Ikarus, 1970 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-07 / 1. szám

A bősökre emlékezünk VUÁO HtOLETAMAI, EGYESOUETEKt AZ IKARUS KAROSSZÉRIA- ES JÁRMŰGYÁR DOLGOZÓINAK LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÍZ 1970. JANUÄR 7. Á z év utolsó '* napján em­lékezett a kerü­let. A hideg, decem­ber végi délelőt- tön 150—200 ke­rületi dolgozó gyűlt össze az Ikarus gyári mű­velődési ház em­léktáblája előtt, hogy a 25 éve halott katonákra emlékezzen. „Örök hála és di­csőség a kerület fölszabadítá- • sáért elesett szov­jet hősöknek” — olvasta hangosan az Ikarus gyáriak tíz évvel ezelőtt fölállított emlék­táblájáról az ün­nepi szónok, ÁDÁM JÓZSEF, a kerületi tanács végrehajtó bi­zottságának elnö­ke. Szép ünnepség volt. Az emlék­tábla mellett föl­sorakozott kaio- nazenekar ját­szott, nagytarcsai úttörő kislány adta át a kerüle­ti úttörő parla­ment egyik tag­jának a szala­gokkal feldíszí- tet ünnepi sta­fétát. Ahány sza­lag, annyi köz­ség, város... az egyiket még na­gyon messzi, ép­pen Battonyán kötötték fel... S a szalagos stafé­ta innen is to­vább kerül, hi­szen Cinkota, Sashalom, Má­tyásföld: a kerü­let csak egy kis epizódja a ne­gyedszázada tör­ténteknek. Az emlékezet ünnepe a koszo­rúzással ért vé­get. A kerületi pártbizottság ko­szorúját DÓRA JÁNOS, a párt- bizottság első tit­kára és HORVÁTH ÁRPÁD, a párt- bizottság titkára helyezte el. Ez­után az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szov­jet csapatok po­litikai osztályve­zetője VUDRIN IGNATYI Dl- MITRIJEVICS ezredes követke­zett, aztán a ke­rületi tanács, a kerület tömeg­szervezetei. Válla, latunk koszorúját TOLDI JÓZSEF vezérigazgató és MATUSEK IST­VÁN, a pártbi­zottság titkára kísérte az emlék­táblához. Közel ezer autóbusz belföldre Az új év küszöbén Tervünk: 6410 autóbusz ♦ jobb termelésirányítás ♦ jóval olcsóbb gyártás ♦ következetes vezetés A hazai autóbuszközlekedés helyzetével, az utóbbi hóna­pokban. több alkalommal fog­lalkozott a sajtó, a rádió és a televízió is. Ennek során rész­ben egymásnak ellentmondó nyilatkozatok hangzottak el és az utazóközönség szubjektív tapasztalatai alapján is elma­rasztalta a magyar autóbusz- gyártást. Aztán december 30-án még egy hír vált orszá­gosan ismertté. Valamennyi tv-néző, rádió- hallgató előtt ismert már az­óta, hogy vállalatunk decem­ber 30-án szerződést írt alá az Autóközlekedési Tröszttel. En­nék értelmében 1970-ben 980 darab korszerű buszt adunk át a belföldi közlekedésnek. A két szerződő felet a vevő ré­széről Tapolcai Kálmán vezér- igazgató, részünkről Karász y György vezérigazgató-helyettes képviselték. A harmadik ötéves terv fo­lyamán az 1966—1970 közötti években 1966—68 évek között az Országos Tervhivatal keret­megállapítása alapján az Autó- közlekedési Tröszt összesen 3122 darab autóbusz beszerzé­sét tervezte. Hogy ez miként valósult meg, azt a következő pár adat szemlélteti: 1966-ban az AKÖT-nek a tervezett 418 darab helyett 476 darabot szál­lított az Ikarus. 1967-ben terv 444, szállítás 444. 1968.-ban terv 680 darab, szállítva 660. 1969- ben terv 600 darab, szál­lítva 624... és a legújabb az 1970- re vonatkozó szerződés. A számok egyre emelkedő tendenciát mutatnak. Különö­sen az új gazdasági mechaniz­mus bevezetésétől kezdődően. Végül még egy utolsó adat, a második ötéves terv utolsó évében átadásra kerülő meny- nyiség ennek több, mint a két­szerese lesz. Lezárult az ó-év. Sokat tet­tünk azért, hogy a közúti jár­műprogramban előírt célokat teljesítsük. Előző évhez viszo­nyítva termelésünket értékben több, mint 20 százalékkal nö­veltük. A középszintű tervben előírt feladatainkat teljesítet­tük. A saját magunk által ki­tűzött célokat azonban nem sikerült teljesen megvalósíta­ni. Az elmaradás okait vizsgál­va sok mindenre hivatkozha­tunk: anyag-, fődarabhiányra, szervezetlenségre, időjárási viszontagságra. A hiba gyöke­re azonban bennünk volt: felsőszintű vezetőkben, mert nem szerveztük meg az irá­nyítást, nem voltunk elég ha­tározottak a döntésekben és azok végrehajtásának meg­követelésében; középszintű vezetőkben, mert nem hajtották végre az utasí­tásokat, az új mechanizmust is régi szemlélettel, a megal- kfavó „úgyis mindegy” gondol­kodásmóddal alkalmazták; dolgozókban, mert az adott termelési lehetőségeket sem használták ki, lazult a mun­kafegyelem. Túlzás lenne azonban álta­lánosítani. Az ó-évben is so­kan voltak olyanok — veze­tőink és dolgozóink zöme —, akik becsületesen helytállta!-:, erejükhöz mérten, teljesítették feladatukat. Ezért az önfelál­dozó munkáért köszönetét mondok és kérem, hogy az új esztendőben is hasonló lelke­sedéssel, odaadással dolgozza­nak. Az új évben, ha lehet, még fokozottabban szükség van minden dolgozó maximális erőfeszítésére. A harmadik öt­éves terv feladataiból 1970- ben még jelentős részt kell megvalósítanunk. 6410 autóbuszt kell gyár­tanunk. Ez több, mint 39 százalék felfutást jelent darabban és értékben. Az autóbuszok mintegy harmadrészét Székesfehérvá­rott kell gyártanunk. Erre ét megépült és üzembe állított új csarnok lehetőséget ad. Ahhoz azonban, hogy árainkkal ver­senyképesek legyünk a világ­piacon, alacsonyabb önkölt­séggel és termelékenyebben kell gyártanunk. Ez elsősor­ban Székesfehérvárra vonat­kozik, ahol jelentős a terve­zettnél is nagyobb termelé­kenységnövekedésre van szük­ség. Az év végére maradt belföl­di és exportkötelezettségeink teljesítése rendkívüli erőfeszí­téseiket követelt vállalatunk dolgozóitól, vezetőitől egy­aránt. A szovjet csuklósokból 29- én, 30-án 40 darab Indult lá­bon a határ felé. S még az év utolsó napján a Szovjetunióba értek vállalatunk megbízottai- val együtt. Az átvétel, tovább­szállítás már 1970 januárjá­ban folytatódott. Ezzel párhuzamosan — az üres vagonok beérkezése függ­vényében — folyt a bevagoní- rozás is. Budapesten és Fehér* várott egyaránt. Karácsony mindkét napján, az év utolsó napján is dolgoztak dolgo­zóink. A pesti telephelyen 620- asokat és csuklósokat indítot­tak útnak a Szovjetunió felé, Fehérvár 66-osokat szállított az NDK-nak. Az év utolsó de- kádjában belföldre 39 darab, exportra 132 darab hagyta el a pesti, illetve a fehérvári telep­helyet. Hazaérkeztek: a karácsonyi ünnepekre, az évi szabadsá­gukra Egyiptomból Dabi Lajos, Bécsből Marschalkó Zoltán. Jövőnket alapozza meg a 200-as típus továbbfejlesztése és egyes változatainak soro­zatgyártása. Vevőink egyre nagyobb mértékben igénylik az új, korszerű, világszínvona­lat megközelítő autóbuszokat. Már most is jóval többre van igény, mint amennyit 1970-re tervezünk. Minden lehetőséget ki kell használnunk, hogy a 250- es típusból többet gyárt­sunk a tervezettnél. A gyártási technológiánkat az eddiginél lényegesen gyor­sabb ütemben tovább kell fej­lesztenünk. Az 1969-es év ismételten bebizonyította, hogy létszám- fejlesztésre csak kis mérték­ben van lehetőség. Technoló­giai fejlesztésünknek éppen ezért erősen intenzívvé kell válnia, hogy létszámigényün­ket a minimálisra lehessen csökkenteni. Vállalatunk legnagyobb prob­lémája az ó-évben a gyártás szervezetlensége volt. Gazda­ságos, átgondolt, mindenre kiterjedő terme­lésirányításra van szükség ahhoz, hogy az új évben a gyártás zökkenőmentes legyen. A gyártást és üzemszervezést az alkatrészek maximális biz­tosítására kell összpontosítani, a szerelési munkáknál pedig a veszteségek és kiesőidők mi­nimálisra való csökkentésére. Az elmúlt esztendőben egy sor igen jó elképzelést, ötle­tet, javaslatot dolgoztak ki. Bevezetésre, üzemszerű alkal­mazásra azonban alig került egynéhány. Az új javaslatok, tervek kivitelezésénél ma még meglevő akadályokat; nem­törődömséget, opportunizmust, maradiságot, állásféltést — főleg a vezetőknél — fel kell számolnunk. Tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy az élet nem áll meg, évről évre új gondolatok, tettek születnek, amelyek egyben minőségi vál­tozást is jelentenek. A válla­lat vezetősége az új évben jobban kívánja támogatni az új, korszerűbb elgondolások kivitelezését. Végül ismételten megköszö­nöm vállalatunk minden be­csületes dolgozójának 1969. évi munkáját, a pártszervezet, szakszervezet hathatós támo­gatását, s kívánok mindenki­nek további munkájában, egyéni életében sok sikert. Toldi József vezérigazgató. Jelentős jutalmak a versenyért Az elmúlt háromnegyed év­ben a munkaverseny értéke­lése során valójában nem volt helyezett, illetve ritka volt, mint a fehér holló. Az első helyre kerülő versenygyőzte­sek 100 százalék alatt teljesí­tették vállalásaikat. így az el­ső, második, harmadik hely csak sorrendet jelölt, s nem azt az értéket, amit a vállalat 1969-es munkaverseny irány­elvei rögzítettek. Ebben olvashatjuk: a ver­senyben első helyezést elért gyár (gyáregység) vezetőit, s a társadalmi szervek vezetőit 400 forint külön jutalomban kell részesíteni. Erre 1969 során egyetlen egyszer, a legutóbbi értékelés során került csak sor. Az ön­álló üzemek versenyében az | egyedi gyártó gyáregység 100 százalék feletti teljesítményt ért el. Ebből az alkalomból vállalatunk vezérigazgatója december 15-én gratulált a gyáregység vezetőjének, Kus- nyár Istvánnak, Tóth Miklós. alapszervi párttitkámak, Czuth Mihály mb- és Begitter Ágoston KlSZ-titkároknak az elért eredményhez. Majd — egyetértésben a vállalat tár­sadalmi szerveivel — a gyár­egységvezetőnek, s a társa­dalmi vezetőknek átadta a 4000, 1500, 1500, 1000 forintos megérdemelt különjutalmat. Előzetes: Nyolcszázzal több mint 1968-ban Előzetes adatok szerint 1969- ben 4803 buszt értékesítettünk. Ebből a budapesti telephely 4036-ot. A termelés ezt a mennyiséget néhány darabbal meghaladta, de ezek készter­mék készletként kerültek el­számolásra, értékesítésük ja­nuár elejére maradt. Az 1969-ben értékesített bu­szok száma közel 800-zal több, mint amit az előző évben, 1968-ban adtunk el. (1968-as tényszám 4009 volt. A munkavcrsenyről Ülést tartott december 4-én a székesfehérvári gyár párt- csúcsvezetősége. A vezetőség Salamon László versenyfelelős előterjesztése alapján megvi­tatta a munkaverseny, és a szocialista brigádmozgalom helyzetét a gyárban, továbbá Móri József elnök beszámoló­ja alapján az Alba Regia Sportkör tevékenységét. Kéthetes lemaradással kezdünk Ügy tudjuk, nincs kész prog­ram 1970-re, mivel kezdjük az évet? Ezzel a kérdéssel ke­restük fel az óév utolsó nap­jaiban a termelési főosztály vezetőjét, Lovasi Jánost. — Valóban nincs egész évre kidolgozott programunk — kezdte nyilatkozatát a főosz­^J\eclueS (^Ivtársal?! (A CÍMZETT A GYÁR VEZÉRIGAZGATÓSÁGA, PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS SZAKSZERVEZETI BIZOTT­SÁGA.) K özeledik az év vége és ezzel együtt az 1970-es esz­tendő. Engedjék meg, hogy a kerületi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága és a magam nevében köszöntsem Önö­ket és üzemük kollektíváit az új esztendő alkalmából. Azt kívánjuk, hogy az elkövetkezendő évben munká­juk legyen még eredményesebb, mind a szocialista nép­közösség, mind az üzemi kollektíva javára. Amikor köszönetét mondok segítségükért, és támo­gatásukért, melyet az elmúlt év során kerületünk körül­ményeinek jobbátételéhez nyújtottak, arra kérem Önöket, arra hívom fel a vezető szervek és az üzemi kollektívák figyelmét, hogy a következő években még hatékonyabban segítsék elő kerületünk gazdasági és társadalmi viszo­nyainak jobbátételét. Nemcsak azért, mert az önök által irányított üzem kerületünkben működik, hanem főként azért, mert az Önök dolgozói között sokan vannak olya­nok, akik kerületünkben laknak, kerületünkben élik éle­tüket. Ezért úgy vélem, közös feladatot képez, hogy a kerületünkben élő emberek életkörülményeit közös együttműködéssel még szebbé, még jobbá tegyük. K érem Önöket, adják át jókívánságainkat az üzemi kollektíváknak, különösképpen a törzsgárdához tartozó dolgozóknak. Budapest, 1969. december 28. Ádám József, a XVI. kerületi tanács végrehajtó bizottsága nevében tályvezető —, de rögzítve van. nak az első negyedév teen- dói. Az első negyedben alvá- zas bútorokat: 620-asokat, 556-osokat készítünk párhu­zamosan. Ugyanakloor azt is meg kell mondanunk, hogy szerződéses kötelezettségeink egy részét január első felé­ben kell realizálnunk. Vagyis azt jelenti ez, hogy az 1970-es program késik vagy ké hetet? — Sajnos, ennyit máris ké­sett, pedig még hozzá sem kezdtünk. A nagy hóesés jár­hatatlanná tette a dunántúli utakat. Két hét kiesett a szál. lításból. Nem érkeztek meg az alkatrészek két leglénye­gesebb kooperáló partnerünk­től, Szombathelyről, Tatabá. nyáról. Mi sem tudtunk szál­lítani nekik, így aztán a gond, a nehézség csak halmozódott. Vagyis kemény tél után, ke­mény évelejének nézhetünk elébe. Minden szépítés nél­kül, milyen megnyugtató vá­laszt tud adni az elindulás­hoz? — Kétségkívül nehéz kezdés lesz, főleg, ha újabb hóaka­dályokkal tetézi az időjá­rás. De azon leszünk, hogy ezt a kéthetes lemaradást mi­nél előbb letudjuk. A szállítás ütemének fokozásával, más rendkívüli intézkedések beve­zetésével iqyekszünk megol­dani gondjainkat. Az év első lottóhúzását az Ikarus gyár művelődési házá­ban tartották január másodi- kán, délelőtt 10 órai kezdettel — telt ház előtt. A helyszínen ezútal sem ültek boldog nyer­tesek, de mégis elégedetten tá­voztak. A húzást egyórás vi­dám műsor előzte meg, melyen többek között Mikes Éva, Rá- tonyi Róbert léptek fel.

Next

/
Thumbnails
Contents