Ikarus, 1970 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-07 / 1. szám

Öt tévékészüléket adnak öt tv-készülék ára gyűlt össze eddig a Te­levíziót minden iskolának mozgalom kereté­ben a székesfehérvári Ikarusban. A gyár szá­mos szocialista brigádjának tagjai havi fize­tésük 0,5 százalékát ajánlották fel a mozga­lom javára, más munkakollektívák, dolgozók társadalmi munkafelajánlásokat tettek, vagy készpénzzel járultak hozzá a nemes akcióhoz. Az első ajándékot, az 1-es üzem és a tmk dolgozóinak gyűjtéséből vásárolt nagyképer­nyős Olympia televíziót, antennával együtt december 22-én adták át a Sárszentágotai Általános Iskolának. A rendkívüli időjárás­ban a gyári gépkocsi csak a község határáig jutott el, onnan szánkóval vitték a készüléket az iskolába. A kedves ünnepségen Farkas Ferenc igaz­gatóval az élen részt vett a tantestület, tanu­lók és vendégek a községből, valamint a gyár képviseletében Kovács György szb-munkatárs, Boza Lajos főművezető és Salamon László versenybizottsági titkár. A készüléket az üzem nevében Boza Lajos adta át az iskola igazga­tójának, aki meleg szavakkal köszönte meg az ajándékot majd a 4486. számú úttörőcsa­pat adott rövid műsort. A gyáriak egyben vállalták az iskola további patronálását is. A közeljövőben sor kerül a többi televízió­­készülék átadására is.(Bacsa István felv.) Az üzemi demokrácia eszköze lenne Az 1031/199. XI. 22-ei Kormány- és SZOT határozat a többi között kimondja, hogy gyártó egységeinkben rendszeresíteni kell az úgynevezett „Észrevételek naplóját”, amelybe a dolgozók a két termelési tanács­kozás közötti időszakban bejegyezhetik ész­revételeiket. Talán mondanunk sem kellene, hiszen any­­nyira nyilvánvaló, hogy ez a bizonyos füzet az üzemi demokrácia gyakorlásának, ha nem is a legkevésbé bürokratikus, de mindenkép­pen jó példája lehetne. Ezek a füzetek haj­dan minden üzemben megtalálhatók voltak, hosszú idő óta azonban már nincsenek. Va­lakitől azt hallottam, hacsak nem rendez­nének minden üzemben nagytakarítást, alig­ha kerülnének már elő ezek a füzetek. Ma­gyarul: megszűntek létezni. Hallottam ugyan, hogy 1969. elején a forgácsolóban funkcio­nált ez a füzet, de már ott is... szóval hát ott is elhalt. Pedig ezeknek a füzeteknek fölbecsülhe­­tetlen szerepük lehetne az üzemi demokrácia gyakorlásában. Arról van ugyanis szó, hogy a dolgozó, ha úgy érzi, hogy valamit azon­nal el kell mondania, akár személyes termé­szetű dologról legyen is szó, akár a közvet­len munkahelyét, vagy akár az egész válla­latot érintő kérdésről, de nem várhat vele a legközelebbi termelési tanácskozásig, azon nyomban elmondhassa. Beleírja tehát a fü­zetbe. Igen ám, csakhogy ezzel az ügy nincsen le­zárva. A följegyzéseket ugyanis nap mint nap el kellene olvasnia az üzemvezetőnek, vagy valamely termelési egység vezetőjének, s a bejegyzésre reagálni köteles, akár azon­nali intézkedéssel, akár magyarázattal szol­gálni. A kör ezzel még természetesen nem zárult be: ezeket a füzeteket a gyárvezetésnek meg­határozott időszakonként ellenőriznie kellene, avégből, hogy vajon a dolgozó által beírtakra megfelelő intézkedés történt-e. A gyárveze­tésnek tehát figyelemmel kell kísérnie az alulról jövő észrevételeket, s amennyiben az azokra tett intézkedések nem megfelelőek, vagy ha intézkedés nem született, fegyelmi felelősségrevonást alkalmazhat a kötelesség­mulasztó gazdasági vezetővel szemben. Látható tehát, hogy nem­ holmi vállrándí­tással is elintézhető szerepet szánt a kor­mány­ és a SZOT ezeknek a mi vállalatunk­nál kihalóban levő füzeteknek, ellenkezőleg, nagyon is fontos szerepet. Csak éppen nem élünk a lehetőségekkel! Ha ugyanis az üzemi demokrácia gyakorlásának eszközeit hagyjuk elsorvadni, félő, hogy maga az üzemi demok­rácia sorvad el. Ezt pedig a legkevésbé sem akarjuk, ellenkezőleg, egészséges irányú fej­lesztését kívánjuk elősegíteni. De legalább a gyakorlatban is mutatkozzék ez meg! zsef IKARUS 3760 biztosított, 261 ezer kártérítésre A biztosítási és önsegélyező csoport intéző bizottsága de­cember 9-én tartotta az évégi beszámoló ülését. A beszámoló szerint az Ikarusban 3760 dol­gozónak van üzemi biztosítá­sa. A biztosítási díjakból az Állami Biztosító 130 000 forin­tot térített vissza szociális alap képzésére, amelyből az év 11 hónapja alatt 126 400 forin­tot fordítottak különféle segé­lyezésre és társasutazásra. A kifizetett segélyösszeg megoszlása: házassági segély 25 000 Ft, szülési 44 250, be­tegségi 27 400, szociális segély 13 650, társas utazás 11 700, és cirkuszelőadás 4400 forint. Az Állami Biztosító XVI. kerületi igazgatósága a segé­lyeken felül 18 fő részére 203 500 forintot fizetett ki bal­eset következtében beálló és természetes halál címén. Ki­sebb balesetért (csonttörés, köröm elvesztés stb.) 152 fő részére 57 600 forint kártérí­tést fizettek üzemi biztosítás alapján dolgozóinknak. Bizottság alakult A vasasszakszervezet kez­deményezésére október 10-én együttműködési szerződést kö­tött 12 vállalat. A járműprog­ram sikeres megvalósítása ér­dekében kötött szerződést Győ­rött a Rába Szállóban írták alá — mint már október 15-i szá­munkban erről beszámoltunk. Mi történt azóta vállala­tunknál? A győri megállapodás értel­mében vezérigazgatónk no­vember 9-én Gellért Endre személyében kijelölte a válla­lati megbízottat. Majd a szerződésben rögzí­tett feladatok szétosztására ke­rült sor. A különböző szakte­rületeken jelentkező felada­tok elvégzésére a szakterüle­tek vezetőit jelölte ki a vezér­­igazgató.­­ • December 3-án a 12 válla­lat szb-titkárai találkoztak Győrött. Itt a résztvevők meg­állapodtak­, hogy saját terüle­tükön ki-ki minden erejével a program sikeréért fog fára­dozni. Vállalták a közös célt szolgáló termelési mozgal­mak népszerűsítését, eseten­ként tapasztalatcsere formájá­ban. A korábban felvetődött téma is napirendre került: a Járműfejlesz­tési Intézet fel­vétele tizenharmadiknak! Az összegyűltek javasolták, hogy erre a bővítésre minél előbb sor kerüljön.­­ December 10-én az érdekelt vállalatok megbízottai a va­sasszakszervezet székházában gyűltek össze. A három nagy vállalat részvételével meg­alakítandó három-három ta­gú bizottságok felállításáról tárgyaltak. Valamint javas­latot tettek a bizottsági tagok személyére vonatkozóan. A gazdasági, műszaki termelési és anyagellátási bizottságokba a vezérigazgató megbízottja dr. Puglits János és Szentir­mai Kornél főmérnököket, to­vábbá Urszin János főosztály­vezetőt javasolta. Szentirmai Kornélt a termelési és anyag­­ellátási bizottság vezetőjéül. A három bizottsági tag a megbízólevelét a vállalat ve­zérigazgatójától december 23- án kézhez kapta. ssssssssssssssss/ssss/sssssssssssssrsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssss/ssssssssssy/ssss/ssssss/s/sssssssysssssssssssssssssss, rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssr Kideríthetetlen, számomra legalábbis: némelyik em­bert vajon mi teszi alkalmas­sá arra, hogy minden ener­giájával a közösség ügyét szolgálja? Azt hiszem, erre születni is kell. Szabó Lajos, a vszt és a vszb munkavédelmi felügye­lője: ilyen ember, a közössé­gért élő és dolgozó. Negyvenhat esztendős, 27 éve van a gyárban, még az Uhriéknál kezdte, tanult szak­mája lakatos. Egy év híján húsz éve vesz részt a szak­­szervezeti mozgalomban, 1950 óta. „Kijárta” a mozgalom is­koláját, s lassan, lépcsőfokon­ként jutott el mostani tiszt­ségébe, aholis a munkával együtt a felelőssége is naiv­ra növekedett. A vele való beszélgetés köz­ben egyszerre csak azt érez­tem, hogy mind a Munka Törvénykönyve, mind pedig a SZOT ide vonatkozó határo­zata értelmében nagy jogo­kat gyakorol és nagy felelős­ség hárul a mindennapi mun­kában egy munkavédelmi fel­ügyelőre. Véleményét a vál­lalatvezetés sem hagyhatja fi­gyelmen kívül az élet-, az egészség- és munkavédelmi kérdésekben, s ha úgy ítéli meg, hogy bizonyos munkate­rületeken ez nincs biztosítva, a munka végzését akár le is állíthatja. Ahogy ez például tavaly télen is történt a kár­pitosüzemben, az egészségre ártalmas hőmérsékleten kel­lett volna dolgozni, leállítot­ta a munkát, s két óra múl­va az üzemben munkavégzés­re alkalmas meleg lett. (A munkavédelmi felelős döntését csak a miniszter változtat­hatja meg, egyetértésben a vasasszakszervezettel.) Egy 45 tagú aktívahálóza­ton keresztül értesül az üze­mekből a munkájával kap­csolatos problémákról. Ki kell kérni a véleményét pél­dául egy-egy gép üzembe helyezése, valamilyen új tech­nológia bevezetése előtt; hal­latja a hangját a legmaga­sabb szakszervezeti fórumon, a vszt-n.­s véleményére oda kell figyelni. Személyén ke­resztül gyakorolja a vállalat kollektívája azt a jogát, hogy­­ megfelelő körülmények kö­■ zött végezhesse a munkáját ! Szabó Lajos ezt a tisztséget • közel 7 esztendeje viseli. Ál­■ talános a vélemény, nem is­­ kevés eredménnyel ! Persze, sokszor úgy érzi,­­ hogy két malomkő között ör­■­lődik. Figyelembe kell venn­i­nie az összetevők sokaságát hessen. Számba kell vennie a népgazdasági érdekeket, ha­sonlóképpen a vállalati ér­deket is, s nem utolsósorban a dolgozók érdekeit. Sokszor bizony légtornászi mutatvá­nyokat kell végeznie, hogy az egyensúlyt megtartsa, be­csületére legyen mondva, oko­san, higgadtan, körültekin­tően szokott dönteni. Termé­szetesen mindenkor a szak­­szervezeti bizottsággal közös egyetértésben, mert Szabó Lajos végül is a szakszerve­­zet tisztségviselője. Emberi portréjához az is hozzátartozik, hogy tagja a Fő­városi Tanácsnak. A XVI. kerület hat tagot választott erre a fontos poszt­ra, közülük az egyik Szabó Lajos. Cinkotának és Árpád­földnek a képviselője a Fő­városi Tanácsban, lakáskér­désekkel, kereskedelmi prob­lémákkal, út- és vízügyekkel kell foglalkoznia. Hogyan bírja mindezt egy ember? Általában tíz órát tölt itt a gyárban. A felesége is itt dolgozik, a kárpitosüzemben szakszervezeti bizalmi, tehát jól tudja, milyen fontos mun­kát végez a férje. Segít neki. Ha nemegyszer csak annyit, hogy megérti, már ez sem ke­vés, sokszor talán a legtöbb, mit egy asszony a közösségért dolgozó férjnek adhat. Ott­hon már kevesbedett a gond, felnőttek a gyerekek, önállóak lettek. Meddig bírhatja energiával mindezt egy ember? Azt mondja erre: nagy erőt ad neki az, hogy szereti csi­nálni. Szereti? Ez a szó si­lány ahhoz, hogy pontos ér­telmét adja ennek a munká­nak. Ennek a munkának amelyet szenvedéllyel csinál. uk r_ Szenvedéllyel Eem szakszervezeti munkás arcképe A polgári védelem év végi ünnepsége 1969. december 16-án, dél­előtt kilenc órakor tartotta év­végi ünnepségét a vezérigazga­tói tanácsteremben a polgári védelmi szervezet. Az ünnep­séget Szentirmai Kornél ter­melési főmérnök, a polgári vé­delmi parancsnok helyettese nyitotta meg, majd a jelenle­vőknek eredményekben gazdag új esztendőt kívánva átadta a szót Jávér József vezető törzs­parancsnoknak. A vezető törzsparancsnok ismertette az 1969. év eredményeit, az át­szervezés jelentőségét és a jö­vő év soron következő felada­tait. Beszédében kiemelte, hogy az 1969-es év vége fordulópon­tot jelentett a szervezet életé­ben. A korszerűtlenné vált ré­gi szervezeti formát szilárdabb alapokra kellett helyezni, hogy megfeleljen az új követelmé­nyeknek. Elmondotta, hogy az előző évekhez hasonlóan ez évben is lehetőség nyílt a pol­gári védelmi kiképzéseken, an­­nak előkészítésében és lebo­nyolításában az átlagosnál ki-, emelkedőbb munkát végző elv­társak jutalmazására. Az 1969- es években azok a pk-ok és beosztott állományú elvtársak részesülnek jutalomban — a KGM, illetve vállalati keretből — akik a régi szervezetben te­vékenykedtek. A tájékoztató után Szentir­mai Kornél parancsnokhelyet­­tes átadta a polgári védelmi parancsnokság által érdemes­nek talált 12, illetve 29 fő számára a 400—700 forintos pénzjutalmakat, illetve a tárgyjutalmakat. J. DÖME PIROSKA: Asszony a viharban Egy magyar asszonyról van szó ebben a regényben, aki a polgá­ri kapcsolatok nyűgeiből szaba­dulva bonyolult, nehéz úton el­jut a mozgalomhoz, a párthoz, s szerelmét, nyugalmát feláldozva, egészségét és életét sem kímélve harcol a párt, a nép ügyéért. A kommunista asszony története egy kalandregény fordulatossá­gával bontakozik ki az olvasók előtt. Döme Piroska az illegális kom­munista mozgalom tagjaként küzdötte végig a Horthy-rendszer utolsó évtizedét, s jórészt sze­mélyes élményeit ötvözte regé­nyébe. Rendkívül szuggesztíven és érzékletesen idézi fel az im­már történelemmé vál horrok drámai feszültségét. 1970. JANUAR . Fotókiállítás, filmriport Szép feladattal kezdi az új esztendőt a fehérvári gyár fotó- és filmszakköre. Mint Németh Mihály szakkörvezető elmondotta, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház vezetőségének felkérésére és támogatásával a szakkör dokumentumkiállítást rendez a székesfehérvári Kos­suth Tsz 10 éves fejlődéséről. A felvételeket az amatőr fotó­sok készítik és maguk­­ állít­ják össze a tablókat is. E munkával egyidőben a filme­sek 16 mm-es, 30 perces, szí­nes riportfilmet készítenek a tsz életéről, munkájáról. A kiállítást 1970. január 31- én, a 10. jubileumi zárszám­adó közgyűlés alkalmából nyitják meg a kultúrházban. A tsz életét dokumentáló, Kö­zös úton című filmet április 4-én, a felszabadulási ünnep­ségen mutatják be a színház­terepiben. Vietnami vendégek gyárunkban ^ December 29-én, reggel 9 ^ óraikor egy népes csoport láto­­­­gatott vállalatunkhoz — viet- 8 namiak. ^ Fiatalemberek valameny­­^ nyien, egy messzi földrészről, ^ egy sokat szenvedett és szen­vedő nép képviselői. Itt tanul­­­ nak Magyarországon, katona­­i tisztek lesznek, a hadtudomá­­^nyok ismereteit sajátítják el a ^ magyar néphadsereg tisztjei­­ nek vezetése mellett, stt Gyárlátogatásra jöttek, meg­­^ ismerni azt a vállalatot, amely­­^ nek termékei — a műhelybe­­^ esik — az ő hazájukban is is­­^ mertek. Kíváncsiak tehát ránk, ^ mert hallottak rólunk, tudják,­­ hogy dolgozóink az esztendők­­ folyamán több vietnami mű­­­­­szakot vállaltak, ezzel siettek a­­ hős nép segítségére. * Szentirmai Kornél termelési­­ főmérnök tájékoztatta a mint­­egy ötven fiatal tisztjelöltet a gyár történetéről, fejlődéséről Részletesen ismertette a fő­mérnök gyárunkat, hogy ezek a fiatalemberek minél többet tudjanak meg rólunk, s haza­men­ve hazájukba, vigyék jó hírünket a messzi indokínai térségbe. A tájékoztató után Németh József, a pártbizottság szerve­ző titkára ismertette a társa­dalmi szervek életét, tevé­kenységét, majd a vietnami vendégeink gyárlátogatáson vettek részt. Kezdték a szerszámüzemben, aztán a saj­tolóban, s a kárpi­tosüzemben kellemes meglepe­tésben volt részük, kis ünnep­séget rendeztek a számukra. Majd végigmentek a busz II. p­áregységen, s visszatérve az igazgatói tanácsterembe, kí­váncsi érdeklődéssel tettek föl kérdéseket a vállalat vezetői­nek a látottakról.

Next