Ikarus, 1970 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1970-09-16 / 19. szám

* VEZETŐSÉGVÁLASZTÁS Az irányelvek megmutatják a fejlődés útját Szeptember 9-én tartották­­meg a VII-es pártalapszerve­­zet (busz I. főosztály és leme­zesüzem) választási taggyűlé­sét, melyen két napirendi pont szerepelt: a kongresszu­si irányelvek és a szervezeti szabályzat módosító javaslatá­nak megvitatása, valamint a vezetőség és a küldöttek meg­választása. Hegedűs Gábor, az alapszer­vezet titkára ismertette a ve­zetőség véleményét az irányel­vekről és a szervezeti szabály­zatról — előadását élénk vita követte. LESZÁLLÍTSÁK-E A KORHATÁRT? Elsőként Szlankó János je­lentkezett szólásra. Elmondta, hogy pártunk bel- és külpoli­tikája egyaránt megelégedést váltott ki a dolgozókból. Nyílt, őszinte, nyugodt légkör ala­kult ki az emberek között, ami nagyban elősegíti a békés termelés fejlődését. De nem­csak határainkon belül, hanem azon túl is felfigyelnek politi­kánkra, hatással van a nem­zetközi munkásmozgalomra is. Helyes ez az irányvonal, ezt kell továbbfejleszteni. A szer­vezeti szabályzat módosításá­val egyetért, de nem helyesli a tagfelvételi korhatár 18 évre való leszállítását. Véleménye szerint azok a fiatalok, akik 19 évesen kerülnek ki az iskolák­ból, politikailag nem elég fej­lettek ahhoz, hogy megfelelően tudják képviselni a párt poli­tikáját. A gazdasági fejlődés a párt helyes politikájának következ­ménye — mondta Bolla Béla. — Természetesen minden fej­lődés nehézségekkel jár, de az eredmények elvitathatatlanok. Az Ikarusban sem minden a legtökéletesebb, de az eredeti tervtől való elmaradás ellené­re is óriási fejlődés tapasztal­ható. A további fejlődéshez el­engedhetetlen, hogy mindenki a legjobb tudása szerint dol­gozzon. Bátran kell alkalmaz­ni a kollektív irányítást, és az egyéni felelősség mellett ér­vényre kell juttatni az üzemi demokráciát. Szerinte nem kell félni a fiataloktól, de felelős­séggel kell kiválasztani közü­lük a legjobbakat. MÓDOSÍTSÁK-E AZ ALKOTMÁNYT? Vid­a Lászlót is főleg a fia­talok helyzete foglalkoztatta. Helyeselte a felvételi korhatár leszállítását, és hangsúlyozta, hogy ez nagyobb felelősséget ró az ajánlókra. A párttagság minőségi kategória legyen! Mircó József szerint a mai fiatalok fejlettebbek, öntuda­­tosabbak, mint az előző gene­rációk. Lelkesedésük és akti­vitásuk pozitívan hat az alapszervezetekre, de ehhez elengedhetetlen, hogy az idő­sebbek megfelelően fogadják őket. Javasolja a tagsági díj leszállítását, mert a magas tagdíj kedvezőtlenül hat, főleg a fiatalokra. Smáj Tibor helyesli a Köz­ponti Bizottság széles körű Véleménykutatását, hiszen csak így hozhatnak megalapozott és a széles tömegek számára kedvező döntéseket. Ezt a dol­gozók is látják és elősegítik ak­tivitásukkal, segítőkész hozzá­szólásaikkal. Az alkotmány­módosítás feltétlenül időszerű — mondta —, mert a termelő­erők és termelőeszközök vál­tozásával a társadalom struk­túrája is megváltozott. A szo­cializmus teljes felépítésének szakaszába értünk, s reméli, hogy hamarosan be is fejező­­­dik ez a szakasz. A fiatalokkal kapcsolatban megállapította, hogy ha egy fiatal jogosult ar­ra, hogy fegyverrel védje meg hazánkat 18 évesen, legyen jo­ga a párttagsághoz is. Ez a KISZ munkáját is jó irányba befolyásolhatja. DEMOKRATIKUS VÁLASZTÁS Ezek az irányelvek alkal­masak arra — mondta Gál Fe­renc —, hogy a fejlődés útját megmutassák, és megteremtsék a szocializmus teljes felépíté­sének feltételeit. A párt poli­tikája mellett minden párt­tagnak ki kell állnia és ter­jeszteni, magyarázni kell azo­kat a pártonkívüliek között. Sok olyan kommunista dolgo­zik még ma is az alapszerveze­teinkben, akik az illegális mozgalomban is harcoltak. Ezeket tekintsék példaképük­nek a fiatalok és tanuljanak a példájukból. A vita után Filp Jenőné, a XVI. kerületi párt-végrehajtó­bizottság tagja értékelte a hozzászólások segítőkészségét, a tagok aktivitását, de hiá­nyolta, hogy keveset beszéltek a helyi problémákról és azok megoldásáról. A második napirendi pont tárgyalásánál többször ala­kult ki vita a jelöltek szemé­lye körül. Hegedűs Gábor ne­ve például 29 szavazattal 7 tartózkodás mellett került fel a szavazólapra. Gács Károly jelölése ugyancsak vitát vád­lott ki. A vita után nem vet­ték föl jelölőlistára. Vala­mennyien elismerték a jó munkáját és azt, hogy terme­lési felelősként eredményesen tudna dolgozni a vezetőség­ben, de ellenérvként hozták fel, hogy nem ismeri kellőkép­pen a lemezesüzemet. Ezenkí­vül javasolták, hogy több fi­zikai dolgozó vegyen részt a vezetőség munkájában. Lévai László, Gács Károly helyett Fekete Istvánt javasol­ta a szavazólapra. A vita után szavazással döntöttek, s a tag­ság 16—13 arányban Fekete István mellett döntött. A titkos szavazás eredmé­nyeképpen Hegedűs Gábor lett az új titkár, vezetőségi tagok lettek: Smáj Tibor, Pete Lász­ló, Fek­ete István és Horváth József. Pete Lászlót, Szlankó Jánost, Bolla Bélát, Hegedűs Gábort, Smáj Tibort és Gács Károlyt delegálták a küldött­­értekezletre. A taggyűlés elérte célját, mindenki magáénak érezte az irányelveket. Megnyilvánult a kritikai szellem és a demokra­tizmus is a választásnál. Meg­állapíthatjuk, hogy jó, aktív taggyűlés részesei lehettünk, a VII-es alapszervezetnél. Ha a X. kongresszus határozatainak végrehajtásában is olyan kö­vetkezetesek lesznek, mint az előkészítésében, bizonyosan nem maradnak majd el a jó, sőt a kimagasló eredmények sem. —ágoston— Mikó József hozzászól Hegedűs Gábor a vezetőség véleményéről tájékoztatta az alap­szervezet tagságát IKARUS Autóbusz a munkaasztalon Csuklós 7-es a Rákóczi úton, 24 személyes mini vízibusz a Vízművek házi kikötőjében, bányászlámpa, csáposkút-fel­­építmény a szentendrei szige­ten, olyan, mint egy hangula­tos hétvégi ház. Modern kikép­zésű szökőkút a Margitszige­ten, mellette a mirobusz indí­tóépületének érdekes, aszim­metrikus kiképzésű sziluettje. E sokféle forma létrehozója, megálmodója Sárközi Sándor, a Vízművek műszaki fejleszté­si osztályának dolgozója. Amo­lyan rendhagyó egyéniség. Munkaideje reggel fél héttől másnap hajnalig tart. Ő szab­ta ki ezt magának. Nemcsak a Vízműveknek dolgozik, igen gyakran „kölcsönkérik” más intézmények, vállalatok, első­sorban az Ikarus. A beszélgetés lakásán fo­lyik, amely egyúttal alkotómű­hely, műterem is. Kis aszta­lon precíziós szerszámok, a szekrény mögött különleges furírlapok. Asztalokon, szekrény te­tején különböző típusú au­tók, buszok. Érdekességek az egykori R-csoport pán­céllemezes Weapon-ja, s az Ikarus 200-as család legfrissebb „hajtásai”. — Mi a forma- és modell­tervező feladata? — Korszerű formát adni ipari létesítményeknek, jármű­veknek, az esztétikum, a cél­szerűség és a gazdaságosság hármas elve alapján. Ne ha­ragudjon meg senki, amiért el­ső helyre tettem az esztétikum követelményét. A mai techni­­zálódó világban ez egyenérté­kű a másik kettővel. Ez teszi humánussá a gépet, az épüle­tet, mindazt, ami az embert munkájában körülveszi. Kö­rülbelül ez a vezérelve mind­annak, amit megvalósítani igyekszem. Élete eddigi munkájából nem egy riport, hanem folyta­tásos cikksorozat is készülhet­ne, így csak kóstolóban, több ezer modellt készített tizenöt éves korától a mai napig, ne­gyedszázad alatt. Városnéző autóbusz, mentő-rohamkocsi három műtővel, a BM bűnügyi múzeumának demonstrációs anyaga az ő munkaasztalán és kis műhelyében készült, ahol még a hegesztéseket is házilag végzi. S a modellek — elsősor­ban az Ikarus-buszokéi — a világon mindenüvé el­jutnak: Moszkvától Spa­nyolországig, Kuvaittól Dél-Amerikáig. Nem egy közülük állam- vagy kormányfői dolgozószoba dí­sze. — A Duna-parton ülve szoktam magam elé vetíteni a tervezendő modellt. Azon igyekszem, hogy a tervdoku­mentációk egyes részeiből mi­előbb modell legyen. Ezen már kiütközik a hibák jó része, a modell megmutatja, hol kell a terveken módosítani. Ez hatal­mas megtakarítást jelenthet. Villan a vaku, megvilágítja az asztalon álló autóbuszmo­­dellt. „Hozzányúlni tilos!” Ezt nem a tervező mondja, hanem kétéves kislánya, Zitácska. Úgy vigyáz apu modelljeire, mint a mesebeli hétfejű sár­kány. Mit mondhatnánk még róla? Negyvenéves, az a szenvedélye, ami a munkája. Ezt kevés em­ber mondhatja el magáról. Ezért, ha néha nagyon fáradt is, sohasem elégedetlen. --hernádi?" KISZ-védnökség Milyen munkát végeznek? A gyári KISZ-szervezet programjának egyik legjelen­tősebb pontja a közúti jármű­program felett vállalt véd­nökség. Ez nemcsak azt je­lenti, hogy a fiatalok munka­idő után társadalmi munká­ban autóbuszokat gyártanak, hanem elsősorban a gazdasági vezetők által előre jelzett problémák megoldásában se­gítenek. Minden gyáregységben van egy operatív bizottsági tag, akinek az a feladata, hogy „közvetítsen” a gazdasági ve­zető és a KISZ-szervezet kö­zött. A gazdasági vezetőkkel Orgonán Béla, a bizottság függetlenített vezetője tartja a kapcsolatot. Április 2-án kommunista vasárnapot rendeztek. Ekkor a sajtoló környékén levő szer­számokat hordták át a tároló­helyre. Ezenkívül a busz I. vázasüzem ifjúsági műhelyé­nek fiataljai 1200, a szerszám­gyáregység KISZ-istái 1542 óta társadalmi munkát vé­geztek a védnökség kereté­ben. A szerszámgyáregység át­költöztetését 3818 óra társa­dalmi munkával segítették a fiatalok. De ez a védnöki tevékeny­ségnek csak egyik része. Kapcsolatot tartanak a jár­műprogram megvalósításá­ban részt vevő többi vállalat KISZ-szervezeteivel is és kö­zösen próbálják megoldani a felmerülő problémákat. A múlt év végén például Tóth István, a szerszámgyáregység vezetője jelezte, hogy a Ma­gyar Hajó- és Darugyár jú­­­niusra igazolta vissza az üzemben felszerelendő daru­kat, ezért az átköltözés nehéz­ségeket fog okozni. Felvették a kapcsolatot a gyár KISZ- eseivel, és sikerült elérniük, hogy februárban már műkö­dött az egyik daru. Jó munkakapcsolatot alakí­tottak ki az anyagellátási fő­osztállyal. Dr. Szilágyi János főosztályvezető bizalommal fordul hozzájuk és sok anyag­­ellátási problémát sikerült már közös erővel megoldani. Egyik legemlékezetesebb a szovjet mellső tengelyek prob­lémáinak megoldása volt. Vállalkozásaik nem mindig járnak megfelelő sikerrel. Ob­jektív problémákon, mint pél­dául más vállalatok létszám­­hiánya, a KISZ sem tud segí­teni. De vállalaton és a KISZ-szervezeten belül is vannak ellentmondások. Egyes gazdasági vezetők té­vesen értelmezik a KISZ-véd­­nökséget és olyan feladatokat akarnak rájuk bízni, amelye­ket nem tudnak elvégezni. Lakatosoktól például nem le­het minőségi fényezőmunkát várni. A fiatalok megfelelő feladatokat kérnek, hogy jó munkát végezhessenek. Egy mozgalom értékét min­dig a gyakorlati hatékonysá­ga szabja meg. Ezért keres­tem fel három alapszervi KISZ-vezetőt, hogy a védnök­ségről kérdezzem őket. Bődi Mihály, az ipari tanu­lók KISZ-titkára egyben a tanműhely, a vázas-lemezes és a kísérleti üzem instruktora. Elmondta, hogy a fiatalok na­gyon sokat dolgoznak a jár­műprogram megvalósításá­ért. Az ipari tanulók például 5895 óra társadalmi munkát végeztek az első félévben. A kísérleti üzem gazdasági ve­zetői is szívesen veszik a fia­talok segítségét, mindig ad­nak nekik feladatokat. A vá­zas-lemezes üzemben viszont olyan sok a túlóra, hogy jó­formán csak a vörös vasárna­pokon tudnak társadalmi munkát végezni. Nagyon ne­héz meghatározni, mi a véd­­nökségi feladat és mi „egy­szerűen” társadalmi munka,­ mert alapjában véve bármit csinálnak is, minden a jármű­­program megvalósítását se­gíti.Jármai Lászlóné, a kárpi­tosüzem KISZ-titkára el­mondta, hogy védnökséget vállaltak a varrodában és a szalagon levő gépek felett, sőt mint szocialista brigádtagok a brigádvállalásokban szerep­lő védnökségi pontokat is magukénak vallják. Az opera­tív bizottság munkáját nem ismerik eléggé. Az egyedi gyáregységben a KISZ-titkár szabadságon, a helyettese betegállomány­ban volt, mikor ott jártam. Illés Mária gazdasági felelős arra kért, hogy később keres­sem fel őket, mert ő tudja, hogy nagyon sokat dolgoztak, de azt nem, hogy mi volt eb­ből a védnökségi feladat. Nincs módunk ugyan rész­letesen elemezni a védnöksé­gi munkát, de azt megálla­píthatjuk, hogy a fiatalok vállalkozó kedvűek, szorgal­masabbak, és nem ártana tu­datosabban, nagyobb nyilvá­nossággal irányítani a védnök­ségi munkájukat. A. 3 tájékoztató a vb-ülésen A párt-végrehaj­tó bizottság szeptember 4-i ülésén meg­hallgatta a szervező titkár­nak, Németh Józsefnek beszá­molóját az augusztusi tag­gyűlések tapasztalatairól, to­vábbá Bilszki Sára tájékoz­tatóját az 1970. évi költség­vetés felhasználásáról és a­z új tagdíj-besorolás tapasztala­tairól. Harmadik napirendi pontként Jelinek Sándor, az I-es alapszervezet párttitká­ra ismertette a végrehajtó bi­zottsággal az alapszervezet­­­ben folyó pártépítési munkát. ,J­öSz Of ijii L „Kérem a vállalat KISZ- bizottságát, hogy tolmácsolja köszönetünket a KISZ tmk­­tagságának — így kezdődik az MHSZ tartalékos klub titká­rának levele, majd folytatja levélírónk, Kővári András az alapszervezettel kötött együtt­működési szerződésből szép si­kerek születtek a közös mun­kában, kulturális, katonai, honvédelmi neveléssel k­ap­­csolatos témákkal egyaránt. A KISZ-alapszervezettel kö­zösen laktanyalátogatáson, ösz­­szetett honvédelmi versenyen, felszabadulási vetélkedőn vet­tünk részt. Az alapszervezet tagjainak további erőt, egész­séget kíván az előttük álló feladatok elvégzéséhez.” Sokat gondol­­koztam azon, amit az egyik fe­hérvári művezető mondott. — A múltkori­ban egymás után kétszer a rendes időben mentem haza. Akkor, ami­kor a munkaidőm lejárt. Idegen volt a gyár! Annyira idegen, mint ami­kor az ember a szülőházát keresi és kiderül, rég el­bontották, a he­lyén egy négy­­emeletes ház épült azóta. Ta­lán a szokatlan időpont miatt — gondoltam. De má­sodszorra már tudtam, nem a ko­rai idő­zavar. Az emberek, A tech- Egy­far­m­án­ kológia dolgozói testületileg jöttek a műszaki épület felől. A tmk-sok is egy csoportban. Az anyagbeszer­zőkkel a verseny­táblánál futottam össze. Szervusztok, szervusztok , de bennem valami ideges szomorúság bujkált. Talán még a portások­nak is morcosab­ban köszöntem vissza. Aztán gyorsan befejezte: „Tudja, az a baj nálunk, hogy nem húzunk egyformán”. Bár szubjektív vélemény volt, úgy éreztem, sok igazság van a szavai mögött. Hej, ha mi elér­nénk egyszer, hogy annyit áldo­zunk a holnapi termelésre is, mint az éppen soronle­­vőre, de előbb is tarthatnánk! Hej, ötödik ötéves terv, hej, hatodik, meg hetedik. Meg fog­juk mi meg­való­sítani azt is, ami­ről ez a fehérvári jóember ábrándo­zik — egyformán húzzuk a terhet. (halászt 1970. SZEPTEMBER 16. Fiatalok — OTP 3% kamat plusz prémium Új takarékossági formát vezetett be az OTP szeptember 1-től a 14 — 26 éves fiatalok számára. Célja az, hogy segítséget nyújtson a fia­taloknak az önálló életre való fel­készüléshez, pályakezdésük meg­könnyítéséhez. A takarékossági megállapodás értelmében a fiatal vállalja, hogy öt éven keresztül havonta 100 — 400 forintot helyez el takarékbe­tétként, öt év után az OTP 5 szá­zalékos kamatot és 1 százalékos plusz prémiumot fizet a betét után. Tehát ha valaki havi 100 fo­rintot helyez el betétként, 6000 helyett 7000 ezer forintot kap kéz­hez. Havi 400 forint esetén a visz­­szafizetendő összeg 28 ezer forint. A havi betét összegét időközben is fel lehet emelni. Aki öt éven át a megállapdás szerint takarékoskodott és az OTP-től lakásépítés vagy állami sze­tői lakásvásárlás céljára kötes kap, e betétforma alapján kü kölcsönt is igényelhet. Ezt az a hosszú lejáratra, a betéttel m­egyező­­7, illetve 22 ezer fori összegben folyósítja. Aki a takarékossági idő­­öt végén még nem tölti be a 26. év­évét, újabb öt évre köthet taka­kossági megállapodást. Betegs katonai szolgálat vagy egyéb is kelt ok miatt a havi betételnesy­zéseket szünetelteni lehet, éí­gás átvállalhatja a befizet. Amennyiben valaki öt év­el megszünteti a befizetéseket (1 bontja a megállapodást), az 1 s­zalékos prémiumot és a különb csont nem kapja meg. Az ifjúsági takarékbetétekl kapcsolatban bármelyik OTP-fk­­ban adnak bővebb felvilágosító

Next