kerületünkben laknak, kerületünkben élik életüket. Ezért úgy vélem, közös feladatot képez, hogy a kerületünkben élő emberek életkörülményeit közös együttműködéssel még szebbé, még jobbá tegyük. Kérem Önöket, adják át jókívánságainkat az üzemi kollektíváknak, különösképpen a törzsgárdához tartozó dolgozóknak. Budapest, 1969. december 28. Ádám József, a XVI. kerületi tanács végrehajtó bizottsága nevében